Emlékek és remények

A Találkozás öt éve íródott, nem mostanában, ami eléggé meglátszik az eredeti verzión. Akkoriban éppen olyan időszakom volt, hogy kevés leírást és sok párbeszédet alkalmazva próbáltam elmesélni egy régi barátság/szerelem történetét. Újraolvasva rádöbbentem, hogy mennyire kidolgozatlan, értelmetlen. Nem adta át azt a hangulatot, ami most jellemző rám, bár tény, hogy akkoriban még magam is alakulófélben voltam, lévén főiskolás éveimet éltem.

Amikor elküldtem Rojcsinak gépelni, még nem is sejtettem, hogy mennyi munkám lesz vele, bár sejtettem, hogy van mit dolgozni rajta. Gépelés után Karasu kijavította, én átírtam, majd újra visszakerült Karasuhoz. Elmondanám, hogy minden tiszteletem az övék, mert elviseltek/és viselnek még most is, és nem küldtek el sehová, amikor már a huszadik e-mailt küldtem nekik :D

A történet maga egy régi barátság kezdetét meséli el, amely végül drámai „szakításba” torkollott. Évek telnek el, míg Hiro újra látja barátját, s közben megváltozott a viszonya/hozzáállása is a világhoz. Ebből kifolyólag magyarázatot vár az eltelt évekre, egy szót, ami bizonyítaná, hogy nem hiába reménykedett több mint egy évtizedig. Igazából soha nem leszek elégedett ezzel az írásommal, de ennyire telt tőlem. Az én számomra bájos, ti pedig döntsétek el, mennyire tetszik Nektek :)