Tíz évvel később

Extra – Tíz évvel később

Gyerekhangokra ébredt. Hunyorogva nézett fel a hintaágyból, ahol szundikált. David éppen ekkor terelt be a srácokat a házba, miközben megfeddte őket a kiabálásért. Önkéntelenül is elmosolyodott. Nagyot nyújtózott, és tovább ejtőzött. Nesztelen léptekkel David osont oda hozzá.

- Bocsánat, hogy felébresztettek – hajolt oda hozzá.

- Semmi baj. Már úgyis épp ideje volt, hogy felkeljek. – Alex maga mellé húzta a férfit, és elégedetten átkarolta. Idén volt pont tíz éve, hogy együtt éltek. Alex továbbra is a gyilkossági osztály vezetőjeként dolgozott, míg David elvégezte az iskolát, szociális munkásként drogos és csellengő fiatalokkal kezdett el foglalkozni. Hat éve bejegyzett élettársi kapcsolatban éltek, és két éve neveltek egy ikerpárt. Jayne és Jaycee teljesen megváltoztatták az életüket, a huncut négyévesek minden alkalmat megragadtak, hogy szórakoztassák szüleiket.

- A szüleid elvitték őket a McDonald’s-be, remélem, nem etetik tele őket mindenféle vacakkal, mint a múltkor. Náluk is alszanak, szóval kivételesen miénk a ház – David átfordult, és a férfi nyakába fúrta az arcát.

Alex a hátát simogatta. David még mindig alacsony volt, és törékenynek tűnt, de vonásai az elmúlt évek alatt megkomolyodtak, felnőttesebbek lettek. Hosszú, szőke haját levágatta, bár még így is hosszabb volt, mint Alexé.

- Legalább kipihenjük magunkat – válaszolta, miközben szemügyre vette a kertben elhelyezett asztalokat, székeket, a grillsütőt. – Remélem, holnap nem esik. Apa ideges lesz, ha nem próbálhatja ki az új grillezőnket.

- Apád inkább pihenjen. Az infarktusa óta jobban kellene vigyáznia magára.

- Tudod, milyen. Beszélhetsz neki. – James Ferguson fél éve kapott egy enyhe lefolyású szívrohamot, amivel a frászt hozta az egész családra. Az idős férfi idén töltötte be a hetvenkilencedik évét, s annak ellenére, hogy jól tartotta magát, a katonaságnál eltöltött megfeszített tempójú évek nyomot hagytak a szervezetén.

- Ez igaz. Anyád az egyetlen, aki parancsolni tud neki, de ő meg biztos Trixie babájával lesz elfoglalva.     

Alex felhorkant.

- Még mindig nem akarom elhinni, hogy férjhez ment egy japánhoz.

- Ez már lejárt lemez, drágám – mosolyodott el David, majd kibontakozott az ölelésből, és felállt. – Bemegyek, lezuhanyozom. Jössz?

- Még egy kicsit maradok.

- Rendben. Ne aludj el, mert kezd lehűlni a levegő, és megfázol!

- Igenis, anyu!

David halkan felnevetett, és besétált a házba. Alex addig nézett utána, míg el nem tűnt a hátsó ajtóban. Szerencsés embernek tartotta magát. Ennyi éven át kitartottak egymás mellett. Voltak hullámvölgyeik, nem volt könnyű megszoknia, hogy David dolgozni kezdett. Ásítva ringatózott tovább. Holnap lesz ötvenkét éves, meghívták a barátaikat egy kerti partira, David egész nap sütött-főzött, az anyja úgyszintén. Nem igazán volt kedve ünnepelni, hogy ennyi idős, de jól érezte magát a bőrében, és amíg David vele van, kit érdekel, hányadik x-et tölti be.

Felkelt, a ház felé bandukolt. Belépett a konyhába, és kivett a hűtőből egy üveg sört. Elkortyolgatta. Utána az emeletre indult. Az ikrek örökbe fogadása után át kellett alakítani a házat. Az emelet régi vendégszobájában rendezték be a gyerekszobát, és beépítették a tetőteret, ahol két szoba és egy kis fürdő kapott helyet a vendégeknek. A hálószobájukat David átrendezte, sokkal meghittebb lett, mint korábban. Résnyire nyitva volt az ajtó, halk zene szűrődött ki. Belesett. David zenét hallgatott, miközben megágyazott. A refrénnél együtt dúdolt az énekessel, és a csípőjét ringatva csábos táncot lejtett. Észre sem vette a férfit, aki mosolyogva figyelte.

- Csatlakozhatok?

- Alex… - David meglepetten megtorpant, majd mosolyogva a kezét nyújtotta. Együtt ringatóztak tovább a zene lassú dallamára. – Ki hitte volna tíz éve, hogy idáig jutunk? – suttogta.

Igaza volt. Alex maga is kételkedett abban, hogy a kapcsolatuk hosszú távon is működőképes, és lám, mégis együtt maradtak. Sőt, gyerekeket nevelnek, és úgy élnek, mint bármely hetero pár.

