Érzelmek útvesztőjében

Ai: Érzelmek útvesztőjében

Shin fáradtan kapcsolta ki a számítógépét. Végre, vége van a hétnek. Péntek. Szabadság. Buli. Már alig várta. Szinte egész héten ez tartotta benne a lelket. Nagyot nyújtózott, és felállt. Főnöke megállt mellette.

- Hétfőn tudsz korábban jönni? Meg kellene beszélnünk azt a prezentációt…

- Igen, nem gond.

- Rendben. Van terved mára? Nagyon mehetnéked van.

- Jönnek elém a barátaim. Elmegyünk inni egyet.

- Jó szórakozást!

- Köszönöm! – Shin mindenkitől elköszönt, és végtelen megkönnyebbüléssel elhagyta az irodát.

Odalenn az utcán már messziről integettek neki.

- Shin! Ide, itt vagyunk!

A hangos társaság elütött a komoly benyomást keltő öltönyösök csoportjától. Fiatalok voltak, lendületesek, és lelkesek. Yuu már trappolt is feléje, hogy megölelje. Mia, a barátnője, pedig már löködte is el, hogy ő is odaférjen. Shin fejéből azonnal elszállt a fáradtság, felnevetett.

- Régóta vártok?

- Most jöttünk – ölelte meg lágyan Masashi, a csapat legcsendesebb tagja.

- Miát vártuk, mert ő lány, és órák kellenek neki, mire elkészül – szólt közbe huncutul Naiko, akinek állandóan valami tréfán járt az esze. Shin nyakába ugrott, és nevetett.

Régóta barátok voltak. Évek óta ismerték egymást, bár ezúttal valaki hiányzott.

- Kai hol van? – fordult körbe Shin.

- Ott jön – mutatott jobbra Masashi.

Kai volt a társaság középpontja. Mindig nagy lángon lobogott, energikus volt, és szenvedélyes, amibe csak belefogott, azt teljes erőbedobással művelte. Most nem egyedül érkezett. Fiatal férfi jött vele, lassan ballagott a férfi mellett, és ha Kai lobogó tűznek látszott, akkor ő volt a nyugalom szigete. Alacsony volt, zöld szemében végtelen béke honolt. Olyan férfinak tűnt, aki nyugalomban él önmagával és a világgal.

- Tadashi… - mondta Masashi, és látszott, hogy érdeklődés villan sötétszürke szemében.

- Nagyon összebarátkozott Kaijal – sóhajtott fel Mia.

- Pedig Kainak barátja van – bólogatott Naiko.

Shin eddig kétszer találkozott a férfival, Tadashi a második alkalommal még haza is kísérte. Kedvelte, érdekes beszélgetéseket folytattak, és ha esetleg esténként fent találta a férfit valamelyik chates oldalon, akkor órákat vitatkoztak. Tadashi megnevetette, felbosszantotta, és végre előcsalta a csigaházából, ahová akkor bújt, miután a barátja elköltözött a munkája miatt. Szerette Yoheit, de a férfi olyan messze volt tőle, és ő már el is felejtette, milyen flörtölni, milyen érzés, ahogy a vágy sötéten felbuzog a testében. Nehéz volt ugyanis telefonon és neten fenntartani egy kapcsolatot, ő azonban hitt abban, hogy menni fog. Eddig nem voltak kétségei. Ám most felbukkant ez a férfi. Azzal a nyugodt tekintetével, bűvös mosolyával, lélegzetet elakasztó nevetésével, és érzékeket felvillanyozó illatával. Közelebb volt hozzá, mint Yohei, és éppen ezért szinte bűnösen vonzó volt. Borzasztó bűntudata volt. Nem mert mondani semmit Yoheinek Tadashiról, nehogy elszólja magát, és őrlődött a vágyai fojtó bilincsében. Már fogalma sem volt, mit érez Yohei és mit Tadashi iránt…

