Ikergondolatok

Ai: Ikergondolatok

            A nevem Yumi. Tizenhat éves vagyok. Van egy bátyám, aki csupán nyolc perccel idősebb nálam. Folyamatosan bosszúságot okoz. Nagyképű, fenn hordja az orrát. Azt hiszi, mindenki imádja és bárkit megkaphat. Pedig ez nincs így. Küldetésemnek tekintem, hogy ezt bebizonyítsam. Különösen, mióta a cuki Saki a sulinkba került. Úgy tűnik, a bátyám teljesen odáig van érte, pedig Saki fiú. Megértem őt: Saki törékeny, finomak a vonásai, édes a mosolya, csábosan kunkorodik cicafarka, legszívesebben leteperném. A bátyó udvarias, türelmes hódító, ám én látom a szemében, mi jár a fejében, amikor ránéz. Saki ártatlan cica, nem tudja, milyen veszély fenyegeti. Velem biztonságban lenne, átkarolnám, megpuszilnám, s ha engedné… szeretném. Magamhoz ölelném, csókolnám, felfedezném testének minden négyzetcentiméterét, míg jobban nem ismerném, mint tenyerem vonalait. Csak a bátyám ne lenne, akkor Saki biztosan engem választana.

            A nevem Rou. Tizenhat éves vagyok. A szüleimmel és az öcsémmel élek, aki az ikertestvérem. Kiskorunktól kezdve csak bosszúságot okoz, féltékeny, mert okosabb és népszerűbb vagyok nála. Ő csak ahhoz ért, hogyan csábítsa el a barátnőimet. Eddig elnéztem neki, de most messzire ment. Az iskolába új fiú jött, Makeda Saki. Kedves, segítőkész, őszinte cica. Összebarátkoztunk, szeretek vele lenni. S bár fiú, vonzódom hozzá. Szeretnék örökre mellette maradni, s ha engedné… szeretném. Magamhoz ölelném, csókolnám, felfedezném testének minden négyzetcentiméterét, míg jobban nem ismerném, mint tenyerem vonalait. Csak az öcsém ne lenne, aki szintén szemet vetett rá, s nem tudom, hogy az én bosszantásomra, vagy tényleg érez iránta valamit. Fogalmam sincs, melyik lenne a rosszabb…

            Saki egy kicsit értetlenül figyelte az ikrek egymásra vetett szikrázó pillantását. Kedvelte őket. Yumi mindig mosolygott, viccelődött, míg Rou komoly és csendes volt. Yuminak szokása volt hátulról a nyakába vetni magát, míg Rou különös tekintettel méregette.

A pillantásától melege lett és zavarba jött. Fogalma sem volt, miért nem jönnek ki egymással, de szerette volna, ha jóban vannak. Mostanra rádöbbent, hogy rossz ötlet volt: a vetélkedés oka pont ő maga. Nem tudta, mit tehetne, saját érzéseivel sem volt tisztában. Melyik fiút kedveli jobban? Aztán jött a sugallat, miért ne lehetne mindkettő az övé? Mindkettőt szerethetné, mindketten ölelhetnék, s megtapasztalhatná mindkettejük csókját- érintését. Igen, ez a tökéletes megoldás, vélte, s közben sejtelme sem volt az ikrek gondolatairól…

Vége