- Legszívesebben seggbe rúgtalak volna, amikor felém csörgetted a bilincset.

- Vörös volt a fejed, és azt hittem, megüt a guta.

- Viccesnek találtad volna.

- Természetesen. – David nevetve nézett fel rá.

Alex szíve nagyot dobbant. Mennyire szereti… Soha nem gondolta, hogy létezik ekkora szerelem, talán csak a mesékben. Ráadásul egy másik férfi iránt. David azonban megváltoztatta az életét, a felfogását. A feje tetejére forgatta az egész világát, és Alex határozottan élvezte.

- Most jut eszembe… jól emlékszem, hogy azt mondtad, a srácok anyáméknál maradnak ma este? – mormolta, miközben lehajolt hozzá.

- Miért olyankor akarsz elcsábítani, amikor hullafáradt vagyok? Egész héten felém se néztél…

- Mert itthon voltak a srácok, te meg hangos vagy. A múltkor is ránk nyitottak, mert elfelejtetted bezárni az ajtót.

- Véletlen volt, azt hittem, te megtetted.

- Akkor is a te hibád.

- Persze, kiscserkész – gúnyolódott David, és ellépett mellőle. Alex hátulról átkarolta. Beszívta friss, tiszta illatát.

- Szeretlek – súgta a bőrére, és könnyű csókot lehelt a tarkóján pihenő pillangóra.

- Ez nem ér… - A férfi lemondóan sóhajtott, de az egész teste izgatottan simult Alexhez.

- Nem csináltam semmit, csak ezt… - Alex újabb csókokkal borította a lepkét, és érezte, ahogy a karcsú test megremeg a karjaiban.

- Hadd forduljak meg!

- Az előbb még visszautasítottál…

- Ne játssz velem… - David hangja elfulladt, és Alex teste bizsergett. Élvezte a hatalmát a férfi fölött. Bár ő ötvenkettő volt, David meg harmincegy… a vágy nem csitult kettejük között. Megperdítette, és az ajka lecsapott Davidéra. Csókolózva zuhantak az ágyra. Megszabadultak a ruháiktól, meztelenül simultak egymáshoz. Úgy ismerték a másik testét, mint a saját tenyerüket, mégis minden szeretkezésük különleges, megismételhetetlen pillanat volt, ami után szorosan összebújva aludtak el annak biztos tudatában, hogy összetartoznak.

Alex a kislánya után sietett, aki épp azon volt, hogy becserkéssze a szomszédasszony macskáját.

- Jayne, hagyd a cicát! – emelte a karjába, mire dacos kapálózás volt a válasz.

- Meg akarom simizni!

- Az akarom szót töröld a szótáradból, édesem! – Alex a nyakába ültette a lányát, mire azonnal abbamaradt a hiszti.

- Jay, nézd! – sikította a kislány, mire ikerbátyja azonnal irigyen felkiáltott.

- Én is! Én is! – rohant feléjük lelkesen csillogó szemmel.

- Fiam, várj egy kicsit! Jayne után téged is felveszlek, jó?!

- De én most akarom! – toppantott dacosan a kisfiú.

David kilépett a verandára a szóváltásra.

- Fogadjatok szót apátoknak! – szólt szigorúan. Lisztes volt az arca, a kötényét pácfoltok tarkították, Alex mégis elmosolyodott a láttára.

- Igenis. – A két gyerek azonnal meghunyászkodott. Bármilyen meglepő, de kettejük közül általában Alex volt a lágyabb szívű, és David a szigorú. Utóbbinak jobban szót fogadtak, mint a majdnem kétméteres, kilencven kilós Alexnek.

Autó fordult be a ház elé. Jay azonnal elvesztette érdeklődését, már rohant is a hang felé. Alex levette a lányát a nyakából, és utána rohant. A derekánál fogva kapta el a ház előtt, és emelte a magasba.

- Ezerszer megmondtam, hogy nem mehettek a ház elé nélkülünk, Jay!

- Fogadj szót, öcskös! – C. J. derűs vigyorral ragadta el a kisfiút, aki hangosan visított örömében.

- C. J.! – Jayne a karját kitárva futott a férfi felé. 

- Az én szépséges hercegnőm! – C. J. az egyik karjára ültette Jay-t, a másikra a húgát, és rávigyorgott az apjukra. – Kiszednéd a csomagokat a kocsiból?

- Mi vagyok én, a hordárod? – morgott Alex, de engedelmesen a sportkocsi felé indult.

C. J. a nagyapja halála után valóban visszament az egyetemre, elvégezte a jogot, majd rendőrnek tanult tovább. Kitűnővel végzett, és jelenleg Alex keze alatt dolgozott a gyilkosságin. Az egyik legjobb nyomozója volt, aki soha nem fogyott ki a viccekből és az ötletekből, hogy hogyan törjön borsot az orra alá, de kemény zsaruvá vált, ha a gyilkosokról volt szó.