Yohei évek óta része volt az életének. Először egy évig voltak együtt, aztán szakítottak, aztán valahogy megint összejöttek, ám nem jártak. Eleinte könnyű volt azt mondani, hogy csak a szex miatt jönnek össze, mert nincs idejük rendes kapcsolatra. Aztán Yohei elköltözött, és már csak havonta, kéthavonta tudtak összejönni. Yohei hangoztatta, hogy nem szerelmes, és nem járnak, miközben ajándékokkal halmozta el, és bókokkal. Shin pedig már tudta, hogy késő, hogy beleszeretett, pedig nem akart. Rábólintott mindenre, nehogy elveszítse a férfit, közben fuldokolva kapaszkodott egy szerelem illúziójába, ami talán soha nem létezett. Végül a férfi rábeszélte, hogy töltsenek együtt egy hetet a tengerparton. Csodás volt, az emlékek, a vágy, a szenvedély, az érintések beleégtek Shin tudatába, és onnantól csak még jobban szerette a férfit. Ám a férfi még mindig nem mondta, hogy szeretlek. Újabb külön töltött hónapok következtek, és Shin megfásult. Belefáradt, hogy egyedül akar fenntartani valamit, ami nem barátság már, de még nem is szerelmi kapcsolat. Akkor mi? – kérdezte sokszor önmagától, és a válasz nem volt sehol. És ebbe a kételyekkel teli szeretői kapcsolatba robbant bele Tadashi… és Shinnek fogalma sem volt, hogy tudja-e, tisztában van-e azzal, mekkora viharokat kavart a felbukkanásával.

- Tetszik neki Kai – hallotta Shin a saját válaszát.

Masashi szomorúan bólintott.

- Igen. – Csak ők tudták, hogy Kai mostani barátja egykoron Masashi párja volt.

- Neked meg tetszik Tadashi – világosodott meg Naiko.

Masashi felvonta a vállát.

- Ti is tudjátok, hogy Kaijal szemben esélyem sincs.

- Tadashi tisztességes. Nem fog rámászni Kaira, mert tudja, hogy kapcsolatban él – védte meg a férfit Shin.

Mia bólintott.

- Shinnek igaza van. Nem úgy ismertem meg Tadashit, hogy ráhajt más pasijára.

Yuu átkarolta Masashi vállát.

- Fel a fejjel, öreg. Majd megpróbálunk összehozni vele. Vagy sikerül vagy nem.

- Kösz – Masashi hálásan mosolygott, közben Shin torkát összeszorította valami… féltékenység talán.

- Szerintem ez rossz ötlet. Tadashi hadd döntse el maga, ki tetszik neki – szólt közbe.

Yuu meglökte.

- Ne beszélj csacsiságokat! Szóval, benne vagy?

Shin kelletlenül bólintott, a következő pillanatban alig tudta levakarni magáról a karjaiba röppenő Kait.

- Shin! Olyan rég nem láttalak!

- Nem is tudom, miért! Mostanában túl sokat pasizol – bosszankodott Shin, de szorosan megölelte a férfit. – Hiányoztál! – fúrta bele az arcát Kai hajába.

- Te is – nevette Kai, és már reppent is tovább Yuuhoz.

- Sziasztok! – Tadashi hangja halk volt.

- Szia! – Shin automatikusan odalépett hozzá, hogy megölelje, de Tadashi már előrehajolt, hogy puszit nyomjon az arcára.

Puszi… Az ajka hozzáért Shin arcához… Tűz gyulladt a férfi testében, kipirult az arca, egy hosszú pillanatig csak őt látta. Aztán a pillanat elillant, és Shin visszalépett, a férfihoz engedve a többieket.

Nevetgélve indultak el. Kai belekarolt Tadashiba, és úgy intézte, hogy Masashi haladjon a másik oldalon. Shin lemaradt Naikóval. Yuu és Mia mögöttük baktatott, bár ők inkább magukkal voltak elfoglalva.

- Nem fog ez menni – sóhajtotta szokatlanul komolyan Naiko.

- Ezt mondtam én is – válaszolta Shin morcosan.

Naiko ránézett.

- Neked is tetszik, igaz?

- Nekem ott van Yohei – tért ki a válasz elől a férfi, ám Naiko szeme éles volt, akár egy sasé.

- Tetszik neked – torpant meg hitetlenkedve.

Shin érezte, ahogy lángba borult az arca.

- Nem örülök neki, oké? – förmedt a férfira. – Tudod, milyen érzés, hogy szerelmes vagyok valakibe, akitől kilométerek választanak el, és közben van egy pasi, aki minden alantas szándéka ellenére úgy vonz magához, akár a mágnes?

Naiko nagyot nyelt.

- Azt hiszem, nem. – Beletúrt a hajába. – Jobb is, soha nem akarom megtapasztalni ezt az érzést. Rád nézek, és látom a gyötrődést a szemedben.

