Marginal Prince

A St. Alphonso sziget magánakadémiájára új diák érkezik…

Marginal Prince

 Yuuta imádja nézegetni a festményeket, minden vágya, hogy művészetet tanulhasson. Édesapja egyik barátja jóvoltából úgy tűnik, hogy álma valóra válhat. Lehetőséget kap, hogy a Csendes-óceán egyik szigetén épült St. Alfonso Akadémián tanulhasson.

Mindjárt az első napján furábbnál furább alakokkal ismerkedik össze, akik nem csak tanulótársai, hanem kollégiumi lakótársai is lesznek. Mielőtt beilleszkedhetne, megtörténik az, amire aztán végképp nem számított: lopással vádolják. Az eltűnt tárgy az akadémia előterében lógó festményt ékesítő drágakő. A diákképviselő Joshua számára az ékkő emlékek egész sorát jelenti, és a kötelességet, melynek meg kellene felelnie akarata ellenére. Ő az egyetlen, aki nem vádolja Yuutát, és ez mélyen meghatja a fiút. Mielőtt bizonyíthatná a tévedést, visszautasítják a felvételi kérelmét, el kell hagynia az iskolát. Yuuta azonban úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot. Nem csak a saját becsületét szeretné tisztára mosni, hanem Joshuának is szeretne segíteni, aki ideérkezésekor barátként köszöntötte, pedig levegőnek is nézhette volna. Ezzel a lépéssel az élete nagyot fordul.

Felfedez egy titkokkal és árnyakkal teli új világot, ahová a vidámságával és elbűvölő naivságával végre mosolyt és családias hangulatot hoz. Barátokra lel, akik általa ismernek meg valami olyasmit, aminek eddig nem voltak tudatában: a barátság mindennél többet jelent...

 Az anime alapja eredetileg egy szimulációs játék volt, melyet egy mobil telefonhálózat adott ki 2005-ben. A játék során párokat lehetett összehozni, öltöztetni és egy beszédfelismerő szoftver segítségével még utasításokat is lehetett adni a karaktereknek. Eredetileg BL vonalú játék volt, de a felmérések alapján végül ezen a szálon változtattak az alkotók az anime készítésénél (néhányunk legnagyobb sajnálatára^.^). Műfaja alapján végül a romantikus kategóriába sorolható, és maximum a dalok emlékeztetnek minket az eredeti BL vonulatra.

 A 13+1 extra részes anime első részét 2006 októberében adták le. 2007-ben aztán megjelent DVD-n is. Rendezője Takayuki Inagaki. Olyan animék kötődnek a nevéhez, mint a Black Cat, vagy épp a Rosario + Vampire. A karakterdizájn Sasaki Toshiko nevéhez fűződik, ő volt például a Gallery Fake dizájn felelőse is. A zenéért Iwasaki Yasunori felel, aki többek között a Captain Tsubasa és a Gate Keepers 21 zenéjét is szerezte. Az openinget a FLAME énekli, a dal címe: Hanashitaku wa nai. Az ending Michihiro Kuroda előadásában hallható, a címe: Look Up Days.  A sorozat érdekessége az a számtalan dal, mely felcsendül benne. Szinte mindegyik szereplő dalra fakad (amit mi nem bánunk:). A szinkronszínészek között olyan nevek szerepelnek, mint Okiayu Ryotaru (Kuchiki Byakuya japán hangja.), Morita Masakazu (Kurosaki Ichigót szólaltatja meg.), Ishikawa Hideo (Ukitake Juushirou és Uchiha Itachi japán hangja.), Miyata Kouki (Hanatarou-t szólaltatja meg a Bleachből.) és még hosszan sorolhatnánk. Az animében elhangzó dalokat külön is kiadták, bár ezek még inkább a játékon alapultak. A végleges CD végül 2006 januárjában jelent meg. Készítettek hozzá Drama CD-t is Yuta Gakuin Tochaku Hen címmel, 2006 szeptemberében jelent meg.

Az anime szerintem mindenki által „fogyasztható”, aki kedveli a romantikus, vidám, és ezzel együtt a könnyed történeteket, itt-ott némi múltbéli titkokkal, és jelenbéli árulásokkal fűszerezve. A főszereplő eredetileg Yuuta, de a részek tovább haladtával egyre inkább Joshuára terelődik a hangsúly – ennek is megvan a maga története, de nem árulom el, tessék megnézni az animét ^-^. A szereplők mindegyike – különösen az öt fiú: Joshua, Red, Haruya, Sylvain, és Henri – külön személyiség, eltérő vehemenciával, ám mégis szoros szálak fűzik össze őket: az együtt töltött idő, amelyet család nélkül kénytelenek tölteni, összekovácsolja őket. Yuuta érkezésével aztán ennek az érzésnek lassan neve is lesz: barátság vagy épp bajtársiasság, kinek hogy tetszik.

A dalok töltik be talán a legfontosabb szerepet a történetben. A dalok során lesz megvallva kétely, magány, félelem, szeretet, barátság – azok az érzések, melyek szemtől szembe kimondva oly nehezek, és oly nagy súllyal bírnak. Érdekesség, hogy az egyik részben a zongorista Shun Someya is szerepet kapott, még egy dalát, a Love Letter-t is hallhatjuk. Gyönyörű dal, érdemes legalább egyszer meghallgatni.

Nincs hiány vicces jelenetekben sem, mielőtt valaki csúcsromantikus animére számítana (amiben romantikus szál egy szál se – szerintem): Red és Henri párosa igazán szórakoztató, az iskolaorvos, Sukorov professzor furcsaságai is jelentenek néhány kacagtató percet, és Yuuta kétbalkezességéről akkor még nem is beszéltünk. Oh, és persze nem szabad elfelejtkeznünk Yuuta nővéréről sem, akivel a fiú videotelefonon tartja a kapcsolatot. Ő az, akinek a hangját hallva máris gurultam a kacagástól. Nem is kell látnunk ahhoz, hogy halljuk, öcsikéje megint rossz fát tett a tűzre ^-^.

Ami nekem személy szerint nem nyerte el a tetszésem, az egyik mindenképp az akadémia egyenruhája. Frakk, és az a nyakkendő… brr… No, de ez biztos csak velem van így XD. A másik az, hogy a részek elején újra és újra bemutatják a szigetet, hol fekszik, stb., stb… Nos, aki már látta az első pár részt, annak nyilvánvaló, szóval felesleges ismétlés. De ez megint biztos csak az én személyes bolondériám XD. A harmadik, amit kiemelnék, hogy azért lehetett volna egy kicsivel hosszabb is, a szereplők múltját és a cselekményt jobban ki lehetett volna dolgozni.

Ezek ellenére nézhető, szerethető műről van szó, szóval… jó szórakozást hozzá!

Ai