- A barátnődet hol hagytad? – kiáltott utána.

- Dobott – nevetett C. J. és puszit nyomott az őt üdvözlő David arcára. – Szia, anyu!

David a gyerekeire való tekintettel elharapta a szót, amely a nyelvére kívánkozott, és csak finoman bokán rúgta a férfit.

- Gyere be! Mi történt, hogy Chrissy is hajított?

C. J. szenvedő hangon mesélni kezdett, közben Alex kivett egy nagy ajándékodobozt, amiben nagy valószínűséggel az ő ajándéka volt található és egy letakart tálcát, amelyen frissen vásárolt garnélarákok sorakoztak. C. J. elég vagyonos volt, hogy ilyen vásároljon, és Alex meg sem lepődött a választásán. David ugyanis imádta az ilyenfajta ínyencségeket, és a férfi abban lelte örömét, ha a kedvére tehetett… Alex nagy bosszúságára. Épp csak lepakolt a tálcát a konyhában, a dobozt meg a verandán felállított asztalra, újabb kocsit hallott megállni a ház előtt. David nem ért rá, máris belemerült a rákok elkészítésének műveletébe, C. J. pedig kint kergetőzött a gyerekekkel, így rá várt a feladat, hogy ajtót nyisson.

- Alex, édesem! – Jamie lelkesen integetett neki a kocsi mellől.

Alex szíve elszorult. Jamie négy évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedett az egyik koncertről tartva hazafelé. Olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy eleinte az is kétséges volt, túléli-e a műtétet. Frances teljesen kiborult, ők meg azonnal odarepültek Daviddel, hogy mellette legyenek. Jamie szerencsés volt, életben maradt, de a gerince olyan mértékben károsodott, hogy lebénult. Most a tolószékéből vigyorgott rá, miközben Frances kipakolta a holmijaikat a bérelt kocsiból. A mindig kecses mozgású Jamie két lépést sem tudott megtenni egyedül, és ettől Alex elszomorodott. A férfi nem ezt a sorsot érdemelte. Ennek ellenére boldognak látszott, Frances támogatásával viszonylag túltette magát a vele történteken, és továbbra is olyan mozgékony életet élt, mint a baleset előtt. Csak éppen most a koncerteket egy tolószékből adta a hegedűjével… 

- Sziasztok! – Lehajolt, és megölelte a férfit. – Jól utaztatok?

- Fogjuk rá. Tudod, hogy Frances utál repülni. Egész úton úgy szorongatta a kezemet, hogy teljesen elzsibbadtak.

Frances megigazította a szemüvegét, és felhorkant.

- Azért ez nem teljesen így volt.

Jamie viszont a szemét forgatta, és Alex felnevetett.

- Itt maradtok éjszakára?

- Nekem különleges igényeim vannak, szóval lefoglaltunk egy szállodai szobát éjszakára. Nem akarom, hogy Francesnek kelljen cipelgetnie. Már nem fiatal.

Frances erre újabb horkantással felelt, és meghúzta a haját.

- Azért annyira öreg sem…

Jamie huncutul rámosolygott a válla felett.

- Tudom. Éjszaka bebizonyítottad.

Frances elvörösödött. Mentegetőzve pillantott Alexre, aki együttérzően mosolygott rá.

- Hoztunk neked ajándékot! – Jamie az egyik dobozra mutatott. – Meg a gyerekeknek is. Hol vannak?

- A kertben C. J.-vel.

- Biztos nagyot nőttek, amióta nem láttam őket. – Jamie könnyedén hajtotta a székét, és már meg is kerülte a speciálisan neki kialakított járdán a házat.

- Ezt úgy mondta, mintha David nem küldene neki hetente egy tucat fotót az ikrekről – jegyezte meg Alex.

Frances a hajába túrt.

- Ő is szeretne gyereket.

- És mi az akadálya?

- A tolószéke – felelte nyíltan a férfi. Hajába már ősz szálak vegyültek, de még mindig ugyanaz a jóképű, kissé szórakozott tudós volt, akibe Jamie annak idején beleszeretett.

- Az nem akadály, csupán kifogás.

- Én is ezt mondtam neki. Beszélhetnél vele.

- Rendben. Most viszont gyerünk befelé. Ne mondd, hogy ez mind a srácoké! – mordult fel, amikor vagy egy tucatnyi dobozt kellett becipelnie.

- Jamie ötlete volt.

- Honnan sejtettem?

David már üdvözölte Jamie-t, most kedvesen megölelte Frances-t, és leszúrta a sok ajándék miatt. A gyerekek azonnal rávetették magukat a dobozokra, C. J. és Jamie segített nekik kicsomagolni őket. Frances csatlakozott Davidhez a konyhába. Alex látta, hogy a hátsó kerten keresztül a szülei érkeznek tálakkal megpakolva, és eléjük sietett.

- Miért nem szóltál, anya? – nyúlt az egyik tál felé, de Susan rászólt.