Shin zsebre tette a kezét, és nagyot fújt.

- Próbálom bebeszélni magamnak, hogy ez csak szimpla vágy…

- Shin…

- Nem megy. Rettenetesen félek, hogy beleszeretek.

- Nem akkora gáz. Tadashi jó pasi - ellenkezett Naiko.

Shin szomorúan nézett a férfi után, aki mintha megérezte volna, hogy nézi, megfordult.

- Nem jöttök?

- De, menjetek csak...

Tadashi szemében megvillant valami, de végül engedelmesen Kaiékkal tartott.

- Mihez kezdesz most? - firtatta Naiko komoran.

Shin mély levegőt vett.

- Mihez kezdenék? Igyekszem úgy viselkedni, hogy ne vegye észre.

- Menni fog?

- Eddig is ment. Ez után is fog.

- Yohei?

- Tegnap beszéltünk telefonon. Vett nekem egy kulcstartót. S betű van rajta latin betűvel, állítólag gyönyörű.

- Ünnepeltek valamit?

- Nem. Csak úgy. Meglátta, és eszébe jutottam.

Naiko elvigyorodott.

- Néha hasznos, ha gazdag pasid van.

- Ne bosszants! Nem érdekel Yohei pénze.

- Tudom - veregette a vállát a férfi. - Nem is azért mondtam.

- Olyan bűntudatom van... - Shin a férfit nézte, aki a két fiúval már lehagyta őket. - Nem tehetem ezt Yoheijel.

- Nem csaltad meg, a csudába is! - csattant fel Naiko.

- De gondoltam rá, érted? Tadashi az első pasi, aki meg tudott ingatni a Yohei iránti érzelmeimben.

- Ez azért várható volt, nem gondolod? - vonta fel a szemöldökét Naiko.

Shin mély levegőt vett.

- De...

Kai váratlanul lemaradt.

- Shin, beszélhetnénk?

- Persze.

Naiko intett, és megállt, hogy bevárja Yuuékat.

- Valami baj van? - Kai belekarolt a férfiba. - Ma nagyon csendes vagy.

- Fáradt vagyok. Ne haragudj!

- Ne viccelj, dehogy haragszom. - Kai sötét tekintetével méregette a férfit. - Yohei?

- Dolgozik. És Hiiro?

Hiiro volt Kai pasija. Elég viharos kapcsolatuk volt, ennek ellenére már hónapok óta együtt voltak. Ha Shin rendesen utánaszámol, megvolt már egy éve is.

- Dolgoznia kell. Lebetegedett az egyik kollégája, és nem volt senki, aki be tudott volna ugrani a helyére. Beszélhetnénk?

- Mondd csak, figyelek.

- Igazából... - Kai tanácstalannak tűnt. - Nem mondod el senkinek, ugye?

- Te is tudod, hogy nem.

- Annyira bonyolult... Már magam sem tudom, mit érzek.

- Mi a baj?

- Hiiro és én különmentünk a héten.

Shin megtorpant, aztán elhúzta a száját.

- Most akkor együtt vagytok, vagy nem?

- Aztán én összejöttem valakivel... - Kai megdörzsölte az arcát, nála ez a zavar jele volt. - Nem mondtam el neki, nem tud róla.

- Ki az? - Shin szeme önkéntelenül is Tadashit kereste.

- Nem ő - legyintett Kai. - Egy srác a munkahelyemről. Már régóta kerülgetett, és miután szakítottunk, úgy gondoltam, miért ne.

- Miért mentetek külön? Hiszen szereted, szeret. Nem értem.

Kai a fejét rázta.

- Nem tudom. Rengeteget veszekedtünk. Féltékeny volt, és ezt nehezen viseltem.

- És?

- Aztán az a srác is túlságosan nyomult, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy megint Hiiro karjaiban vagyok.

- Hülyék vagytok, édesem! - morrant a férfi.

Kai nevetett.

- Lehet. Most így jó.

- Mégis meddig?

- Nem tudom. Ameddig tart.

Szótlanul mentek tovább.

- Van még valami? - kérdezte Shin, de Kai is ugyanekkor szólalt meg.

- Szépen néznek ki együtt.

Shin a pillantását Tadashiékra kapta.

- Össze akarod hozni őket?

- Ti is, nem? - kérdezett vissza a férfi derűsen.

