Kínnal és kéjjel

Ez is lehetne a mottója ennek a történetnek. Ezzel fenyegeti Alama az elrabolt Zenios herceget, aki igazából az ellenfélként szolgáló ország királya is. Őszinte leszek, ez csak azért íródott, mert éppen ilyen hangulatban voltam, és romantikát akartam sok-sok szenvedéllyel. Nem volt vele semmilyen célom, csak mesélni akartam két férfiról, akik egymásba szeretnek.

Zenois még nagyon fiatal, amikor meghal a bátyja, és ezzel a nyakába szakad a sógornője egy kisfiúval. Ezzel nem is lenne gond, de az ország hadban áll a szomszédos birodalommal, és a férfi ígéretet tesz, hogy megnyeri a háborút. Évekkel később, amikor az okok már réges régen feledésbe merültek, Zeniost elrabolja Lorranus uralkodója, Alama. Békét akar, bármit megtenne, hogy meggyőzze Zeniost, mennyire céltalan a hadakozás, és mindkét országnak jobb lenne, ha vége lenne. Kínnal és kéjjel, mindegy, melyikkel, de meg akarja győzni a férfit, csak éppen azzal nem számol, hogy Zenios legalább olyan határozott, mint ő.

Szerettem róluk írni. Kedvenc jelenetem, amikor Wylt belovagol a csata közepébe, és Zenios felpofozza :D Na, jó, bevallom, hogy Zenios és Alama első együttléte ezerszer jobb volt ^.^ :P