- Menj inkább vissza, és hozd el azt a két tálca süteményt, amit ott hagytam a konyhapulton. David?

- Francesszel a konyhában van. C. J., Jamie és a gyerekek a nappaliban játszanak.

- Pompás. Apád nekiáll grillezni, én meg segítek Davidnek.

- Apának inkább pihennie kellene… - vetette fel Alex, de James erre úgy pillantott rá, hogy behúzta a nyakát. – Értettem, megyek a sütikért.

Pár perccel később lepakolta a süteményeket a kerti asztalokra, és töltött az apjának egy pohár bort. Segített neki az előkészületekben, és közben aggodalmasan figyelte a mozdulatait.

- Nyugodj meg, fiam! Jól vagyok – veregette meg a vállát az apja.

- Azért aggódhatok, nem?

James csak somolygott. Alex újabb kocsit hallott, így előresétált. Egy bérelt Lexus mögött Nicky autója állt meg. Nicole, a férje és a két kisfia odaintegetett neki. Trixie szállt ki a Lexusból, kiemelte a kisfiát a babahordozóból, míg a férje előszedte a cuccaikat.

- Sziasztok! – Alex megölelte Nicole-t, akit már alig ért át, mert az asszony most várta kései, harmadik gyermeküket, aki az előzetes jelentések alapján már kislány lesz. – Egyre nagyobb vagy, tudtad?

- Szúrd le magad, Ferguson! – horkant Nicky nem túl nőiesen. – Srácok, irány a ház! – Fiai hangos csatakiáltással megrohamozták a bejárati ajtót, amit David éppen ekkor nyitott ki előttük. Nicky kacsázó léptekkel elindult Trixie felé. Megölelték egymást, és elgügyögtek a kisbaba felett, aki mélyen aludt. Nicole és Trixie férje kezet fogott Alexszel.

- Félelmetesek együtt – motyogta utóbbi férje, a művészettörténész Mitsuhara Takami.

- Egyetértek – bólogatott John Meade, Nicky hitvese.

Alex vigyorgott. Számára e két asszony a legjobb barátot jelentette. Nem felejtette el nekik, hogy mennyit szekírozták David miatt, és támogatták, amikor támadások érték nyíltan felvállalt szexuális hovatartozása miatt.

- Remélem, a srácoknak nem hoztatok semmit – ráncolta a homlokát a sok csomag láttán.

A két férfi sokatmondóan összenézett.

- Menjünk be! – legyintett Alex.

Behurcolkodtak. Közben Trixie megegyezett Nicole-lal, hogy utóbbiéknál töltik az éjszakát. Susan és David azonnal körbevette őket, így Alex kivezett John-t és Takamit az apjához, aki már Francesszel ügyködött a grillsütőnél. Jamie és C. J. a gyerekekkel játszott, és hangosan nevetgéltek közben. Alex megnézte Jay autóját, Jayne babáját, megdicsérte őket, és figyelte, ahogy mindketten visszarohannak Jamie-ékhez. David egy sört nyomott a kezébe.

- Minden rendben?

- Azon kívül, hogy komornyik lettem a saját házamban? – kérdezte Alex morcosan.

David megcsókolta, és visszasétált a házba. Alex leült a veranda lépcsőjére, és elégedetten nézelődött. Kisvártatva megérkezett Andrea Venoche és Ron Ditton. Ismerték a járást, így megkerülték a házat.

- Nem késtünk el, ugye? – Ron haja teljesen fehér lett, bottal járt. Az utóbbi időben eléggé leromlott az egészségi állapota, így Andrea, amikor csak tehette, vele ment mindenhová.   

- Dehogy. Keressetek magatoknak helyet! – Alex elvette az ajándékot Andrea-tól. – Mondtam, hogy nem kell semmi.

- Fogd be! – Andrea rámosolygott. – Boldog ötvenkettedik születésnapot!

- Eddig mindenki megállta, hogy fel ne köszöntsön, de te nem tudtad kihagyni… - morogta Alex leverten. Beszélgettek, aztán megérkezett Carl a családjával. Ők is a kertbe sétáltak, a két kisebb gyerek hangos üdvrivalgással rohant C. J.-ékhez. Tim, aki az évek alatt magas, komoly fiúvá nőtt, a barátnőjével jött. Carl és Barbara süteményt és bort pakoltak az asztalra.

- Mondtam, hogy semmit se hozzatok – csóválta a fejét Alex. – Így is annyi kaja van már, ami elég lenne egy egész hadseregnek.

- Még nincs itt mindenki – jegyezte meg Carl.

- Ez igaz. – Alex füle kocsiajtó csapódást észlelt, így előresétált. – Cass!

Jack Cassiano napbarnított és jókedvű volt. Megölelték egymást.

- Helló, haver! Nem késtünk el?

- Nem. Helló, Sean!

Sean Mortimer már egyáltalán nem hasonlított FBI- ügynökre. Divatos ruhát viselt, mozgása sokkal kecsesebbé vált, haját hosszabbra hagyta nőni. Ugyanolyan barna volt, mint Jack, és ugyanolyan boldognak látszott.

