Extra fejezet (vége)

Extra

1867 nyara, Amerika, a karibi térség egyik szigetén, Marland-birtok

            A virágok illata mindent betöltött. William a terasz egyik oszlopának támaszkodott, és a kilátásban gyönyörködött. Évek óta élt a szigeten, de a tenger látványa a mai napig lenyűgözte. A könnyű szellő a haját borzolta és belekapott félig kigombolt ingébe. A házban kivételesen nem volt senki rajta és Roberten kívül, ami csodaszámba ment. Ebédkor ugyanis sorban jelentette be mindenki, hogy a háztól távol van elfoglaltsága.

- El sem hiszem, hogy egyedül vagyunk – dünnyögte, amikor erős karok ölelték át hátulról.

- Gyönyörű – válaszolta Robert csendesen.

- Képtelen vagyok megszokni ezeket a vad színeket. Ilyen lehet a Paradicsom.

- Rád gondoltam.

William hátranézett a válla felett.

- Én?

- Te. – Robert vidáman bólintott. – A végtelen kék ég és a tenger előterében.

William felnevetett, és hátradőlt, hogy összesimuljanak. Még szoknia kellett Robert költői oldalát. A férfi egyre többet olvasott, tanult, és mindent szivacsként szívott magába. A gyerekekkel együtt ő is órákat vett. Timothy számtanra, John történelemre, Fillmore természettudományokra, ő irodalomra tanította, Robert pedig jó tanítványnak bizonyult. Annyira jónak, hogy néha zavarba jött a szavaitól, mint például most is.

- Carson ilyenkor már itt szokott lábatlankodni.

- Remélhetőleg a professzor lefoglalja őket. – Fillmore a sziget túlfelében indult egy bogár után kutatni, és magával vitte a gyerekeket. John aggódott miattuk, ezért Timothyval jelezték, hogy szívesen elkísérik őket. Mindenki más pedig kiment az ültetvényre, ahol valakinek a születésnapját ünnepelték.

- Én is. Nagyon szeretem a fiadat, de most örülök, hogy kettesben lehetünk.

William egy madár röptét követte a tekintetével.

- Mindig meg szerettem volna kérdezni, de nem mertem. Te soha nem szerettél volna családot?

- Van családom. – Robert puszit nyomott a hajára.  

- Nem ránk gondolok, hanem feleségre és saját gyerekre.

Robert felsóhajtott.

- Te is tudod, hogy volt idő, amikor úgy gondoltam, én sem különbözök a többiektől. Úgy hittem, hogy megnősülök, Lisette lesz gyermekeim édesanyja. – William tudta a folytatást, anno Robert gyerekes kézírásával papírra vetette élete történetét. Hangosan kimondva azonban még jobban megrázták a múlt szörnyűségei. Egyedül az vigasztalta, hogy a férfi hangjából ítélve úgy tűnt, megbékélt az életével. – Amikor Lisette a gazdám szeretője lett, összetörtem. Talán már akkor elvesztettem a hitet abban, hogy valaha is saját családom lesz, nem tudom. – Robert szorosabban ölelte, észre sem vette, hogy lágyan ringatózni kezd vele. William nem tudta, hogy ezzel magát vagy őt próbálja tudat alatt megnyugtatni. – Úgy gondoltam, Lisette az a nő, aki boldoggá tehet, aki mellett elviselem majd a rabszolgasorsot. Nem sokkal utána a gazdám eladott, lehetséges, hogy attól félt, megpróbálom megölni Lisette miatt, és az új gazdám mellett… gyorsan elmúlt minden vágyam arra, hogy feleségem és gyerekem legyen. – Robert a szavakat kereste. William a kézfejét kezdte el simogatni. – Elvesztettem a hitemet. Önmagamban és az emberekben, de még az Úrban is. Utóbbit megleltem, mire új gazdához kerültem, de a másik kettőt sokáig kellett keresnem. Így hogyan vágytam volna saját családra?

- Sajnálom.

- Nem neked kell sajnálnod, William. Te is tudod.

- Tudom.

Erről rengeteget beszélgettek régen és ma is. Robertnek igaza volt, de attól Williamnek nem lett könnyebb.

