Az ügynök szerelme

Jack és Sean már jócskán benne járnak ebben a kapcsolatban, amikor először felbukkannak az alaptörténetben. Az extrában, ami annak idején egy füzetbe lett lekörmölve, inkább szerelmük kibontakozására, viszonyuk kezdeteire próbáltam összpontosítani, a végén pedig a döntésre, amit talán nem is gondoltunk volna róluk. A végét nézve tényleg túl romantikusra sikerült, de nem bánom. Valahogy ezzel lett teljes a történet.

Jack tényleg olyan ember, akit mindent alárendelt a munkájának. Nem randizik, távol áll tőle a vidám iszogatás a haverokkal. Ennek köszönhető, hogy egyre feljebb kerül a ranglétrán, és mindenki tiszteli. Mégis egyedül tér éjjelente nyugovóra, és bár nem mondja ki, de magányos. Sean pont az ellentéte. Ő a mókamester és a csapat legfiatalabb tagja, természetes, hogy sokat piszkálják a társai. Egyedül Jack látja meg benne a jó ügynököt, de Sean érzelmei kicsit különböznek a feljebbvalójáétól.

A kedvenc jelenetem, amikor Sue megmutatja azokat a fotókat Jacknek. Egy kicsit átdolgoztam az eredeti, füzetbe írthoz képest, de így élvezhetőbb. Igazából Jack mondata mindent elárul az érzelmeiről, bár kicsit sem szalonképesen fogalmaz: „Most… az jön, hogy… meg akarlak dugni… Egész nap és éjszaka csinálni akarom veled, hogy a végén ugyanolyan illatod legyen, mint nekem, és mindenki tudja, hogy hozzám tartozol.”