Szerelem, szerelem...

Nem is tudom, mit mondjak erről a történetről. Azt hiszem, a levél írójának vágya teljesen nyilvánvaló. Szerintem nincs olyan ember, aki ne lett volna legalább egyszer élete során ilyen helyzetben. Én mindenképpen.

A történet egy írói válság kellős közepén bukkant fel. Akkor, amikor azt hittem, már megfulladok. Majd egy hónap telt el úgy, hogy semmi ötletem nem volt, az ihlet elkerült messzire. Aztán lassan a homály kezdett foszladozni.

A Vallomás kicsit személyes, kicsit a fantázia terméke. Tudom, hogy vannak benne szóismétlések, hibák. Azt is, hogy néhányan nem fognak egyetérteni vele. Ettől eltekintve én most nagyon szeretem – talán azért, mert akkor „érkezett”, amikor már feladtam, hogy a közeljövőben valaha is írni fogok. Szerencsére tévedtem :)

Jó olvasást hozzá!