Bellu: Itazura Neko ni Goyoujin

Toshiyát megkéri régi tanára, hogy vigyázzon a fiára…

Bellu: Itazura Neko ni Goyoujin

Ha Sung-Hyun manhwaka 2002 óta alkot: Japánban Bellu, Koreában Dakkang néven jelennek meg történetei. Eddig mindössze két műve shounen ai és yaoi műfajú, eredetileg ugyanis shoujo manhwák készítésével foglalkozik. 2002-ben egy ötkötetes munkával nyitott, ez volt a The Mans House, majd ezt követte 2003-ban a Queen’s. 2005-ben kiadta shounen ai műfajú Pure c. munkáját, majd 2006-ban a Boarding House in Wonderland-t. 2008-ban két manhwa került ki a kezei közül: az egyik a háromkötetes Aquamarine volt, a másik pedig a yaoi műfajú Itazura Neko ni Goyoujin. Utóbbi mindössze egykötetes, legnagyobb sajnálatunkra.

Toshiya diákkorában elég balhés srác volt, mostanra – egyik régi tanárának köszönhetően – egy étteremben dolgozik, mindenki tiszteli, nyugodt és kiegyensúlyozott életet él… ne, ha régi mentora nem kérte volna meg, hogy vigyázzon a fiára.

Kobayashi Tetsu a szüleivel él a tengerentúlon, ám az utóbbi időben összetűzésbe keveredett a maffiával, így apja jobbnak látja egy időre hazaküldeni. Mivel Tetsu gyerekkorában felnézett Toshiyára, így a férfit kéri meg, hogy vigyázzon rá. Eleinte jó ötletnek tűnik, de Tetsu nem az a szófogadó kölyök, akire Toshiya emlékezett: folyamatosan zavarba hozza, rendetlen, lányokat hord fel a lakásra, ráadásul nem képes megbecsülni az étteremben a kisegítői állást, amit a férfi szerzett neki. És ha ez nem lenne elég, még azt is a fejébe vette, hogy a férfira nyomul a főnöke. Toshiya háta mögött megkezdődik a harc Tetsu és az üzletvezető között. A cél ki más, mint Toshiya?!

Elsőre kitűnik, hogy manhwáról beszélhetünk, hiszen csodálatos a rajzolása. A karakterek arcvonásai pedig szintén koreai jelleget idéznek. Azok az ajkak és szemek… bámulatosak. Bár én nem (csak) ezért szerettem bele évekkel ezelőtt, hanem a cselekmény, a poénok miatt. Toshiya milyen fejeket tud vágni, amikor Tetsu rossz fát tesz a tűzre, néha percekig nevet rajta az ember.

Ai (2011)