Egy mesés történet

Mit is írhatnék a Királyi érzelmekről? Elsőként mindjárt a hibáról beszélnék, amit sikerült elkövetnem a legelején. Christopher élettörténete kicsit unalmas lett, másképp kellett volna megoldanom. Mindig elhatározom, hogy átírom, de aztán még nem jutottam el odáig. A későbbiekben már egész tűrhető lett, kellett egy kis idő, amíg beleéltem magam a mesés, igazságos királyos, szerelmes történetbe. Azt hiszem, ez volt az első, és ezt követte még néhány.

Christopher jópofa, igazságos király, akitől nem áll távol némi erőszak. Gondoljunk csak Connie fogvatartójára, meg arról a börtönről, ahonnét még senki nem került elő élve. Egy igazságos királynak is kegyetlennek kell lennie, ha meg akarja tartani a trónját, mondja Connie-nak. Connie viszont pontosan tudja, hogy az erőszak még több erőszakot szül, és ha valaki élvezi a kegyetlenkedést, abból semmi jó nem fog születni.

A mákonytermesztés ötlete különben az Árnybíróból származik. Valami hasonló van az egyik kötetben, és amikor írtam ezt, akkor beugrott, és felhasználtam.