Színes cetlik

Ez a történet a Háromszög-sorozat füzetébe került, jobban mondva, a legutolsó lapjaira íródott. Akkoriban Bűnös szerelem címen futott, de valahogy a későbbiekben, amikor gépeltem, már nem tetszett ez, így kénytelen voltam átírni. A színes cetlik eredetileg nem voltak a történetben. Hogy honnan jött az ötlet, fogalmam sincs, talán éppen akkoriban éltem ezen mániámat, és jól is hangzott.

Syouji esetében sikerült megalkotnom egy olyan karaktert, akivel talán a legjobban lehet azonosulni. Egyetemre jár, részmunkaidőben dolgozik, hogy el tudja látni alkoholista édesanyját. Olyan fiú, aki megtanulta, hogy mindenért meg kell küzdenie, és elég büszke ahhoz, hogy ne fogadja el mostohanagybátyja segítségét. Viszont a magány nagy úr. Akio házába a csend húzza, ahol nincsen alkoholszag, senki nem kiabál vele, és valaki... csak rá figyel. 

A cetlik áthidalják az első feszült pillanatokat, az éveket, a bizonytalanságot. Nevetést, mosolyt, kedvességet hoznak Syouji életébe, amit olyannyira hiányolt eddig. Már az első pillanatban sejthető, hogy meleg, hiszen Akiónak csak annyit mond, hogy problémái vannak a lányokkal, így meg sem lepődünk, hogy lassacskán beleszeret a férfiba.

Akio igazából kevés szerepet kap a történetben, igyekeztem Syoujit az előtérbe tolni, az ő kételyeit próbáltam leírni. Azért is lett különben Bűnös szerelem a címe, mert Akio a nagybátyja, és bűn a szerelmük. Csakhogy... nem igazán támogatom a vérfertőzést, így lett Akio mostohafivére Syouji apjának, és ebből következett, hogy a cím sem állta volna meg a helyét.

Syouji anyjáról ejtenék még pár szót. Férje halála után kezdett el inni, és ha nincs a fia, akkor... nem tudom, mi lett volna vele. Nem akartam vele túl sok részt, mert elég kedélyromboló, no, meg... aki tudja, milyen egy alkoholistával együtt élni, valószínűleg nem kíván még olvasni is róla.