Egy filmmel kezdődött...

Nem tudom, hányan látták az Otthon túl messze van c. alkotást. Én véletlenül néztem meg egyik délután, amikor anyám bekapcsolva felejtette a tévét, és elindultam, hogy lekapcsoljam. Egy tanárról szól, aki elindul, hogy megírja a neves író életrajzát. Összeismerkedik a gyászoló családdal, beleszeret az egyik hölgybe, már nem emlékszem, kibe, de lényegtelen is. Merthogy nem miatta néztem meg a filmet. Sir Anthony Hopkins gondolom senki számára nem ismeretlen. Az egyik legtehetségesebb színész, akit a hátán hordott a Föld, és ezt már A bárányok hallgatnak… óta tudjuk. Ebben nem ő a főszereplő, mégis amikor feltűnik a vásznon, mint a halott író testvére, uralja az egészet. Homoszexuális férfit játszik, aki egy jóval fiatalabb férfival él együtt, mégpedig olyannyira hitelesen, hogy egy szavunk sem lehet. Mindenkinek ajánlom, ha ideje engedi, nézze meg!

Nos, miután megírtam ezt a gyors filmajánlót :D szerintem már mindenki sejti, mi motivált a Forever megalkotására. Az alkotás hangulata mélyen bennem maradt, és nem ment ki a fejemből. Egy olyan történetet akartam írni, amiben egy évek óta tartó kapcsolat kerül előtérbe. Olyan szerelemről akartam mesélni, ami kitartott az évek alatt, sőt, megerősödött. Talán valamennyire sikerült visszaadnom abból az érzésből, amit a film keltett bennem.