- Nem hiányzik a régi otthonod? – Ezúttal Robert kérdezett olyasmit, amiről eddig nem beszéltek.

- Néha. – William a tenger és az ég találkozását bámulta. – Ott születtem, ott lett belőlem férfi, s ott vannak eltemetve a szüleim. A vérem mindig vágyakozni fog a Marland-ültetvény után, de… - Felpillantott a férfira. – itt vagyok boldog.

Robert megcsókolta, utána pedig még hosszú ideig együtt nézték a távoli horizontot. Egy madár csicseregve elhúzott a fejük mellett, mire William felnevetett.

- Nem jössz fürödni? – Robert a nyakába csókolt.

- Fürödni?

A férfi elengedte, és odalépett melléje.

- Igen, kiment a fejemből. Remélhetőleg a meleg víz még nem hűlt ki a kádban.

- Fürdővizet csináltál nekem?

- Tilos?

- Nem, csak meglepődtem.

- Ez volt a cél.

William érezte, hogy meglepetés készül, ezért engedelmesen hagyta, hogy a férfi magával húzza a ház belsejébe. Elmosolyodott, amikor meglátta a kádat, körülötte nagy vázákban színes virágokkal, gyertyával.

- Melyik könyvben olvastad?

Robert felháborodást mímelt.

- Saját ötlet volt! – A szeme viszont oldalra rebbent, a komód tetején ott hevert a kérdéses kötet. William emlékezett rá, hogy a főszereplő a kedvesét lepi meg benne oly módon, hogy virágokkal varázsolja tele a szalont. Robertnek ez adhatott ihletet.

- Milyen romantikus lett valaki…

- Nem tetszik? – A férfi hirtelen elbizonytalanodott, érződött a hangján a visszautasítástól való félelem. Még egyszer sem csinált hasonlót, és William teljesen meghatódott.

- De igen. Nagyon. Csatlakozol? – A kád mellé hátrált, és vetkőzni kezdett. Mögötte az ablakon beszűrődő napfényben kirajzolódott vékony alakja. Sokat fogyott a háborúban, és még csak most kezdte visszaszedni az elvesztett kilókat. Az inget leejtette a földre, a nadrágját kezdte el kigombolni, amikor Robert odalépett hozzá. – Valami baj van?

- Nem haragszol, amiért ilyen asszonyos dologgal leptelek meg?

William felnevetett, de aztán elkomolyodott a férfi arca láttán. Lassan gombolni kezdte Robert ingét.

- Régebben talán valóban nőiesnek tituláltam volna, de most csak örülök, hogy megtetted. Különben is, ez a nap különleges. Régóta nem voltunk teljesen egymagunk. – Gyengéden a férfi mellkasára tette a tenyerét. Sokat volt levegőn, és a bőre barnulásnak indult, viszont még így is sápadtfehér volt Robert sötét bőréhez képest. A mai napig lenyűgözte a kettejük közti különbség. – Gyönyörű vagy! – Lesimította a válláról az inget, és hagyta, hogy a padlóra essen. Közelebb lépett, hozzásimult, hogy megcsókolhassa.

Sokáig álltak mozdulatlanul egymás ölelésében. Lágyan csókolgatták a másikat, néha alig érintkezett az ajkuk, csak a lélegzetük keveredett. William átkarolta a férfi nyakát, a tarkóját cirógatta az ujjaival, élvezte a testéből áradó forróságot. Robert a hátát simogatta, le-föl siklott hatalmas tenyere a bőrén.

- Ki fog hűlni a víz – mormolta William két csók között.

Folytatták a másik vetkőztetését. Már mezítelenül álltak egymás előtt, enyhén szólva is felajzott állapotban, amikor William körbenézett.

- Az olajat nem hoztad át? – Rosita mama után Sally készítette tovább az olajokat, amelyeket használtak a szeretkezéseikkor.

- Lefürdetni akartalak.

William végignézett magukon, és elvigyorodott.

- Képes lennél csak fürödni velem? – vonta fel vidáman a szemöldökét.

Robert sötét tekintettel meredt rá, mire kihívóan csípőre tette a kezét.

