Extra fejezet

Extra

            A tenger hatalmas hullámokkal árasztotta el a fedélzetet. Morris a korlátba kapaszkodott, és elvigyorodott. Míg Harry igyekezett viszonylagos nyugalomban tartani a hajót, addig John és Sam a hálóba akadt rákokkal és halakkal küzdött.

- Segíthetnél! – kiáltott rá Sam felnézve.

Morris a szemét forgatta, de engedelmesen ment segédkezni. Egymás mellett hajolgattak, mozdulataik tökéletesen harmóniában voltak. John néha rájuk pillantott, és a fejét csóválta. Még mindig nem tudták elhinni, hogy kapitányuk homoszexuális. Amikor kiderült, teljesen le voltak döbbenve. A faluban nem éltek ilyen népek, így Sam amolyan csodaszámba ment. Úgy bámulták meg hazatértekor, mint egy érdekes bogarat, de senki nem fordult el tőle. Lassacskán megnyugodtak a kedélyek, mindenki elfogadta a helyzetet. Az esküvőjükön – az egyszerű tengerparti szertartáson – mindenki ott volt, örültek a boldogságuknak.

- Azt engedd vissza! – vett ki egy kisebb rákot Sam Morris kezéből. – Még nőnie kell.

- Igenis.

Sam nem gondolta volna, hogy Morris megállja a helyét a hajón, és még tetszeni is fog neki a halászat. Tévedett. Elfelejtette, hogy a férfi ugyanúgy ládákat pakolt annak idején, mint ő. Kibékülésük után sokat tépelődtek, hogyan folytassák tovább az életüket. Morrist a nagyvároshoz kötötte a munkája, Samet a faluhoz a hajója. Morris volt az, aki tiltakozott az ellen, hogy Sam visszamenjen a rendőrséghez. Mindketten tudták, hogy neki van igaza.

- Nézd, hogy csattogtatja az ollóját! – Morris felnevetett. Szemüvege helyett kivételesen kontaktlencsét viselt, mert múltkor ráfröcskölt a víz, és vagy folyamatosan törölgette, vagy nem látott. Gyerekes vidámsága ragadós volt, mert Sam és John is elvigyorodott.

- Ne játssz vele! – szólt rá azért Sam lágy feddéssel a hangjában.

- Rendben. – Morris folytatta a munkát, de a mosoly továbbra is ott játszott a szája szegletében.

Sokat beszélgettek, mire kitalálták a megoldást, hogyan oldják meg az életüket. Morris a legközelebbi nagyvárosba helyezte egyik külső irodáját, és ezentúl onnan intézte a cég ügyeit. Még mindig sokat utazott, de már észrevehetően visszavett a munkatempóból. Néha Sam is elkísérte, ilyenkor vele tartott egy-egy bemutatóra, aminek azonnal nagy sajtóvisszhangja volt. Többen úgy vélték, hogy Morris hozta kapcsolatukért a nagyobb áldozatot, és Sam eleinte félt is, hogy valóban így van. Aztán ahogy teltek a hetek, és Morrist gyakran a tengerparton sétálgatva találta, megnyugodott. Ezúttal nem követték el a hibát, hogy nem beszélték meg a legapróbb kétségeiket is.  Morris imádta új otthonát, és maximálisan elégedett volt.

- Ez a paradicsom – mondta egyszer nevetve, amikor Sam ágyba vitte neki a reggelit, és a nyitott teraszajtón át behallatszott a tenger halk zúgása.

- Oké, Harry! – Sam intett a kormányosának, és megkapaszkodott, ahogy elindultak vissza a kikötőbe. – Szép fogás – mondta elégedetten.

Morrishoz visszatérve maga sem vallotta be, mennyire hiányzik neki a hajó és a tenger, újonnan megtalált nyugis otthona. Morris viszont észrevette. Arra kérte, meséljen neki a halászatról, a faluról, a barátairól. Azonnal feltűnt neki a sóvárgás Sam hangjában. Sokat tépelődött, mit tegyen. Ugyanazok a kérdések merültek fel benne is, mint Samben, amikor visszatért hozzá. Vajon mennyire szereti a férfit? Mit tenne meg, hogy boldog legyen? S egyik este, ahogy a férfi őt átölelve mélyen aludt, míg ő forgatókönyveket olvasott, rájött, hogy a válasz ott volt az orra előtt. Amikor ott járt Samnél neki is megtetszett a falu, a lakók barátságossága, a kis ház a parton, a tenger kéksége, a puha homok a talpa alatt… Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Ezúttal miért ne ő hozzon áldozatot közös életükért? S amikor az első éjszakát töltötte itt a férfi karjaiban, már tudta, hogy ez nem áldozat, hanem élete legjobb döntése.