- Jól néztek ki – mérte végig őket Alex elégedetten.

- Te sem panaszkodhatsz – bokszolta vállon Jack. – Gyors kérdés, itt aludhatunk, vagy béreljek egy hotelszobát?

- Maradhattok. Jamie-ék szállodába mennek, Trixie-ék pedig Nicole-nál alszanak. Végszükség esetén C. J.-nél is van szoba. Akkora az a ház, hogy az enyém háromszor belefér.

- Irigykedsz?

- Francokat! Ez sokkal otthonosabb – nevetett Alex. – Gyertek be! Már majdnem mindenki itt van.

Később megérkezett Theo és a felesége a kislányukkal, Roger és Julia, majd maga Mario Ballard.

- Fran nem jön? – nézett körbe David, aki közben befejezte a sütést, és éppen átöltözni indult.

- Már itt kellene lennie – pillantott az órára Alex aggodalmasan. – Remélem, nem jött közbe egy újabb ügy…

- Ott jön! – David megragadta a kezét. – És, nicsak, kivel…

Fran szoknyát viselt, haját beszárította. Szép volt főleg, hogy úgy mosolygott, mintha megütötte volna a lottófőnyereményt. Mellette Micky Kernick lépdelt, aki már tartózkodóbb volt, de a szeme elégedetten csillogott, ahányszor csak a nőre nézett.

- El sem hiszem, hogy képes volt idetolni a képét! – mormolta Nicky rosszkedvűen. – Egy bűnöző! Miért nem tudta otthon hagyni?!

Alex figyelmeztetően végigmérte a volt feleségét.

- Mindenkinek jár egy második esély. Micky visszavonult. Jelenleg nem tudunk arról, hogy bármilyen illegális tevékenysége lenne. Ehhez tartsd magad, mielőtt megbántod őt vagy Frant.

David közben a pár elé sietett.

- Sziasztok! Úgy örülök, hogy eljöttetek! – Megölelte mindkettejüket.

Alex is kezet fogott Micky-vel, majd végigmérte nyomozóját.

- Nagyon csinos vagy ma.

- Köszönöm. – Fran az ajkába harapott, de képtelen volt levakarni az arcáról elégedettségét, miközben kinyújtotta a kezét. – Nézzétek!

David felkiáltott, és tágra nyílt a szeme a gyűrű láttán. Alex elvigyorodott, és felkapta a nőt. Megpörgette, miközben Fran kacagott. Letette, majd szorosan megölelte.

- Gratulálok! – A tekintete Micky-ét kereste. A férfi talányos arckifejezéssel vállat vont.

- Azt mondtad, Fran nagyszerű nő, és nem kéne elszúrnom. Megpróbálom.

- Ezt tíz éve mondtam, te idióta!

- Jobb későn, mint soha – vigyorodott el végre a férfi. Magához húzta Frant, és puszit nyomott az arcára.

Később ettek, Alex kibontotta az ajándékait. A hangulat vidám volt. Carl és Barbara táncoltak, Tim és a barátnője egymáshoz bújtak a hintaágyon. James a verandán szunyókált, Susan a menyeivel beszélgetett. Jamie a gyerekekkel játszott, Frances segített Jayne-nek felfújni egy lufit. C. J. kiterült az udvar közepén, és mélyen aludt, mellkasán Trixie kisfiával. Ron Marióval vitatkozott, Andrea félig lehunyt szemmel hallgatta őket. Roger és Julia voltak az ügyeletesek, őket egy gyilkossághoz riasztották, így korán távoztak. Takami, Micky, Fran, és John az asztalnál ültek, és Seant hallgatták, aki arról mesélt nekik, milyen az élet a vidéki kisvárosban, ahol Jack-kel ők voltak az első homoszexuális pár. Jack felpakolta a lábát egy székre, és sört iszogatott. Alex az egyik gyümölcsfa alá húzta a székét, és onnan nézte őket. Csendes, elégedett boldogság vette körbe. David odament hozzá, és az ölébe ült. A vállára hajtotta a fejét.

- Boldog vagy – mondta halkan.

- Honnan veszed?

- Le se tagadhatod. Minden nyavalygásod ellenére egész nap vigyorogsz.

- Idióta, használhatatlan ajándékokat kaptam, kivéve persze tőled. Kiesznek a kajámból, egész nap nálunk tespednek, és a többit már nem is sorolom. – Alex elmosolyodott. – Igen. Az vagyok. – Az állát David fejének támasztotta. – Köszönöm.

- Mit?

- Hogy szeretsz…

- Te buta… - David könnyes szemmel hajolt hozzá. – A világon mindennél jobban szeretlek, és ezt nem kell megköszönni. Elég, ha ugyanúgy szeretsz, bízol bennem, és tisztelsz, mint eddig. – Gyengéden megcsókolta. – Boldog születésnapot!