- Nem akarod kihasználni az alkalmat, amikor nem kell csendben lennünk? Nem vonz… - Elakadt a szava, mert Robert hirtelen kinyúlt érte, és miközben magához rántotta a derekánál fogva, előrehajolt, az ajka a szájára tapadt. Meglepetten pislogott, nem számított a mozdulatra.

Robert kicsit elhúzódott, kíváncsian méregette, bámultak egymásra, aztán William vett egy mély lélegzetet, és a tarkójánál fogva húzta le magához a férfit. Mohón az ajkára tapadt, a nyelve a szájába csúszott, és elégedetten felnyögött, amikor Robert a fenekénél fogva szorosan magához ölelte.

A kád mellett csúsztak le a padlóra, és William a feje fölé tett karral hagyta, hogy Robert ajka bejárja a testét. A gerince ívbe hajolt, ahogy a férfi hatalmas tenyere beborította a bőrét, végigsimított régi hegeken, meg nem történté tett régi sebhelyeket. Nem tiltakozott, amikor a férfi egy vizes kendővel folytatta, amit elkezdett. Félig lehunyt szemhéja mögül bámulta az arcát, és ezúttal meg sem próbálta elnyomni a hangokat, amelyek feltörtek belőle.

Hasra fordult, eltakarta az arcát. Robert nyelve a gerincét követte egészen a fenekéig. Az ujjaival hatolt belé, addig kényeztette, míg türelmetlenül feléje nem lökte a csípőjét. Mintha a nevetését hallotta volna, elégedett mély mordulást, de aztán a sürgető vágy elnyomott benne minden más kíváncsiságot.

Robert visszafordította. A tekintete fekete volt, az arca durva. A sebhelyei szinte világítottak a sötét bőrön, és mégis, William soha nem látott gyönyörűbbet. Feléje nyúlt, magára húzta, a dereka köré fonta a lábát. Apró csókokkal kényeztette, és elakadt a lélegzete, ahogy a férfi lassú mozdulattal elmélyedt benne. A pillantásuk találkozott. Hosszú pillanatokig egyikük sem mozdult, talán William arca rándulhatott meg, amivel elárulta a kellemetlen fájdalmat. Mindenesetre Robert gyengéden csókolgatta, és kényelmesebben elhelyezkedett.

- Jól vagy?

- Igen.

- Biztos?

William reszketve mély levegőt vett, és elmosolyodott.

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?

Robert megsimogatta az arcát, a vágy, a szerelem, mind-mind ott tükröződött a szemében. Nem kellett mondania semmit, ezt mindketten tudták. William erősebben markolt a vállába, mire nagyon lassan mozdult, mintha kínozni akarta volna. Mélyebbre csúszott, majd visszahúzódott. William képtelen volt levenni a tekintetét az arcáról. A fájdalom a semmibe veszett. Felnyögött, ahogy Robert mély nyögéssel tövig hatolt belé.

A csendes éjjeli szeretkezések mindig olyanok voltak, akárha titkolózniuk kellett volna, ám most minden más volt. Minden lélegzetvétel, nyögés, elfúló kis hang hozzáadódott az élvezetükhöz, tovább táplálta a lángokat, amelyek bennük égtek. William a férfi nyakába temette az arcát, a gyönyör forró és vad volt, mégis finoman borzongatta az érzékeit.

Észre sem vette, hogy folynak a könnyei, míg Robert le nem csókolta őket. Mondani akart valamit, talán azt, hogy minden rendben, de aztán a kéj leigázta, és gondolkodni is képtelen lett. Csak Robert kiáltása, a testéből sugárzó tűz, a kemény lökések maradtak meg az emlékezetében. S a boldogság, ami nevetést csalt az arcára…

Késő este ébredt fel. Kábán dörzsölte a szemét. Tapogatózni kezdett, mert Robertet nem érezte maga mellett. Felkelt, a köntösét felvéve elindult kifelé. A házban csend volt, csak a teraszról hallott hangokat. Kilesett, majd elmosolyodott. Robert az egyik székben ücsörgött, a lábát kinyújtotta, és a bokájánál egymásra tette. Carson az ölében aludt. John Timothy mellett ült a kanapén, úgy helyezkedett, hogy összeérjen a combjuk. Fillmore halkan hortyogott a kedvenc székében.