- Merre jársz? – karolta át Sam hátulról.

- Hétvégén el kell utaznom. Nem akarsz velem jönni?

- Mennyi időre?

- Úgy egy hét…

- Rendben. Beszélek Johnékkal. – Sam távollétében Harry és John nagyszerűen megállták a helyüket a hajón, Sam megemelte a fizetésüket is. – Megvágtad a kezed – mondta aggodalmasan, amikor észrevette, hogy Morris kezének élén van egy vágás.

- Majd ha hazaértünk, bekötöm. Nyugi, nem vagyok cukorból – kuncogott Morris. Őt magát is meglepte, hogy határozottan élvezi a halászatot. A cég mellett elszokott a fizikai munkától, de kifejezetten jól esett neki megküzdeni az elemekkel. Már értette, Sam miért van oda a munkájáért.

- Tudom, de elég érdekesen fogsz kinézni kötéssel a kezeden a puccos estélyek egyikén, amire biztos el fognak citálni minket.

Morris nevetett.

- Ez igaz – bólintott. – Majd nem fogok integetni a fotósoknak…

Sam felhorkant. Még mindig nem békélt meg a hiénákkal, ahogy ő becézte őket. Eleinte gyakran a faluban is felbukkant egy-egy, de az itt lakók nagyon kedvesen útbaigazították őket. Megkedvelték Morrist, és örültek, hogy ideköltöztek. Habár az elején Sam hőstette után elégedettek voltak a médiafelhajtással, Sam magánéletének kiteregetése már szúrta a szemüket.            

- Ki az ott? – Morris a kikötő felé mutatott. A mólóról egy karcsú alak integetett nekik.

- Julie. Nem is szólt, hogy jön.

Morris szeme azonnal összeszűkült.

- Mi a csudát akar? – Kedvelte a nőt, de bejelentés nélkül beállítani valahová… Arról nem is beszélve, hogy ezzel felborította megszokott napi rutinjukat. A kikötőbe visszaérkezve rendbe tették a hajót Johnékkal, amíg Sam eladta a fogást. Utána megreggeliztek a kávézóban, majd hazaérve Morris lezuhanyozott, és elindult dolgozni. Késő este ért haza, addig Sam a hajóval foglalatoskodott, vagy éppen a ház bővítésén fáradozott. Közösen megvacsoráztak, utána pedig övék volt az éjszaka…

- Légy kedvesebb!

Morris némán duzzogott. Sam maga felé fordította, és nekiszorította a korlátnak.

- Féltékeny vagy? – A szeme vidáman csillogott.

- Nem. Arra a nőre?! Nem értem, mit keres már megint itt! Nincs munkája, pasija, mittudomén? Igazán leszállhatna rólad!

- Hozzánk jön, nem hozzám.

- De pontosan tudja, hogy én reggeli után dolgozni megyek!

Sam most már nem állta meg nevetés nélkül. Puszit nyomott a férfi arcára, és nekidőlt.

- Szeretlek!

Morris megenyhülten átkarolta a derekát.

- Én is.

- Julie nem jelent nekem semmit. Barát.

- Tudom. Kedvelem is őt, csak éppen idegesít, hogy annyit vagytok kettesben.

- Annyit? Havonta egyszer meglátogat minket…

Morris az ajkába harapott. Dühösen szikrázott zöld szeme. Ahogy felpillantott a férfira, Sam szíve nagyot dobbant. Nem értette, hogyan tudott éveket leélni nélküle. A mosolya, az illata, a hangja, az íze… a szerelme nélkül.

- Istenem, mennyire szeretlek! – Samből önkéntelenül tört elő a sóhaj. Morris ujjai megmarkolták a vállát, amikor megcsókolta. Imádott vele csókolózni. Minden alkalom újabb élménnyel gazdagította, felszította a vágyát, vagy éppen pontot tett szenvedélyük végső eksztázisára.

