Dráma egy felvonásban

A Temetési menet anno az egyik legjobb barátnőmnek készült. Születésnapjára készítettünk neki a barátokkal egy könyvet, amolyan fényképekkel, megjegyzésekkel teli emléket. Volt benne yaoi rész, amibe rajzoltunk, írtunk. Ide került bele a Temetési menet. Szigorú megkötöttséggel kellett szembenéznem, a történet nem lehetett hosszabb egy oldalnál, ráadásul három kellett. Hosszas morfondírozás után egy drámait, egy vidámat és egy szenvedélyeset írtam; így készült el a Temetési menet, a Félreértés, és a Szobatársak.

A történet nem a kedvencem közé tartozik. Senki nem szívesen gondol bele ugyanis, mi lenne, ha a szeretett személy meghalna, és részt kellene vennie a temetésén, ráadásul úgy, hogy senki ne sejtse, mi is játszódik le benne. Két napig depresszióm volt, amikor megírtam, szóval ezzel el is árultam, mennyire megviselt már a képzelgés is.

Ettől függetlenül egy szomorú, de kedves történet született, amin lehet bőgni és meghatódni.