- Miért nem ébresztettetek fel? – lépett ki a teraszra.

- Próbáltalak. – Robert rávigyorgott.

William elvörösödött, és örült, hogy csak egy lámpa világít. Odalépett a fiához, és puszit nyomott a hajára.

- Elfáradtak, John?

- A professzor elvitt minket egészen a világ végére – sóhajtotta John, de aztán halkan elnevette magát. – A fiának lesz mit mesélnie holnap.

- Lefektetem – szólalt meg Robert, majd könnyedén megemelve a fiút, felemelkedett, és besétált vele a házba. William lehuppant a helyére, és felvette ugyanazt a pózt, mint amiben a férfit itt találta.

- Nem unatkoztak, amíg mi távol voltunk? – John ártatlanul kérdezett, csak a szeme csillogott álnokul.

Timothy meglökte a karját.

- Menjünk aludni!

- De…

William örült, hogy Timothy elrángatta a doktort, mert tisztában volt azzal, hogy még a füle is piros. Igaz, hogy Johnnal barátok voltak, de azért nem mindent kötött az orrára. Felsóhajtott.

- Boldog, barátom? – A professzor érdeklődve bámult rá.

- Felébresztettük, professzor?

Fillmore nemet intett. William úgy gyanította, hogy csak bóbiskolt.

- Nem aludtam mélyen.

- Köszönöm, hogy elvitte a fiúkat.

- Azt hiszem, tetszett nekik. Még a doktornak is. – Fillmore ásított, és nyújtózkodott. – Itt az ideje, hogy én is aludni térjek – állt fel. Ahogy elment William mellett, vállon veregette. – Előre is boldog születésnapot!   

William döbbenten pislogott. Hosszú esztendők óta nem ünnepelte meg a születését, azt meg pláne nem gondolta, hogy a doktoron kívül tudja valaki a házban, mikor van a napja. Fillmore mindig meglepetést tudott neki okozni, és meg akarta köszönni, de addigra a férfi már bement a teraszról. Már értette, miért aznap akart kirándulni menni. Hitetlenkedve csóválta a fejét.

- Mi történt? – Robert odahúzott mellé egy széket, és leült.

William a félhomályban a férfit nézte. Megfogta a kezét, és megcsókolta.

- Csak azon gondolkodtam, hogy szép nap ez a mai.

- Nem tudsz jól hazudni – figyelmeztette Robert szelíden, mire halkan felnevetett.

Hátradőlt, a sötétbe bámult, az égen apró gyémántokként ragyogó csillagokat nézte.

- Nem hazudtam – mondta csendesen. – Boldog vagyok.

Robert hosszú ideig nem válaszolt, majd megszorította a kezét.

- Ha te az vagy, akkor én is. Szeretlek.

William tovább figyelte a csillagokat, és mosolygott. Tényleg szép nap volt az aznapi. S az lesz minden egyes további, amíg együtt lesznek. Nevezhette bárki érzelgősnek, de most döbbent rá, hogy mit jelent ténylegesen boldognak lenni, és legszívesebben világgá kiáltotta volna. Ezen felkuncogott, majd Robert értetlen arcát látva kitört belőle a hangos nevetés.

- Felébreszted az egész házat! – csitította Robert, mire odahajolt hozzá, és kemény csókot nyomott az ajkára. A csókból aztán több lett, a pislákoló lámpa fényénél reszketve olvadtak össze, egymás ajka fogta fel a hangjukat, és a gyönyör pillanatában Robert megértette, mire gondolt William. Tényleg szép nap volt az aznapi…

Vége

Felhasznált irodalom:

- Abolicionizmus. Wikipedia szócikk. /2016.12.26./ Web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Abolicionizmus (2017.08.21.)

- Az Amerikai Dél. Planet Hungary honlapja, galéria. Web: https://planethungary.com/galeria/az-amerikai-del (2017.08.16.)

- Amerikai polgárháború (1861-1865). Wikipedia szócikk. /2016.08.17/ Web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Amerikai_polg%C3%A1rh%C3%A1bor%C3%BA (2017.08.15.)

