Egy régi szerelem...

Nagyon jó dolgom van, mert vannak körülöttem olyan fantáziadús emberek, akik ösztönöznek, motiválnak, löködnek előre. Ilyen Éva is, aki ellátott tengernyi instrukcióval, ötlettel, alkossak belőle valamit. A halászfalu megragadta a fantáziám, és éreztem, hogy ezúttal valami tengeren játszódó történetet kellene írnom. Mire elkezdett körvonalazódni bennem valami, addigra már összeálltak a karakterek, bár Morris munkájával kapcsolatban még voltak kételyeim.

Aki már volt tengerparton és úszott tengerben, tudja, milyen csodálatos. Teljesen más élmény, mint egy tóban lubickolni, a mi Balatonunkról nem is beszélve :S Próbáltam átadni az emlékeimet, szerencsére a fantáziám is jó, így mindjárt az elejére sikerült egy kalandos mentéssel kezdenem. Ekkor még magam is távolról figyeltem az eseményeket, hiszen nem döntöttem el előre, összehozom, vagy éppen végleg különválasztom a főszereplőket. Ám mindketten a szívemhez nőttek, Sam bűntudata és Morris lelkifurdalása komoly problémaként tornyosult előttem. Amit aztán sikerült legyőznöm, szerencsére.

Így utólag elolvasva, büszke vagyok rá, mert elég jól sikerült ahhoz képest, hogy sokáig azt sem tudtam, kivel mihez kezdjek. Az extrája már félig készen van, csak le kellene ülnöm hozzá, gomene…