Egy zubbony gondolatai

Most biztos sokan fogjátok kérdezni, honnan vettem ezt az ötletet. Nos, igen, néha a mindennapi élet ellát egy csomó ihlettel. Így történt ebben az esetben is. A múzeumban ugyanis elég sok régi tárgy van (ki gondolta volna?! :D), és az egyik raktár állomány ellenőrzése folyamán sikerült találnunk egy zsáknyi zubbonyt. Igaz, hogy nem katonai darabok, de ahogy cipeltük ki őket levegőzni, máris forogtak a fejemben azok a bizonyos fogaskerekek.

Sokáig nem írtam meg, néha ott motoszkált a fejemben a két katonáról szóló történet, de nem egy szokásos írást akartam kihozni belőle. A zubbonynak mindenképpen főszerepet akartam adni. Egyik este végül leültem, és két munka között nekiálltam lekörmölni pihenésképpen. Ebből kifolyólag gépelés közben volt alkalmam keveset javítani rajta, bár nem egy szokványos történet lett – mostanában ez a jellemző a munkáimra.

Neveket nem írtam, nem is számítanak jelen esetben. Háborúról akartam mesélni, amikor a reménytelenség, a félelem, a magány, a közöny közepette egyetlen érzelem segít megőrizni a zubbony gazdájának és annak a fiatal katonának az ép eszét: egymás iránti érzelmeik.