Utószó

Utószó

Sinji kilépett az iskola kapuján. Osztálytársa vállon veregette.

- Gratulálok! Hallom, felvettek az egyetemre.

- Igen. Téged is?

A fiú vigyorogva mutatta a felvételi lapot.

- A szüleim odáig lesznek.

- Az enyémek is.

A fiú elnézett oldalra.

- Ők nem téged várnak? - mutatott a két férfira, akik egy kocsi oldalának dőlve beszélgettek.

Sinji felnevetett.

- De igen. Bocs, most mennem kell. szia!

- Szia!

Sinji felkiáltott.

- Kazu-san, Hiro-san... sikerült!

Kazu és Hiro feléje fordultak. Elvigyorodtak, és hagyták, hogy Sinji a nyakukba ugorjon.

- Sikerült! - suttogta Sinji boldogan.

- Mi mondtuk, hogy ne aggódj - sóhajtotta Hiro. - Kazu készített fel a vizsgákra. Az esély, hogy megbukj, egyenlő volt a nullával.

Kazu megigazította a szemüvegét.

- Ügyes voltál, Sinji-kun! - borzolt a fiú hajába - A szüleid tudják már?

- Küldtem nekik egy sms-t.

- Klassz. Ezt meg kell ünnepelnünk.

- De csak mi hárman - kérte Sinji sietve. - Beszélni akarok veletek - tette hozzá.

Hiro és Kazu aggódva néztek össze.

- Jól van, ha ezt akarod. Menjünk haza! Csinálok valami kaját - intett a kocsi felé Kazu.

A kocsiban mindannyian hallgattak. Otthon Kazu azonnal eltűnt a konyhában, Hiro pedig a dolgozószobában. Sinji fürödni indult. Sokáig állt a zuhany alatt, és amikor kilépett a csempére, rémülten felkiáltott. Hiro és Kazu állt előtte. Hiro a mellkasán összefonta a karját, és dühösnek tűnt. Kazu egy törölközőt tartott a kezében, és aggódva pislogott rá.

- Izé, megijesztettetek...

Hiro szeme fenyegetően összeszűkült. Sinji meg tudta érteni, hogy a klubban miért tiszteli mindenki.

- Most hívott Sasaki-san - mondta a férfi jeges hangon.

Sinji félrenézett.

- Ezt akartad velünk megbeszélni? - érintette meg Kazu a vállán levő kék zúzódást.

Sinji megrezzent.

- Nem akartam gondot okozni.

- Verekedtél a suliban! - csattant Hiro hangja. - És ezt az apádtól kell megtudnunk. Igenis, gondot okoztál.

- Hiro, ne! - Kazu hangja lágy volt. Gyengéden szárítgatni kezdte a még mindig vizesen ácsorgó fiút. - Nincs semmi baj - mondta. - Csak aggódunk...

Sinji keze ökölbe szorult.

- Azt... azt mondták, hogy... - Könnycseppek gyűltek a szemébe, egy ki is csordult, végiggördült az arcán.

Kazu felsóhajtott.

- Itt vagyunk, nyugodtan mondd el, nincs semmi baj - ölelte magához.

- Egy lány randira hívott Valentin napkor, nemet mondtam. Most újra megkért, hogy menjek el vele moziba - mesélte Sinji összeszedve magát.

- Mi történt?

- Újra nemet mondtam. - Sinji megdörzsölte az arcát. - A következő szünetben megjelent a bátyja a C osztályból... Azt hiszem, eltörtem az orrát.

Hiro akarata ellenére felnevetett.

- Ügyes fiú.

Kazu a szemét forgatta.

- Ne bíztasd!

Hiro arca megkeményedett.

- De igenis azt teszem! - vágta oda a férfinak. - Meg kell tudnia védeni magát, ha boldogulni akar az életben. Ez még csak a kezdet...

Kazu a hajába túrt, és nekidőlt a mosdónak.

