Milyen cuki a mosolya...

Nőnap alkalmából az egyik üzletben aranyos mosolyú fiú osztogatta a rózsát szombaton. A mosolya, kedves udvariassága hívta fel rá a figyelmet. Mi, nők pedig szeretjük, ha egy fiatal, csinos fiú mosolyog és bókol nekünk, így mindenki örömmel fogadta a virágot és a mosolyát.

Ez természetesen azonnal beindította a fantáziám. Félreértés ne essék, nem arra gondoltam^.^, hanem arra, hogy milyen történetet tudnék írni belőle. Csak egy rövid szösszenetet akartam, egy magányos férfiról és egy magabiztos fiúról, akik első pillantásra megtetszenek egymásnak, és az, hogy hogyan alakul a további kapcsolatuk, már a ti képzeletek szerint dől el. Nálam természetesen összejönnek, és boldogan élnek, míg meg nem halnak :D

Az ajánlásról kicsit. Az utóbbi időben kevesebbet írok, aki ismer, az tudja, miért. Desischado levele épp jókor érkezett, megtartott a hitemben, hogy érdemes csinálnom, és ha hibákkal is, de jól csinálom, amit csinálok :) Arról nem is beszélve, hogy nagyszerű ember, akinek a kedvessége néha nagyon is szívbe markoló. Mivel másképp nem tudom megköszönni a bátorítását, a dicséretét és az emberekbe – belém – vetett hitét, így Neki ajánlom ezt a kis történetet. Köszönöm.