Egy közel sem gondtalan szabadság

Mit is mondhatnék egy olyan történetről, jobban mondva extra fejezetről, amit imádtam írni? :)

Amikor elkezdtem gondolkodni, mivel is rukkoljak elő karácsonyra, felmerült bennem, mi lenne, ha ti döntenétek el, melyik történetből szeretnétek pluszt olvasni? Elég nehéz volt felállítani a listát, mindegyik kedvenc, de persze vannak kedvencebbek, és vannak olyanok, amelyekről tudom, hogy imádjátok. Itt jegyzem meg, a Két élet és részei direkt maradtak ki a felsorolásból, hiszen ahhoz még lesznek extra részek, valamint már vázlatolom a harmadik részt is, így úgy döntöttem, talán nem fogtok megharagudni érte. A szavazás aztán érdekesen alakult, egy idő után sejthető volt, hogy a Bal Sagoth, A látó és Az élet ára közül fog kikerülni a győztes, és nem is tévedtem.

Sandróéknál csak jött a sugallat, hogy miről is írjak. Nem akartam belemenni nagyon Sandro látomásaiba, aztán persze képtelen voltam elvonatkoztatni. Alapjáraton csak egy problémás, durcás szabadságot akartam leírni, ebből aztán lett egy fájdalmas, megrázó családi dráma.

Nehéz helyzetben voltam Theresával. Mint már az alaptörténetből is kiderült, imádja a fiát, amolyan tyúkanyó módra gondoskodna róla, ha Sandro hagyná. Sandro azonban felnőtt férfi, képessége óta pedig igyekszik távolságot tartani. Nem azért, mert kevésbé szereti a családját, csak éppen pontosan látja, mennyire zavarja őket a képessége és a Jake-hez fűződő furcsa kapcsolata. Nem is téved ebben a dologban, Theresa igazi anya módjára családot akar a fiának, feleséget, gyerekeket, és bár a lelke mélyén sejti, hogy ez soha nem fog megvalósulni, azért igyekszik meggyőzni Sandrót ennek előnyeiről. Természetesen, vajmi kevés sikerrel.

Jake-t imádom, nem tudom, mondtam-e már :P Rettenetesen nehéz volt róla írni, hiszen Theresa akkor és ott támadja, amikor csak lehetősége nyílik rá. Nem azért, mert nem kedveli, hanem azért, mert bár kedveli, azért nem őt képzelte el a fia mellé. Jake eleinte próbál nem beleszólni a dologba, próbál összekötőként szolgálni, elmagyarázni Sandro érzéseit az asszonynak, aztán van egy pont, amikor kitör belőle a düh.

Az, hogy ilyen nyíltan felvállalják a család előtt az érzéseiket, hirtelen ötlet volt, jött, megírtam, és aztán már hagytam, hadd alakuljanak az események. A jelenet, aminek Theresáék tanúi lesznek, nos, bevallom, imádom minden egyes sorát (pirul). Úgy éreztem, kell valami, ami tényleg kibillent mindenkit az egyensúlyából, hogy végül rendeződjenek a dolgok. Nem írtam konkrét befejezést, inkább utalást minderre, mindenkinek a képzeletére bízom a végét.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok Nektek! :)

Jó olvasást!