Hogyan készült az extra?

Fogadj el, ahogy én is elfogadtalak!

Valahogy ez lehetne az extra történet mondanivalója, ha tömörek és lényegre törőek akarunk lenni. Nagyon sokat motoszkált a fejemben egy folytatás. Megszerettem Lucast, de legalább annyira Gregory-t. Mivel őket egymásnak szántam, komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan is oldjam meg a problémát.

A probléma ugyebár Gregory vallásosságában rejlik, no és abban, hogy bizony nős és gyereke van. A feleségét már az elején nem kedveltem, ezért bele sem tettem az extrába. Ám Tommy-t és a párját bírtam, tehát őket tettem meg másodszereplőknek, előbbit pedig problémaforrásnak. Tommy ugyanis rettentően aggódik az apjáért. Nem kedveli Lucast, úgy látja, a férfi csak szédíti Gregory-t. Nem akarja, hogy rossz véget érjen ez a barátság, éppen ezért rossz szemmel nézi, ahogy Lucas és Gregory egyre közelebb kerül egymáshoz. Ráadásul rosszul érzi magát, mert az anyja, aki apjának mindig a biztos pontot jelentette, most már egyikükkel sem beszél. Tehát felemás érzésekkel figyeli ezt a számára fura kapcsolatot.

Az, hogy összejönnek, mármint Gregory és Lucas, száz százalék volt. Az, hogy meddig menjek el „azon” a téren, már más kérdés volt. Gregory vallásos, és hiába szeret bele Lucasba, elgondolkodtam, vajon meddig hajlandó elmenni vele. Aztán végül egy szerelmes jelenet megírásáig terjedt a képzeletem, na, jó, tovább, de végül nem éreztem úgy, hogy illik a történetbe, ezért csak részlet maradt.

Részlet az eredeti tervből:

            „Csókolta. Simogatta. Érintette. Megtett vele dolgokat, amiket még soha senkivel. Olyan volt, mintha lehullott volna benne minden gát, tabu, tiltás, kétely, félelem. Nem maradt más, csak a pőre vágy, amellyel Lucas testét birtokba vette. Önkívületbe esett, önkívületet okozott. S miközben a leselkedő Hold ezüstbe burkolta az ágyon összefonódó alakjukat, csak egyetlen szó volt képes áttörni a tudatát uraló ködön.

- Lucas… Lucas… Lucas… - Az ismétlődő név szinte egybefüggő mondatnak hallatszott, s benne volt Gregory minden ki nem mondott érzelme, vágya, gyönyöre.

Lucas ujjai nyomot hagytak a vállán, a karján. Karcsú teste vonaglott, hídba feszült, behódolt. Hol volt már fensőbbséges nyugalma, ragadozó tekintete?! Szeme ezüstként ragyogott, ajka nyögést, sóhajt formált. Élvezett, s élvezetet okozott. Szenvedélye, amellyel a férfit ölelte, adta bizonyságát szerelmének.

Gregory képtelen volt levenni róla a szemét. Most megtapasztalta a test vágyait, amely bűnbe taszított oly sok nőt s férfit. Az agya legmélyén egy kis hang azt hajtogatta: Elkárhozol! Ám szívének dübörgése, a teste milliónyi sejtjét uraló gyönyör elnyomott benne minden félelmet, s beléivódott vallásosságot. Lucas testét az ágyhoz szorítva beletemetkezett forróságába, egy kicsit meghalt, főnixként újjászületett, de ez az érzés meg sem közelítette a látványt, amely a szeme elé tárult. Ahogy Lucas ökölbe szoruló kézzel felkiáltott, a szemében nem volt más, csak az érzés, amelyet az ajka formált:

- Szeretlek!

S az elmondhatatlan, reszkető kéj pillangóként tovasuhanó árnya lágyan beleolvadt a Hold ezüstjébe…”

Volt, aki megjegyezte, hogy pont fordítva gondolta az alapállást. Jelen esetben nem éreztem úgy, hogy Gregory, akinek bizonyos korlátokat kellett átlépnie, képes lenne ennyire, ilyen szintű behódolásra. Aztán meg, Lucast elképzelni a fenti helyzetben, sokkal… jobb :P

A lényeg, mindenkinek jó olvasást hozzá!