- Neked pedig boldog évfordulót! Idén vagyunk tíz éve együtt, ha a találkozásunk napjától számoljuk, és mit szólnál egy kis ünnepléshez kettesben?

- Mire gondolsz?

- Anyáék vállalják, hogy hétvégére a srácok náluk maradhatnak. Mi pedig… itthon maradunk, és addig szeretkezünk, amíg lábra sem tudunk állni. Mit szólsz?

David nevetett.

- Képes leszel rá? – incselkedett.

- Oh, igen… - Alex odahajolt hozzá. – Ebben biztos lehetsz… - mormolta az ajkára lehelve a szavakat, mielőtt megcsókolta volna.

David gondosan lesöprögette Kyle sírjáról a száraz leveleket. Eligazította a vörös rózsacsokrot, amit Micky az öccse halálának évfordulójára tett rá. Ő maga fehér liliomot hozott, és most ügyesen összeügyeskedte a két csokrot. Leült a fűre, ahogy mindig szokott, és a virágokat nézte.

- Sejtettem, hogy itt vagy. – Alex lehuppant mellé. Kimerültnek tűnt, a hétvégei szerelmeskedésből nem lett semmi, mert történt egy gyerekgyilkosság, és a férfi maga vette kézbe az ügyet.

- Elkaptad?

A férfi fáradt sóhajjal bólintott.

- Igen. Az apja beismerte, hogy ő ölte meg.

- Az apja? – döbbent meg David.

- Nem tudom megérteni az ilyen embereket… - mondta a hadnagy. – Soha nem tudnék kezet emelni a srácokra, hát még… megölni őket. Azt mondta, véletlen volt, de hogyan lehet véletlenül megölni egy gyereket? Mekkora erővel kell megütni ahhoz, hogy eltörjön a nyaka?

- Jaj, Alex, annyira sajnálom… - David megszorította a kezét. – Tudok valamiben segíteni?

- Nem. Köszönöm. Voltam bent nálatok, Stevie mondta, hogy elmentél. Gondoltam, megnézlek itt, mielőtt hazamegyek.

David minden héten kiment az öccse sírjához, akár csak pár percre, de leült a fűre, és eligazgatta a virágokat.

- Én is már indulóban voltam. Be kell menni a gyerekekért az oviba.

- Felhívtam anyát, hogy menjen el értük. Ma egyszerűen… nem hiszem, hogy… - Alex elhallgatott, de David megértette.

- Ha hazaérünk, elmész zuhanyozni. Készítek vacsorát, utána megnézünk egy szomorú filmet, amin kisírhatjuk a szemünket, aztán lefekszünk. Rendben?

- Jól hangzik.

Odahaza David nekiállt vacsorát készíteni, és csendben ettek. Alex végül felment aludni, és kisvártatva a férfi is követte. Bebújt mellé az ágyba, és aggódva megsimogatta az arcát.

- Azzal csak magadnak teszel rosszat, ha ezen töröd az agyad. Megtetted, amit kellett.

- Tudom. – Alex magához húzta. Az eltelt években David volt az, aki mentsvárául szolgált, amikor egy-egy nehéz ügy leomlasztotta a szíve köré emelt védőkorlátot. A férfi meghallgatta, vigasztalta, vagy csak ölelte hajnalig. Ez volt az, amire a leginkább szüksége volt. Az ajkuk lassan talált egymásra. Néma csendben, lassan, finoman szeretkeztek, s utána csak feküdtek összegabalyodott végtagokkal, lihegve, elégedetten.

Kopogás hallatszott lentről.

- Ki lehet az?

- Nem tudom. – Alex már magára is kapta a nadrágját, és felvette a pisztolyát. Felkapcsolta lent a villanyt, és kilesett. C. J. nyomorultul festett. – Gyere be! – nyitotta ki az ajtót.

- Bocs, hogy így rátok török, de… - C. J.-vel együtt nyomoztak a gyermekgyilkosság ügyében, nem volt csoda hát, hogy megjelent.

- Semmi baj. – David lépkedett lefelé a lépcsőn. Rövidnadrágot és Alex pólóját viselte. – Csinálok kakaót.

- Itt maradhatok éjszakára?

- Hát, persze. – Alex felkapta a kabátját. – Átmegyek a srácokért.

David megértően bólintott. Nem sokkal később a gyerekek lelkesen ugrándozták körbe a konyhát. Elmesélték a napi kalandjaikat, és végre Alex szeméből is eltűnt a szomorúság. C. J. kergetőzni kezdett Jay-jel a nappaliban, amihez Jayne is csatlakozni akart.

- Apa, gyere te is! – húzta Alexet.

A férfi felkapta, és magához ölelte. A kislány azonnal megérezte, hogy apjával valami rossz dolog történt, mert kedvesen megsimogatta a haját.

- Elmondod?

- Inkább nem.

Jayne komolyan tovább simogatta a haját.

- Börtönbe zártátok a bácsit, aki bántott valakit?

- Igen.