- Mmm, azért Julie jöhetne kevesebbet is… - mormolta a férfi szájában.

Sam nevetett, és csak a fejét csóválta. A kikötőbe érve, ő ugrott a mólóra elsőnek, és megölelte a nőt.

- Miért nem szóltál, hogy jössz?

- Meglepetést akartam szerezni – mosolyodott el Julie, majd Morrisra pillantott, aki morcosan segített Johnéknak a kikötésben. – Azt hiszem, nem örül nekem.

- Ne is törődj vele. Csupán szeret kisajátítani magának. – Sam ezt olyan büszkén mondta, hogy a nő felkacagott.

- Örülök, hogy boldogok vagytok. Igazából tanácsért jöttem, ha ráérsz beszélgetni.

- Nagyon sietsz? Mert akkor együtt reggelizhetnél velünk.

- Majd este indulok vissza. A mai napom szabad.

Morrist hamar meglegyintette a féltékenység szele, és egész reggel kiállhatatlan volt mindkettejükkel. Félvállról válaszolgatott a hozzá intézett kérdésekre, és amikor elindult dolgozni, birtokló csókkal támadta le Sam-et. Figyelmeztető pillantásban részesítette a nőt, amin Julie jól szórakozott.

- Milyen a házasélet? – kacsintott Samre.

- Csodálatos – vigyorgott vissza rá a férfi.

- Jó látni, hogy ennyire jól megvagytok – mondta a nő, amikor már kettesben ücsörögtek a teraszon.

- Néha még félek, hogy boldog-e itt velem, de… amikor látom a parton esténként sétálgatni, mindig megnyugszom. Sokkal kiegyensúlyozottabb, mint korábban.

- Ez neked is köszönhető.

- Remélem. Miről akartál velem beszélni?

Julie elárulta, hogy felajánlottak neki egy állást, de tétovázott elfogadni. Nem tudta, mihez kezdjen. Végül egész nap beszélgettek, és a nő sokáig járkált a homokban. Sam tudta, hogy a legmegfelelőbb döntést fogja hozni, így kedvesen megölelte, mielőtt útjára bocsátotta volna. Nekiállt vacsorát főzni, és éppen lekapcsolta a gázt, amikor Morris belépett az ajtón.  

- Itt van még? – A férfi köszönés nélkül nézett körül.

- Már elment. – Samnek nem kellett megkérdeznie, kire gondol.

Morris elvonult lezuhanyozni, és pólóban, rövidnadrágban tért vissza a konyhába. Sam a kezébe nyomta a pohár bort, amit kitöltött neki.

- Téged szeretlek, a te házastársad vagyok, és Julie hidegen hagy – közölte halkan. – Csak barát, semmi több.

- De te tetszel neki!

- Nekem meg te tetszel. Hányszor kell még bebizonyítanom?

Morris elpirult.

- Sajnálom, csak… - Legyintett, és letette a poharat anélkül, hogy beleivott volna. – Szeretlek. Tudom, hogy soha nem csalnál meg, de Julie akkor is idegesít. Idegesít minden nő és férfi, aki csak rád pillant.

- Én viszont csak téged látlak… - simogatta meg az arcát Sam gyengéden.

- És én csak téged… - ölelte meg a férfi, és a mellkasára hajtotta a fejét. – Sajnálom, hogy olyan undok voltam.

- Semmi gond. Én sem vagyok boldog, amikor azt látom, hogy azokon a puccos partikon nők és férfiak legyeskednek körülötted. Legszívesebben elrángatnálak onnan, hogy addig csókoljalak, míg elfelejted őket. Mindenkit, akivel valaha csak beszéltél, és csak én léteznék a számodra. Csak én… - mormolta a férfi hajára.

Morris átkarolta a nyakát, és rámosolygott.

- Ezt csodálatos hallani. Mi lenne, ha most megtennéd?

Sam elvigyorodott, és a derekánál fogva a magasba emelte, hogy a hálószobába vigye. A férfi meglepett hangot hallatott, de aztán felnevetett, és Sam elégedetten arra gondolt, hogy ez a leggyönyörűbb hang, amit valaha is hallott, és ettől mérhetetlenül boldognak érezte magát. A boldogsághoz néha nem is kell több…

Vége