9. Legyen!

9. Legyen!

Kaname a karikás szemekkel olvasgató Itoh-t nézte.

- Biztos, hogy tudsz ma dolgozni?

- Igen.

- Nem aludtál? – kérdezte gyengéden.

- Olvastam.

- Mit?

- Mangát.

- Nem vagy te nagy manga-fan – ráncolta a homlokát az asszony. – A fenébe, figyelnél rám?!

- Igen. – Itoh letette a szövegkönyvet, amit éppen böngészett. – A Legyél számomra az egyetlen! –t olvastam. Érdekes történet.

- Ez a véleményed a mangáról, ami a legsikeresebb jelenleg a piacon? Egyáltalán miért olvastad el?

- Kíváncsi voltam.

- És? – Kaname érezte, mint érezte, tudta, hogy a fiú döntésre jutott.

- Elfogadom Julian szerepét.

- És ezt te csak így mondod? – Kaname szinte felsikoltott, aztán megkönnyebbült mosolyra húzta a száját. – Komolyan elfogadod?

- Igen. – Itoh határozottnak tűnt, nem volt a hangjában szemernyi kétség sem.

- Shigeru-san tudja már?

- Küldtem neki egy e-mailt reggel.

Kaname előhúzta a telefonját.

- Most azonnal beszélek a rendezővel és a producerekkel.

- Rendben.

Kaname kiszáguldott a folyosóra, kis híján fellökte Shigeru-t.

- Ah, te vagy az! Megkaptad Itoh üzenetét?

- Ezért vagyok itt. Már beszéltem Hatagami-sannal, de a szerződés miatt neked is meg kell keresned őket.

- Tudom, már itt sem vagyok. Mit mondtál neki? – váltott suttogóra.

Shigeru csak mosolygott, és válasz nélkül hagyta a kérdést. Belépett a pihenőbe. Kaname a szemét forgatta, majd dolgára indult.

- Szia, Itoh!

A fiú azonnal felpattant.

- Shigeru-san! Ma is felvételed van?

A férfi nemet intett. Bár nem sokat aludt az éjjel, mégis képes volt frissnek és ébernek látszani.

- Veled szerettem volna beszélni. Vagyis inkább megköszönni, amiért elfogadta a szerepet. Hálás vagyok, köszönöm.

Itoh egyik lábáról a másikra állt.

- Igazából én tartozom köszönettel, amiért hiszel bennem, és kitartottál mellettem, míg döntésre jutottam. Nincs sok tapasztalatom, így kérlek, gondoskodj rólam! – Mélyre hajolt, és ez teljesen meghatotta a férfit.

- Mindenben a segítségedre leszek, ígérem. Mostantól kemény napok várnak rád, adj bele mindent!

Itoh két másik munkájára gondolt.

- Igen! Meg tudom csinálni.

Shigeru leült a fotelba, keresztbe tette a lábát.

- Örülök, hogy ilyen pozitív vagy.

Itoh is lehuppant vele szemben. A férfit nézte, akin most már pontosan látta, hogy nem pihent eleget, hiába volt fitt és mosolygós.

- Túl sokat dolgozol, Shigeru-san – jegyezte meg halkan.

A férfi felsóhajtott.

- Igen, lehet. Mostanában… igencsak meg kell gondolnom, melyik szerepet fogadjam el. Szeretem a munkám, de pihenésre alig jut időm. Fáradtan viszont nem tudok dolgozni, ami kihat a teljesítményemre. Fogadd meg a tanácsom, tanulj meg nemet mondani.

- Ezzel most a részidős munkáimra utalsz, igaz?

Shigeru kis ideig tétovázott.

- Igen, arra. Itoh, ezzel a szereppel ismert leszel, ami egyenlő lesz azzal, hogy számtalan interjú, fellépés vár majd rád. És rengeteg ajánlat. Nem fogod bírni a munkát, tapasztalatból mondom.

- Szeretek az üzletben dolgozni, és jó pincér vagyok.

- Egyikben sem kételkedem, de meg kell tanulnod, mennyit vállalhatsz. Mi lesz, ha beteg leszel? Tanuld meg egyik dolgot a másik fölé helyezni. Mi a fontosabb?

Itoh tudta, hogy a férfinak igaza van.

- Az az álmom, hogy sikeres seiyuu legyek – felelte komoran. – Viszont szükségem van a részidős munkákra – tette hozzá. – Apámnak sokat jelent az a kis pénz, amit küldök neki.

Shigeru tekintete meglágyult. Tudta, hogy a fiúnak milyen fontos távolban élő családja. Édesanyja halála óta az apja nevelte őket, de miest Itoh elég idős lett, a saját lábára állt, hogy megvalósíthassa álmát, no és persze támogassa a testvéreit.

- Büszke lehet rád – mondta.

- Igyekszem. Kyoichi-nii az egyetemen keményen tanul, és kevés pénze van, nem tud apának segíteni. Nii-san jó orvos lesz. – A fiú büszkén vigyorgott. – Daisuke és Satomi még középiskolába járnak, segítenek, amit tudnak. Apa válláról sok gondot levesznek.

Shigeru felállt, odalépett hozzá, és megszorította a vállát.

- Te segíted neki a legtöbbet.

Itoh elpirult. Nem csak azért, mert a férfi megérintette, hanem a dicsérettől is.

- Köszönöm.

Shigeru lehajolt, a szemébe nézett. Komoly volt az arca.

- Azt viszont ne felejtsd el, hogy saját életed van. Apád se örülne, ha teljesen kimerülnél, és beteg lennél. Próbáld meg összhangba hozni a kettőt, ha kell, beszélj az apáddal, mert… - finoman megérintette a fiú arcát – nem a te dolgod felnevelni és eltartani őket. Rendben? Ha már lesz pénzed, akkor tedd, de most… így a kezdet kezdetén gondolj magadra is.

Itoh legszívesebben felháborodott volna, de igazából tudta, hogy a férfinak igaza van. Válaszolni nem tudott, mert jött érte egy asszisztens, és mennie kellett a felvételre.

- Pihend ki magad, Shigeru-san! – kiáltott még vissza.

Shigeru engedelmesen bólintott, aztán elindult, hogy beszéljen pár emberrel. Pihenni ráér később is.