Jayne mosolya felragyogott.

- Akkor jó.

Alex viszonozta a mosolyt, és legördült a szívéről egy súly.

- Menjünk, és kapjuk el C. J.-t.

Jayne ajka lebiggyedt.

- Ő nagyon gyors, te pedig már öreg vagy.

David a szájára szorította a kezét, nehogy felnevessen Alex arckifejezésén.

- Lehet, hogy ő gyors, én viszont ravasz vagyok.

- Rendben, próbáljuk meg!

David a hasát fogva dőlt az ajtófélfának, ahogy azt figyelte, apa és lánya hogyan cserkészi be C. J. személyében a nagyvadat. A férfi sejtett valamit, mert Jay-t fedezékül használva igyekezett elmenekülni, de Alexnek szerencséje volt. A derekánál fogva emelte a magasba.

- Megvagy.

- Ezt nem hiszem el! – C. J. felkuncogott, amikor Alex megcsikizte. – Ne csináld! Ne, Alex! David, azonnal szólj rá!

A férfi viszont úgy tett, mint aki nem hallja a segélykérést. A gyerekek megrohanták C. J.-t és folytatták a támadást. A férfi végül fuldokolva kapkodott levegő után.

- Elég! Megadom magam!

David megfürdette az ikreket, míg Alex és C. J. rendet tettek a nappaliban. Kivételesen Alex megengedte, hogy Jayne és Jay közöttük aludjon éjjel. C. J. duzzogva felvonult az egyik vendégszobába, és amikor már a gyerekek mélyen szuszogtak, akkor jelent meg újra.

- Tudom, hogy nem vagyok már kisgyerek, de azért nem maradhatnék? Az ágy végében esetleg?

- Nem vagy komplett – közölte Alex hűvösen.

- Ezzel nem mondtál neki újat – vélte David félálomban, majd nagyot ásított. – Ott a fotel.

- Rendesek vagytok – dünnyögte C. J. kedvetlenül.

Alex felhúzta a lábát.

- Addig helyezkedj el, míg meg nem gondolom magam. Tiszta hülye vagyok, amiért megengedem, hogy te is itt aludj.

- Nagyapának megígérted, hogy vigyázol rám.

- Azt mondta, hogy nem lesz rád sokáig gondom, mert felnősz, és kirepülsz a fészekből. Mekkorát tévedett.

- Tekintsd úgy, hogy van az előző házasságaid egyikéből egy fiad.

- Lerúglak!

- Akkor kiabálni fogok, és felébresztem a srácokat.

- David, szólj rá!

- Fejezzétek már be! – morogta a férfi.

Kis ideig csend volt, aztán C. J. helyezkedni kezdett. Alex véletlenül vagy készakarva, nem tudni, megrúgta. Egymásra vicsorogtak.

- Egy esélyed volt, elbaltáztad! Kifelé!

- Csak szeretnéd!

- Na, ide figyelj!

- Elég! – David szeméből kiment az álom. Felült. – Holnap dolgozni kell mennem, és szeretném magam kipihenni, ami nektek sem ártana. Ennek megfelelően mi lenne, ha befognátok?

- Igenis. – A két férfi meghunyászkodva suttogott.

Két perccel később megszólalt C. J. telefonja. Az ügyelet riasztotta egy újabb esethez, és kelletlenül rángatta magára a nadrágját. Alex lekísérte, és a lámpafényben jobban szemügyre vette a sápadt arcot.

- Ne vedd magadra!

- Mintha te nem tennéd.

- Nekem a gyerekek miatt nehéz érzelmi távolságot tartanom egy ilyen ügytől.   

C. J. bólintott.

- Bocs, hogy rátok akaszkodtam.

- Annak idején megígértem a nagyapádnak, hogy vigyázok rád. Már régen nem azért teszem, hanem mert megkedveltelek, sőt, szeretlek is, mintha a fiam volnál, amivel kéretik nem visszaélni. Érthető?

- Igen. – C. J. tétován megölelte. – Apám helyett apám vagy. Köszönöm.

- Szívesen, kölyök. – Alex játékosan állon ütötte. – Most pedig kopj le! Reggel beszélünk.

- Oké. – C. J. halkan betette maga mögött a bejárati ajtót.

Alex felballagott az emeletre. Visszabújt az ágyba.

- Beszéltetek?

- Igen.

- Minden rendben?

- Most már igen.

- Ennek örülök. – David kinyújtotta a kezét, és összefonták az ujjaikat. – Szeretlek.

- Én is. Jó éjszakát!

- Jó éjt!

Két perccel később Jay fordult egyet álmában és hason rúgta az apját. Alex mély levegőt vett.

- Jól vagy? – riadt meg David.

- Fogjuk rá. Ha egy kicsivel lejjebb megy…

David a párnával fojtotta el a kuncogását.

Másnap reggel a gyerekek élénkek, a szülők meg holtfáradtak voltak. David reggelit készített, Alex közben felöltöztette őket. A konyha kész káosz volt, mire mindegyikük evett.

