Egy valós probléma

Az Apának lenni teljesen véletlenül jutott eszembe. Először nem tudtam, hogyan írjam meg, utána az ötletet nem tartottam megfelelőnek. Aztán megírtam egy este alatt, és... nem tetszett. Hosszasan ültem a problémán. A legnagyobb gondom Lucasszal volt, mert őt ördögnek szántam eredetileg, ezért is lett ez a neve. Aztán meg azzal, hogy próbáltam némi valóságot csempészni a sorok közé. Nem tudom, ez mennyire sikerült. Az, hogy a vége olyan lett, amilyen, az már egy másik kérdés. Az első változatban Gregory soha többé nem látta Lucast, de én nem tudtam szabadulni az ördög motívumtól. Lehet, hogy valakinek ez majd nem fog tetszeni, de ez van :)

Most kicsit a helyzetről, amiről írtam. Katolikus vagyok, de volt olyan ismerősöm, aki, amint megtudta, hogy nem ellenzem, sőt, elfogadom a homoszexualitást, egész egyszerűen nem állt többé szóba velem. Nos, ez az ő baja, mert amúgy nagyon szeretetre méltó leány vagyok (megszólalt az egóm :), de felmerült bennem a gondolat, hogy ha engem, aki elfogadom, így... megvet egy keresztény, akkor mit kell elviselnie egy ténylegesen melegnek. Ez pedig szöget ütött a fejemben. Így történt, hogy megírtam ezt a kis szösszenetet, ami bár rövid, de valós problémát feszeget. Próbáltam Lucas szájába adni a saját gondolataimat és véleményemet, talán ez valamennyire érezhető.

Gregory személyében egy olyan apát igyekeztem megteremteni, akinek tényleg fontos a fia, és ez a szeretet erősebb lesz az előítéleteknél. Nem megy könnyen, de mivel ő maga is csak megerősítést keres, hogy a fia ugyanolyan maradt, mint volt, Lucasnak annyira győzködnie sem kell. Az pedig, hogy a végén hogyan dönt, már nem is olyan meglepő. Eljutott egy olyan szintre, amikor űzi a kíváncsiság, és a Lucasból áradó melegség. Természetesen, egy hithű és a vallását komolyan vevő férfinál ez nem valószínű, hogy a valóságban is megtörténne, de én hagytam szárnyalni a fantáziám, ahogy már megszokhattátok.