Hogyan készült?

A jövő reménységei

Sokat töprengtem, hogy hogyan is folytassam Cornelius és Zach történetét. Nem is volt kérdés, hogy meg kell tennem, hiszen terveztem a folytatást, igaz, nem az ő főszereplésükkel, de kellett egy összekötő rész. Arról nem is beszélve, hogy terveim szerint Corneliusnak kellett lennie a Nagymesternek :P

A támadás része nem a legjobb, lehetett volna még ragozni, de nem volt szívem változtatni rajta, mert valahogy így illik bele a kerek egészbe, amit végül is létrehoztam. Szerelmes, reménnyel teli és megható lett, de ezzel a véleményemmel nyugodtan vitába lehet szállni. Imádom :D Nem csak arról van szó, hogy évekkel később látjuk viszont a párost, hanem hogy mindketten sokat változtak, és mégis ugyanazok maradtak, akiket megismertünk. Cornelius megtanulta, hogyan legyen önmaga, Zach pedig felnőtt férfi lett, akiért lehet nyálat csorgatni. Büszke vagyok rájuk :)

Komoly döntés előtt állnak abban a pillanatban, amikor Abbott meg akarja szerezni a pálcát. Gondoljunk bele, bármennyire is szeretik egymást, mégis felülemelkednek önzőségükön, és másokért meghoznak egy olyan áldozatot, amit szerintem nem biztos, hogy megtenné akárki. Maga Patrick is ezért tiszteli őket, mert tudja, hogy ő képtelen lett volna rá. Az úriember különben a folytatás, a Hatalom főszereplője lesz, bár eredetileg Andyt akartam, de Patrick annyira szimpatikus lett, hogy végül változtattam a terveimen. Róla majd ott olvashattok bővebben.

A történet vége egy olyan rész, amit bevallom, gyakran újraolvasok :) Olyan szép lett, mintha nem is én írtam volna :D

Jó olvasást!