2. Halfgar fogadója

2. Halfgar fogadója

Reggel már felkelt a Nap, amikor útnak indultak. Diana haladt legelöl, mögötte a többiek, a sort Draco zárta. Cseppet sem látszott fáradtnak, holott egész éjszaka éberen figyelt.

Ráérősen ballagtak. Néha megálltak, hogy Pacsmag vázlatokat készíthessen, aztán továbbmentek. Kotta Lina egy dalt dúdolt és ide-oda lebegett. Varnor egy fadarabot farigcsált a késével, láthatóan ez kötötte le minden figyelmét. Draco egykedvűen sétált. Csuklyája eltakarta az arcát.

Végre kiértek az erdőből. Hatalmas mező terült el a szemük előtt. A távolban kis falu körvonalai bontakoztak ki.

- Ágy – sóhajtotta Lina felvidulva.

- Van pénzed? – ragadta meg a karját Pacsmag reménykedve.

- Nincs – nyílt tágra Lina szeme. – Azt hittem, neked van.

Diana a fejét ingatta, ahogy Varnor is.

- Mégse lesz ágy? – biggyedt le Lina szája.

Draco megállt mellettük.

- Meghívlak titeket – mondta nyugodtan.

Lina szeme felragyogott.

- Van ezüstöd?

- Ha nem lenne, nem hívnálak meg benneteket. Menjünk – intett.

Elégedetten követték.

A falu szélén kis fogadó állt. Draco nyomában mind besétáltak. Egyszerű hely volt. A fal mellett padokat és hosszú asztalokat helyeztek el. Szemben a bejárattal italpult emelkedett, mögötte telt asszonysággal. Vendég alig volt, csupán helybéliek tespedtek a lócákon.

Az asszony eléjük sietett, a kezét törölgette.

- Jó estét maguknak. Segíthetek?

- Szobát és vacsorát szeretnénk – lökte hátra Draco a csuklyáját. Végigmérte a többi italozót, de nem találta őket veszélyesnek, így többet ügyet sem vetett rájuk.

Az asszony bólogatott és az egyik üres asztalhoz vezette őket.

- Én Halfgar vagyok, enyém a fogadó. Üljenek csak le, máris hozok ételt, italt. Látom, hosszú út áll maguk mögött. Meddig maradnak?

Draco a társaira pillantott, végül csak megvonta a vállát.

- A mai éjszakát fizetjük, aztán reggel majd meglátjuk.

- Pompás, pompás! – dörzsölte össze elégedetten az asszony két tenyerét.

- Fürödni lehetne? – hajolt előre Lina.

- Lina! – bökte meg az oldalát szemrehányóan Diana. – Ne felejtsd el, hogy Draco vendégei vagyunk.

A férfi azonban nem látszott megsértődni. Halfgarhoz fordult.

- A hölgy kérdezett valamit – mondta halkan.

Az asszony sebes bólogatásba kezdett.

- Persze, hogy lehet fürödni, kisasszonyka. Küldetek fel a szobájukba meleg vizet. Hány szobát óhajtanak? Van egyágyasom, kétágyasom.

Draco felelt megint.

- Egy kétágyasat a hölgyeknek, egyet az uraknak és egy egyágyasat nekem.

- Máris előkészítem, uram. Igen, igen. És hozom a vacsorát is. Nemrég lett kész. Finom birkapörkölt házi kenyérrel. Van jófajta borom is. És sütöttem szederkevertet. Az a specialitásom. Még meleg – csillogott a nő szeme. Nagy üzletet remélt a vendégekben.

Lina nagyot sóhajtott.

- Jól van, kérünk mindenből, csak hozd már!

Diana a plafonra emelte a tekintetét.

- Lina, majd ha a te pénzedet költöd, akkor rendelj meg mindent – figyelmeztette a lányt.

Halfgar Dracora pillantott. Annak bólintását látva sietve eltűnt a konyha irányában.

Varnor különös pillantást vetett utána, de ezt Dracon kívül senki nem látta. A férfit azonban nem érdekelte, így ennyiben maradt a dolog.

