Yamano Ayane: Double Face
2013.11.23 15:03Két fiú. Féltestvérek. Egyikük magányos, a másikat elbűvölik a szomorú szemek…
Yamano Ayane: Double Face
Yamano Ayanét nem kell bemutatni senkinek. Nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy ő az egyik legismertebb yaoi műfajban alkotó mangaka. December 18.-án született Awajishimában, az Awazi-szigeteken. Osakában él. Szoros kapcsolatot ápol a szüleivel. Egy fiútestvére van. Kedvenc állata a macska, szeret utazni, imádja a sajtokat, de utálja az édességeket. Optimistának vallja magát, és úgy gondolja, hogy intelligensebbnek néz ki szemüvegben. Szimpatikus hölgy…
Aki egyszer már látta valamelyik művét, az nem fogja összekeverni máséval. A hölgynek ugyanis igazán egyéni stílusa van. Ahogy számos más mangaka, ő is doujinshik rajzolásával kezdte pályafutását. Inoue Takehiko Slam Dunk c. mangájához, majd a Final Fantasy VIII-hoz készített yaoikat. 2001-ben debütált első önálló mangájával, a Double Face-szel, amit számos további követett: Viewfinder, Crimson Spell, Ikoku Irokoi Romantan, Koi wo Suru, Like a Hero.
Matsuda Itsuki apja meghal. A fiú a temetésen találkozik először féltestvérével, a törvénytelen gyermekkel, Yoshiakival. A két fiú nagyban különbözik egymástól. Itsuki csendes, szelíd. Szemében mindig szomorú magány ül, és láthatóan fel sem veszi a vállaira nehezedő terhek súlyát. Yoshiaki anyja, majd apja halála óta csak magára számíthat. Az a fajta fiú, aki mindig pontosan tudja, mit akar, mert korán a saját lábára kellett állnia.
Két héttel később az utcán találkoznak újra. Zuhog az eső, így Yoshiaki felhívja a lakásába Itsukit. Elbűvölik a szomorú szemek, a rabjuk lesz. Vágy fogja el, úgy érzi, azért a fiúért bármit megtenne. Ez az érzés zavarba hozza, az Itsuki hátán levő csúnya sebek pedig gondolkodóba ejtik.
Másnap reggel Itsuki nagybátyja érkezik, hogy hazavigye a fiút. Yoshiaki rosszat sejt, de nem tehet semmit. Amikor pénzt talál az asztalon, elindul, hogy kérdőre vonja a férfit, és elmondja Itsukinak, milyen fontos is a számára…
Amikor olvastam, hogy ez a mangaka első önálló műve, nagy kíváncsisággal vetettem rá magam. Nem kellett csalódnom. A történet nagyon tetszik, a rajzolás is szép. Egy magányos fiú és egy sebzett lelkű és testű fivér. Mindez meseszép színek és vonalak közé rejtve. Mit is fűzhetnék még hozzá? Olvassátok el! Megéri.
Ai (2010)