- Igazad van, sajnálom.

Sinji mélyre hajolt.

- Kérlek, bocsássatok meg. Nem akartam, hogy aggódjatok.

Hiro nekidöntötte a hátát az ajtónak.

- Évek óta velünk élsz - mondta komolyan. - Ismersz minket, mi is ismerünk téged. Nem akarjuk, hogy bajod essen. Szeretünk. Szeretlek.

Sinji rámeredt. Mióta Hiro átvette a klub vezetését a nagybátyjától, elég elfoglalt lett. Volt olyan, hogy Sinji napokig nem látta. És most mégis itt állt, és azt mondta, szereti... ahogy mindig is.

Kazu is megszólalt.

- Mi még mindig szeretünk téged, Sinji - mondta ki, mert olvasott Sinji gondolataiban. - Azért, mert egyre kevesebb időt töltünk veled, nem szeretünk téged kevésbé. Csupán sok a munkánk.

Sinji nagyot toppantott.

- Miattam.

Hiro arca megenyhült.

- Sinji, mi csak azt szeretnénk, ha boldog lennél. Vendéglátást és cukrászatot szerettél volna tanulni egy magánegyetemen, akkor mi segítünk neked ebben.

- Értem dolgoztok!

Kazu elkomolyodott.

- Mert szeretünk, Sinji. A szerelem nem csak azt jelenti, hogy szeretkezünk veled, hanem azt is, hogy részt vállalunk a gondjaidból, ahogy te is a miénkből.

- De hát... én... Én semmit se teszek - védekezett Sinji zavartan.

- Amikor Hiro beteg volt, te ápoltad. Amikor én elakadtam a szakdolgozat írásával, te segítettél anyagot gyűjteni, ami nagy segítség volt.

Hiro bólintott.

- Ha hazajövünk, te itt vársz minket. Mosolyogsz, és nevetsz ránk, és akkor helyére zökken a világ. Te vagy a mi mentsvárunk.

Sinji eltakarta az arcát.

- Most annyira szégyellem magam - motyogta.

Kazu gyengéden átkarolta.

- Ne tedd. Nincs miért.

Sinji az ingébe markolt.

- Szeretlek titeket! - suttogta.

Hiro szeme elsötétedett. Odalépett, és lágyan megcsókolta.

- Mi is téged, és ígérem, hogy ezentúl több időt fogunk veled tölteni.

- Úgy lesz - értett egyet vele Kazu is. Beletúrt Sinji hajába, és puszit nyomott a szája sarkába.

A fiú tekintete homályos lett.

- Köszönöm.

Hiro ajka kéjes mosolyra húzódott.

- Még ne köszönj semmit. Majd utána...

- Mi... de... - Hiro ajka lecsapott Sinji szájára. Felkapta a csempéről, és átcipelte a szobájukba.

Kazu követte őket, és amíg Hiro az ágyra fektette a fiút, vetkőzni kezdett. Sinji megvonaglott Hiro teste alatt.

- Mmm... - kapaszkodott a férfi vállába.

Kazu föléjük térdelt, és Hiro nyakába csókolt. Tekintete elkapta Sinjiét. Egymásra mosolyogtak. Kazu rátenyerelt a férfi kézfejére, Sinji pedig kigombolta az ingét, és csókolgatni kezdte a mellkasát.

- Ti... - Hiro izmai megfeszültek.

Kazu a fülét kezdte el szopogatni, míg Sinji kikapcsolta az övét, majd a nadrágját. A férfi levegő után kapott, amikor Sinji ujjai körbefonták.

- Ezt... ne... - lihegte.

- Miért? - lehelte a fülébe Kazu rekedten.

- Mert... el fogok menni...

- Nagyon türelmetlen vagy... - kuncogott Kazu, és áthajolt a vállán. Csókot nyomott Sinji ajkára. A fiú felhúzta a lábait, és megemelte a csípőjét. Hiro lihegett.