Kis idő múlva ételtől roskadozott az asztal. Még tavalyi alma is került rá egy kis kosárban. Draco levette a köpenyét, s a többiek is megszabadultak a zavaró ruhafeleslegtől. A kandallóban égett a tűz, nem fáztak. A többi vendég élénken figyelte őket, de valójában semmi kivetnivalót nem találtak bennük, így a figyelem lassan el is terelődött róluk.

Miután jóllaktak, és az üres tányérok és edények eltűntek az asztalról a figyelmes Halfgarnak köszönhetően, elégedetten kortyolgatták a hűs bort.

- Ez jólesett – sóhajtotta Lina. A többiek bólogattak. Még ahhoz sem volt kedvük, hogy válaszoljanak.

Diana Dracohoz fordult.

- Köszönjük a meghívást, de biztos nem jelent gondot?

Draco nemet intett.

- Ezzel ne törődj. Ha gondot jelentett volna, nem hívlak meg titeket, mint már mondtam.

Ennyiben maradtak.

Lassan kiürült a fogadó, a helybéliek hazaindultak, a többi vendég pedig elindult a szobájába lefeküdni.

Varnor állt fel először közülük. Pacsmag követte. Kis idő múlva a lányok is elbúcsúztak Dracotól. A férfi egyedül maradt. Halfgar a konyhában ténykedett, így senki nem volt a teremben. Felállt, a kandallóhoz sétált és leguggolt a lángokkal szemben.

- Csak nem fázik az úr? – toppant melléje Halfgar. Draco a fejét ingatva emelkedett fel.

- Nem.

- Amíg maga itt a tüzet bűvöli, addig a fürdővize kihűl odafenn – szólt az asszony figyelmeztetően.

- Már megyek is. Jó éjszakát!

- Jó éjszakát!

Draco a szobájában vonult, Halfgar pedig elkezdett rendet tenni. A fogadó elcsendesült.

Diana nyugtalanul forgolódott az ágyán. Lina már régen aludt, de őt még mindig az foglalkoztatta, hogy ki valójában Draco? Valami nagyon nem stimmelt vele. Végül elnyomta az álom. Ezen az éjszakán is Drionnal álmodott.

Reggel mindannyian későn ébredtek. Álmosan ballagtak le a nagyterembe. Halfgar terített asztallal várta őket. Már nagyban benne jártak az evésben, amikor Dianának feltűnt, hogy Draco nincs közöttük. Magához intette Halfgart.

- A fekete ruhás férfi merre van? – kérdezte.

- Már kora hajnalban elment. Azt mondta, ebédre visszaér, ha úgy akarják, várják meg. És ne aggódjanak, mert a számlát rendezte. Aranypénzben – tette hozzá kiemelten.

Dianáék összenéztek. Halfgar elvonult, ők pedig értetlenül hallgattak.

- Aranypénzben? – ismételte végül Pacsmag hitetlenkedve.

- Csak a nagyon gazdagoknak van aranya – vélekedett Varnor. – Én még életemben nem is láttam olyat. Ki ez a fickó?

- Arany? Azt mondják, megvakít, ha sokáig nézed – lehelte áhítatosan Lina.

- A lelkedet vakítja meg – javította ki Diana.

Töprengve hallgattak.

- Megvárjuk? – tette végül fel a nagy kérdést Varnor. Reménykedve pislogott a fogadósné felé.

Pacsmag vállat vont.

- Talán elpasszolhatok pár képet – mondta.

Lina lelkesedett.

- Táncolok, énekelek – valamit csak összekaparok.

Diana a poharat forgatta az ujjai között.

- Körbehallgatózom. Hátha hallott valaki Drionról.

Varnor meghúzta a vizeskorsót.

- Én pihenek egyet. Rám fér. Pacsmag horkolásától alig aludtam az éjszaka.

- Nem is horkolok!

Varnor rendreutasító pillantást vetett rá. Pacsmag behúzta a fejét. Nem tiltakozott tovább. Reggeli után mindenki indult a dolgára, Varnor pedig elkezdte becserkészni Halfgart.