Matsuzaki Tsukasa: Bespoke

Mérték után…

Matsuzaki Tsukasa: Bespoke

Matsuzaki Tsukasa-ról sajnos nem sok információt találni. Annyit tudunk róla, hogy férfi. 1992-ben jelentkezett először egy shounen ai mangával (9 to Koi 5 to Koi). Ezt követte aztán számos alkotása yaoi műfajban: Yagiza no Koibito, Beast Tamer, Heavy-Duty, Shikikan Kyouimitsu, Imitation Gold, Yarai Kaori, Cendrillon, stb. Alakjai egy kicsit különböznek Masara Minase vagy épp Nitta Youka finom, karcsú alakjaitól. A sensei szereplői izmosak, férfiasak, így nem mondok újdonságot, ha elárulom, hogy a bara műfajba tartoznak. A történetek szókimondóak, néhol szórakoztatóak, máshol szomorkásak. Szerintem nagyszerű munkák, és pont abban különböznek a többitől, hogy egyediek.

A Bespoke egykötetes, 2003-ban jelent meg. Egymással összefüggő oneshotokból áll.

Okubo vidékről került fel a yakuza egyik csoportjához. Bár fiatal, már most nagy befolyással bír. Ez nem tetszik Saitou-nak, aki már régebb óta dolgozik a csoportnak. Folyamatosan összevitatkoznak egymással, nem kedvelik a másikat. A főnök viszont Okubo-t szeretné helyettesnek, így szerinte nem árthat, ha a férfi beszerez pár új ruhát. Tanaka szabó, ruhái különlegesek, mérték után készülnek. Okubo-t mégis éri meglepetés a méretvétel során…

Yamamura Kouichi tetoválóművész. Egy volt rendőrrel él együtt, szeretők. Noboru Ishizuka-t annak idején eltávolították posztjáról, ám most itt az alkalom, hogy visszatérjen a munkájához. Habozik, de mire dönt, Kouichi is elhatározza magát…

Ookami egy szállodában dolgozik. Az ő feladata, hogy kiszolgálja a vendégeket, akik platina kártyával érkeznek. Az új vendég, Kaneko egy kicsit furcsább, mint a többiek. Nem elég, hogy valószínűleg a yakuza tagja, még flörtöl is vele. Mi lesz ebből?

Eikichi egy óvoda vezetője. A családjától örökölte, így mindent megtesz, hogy rendben menjenek a dolgok. A legjobb alkalmazottak dolgoznak nála, hogy semmire sem legyen panasz. Ám Ide egy kicsit különbözik tőlük. Nem igazán jön ki a gyerekekkel, szótlan, és mivel nincs lakása, Eikichi jószívűségből befogadja magához. Utólag rájön, hogy ezt talán nem kellett volna…

Az utolsó a kedvencem. Eikichi olyan… aranyos*.* Viszont a többire sem lehet panasz, mert mindegyik jópofa. Érdemes elolvasni őket…

Ai (2011)