- Sinji...

- Most akarom... - feszült meg türelmetlenül a fiú teste. - Most... - Keményen megszorította Hiro vesszejét.

- Fájni... fog...

- Nem... A zuhany alatt... - Sinji elpirult, nem folytatta, de ez persze nem jelentette azt, hogy a két férfi nem tudta, mit is művelt a fürdőben. Hiro megrándult, és hagyta, hogy a fiú magába vezesse.

- Nagyon... szűk vagy... - nyögte.

 Sinji levegő után kapkodott.

- Gyere! - ölelte át Hiro nyakát, és viszonozta Kazu csókját.

- Ez őrület! - zihálta Hiro, és egyre mélyebbre temetkezett a fiú testébe.

- Igen, az - súgta Kazu a fülébe. - Élvezd!

Sinji remegett. Vonaglott.

- Hiro-san...

Kazu hátulról simogatta Hiro testét... a combjait, a fenekét. Hiro testén veríték gyöngyözött, a mozgása egyre hevesebb lett. Sinji már kiabált. Arcát a párnába fúrta, és rángott, rezgett a teste. Ki volt élezve a bőre minden érintésre.

- Gyönyörű vagy - mosolygott rá Kazu.

Hiro teste megfeszült.

- Most - kiáltott fel megrándulva, és reszketve szorította magához a fiút.

Sinji belekapaszkodott.

- Még... - reszketett kábán.

Hiro hitetlenkedve rámeredt.

- Kis telhetetlen... - morogta, ám a szeme nevetett.

Kazu kuncogott.

- Kérlek, hadd tegyek kedvére... - harapott Hiro fülébe.

A férfi elhúzódott Sinjitől, és melléje feküdt. Csókolózni kezdtek, közben Kazu nagyon lassan, lehunyt szemmel a fiúba hatolt.

- Milyen forró vagy... - mondta még mélyebbre lökve magát Sinjiben. - Milyen nedves...

Hiro a fiúhoz simult, és csókolta tovább. Keze a mellkasára, a hasára, majd még lejjebb csúszott. Sinji felnyögött, amikor simogatni kezdte merev vesszejét.

- Ne... nem bírom... - Ujjai nyomot hagytak Kazu vállán. Megfeszült. - Kazu-san... erősebben...

A férfi a száján át kapkodta a levegőt.

- Ahogy kívánod... - morrant, és leszorította a fiú csípőjét.

Sinji vonaglott a szorításában, és hangosan kiabált az élvezettől. Hiro felkönyökölt, és megnyalta a vesszejét. Nyalogatta, cirógatta. Sinji szeme tágra nyílt. Belemarkolt a férfi hajába, ajka némán egy szót formált. Hevesen összerándult, újra és újra. Kazu halk nyögéssel elengedte magát, és rázuhant. Hiro átkarolta őket, és elmosolyodott.

- Szeretlek titeket!

Kazu fáradtan emelte rá a pillantását, de mosolyra húzta a száját.

- Mi is téged.

Sinji még ahhoz is kimerült (vagy inkább kielégült) volt, hogy a férfira nézzen.

- Szeretlek benneteket! - motyogta álmosan.

Elaludt. Kazu a másik oldalára dőlt, hozzásimult.

- Elveszett lelkek lennénk nélküle - sóhajtotta.

Hiro bólintott. Összemosolyogtak.

- Vacsi nem lesz? - érdeklődött a férfi. Kazu a szemét forgatta.

- Lekapcsoltam alatta a gázt, te éhenkórász! Megyek...

- Ne, maradj! - kapta el a kezét Hiro. - Ráér.

Egymást nézték, végül Kazu visszafeküdt. Egymás kezét fogva aludtak el, hogy a rákövetkező napot is együtt kezdjék. Együtt mindhárman... tökéletesen összepasszolva, akár egy háromszög egyforma oldalai...

Vége