Bízva és remélve Bal Sagoth-nak lenni...

Nem volt könnyű dolgom, amikor elhatároztam, hogy megírom Zachék történetének a folytatását. A végére amolyan átkötő rész lett a már folyamatban levő folytatáshoz, amelyben talán visszakaphatják erejüket, s elfoglalhatják tényleges helyüket a Rend élén.

A történet maga az első extrában zajló merénylet után játszódik. Sok minden megváltozott. Zach és Cornelius, valamint a jogar erejének hordozója, Patrick is. Előbbi két személy nehéz helyzetben van. Akárhogyan is nézzük, egy teljesen új helyzethez kell alkalmazkodniuk. Cornelius úgy élte le az életét, hogy mágikus erejére támaszkodott. Bár Zach nem függött annyira a mágiától, az eltelt években hozzászokott, a lételemévé vált. Ám most, hogy elvesztették ezt az erőt, meg kell tanulniuk átlagos emberként élni. Valljuk be, ez nem a legkönnyebb.

Ki akarván szabadulni a felelősség súlya alól, elfogadják a meghívást, és úgy döntenek részt vesznek Zach osztálytalálkozóján. Ne kérdezzétek, hány évesen, ezen nem akartam gondolkodni :P Lényegtelen is. Mindketten idegesen vágnak neki az estének. Corneliusnak van oka rá, hogy ne felhőtlen vidámsággal lépje át egykori iskolája küszöbét. Ám ha még ez lenne a legnagyobb problémaforrás…

Nem akartam túl bonyolult, jobban mondva inkább nagy harcot leírni, nem ez volt a lényeg. A támadás inkább valaminek az elindítója, üzenet, hogy Zach és Cornelius megértsék, együtt erősek. Együtt, és a többiekkel, akik ott állnak a hátuk mögött. Aggódnak értük, és bíznak bennük. Azt akartam, hogy ráébredjenek, egyedül senki nem válthatja meg a világot…

Talán elértem a célom, és ki tudja, lehet, hogy Patrick másnap talán találkozik azzal a személlyel, aki mindent megváltoztathat…

Jó szórakozást!