Az orvos és a katona

Ha jól emlékszem, akkoriban éltem a kalandregények idejét, ami azt jelentette, hogy minimum napi kettő volt terítéken. Úgy éreztem, most már itt az ideje nekem is írnom egyet, de ötletem nem volt hozzá. Aztán lett, megvilágosodtam ^.^ és megszületett a Veszélyes övezet.

Képzeletbeli országról írtam, így talán mondhatjuk fantasynak is, de bennem még él a hit, hogy talán lesz jobb élet is ezen a bolygón. Háborúban áll már évek óta, Seita mondja, hogy ő soha nem ismert más életet, pedig elég fiatal. A lázadók harcolnak az állami hadsereggel, teljes a káosz, mint minden háború esetében. Volt egy kis töprengés, ki legyen a jó és a rosszfiú, de aztán maradtam a megszokottnál. A lázadók ölték meg Seita családját, tehát őket tettem meg ügyeletes gonosznak. Érthető viszont Nicholas elve is: a lázadók is emberek, és joguk van az élethez. Én nem írtam megoldást erre, mindenki döntse el saját belátása szerint, kinek drukkol.

A szereplők talán elég valóságosak. Dr. Nicholas Deveraux apja tábornok, így természetesnek tűnt, hogy katona lesz belőle. Ő azonban már elég korán belátta, hogy neki ez nem járható út. Bár kiképezték, és volt pár küldetése is, végül katonaorvosként tevékenykedett tovább. Biszexuális, bár erről nem igazán esik szó a történetben. Az apja sejti, de soha nem kérdez rá konkrétan. A lényeg azonban, hogy Nicholas elég jól meg tudja védeni magát, ha éppen nem a Hippokratészi esküjét próbálja betartani. Ez pedig azt jelenti, hogy Seita inkább azért érkezik, hogy elvigye onnan, nem azért, hogy megvédje. 

Seita családját meggyilkolták. Katona, és nem igazán vannak barátai. Szerelemről nem is álmodott soha, a testiség még messzebb állt tőle. Ahogy fogalmaz, nincs az embernek kedve, senkije. Szomorú, de érthető. Fiatal kora ellenére megtanul kegyetlennek lenni, és eleinte kicsit lenézi Nicholast, de ahogy lassacskán egyre közelebb kerül hozzá, megtanulja tisztelni az elveiért, és később hűségesen vár rá, mert tudja, hogy a férfi nem fogja cserben hagyni. Akkor inog meg a bizalma csak, amikor Montoréval kerülnek szembe, hiszen tudja, Nicholas nem szegi meg az esküjét. Azonban... ki nem szegné meg ezt az esküt, ha a szerelme élete lenne a tét?

Az extra fejezet amolyan ráadás még nekem is. Nagyon szerettem volna boldog véghez juttatni őket, így folytattam a történetet. Elég optimista megoldás volt részemről, hogy miniszterelnöknek tettem meg Seitát, aki felvállalja másságát, és... népe el is fogadja a kedvesével együtt. Optimista voltam, mert a mai "demokratikus" világunkban ez elképzelhetetlen, én azonban azt vallom, hogy azért van a fantáziánk, hogy ott éljük ki vágyálmainkat...

Egy gyors megjegyzés még Nicholas apjáról. Eleinte utáltam, de végül lassan sikerült egész elfogadhatóvá írnom a személyiségét. Őszintén megvallva, megfordult a fejemben, hogy összehozom a titkárával, aki a sofőrje is, de nem akartam sorozatot, és azt már kicsit túlzásnak éreztem. Ettől függetlenül igazán megnézném a tábornokot szerelmesen :D