Mizushiro Setona: Sojou no Koi wa Nido Haneru

2013.11.23 15:46

Tényleg reménytelen szerelem lenne az érzés, mely összeköti őket?

 

Mizushiro Setona: Sojou no Koi wa Nido Haneru

 

Mizushiro Setona személyében egy elég ismert magakát tisztelhetünk. 1971. október 23.-án született Fujisawában. Horoszkópja: Mérleg. Vércsoportja: A. Imádja a csokoládét, a macskákat, neki is van kettő, a csillogó tárgyakat, és gyakran utazik Párizsba. Kedvenc írója: Hermann Hesse. Jelenleg Kawasakiban él. 1993-ban jelent meg első munkája, egy doujinshi: a Fuyu ga Owarou Toshiteita, amivel megnyerte a 31. Shougakugan New Author Comic díját. Népszerűségét annak köszönheti, hogy művei – amik között van shoujo, josei, yaoi is – alapja gyakran maga az emberi természet és viselkedés. Pszichológiai elemeket is belevisz műveibe, épp ezért legtöbb munkája alaphangulata elég sötét, komor. Japánban és Kínában nagyon népszerű, külföldön az utóbbi években kezdik felfedezni és elismerni tehetségét.

1994-ben karrierjét még három könnyed shounen ai történettel kezdte: Violinist, Higan Sugimade, Sleeping Beauty. Ezt követte aztán 2002-ig a következő művei: Itsuka Sukida to Itte, Dousei Ai, 1999 Shanghai, Mister Mermaid, Hyakuman Dollar no Onna, Futari no Tame ni Sekai wa Aru no, Soko wa Nemuri no Mori, Shoujo Ningyou, Automatic Angel, Allegro Agitato, Twins, Diamond Head. 2002-ben kiadta – a Columbia egyetemen történt mészárlás ihlette – Kanojotachi no X-Day c. pszichológiai témájú mangáját, amivel nagy sikert aratott. 2003-ban rajzolt egy könnyed történetet sport témában, ez jelent meg S címen. 2004-ben belekezdett a tíz kötetes Houkago Hokenshitsu, ismertebb címén After School Nightmare c. művébe, amelyet számos elismerés után még a nemzetközi Eisner-díjra is jelöltek. 2006-ban kiadta Kyuuso wa Cheese no Yumewomiru c. yaoi mangáját, amit azóta is az egyik legjobban megírt BL műnek tartanak. 2008-ban jelentkezett a Kuro Bara Alice és a Shitsuren Chocolatier c. mangáival. 2009-ben elkészítette a Kyuuso wa Cheese no Yumewomiru folytatását, Sojou no Koi wa Nido Haneru címen, valamint belekezdett Nounai Pioson Berry c. történetébe, ami még folyamatban van, valamint 2010-ben megjelentett egy válogatást Mizushira Setona the Best Selection címen. 

 

Otome Kyouichi és Imagase Wataru – a Kyuusi wa Cheese no Yume wo Miru jól ismert párosa – hosszas viták, harcok, kételyek, és tiltakozások ellenére végül mégis egymás mellett kötött ki. Összeköltöztek.

Úgy tűnik, hogy a kapcsolatuk idilli. Igaz, Kyouichi még mindig tiltakozik az ellen, hogy meleg lenne, ám érzékenyebb lett, sokkal mélyebben érintik párja érzelmei. Elfogadta, hogy szeretik. Abban továbbra is bizonytalan, hogy ő maga szerelmes lenne, de boldog, és úgy érzi, ez az, ami igazán fontos. Imagase féltékenysége és szeszélyessége semmit nem változott, nyugtalanul figyeli a férfit. Attól fél, hogy talál egy lányt, és őt elhagyja. Nem tud megbízni benne, bár ebből semmit nem mutat a külvilág és a férfi felé. Valójában viszont saját kételyei, valamint önbizalomhiánya köszön vissza minden féltékeny szavában.

Vagy lehet, hogy mégis van alapja a félelmeinek?

Kyouichi bent a cégnél összeismerkedik egy kedves, szerény és felettébb okos lánnyal. Tamaki érdeklődik iránta, így Imagase kételyei végre megalapozottnak látszódnak. Egy csúnya veszekedés közben odavágja a férfinak, hogy vége, elég volt. Úgy érzik, hogy ez a helyes, ez így jó, végre minden a helyére billen, hiszen ez a viszony amúgy is reménytelen szerelem volt csupán, amit a kényelmesség és gyengéd erőszak szült.

Ám Imagase hiába menekül a munkába, Kyouichi pedig hiába lesz Tamaki párja, mégsem találják a boldogságot. Valami hiányzik, aminek nem tudnak nevet adni, vagy ha mégis, akkor azt csak halkan, suttogva, csak a saját szívüknek szánva mondják ki.

De meddig lehet így élni egy életet? És ha össze is kerülnének újra, lenne remény, hogy összeillesszék a múlt darabkáit? Vagy egyáltalán képesek lennének mindent elölről kezdeni? Tényleg reménytelen szerelem lenne, ami kettejüket összeköti?

 

Megható és gyönyörű mangáról van szó, amely szerintem kötelező mű mindenkinek. Nem is kell olvasnunk az előzményeket, mert önálló darabként is megállja a helyét. Szívszorító érzelmek, és nagyon is emberi kételyek vannak ábrázolva. Kedvenc jelenetem, amikor szeretkezés közben Kyouichi végiggondolja, milyen érzés, amikor egy férfi – ebben az esetben Imagase – öleli. Valamint az utolsó fejezet párbeszéde, amikor Imagaséval egymással szemben állnak, és Imagase egyik pillanatban még ölelné, a másikban már ellökné magától. Mindkettő torokszorító pillanat, mert azt hiszem, nagyon is szerelmes érzéseket ábrázolnak. Amikor ölelnéd és el is löknéd magadtól, mert már nem tudod, hol kezdődik a gyűlölet, és hol a szerelem.

Szerény véleményem szerint két kitűnő karakterábrázolásnak lehetünk tanúi. Imagase féltékeny, önbizalomhiányban szenved, igazából maga sem tudja, mit szeretne. Érzi, hogy a férfi nem teljesen boldog mellette, és ezért saját magát hibáztatja. Kyouichi kételyei viszont nem neki szólnak, hanem saját magának. Mint felnőtt férfi, képtelen elfogadni a tényt, hogy beleszeretett egy férfiba… és egyáltalán nem biztos benne, hogy az érzés, mely Imagaséhoz köti, tényleg szerelem lenne. Egy bonyolult és önző szerelem, mely talán tönkreteheti az életüket, nyomot hagyva a lelkükön. Egy szerelem, mely mégis – akármilyen küzdelmes is – a legboldogabb emberré teheti őket… ha elég bátrak és őszinték, hogy elfogadják egymást. 

Jó olvasást!

 

Ai (2011)