Reiko magánya

Sokat töprengtem, mihez kezdjek a hoppon, vagyis inkább egyedül maradt Reikóval. Meghagyhattam volna egy lánynak, de ott volt a késztetés, hogy írjam meg az ő történetét is. Ennek megfelelően anno nekiálltam körmölni egy cicamintás füzetbe az ő szerelembe esését is. Imádtam. Ez valahogy gördülékenyebben ment, és Jouji kifejezetten szimpatikus figura még akkor is, ha az elején magam sem tudtam, mi lesz belőle. Viszont nagy krimirajongó vagyok, tehát nem bírtam megállni, hogy Reiko ne zsaru legyen. :D És akkor már ott volt a gondolat, hogy mi lenne, ha... és megszületett Jouji karaktere, aki nem akar a yakuzába tartozni, új életet akar kezdeni, és ezért tanúskodni is hajlandó. Ma már másképp írnám meg ezt, de végül is egy egyszerű történetet akartam, és annak megfelel. :)

A Pár évvel később-en muszáj volt némi drámát behoznom, bár nem volt muszáj, nélküle is megállt volna a történet. Ennek ellenére jó volt arról írni, és talán olvasni, hogy boldogok együtt... :P