- A többiek ötlete volt.

- Nem tetszik?

- Tadashinak te tetszel, ez nyilvánvaló. Miért kell ráerőltetni most Masashit? Masashi is tök rosszul fogja érezni magát, ha rosszul sül el. Tadashiről meg nem is beszélve. Nem azért csatlakozott hozzánk, hogy mindjárt járjon valakivel közülünk.

- Igazad van, de próbálkozni szabad.

- Szabad, szabad... - Shin tehetetlenül figyelte, ahogy Kai nagy nevetéssel Yuu karjaiba veti magát. Tadashi és Masashi közben megállt, hogy bevárja őket.

Beszélgetni kezdtek. Nevetés töltötte be az utcát. Betértek egy szórakozóhelyre. Jól mulattak. Tadashi úgy ült le, hogy Shin és Kai legyen mellette. Shin lassan elengedte magát, nevetett.

Mia előre hajolt.

- Nem akartok feljönni hozzánk?

Rábólintott. Miért ne?

Tadashi Shin mellett ment, belekarolt. Shin jól érezte magát, de aztán inkább lemaradt. Naiko csatlakozott hozzá.

- Gyanús leszel...

- Nem baj...

Azért mégis úgy alakult, hogy fent Yuuéknál ő ült Tadashi mellett, ők beszélgettek. Nagyon jól szórakozott mindenki. Vicceket meséltek, ellazultak. Kai hívást kapott Hiirótól, így hamar hazament. Tadashi utána már nehezen találta a helyét. Már késő este volt, amikor elbúcsúztak. Naiko a közelben lakott, de az ellenkező irányban. Masashi és Tadashi egy irányban lakott, és Shin is arra ment, bár ezzel tett egy kerülőt. Halkan beszélgettek, Masashi szomorú tekintete nem hagyott kétséget afelől, hogy tisztában van reménytelen érzelmeivel. Az utcán búcsúztak el.

- Majd beszélünk. Vigyázz magadra! - Shin megölelte Masashit, és Tadashihoz fordult.

Egymást nézték, aztán Shin mély levegőt véve, kedvesen elmosolyodott.

- Szép álmokat! - Meg akarta ölelni a férfit, de az éppen ekkor hajolt előre, hogy puszit nyomjon az arcára. Ettől megingott, belekapaszkodott Tadashi kabátjába.

- De ügyetlen vagyok... - nevette zavartan. - Légy jó!

- Te is... - Tadashi a kabátját nézte, és megráncigálta az alját. - Jól áll.

Shin zavarba jött. Érezte, hogy elpirul.

- Köszönöm.

Ott álltak, mindegyikük azt hajtogatta, hogy menni kellene, de egyikük sem mozdult. Masashi megköszörülte a torkát, és már tényleg ideje volt menni. Shin mosolygott. Még buzgott benne a vágy. Jó érzés volt.

Ám másnap már másképp látta a helyzetet. Ha ez így folytatódik, beleszeret a férfiba, aki mást szeret. És megint ugyanoda jut, ahol most. Ő szerelmes, de őt nem szeretik.

Este hosszan beszélgetett Yoheijel, a férfi hangoztatta, hogy nagyon hiányzik neki. Shin nem tudta eldönteni, hogy azért... mert, vagy azért mert tényleg hiányolja a társaságát. Tadashi is ráírt, és Shin valahogy lecsillapult. A férfi ugyanis most először bevallotta, hogy igen, tetszik neki Kai, de attól nem zárkózik el, hogy flörtöljön velük. Shin megértette, hiszen a férfi sincs fából. Jó volt ez így, bár egy kicsit félt a jövőtől, hogy mit hozhat a saját és Kaiék kapcsolatában, hogyan alakulnak Tadashi érzései.

Lassan viszont már látta, hogy mindenképp jól járt. Ha nem is lesznek együtt, nem szeretnek egymásba, akkor is barátok maradnak. És neki nem muszáj azonnal érzéseket táplálnia iránta. A vágy vágy, nem szerelem. Azért pedig hálás lehet a férfinak, hogy végre kirángatta a négy fal közül, és ráébresztette, hogy azért, mert Yohei kilométerekre él tőle, neki még nem kell elhúzódnia a világ elől. Fiatal, és szabad... és Yohei két hét múlva szabadságot kap, és akkor újra csak kettejüké a világ…

Vége