Egy rosszfiú arcképe

Először Raitou alakja kezdett bennem alakot ölteni anno. Egy rosszfiú, akinek igazából vajból van a szíve és zseni a maga nemében. De hozzá nem tudtam elképzelni egy vele egyenrangú partnert, jah, azok a régi idők :D Naoya karaktere igazi esetlen, áldozat típus, aki azt hiszem, magam is voltam sulis koromban. Gyűlöltem, na, de a lényeg, hogy Naoya valahogy kiegészíti Raitou problémás személyiségét. Oh, igen, de ott álltam, hogyan hozzam össze őket?! Amikor megvilágosodtam, jött a mostohatestvérek problémakör. Romantikus, sírós, megható lett, és azt hiszem, az akkori tudásomhoz mérten nem is csináltam rosszul. :D

A szülők már nagyobb gondot jelentettek. Az anya olyan típus, aki tyúkanyó módjára körülrajongja egy szem gyermekét, de igazából vasakarattal irányítja az életét. Utálom az ilyet, és újraolvasva, látom is, hogy nem éppen a legszimpatikusabb szereplő lett. Bocsánat érte. Vele szemben Raitou apját kedveltem. Általában kevés szerepe volt, és ő volt az, aki hamarabb elfogadta a fiúk kapcsolatát. És igen, tudom, hogy amikor annyira megverte a fiát, az nem volt éppen kedves dolog, de... valahogy nem tudtam elképzelni, hogy teljes nyugalommal tűri, ahogy Raitou Naoyáról beszél.

Zuhanyzós jelenet. Öh, hát, mit is mondhatnék róla? A történet kifejletlen írói vénámnak köszönhetően (nem mintha ez azóta megtörtént volna ^.^) olyan lett, amilyen, és ezzel együtt az a jelenet is. Igazából a magam örömére tettem bele, bár tény, hogy a valóságban ez nem biztos, hogy így történik. No, de én nem is azt írom, mert pozitív életszemlélettel rendelkezem :D