- Az amerikai polgárháború. Microsoft PowerPoint előadás. Web: kfg.hu/~poschl/11.%20évfolyam/...1914/03%20Az_amerikai_polgárháború.ppt (2017.08.16.)

- A.N.: Egy felszabadított rabszolga levele volt urának. Amerikai Népszava honlapja. /2012.02.01./ Web: https://nepszava.com/2012/02/amerika/egy-felszabaditott-rabszolga-levele-volt-uranak.html (2017.08.16.)

- Borbás Katalin: Börtönből a Fehér Házba – Egy fekete rabszolga rendkívüli története. ATV honlapja. /2016.04.16./ Web: https://www.atv.hu/kulfold/20160416-bortonbol-a-feher-hazba-egy-fekete-rabszolga-rendkivuli-tortenete (2017.08.16.)

- Brown, Alexander Dee: A nagy lovaskaland. Budapest: Kossuth Kiadó, 1979.

- Gyapot. Wikipedia szócikk. /2016.10.09./ Web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyapot (2017.08.16.)

- Hall-Swadley, Janita: Travels, travails, and happy times – Where words and pictures meet. Quintessentially French: The Case of Mobile, Alabama. Photography by Janita honlapja. /2017.04.25./ Web: https://www.photographybyjanita.com/photo-blog/category/slavery (2017.08.18.)

- Jennifer: 10 oldest surviving plantation homes. Only in your State honlapja. /2015.05.25./ Web: https://www.onlyinyourstate.com/alabama/10-oldest-surviving-plantation-homes-in-al/ (2017.08.18.)

- Latin-Amerika Társaság: Öt dolog, amit tudnod kell az amerikai rabszolgaságról. Latin Amerika Társaság honlapja. /2016.12.06./ Web: https://www.latin-amerika.hu/toertenelem/3811-2016-12-02-10-58-31 (2017.08.)

- L.K.: A fekete rabszolgák állapotáról, s a rabszolgatartásról. In: Vasárnapi Újság 1854-1860. New York, 1859. dec. 9. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis honlapja. Web: https://epa.uz.ua/00000/00030/00313/datum08663/cim108671/cim208672/cim308673.htm (2017.08.16.)

- Pamut. Wikipedia szócikk. /2017.04.04./ Web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pamut (2017.08.16.)

- Rabszolgaság. Wikipedia szócikk. /2017.04.08/ Web: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rabszolgas%C3%A1g (2017.08.16.)

- Schmidt Dorina: A gyapot termesztése. Életünk c. honlap. /2014.09.13/ Web: https://eletunk.com/a-gyapot-termesztese/ (2017.08.16.)

- Slavery in America – Pictures. History honlapja. Web: https://www.history.com/topics/black-history/slavery/pictures/slave-life/plantation-slaves (2017.08.18.)

- Slavery in the United States. Wikipedia szócikk. /2017.08.18./ Web: https://en.wikipedia.org/wiki/Slavery_in_the_United_States (2017.08.18.)

- Szabó Jenő: Polgárháború Észak-Amerikában. Budapest: Móra Kiadó, 1981.

- Szacsvay Gusztáv: A négerek Amerikában. In: Korunk c. folyóirat. 1931. februári szám. Web: https://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=2&cikk=5412 (2017.08.16.)

- Szuhay-Havas Ervin: Kék szürke tragédia – Az amerikai polgárháború története. Budapest: Gondolat Kiadó, 1966.

- The Abolition Project. Web: https://abolition.e2bn.org/slavery_69.html (2017.08.18.)

- Traven, B.: A gyapotszedők. In: In: Korunk c. folyóirat. 1931. februári szám. Web: https://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=2&cikk=5411 (2017.08.16.)

- Az Újvilág ajándékai – Növények és hasznuk. Német dokumentumfilm sorozat, 1996. 1. rész. Youtube videó. /2013.11.02/ Web: https://www.youtube.com/watch?v=WeSl3KKm69k (2017.08.16.)

- Az USA legnagyobb rabszolgafelkelése. In: Múlt-Kor. /2011.01.20./ Web: https://mult-kor.hu/20110120_az_usa_legnagyobb_rabszolgafelkelese (2017.08.16.)