Egy új kezdet

Az Arany Lótusz énekese volt az első olyan yaoi történetem, amelyet ténylegesen annak szántam, nem csak valami halovány utánzatnak, shounen ai féleségnek. Ma már nevetséges, de akkor elég félve kezdtem bele, és végül egész tűrhetőre sikeredett. Nem mondom, hogy nem tudnék, mit javítani rajta, de ez van :) Ekkor írtam először szerelme jelenetet is - mármint yaois szerelmi jelenetet. Rágtam a körmöm, hogy jesszus, nehogy elrontsak valamit... Aztán ahogy meglódult a fantáziám, már nem volt semmi gond :D

Igazából egy teljesen szokványos történetet akartam. Romantikusat, varázsosat. Akkoriban folyamatosan lótusz fotókba botlottam, imádtam őket, tehát majdnem természetes volt, hogy ez lesz az egyik bár neve. Hogy honnan jött az ötlet? Nem tudom, csak bevillant egy füstös, menő bár képe és a sarokban egy férfi... Utána már ment magától az írás. ^.^

Rya zárkózott, jószívű férfi. Olyan, akit mindenki szeretne minimum főnöknek. Nem kerül senkihez közel, míg Sayoko át nem tör a védőfalán. Sayokót kifejezetten kedveltem. Szókimondó, éleslátása néha egészen meghökkentő, a hangja pedig... iszonyúan szexis :P Miu-t viszont nagyon sajnáltam :S Ő az a fajta női karakter, aki ritka nálam, és nem hárpia. Ezzel szemben Saori-t szívesen megrugdaltam volna, végül megkönyörültem rajta - én és a fene nagy szívem :D