- Hűha! – Susan meglepetten nézett körbe.

- Jó reggelt, anya! – Alex arcon csókolta az asszonyt, és a kezébe nyomott egy csésze kávét. – Mi járatban?

- Arra gondoltam, elviszem az oviba a gyerekeket.

Alex és David megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Anya, te egy csoda vagy! – ölelte meg a férfi.

Susan csak mosolygott. Negyedórával később csend borult a házra. David takarított a konyhában. Alex megborotválkozott a fürdőszobában. Éppen végzett, amikor a férfi benyitott hozzá.

- Nagyon sietsz?

- Nem. Miért?

- Éhes vagyok.

Alex ránézett. Lassan leengedte a villanyborotvát tartó kezét. Kikapcsolta a készüléket, majd leöblítette az arcát. Megtörölközött, és arckrémet kent a bőrére.

- És mit ennél? – kérdezte megtévesztő könnyedséggel.

- Téged.

- Valóban? – Alex felvonta az egyik szemöldökét, és a tükörben a mögé lépő férfit nézte.

David nem valami gyengéden beleharapott a vállába.

- Valóban, hadnagy úr – nyalta végig a harapás nyomát. A szeme ragyogott, a haja még kócos volt, a ruhája nem állt másból, mint az alváshoz használt rövidnadrágból és pólóból. És mégis ő volt a legcsábítóbb alak, akit csak hátán hordott a Föld… legalábbis Alex számára.

A férfi megfordult, és nekitámaszkodott a mosdónak. Csak egy törölközőt viselt, ami kezdett lefelé csúszni a csípőjén. A haja még vizes volt, a szeme viszont úgy mérte végig, ahogy egy ragadozó nézi a prédát. Rég volt az az idő, amikor David megijedt tőle.

- Akkor mégis mire vársz? – Nyílt kihívás volt, s a válasz nem is késett sokáig.

Egymáshoz tapadva csókolóztak. Alexről lehullott a törölköző, David megszabadult a ruháitól. Mohó vágytól hajtva Alex végignyalta a férfi minden porcikáját. Felhajtotta a csúcsra, leűzte onnan. Felcsigázta, megőrjítette. Hátulról hatolt belé, és a tükörben összeolvadt a pillantásuk. David teste ívbe feszült, az ajkával a férfiét kereste, mikor a csúcsra ért. Zihálva kapaszkodott meg a vállában, mert Alex a karjaiba kapta, és a hálószobába vitte. Újra összeolvadtak, az ujjaik összefonódtak a gyűrt ágyneműn, David a férfi dereka köré fonta a lábát. Egyszerre mozdultak, tökéletes összhangban, kéjes gyönyörrel, őszinte szerelemmel. S abban a csodálatos pillanatban, amikor a hangjuk a másik nevét kiáltotta… ez a szerelem volt a legtökéletesebb az egész univerzumban…

Alex derűsen sétált be a gyilkossági osztályra. Emberei összesúgtak a háta mögött.

- Mi történt vele? – kérdezte Julia.

C. J. szemtelen vigyorral válaszolt – jó hangosan.

- A reggeli szex eredménye.

- Kapd be, C. J. fiam! – Alex a középső ujját mutatta. – Kisírtad magad tegnap?

- Nem is sírtam! – kapta fel a vizet azonnal a férfi.

- Hajjaj, ha láttátok volna! – Alex élvezettel forgatta meg benne a kést. – Ott zokogott a  vállamon, alig győztem ellátni zsepivel.

- Nem igaz!

Alex jókedvűen rákacsintott, és bevonult az irodájába. Lehuppant a székére, elővett egy szál cigit és rágyújtott. Mostanában csak a kapitányságon dohányzott, mert a gyerekek nem szerették a füstöt. Rápillantott a bekeretezett fotóra az asztalán. Azután készült, hogy örökbe fogadták az ikreket. Ő tartotta Jay-t, míg David Jayne-t, mind a négyen maszatosak voltak a csokis sütitől, amit Susan sütött desszertnek, ő átkarolta David vállát, és ez tökéletessé tette az egész képet. Tíz évvel ezelőtt még egy morcos medve volt állandó migrénnel, elhagyott barátnőkkel, munkába ölt magánnyal. Elvigyorodott, majd felkapott két jelentést, és kisétált az előtérbe, ahol tucatnyi nyomozó várta a parancsait.

- Nyuszikáim, jelentéseket várok az asztalomra, mégpedig kurva gyorsan, mert csak kettőt találtam ott. Mindenki erőltesse meg magát, mintha élnétek! Carl és Fran, gyilkosság a parkban, húzzatok oda!

- Ne már!

- Kérvényt nyújtsak be? – Alex megemelte a hangját, és az emberei úgy oszlottak szét, hogy öröm volt nézni.

Visszasétált az irodájába. Elégedetten újabb cigire gyújtott, és megállapította, hogy kibaszottul szerencsés pasas.

VÉGE