8. Légy bátor!

8. Légy bátor!

Kaname a szokatlanul csendes Shigeru-t figyelte.

- Mi történt?  

- Azt hiszem, elszúrtam.

- Nemet mondott? – riadt meg Kaname. – Mi a fenét csináltál tegnap este? Amikor legutóbb beszéltem vele, már majdnem elfogadta.

- Hülye voltam. Utaltam rá, hogy tetszik nekem.

Kaname megkönnyebbült.

- A szívbajt hozod rám…

- Nem érted? – Shigeru felpattant, és fel- alá kezdett járkálni a kis pihenőszobában, ahová azok a seiyuu-k vonultak, akiknek várniuk kellett a következő felvételükre. Most már csak ők ketten voltak itt, nyugodtan tudtak beszélgetni.

- Nem éppen – felelte nyugodtan az asszony. – Ülj már le, és meséld el végre! – csattant fel végül, amikor megunta a férfi mászkálását.

Shigeru erőtlenül lerogyott a fotelba. Elmondta, mi történt az este, közben az óráját figyelte, mert felvétele volt pár perc múlva.

- Nos, szerinted? – kérdezte utána előrehajolva.

Kaname rávigyorgott.

- Nyugodj már meg! Még van időnk, hogy meggyőzzük. Légy optimista! Nem mondott azonnal nemet, tehát van még esélyünk.

- Kana…

Nyílt az ajtó, egy asszisztens lépett be.

- Naoteru-san, ha kérhetlek…

- Igen, megyek. Beszélj vele! – mordult az asszonyra kifelé menet.

Kaname felállt, Itoh keresésére indult. A fiúnak is felvétele volt, csak épp az épület másik felében. Másfél óra múlva végre egymással szemben ültek a kis étteremben, ahol enni szoktak.

- Nagyon jó voltál ma – jegyezte meg Kaname.

- Köszönöm. – Itoh komor volt, és látszott, hogy alig aludt valamit az éjjel.  

- Mi a baj?

- Semmi.

- Shigeru-sannal vesztetek össze?

- Nem vesztünk össze – rázta meg a fejét a fiú.

- Akkor?

- Kaname-san, lehetséges lenne, hogy tetszem Shigeru-sannak?

Kaname elmosolyodott, felhúzta az egyik vállát.

- Ha róla van szó, bármit el tudok képzelni – mondta.

- Kaname-san, komolyan kérdeztem!

- Én pedig komolyan válaszoltam. Mit mondott neked, amiből ezt vontad le?

Itoh lehajtotta a fejét, nem felelt. Kaname némi csend után rájött, hogy azért, mert zavarban van.

- Erőszakoskodott veled?

- Dehogy! Nem erről van szó.

- Akkor? Ha nem mondasz semmit, hogy segítsek?

Itoh végül elmesélte, mi történt. Kaname első reakciója ez volt:

- Az a hisztis plázacica nem illett hozzád!

Itoh rámeredt.

- Te beszéltél Shigeru-sannal! – kiáltott fel.

- Honnan veszed?

- Ő is így nevezte Aiko-chant.

- Ebből csak az a tény szűrhető le, hogy hasonló véleményünk van róla.

Itoh gyanakodva méregette az asszonyt.

- Ezzel nem győztél meg!

- Jaj, ne legyél már ennyire akadékoskodó! – legyintett Kaname lebiggyesztett ajkakkal. – Viszont nem hiszem, hogy Shigeru-san a szerep kedvéért megpróbálna elcsábítani. Nem az ő stílusa. Bárkit megkaphat, ha szexre vágyik.

- Tehát, tényleg tetszem neki?

Kaname az asztalra könyökölt.

- Ha igent mondok, elfogadod az ajánlatot? – kérdezte ravaszul.

- Nem ezt mondtam!

- Kár! – Kaname hátradőlt a széken. Bosszúsnak rémlett. – Nem hiszem, hogy Shigeru összekeverné a munkáját és a magánéletét. Nem úgy ismertem meg. Azért szeretné, hogy elfogadd Julian szerepét, mert jó vagy, s úgy véli, méltó partnere lehetsz. Az, hogy még ráadásul vonzónak tart… érezd megtiszteltetésnek.

- Nem akarom, hogy én is futó kaland legyek az életében, mint azok a színésznőcskék – morogta a fiú őszintén.

Kaname érezte, hogy kezd megtörni a jég.

- Ezek szerint nem lenne ellenedre egy kapcsolat vele…

- Kaname-san, néztél te már rá? Csak egy angyal lehet olyan gyönyörű, mint ő. Nem vagyok bolond! – Itoh az arcát dörzsölte. – A probléma ott ered, hogy mindketten férfiak vagyunk. Nem tudok róla, legalábbis eddig nem hallottam róla – javította ki magát -, hogy Shigeru-sannak férfival lett volna viszonya. Ez… képtelenség!

- Miért lenne az? Elárulok egy titkot: volt már kapcsolata férfival. Csak olyanokkal, akik megérintik, ahogy egyszer bizalmasan elárulta.

- Gyakori eset?

- Nem. Évente egyszer. Nem értem, mi bajod van. Épp most áradoztál a szépségéről, és tudom, hogy jól megértitek egymást. Ez máris több, mint amit Aiko-channál elértél. Vagy tévedek?

- Nem, de akkor is…

- Neked nem jön be Shigeru-san… úgy?

Itoh félrekapta a pillantását.

- Azt hiszem, hogy… - Elhallgatott, beleharapott az ajkába. – De igen – mondta ki halkan.

Kaname előrehajolt, finoman megérintette a fiú kézfejét, s elővette leganyásabb arckifejezését és hangját.

- Itoh, Shigeru-san megbízik benned. A képességeidben, a tudásodban. Szerinte te tudod majd a legjobban érzékeltetni Julian kételyeit, boldogtalanságát, fájdalmait… a boldogságát. Kitart melletted, pedig a producerek tiltakoznak. Ne hagyd őt cserben!

- Kaname-san…

- Sssh, még nem fejeztem be! Ne kételkedj magadban, mert az önbizalmad, az akaratod az, ami különlegessé tesz. Shigeru-san számára fontos vagy. Érez valamit irántad. Még soha… nem láttam ennyire bizonytalannak. Ne hidd, hogy neki olyan könnyű elfogadni a tényt, hogy egy fiú ennyire tetszik neki. Ha neked ez kellemetlen, légy őszinte vele, meg fogja érteni. Ő nem az a fajta, aki rád veti magát, megnyugodhatsz. S ha… szóval, ha neked is bejön Shigeru-san, akkor légy bátor, s fogadd el a szerepet. Olyan közel kerülhetsz hozzá, amilyen közel talán még senki. Aztán majd az is kiderül, hogy van-e… lehet-e közös jövőtök.

Itoh nem tudta, mit mondjon. Kaname bátorító mosollyal megpaskolgatta a kezét.

- Csak nyugodtan, van még időd gondolkodni.

- Én… szükségem egy kis sétára.

- Menj csak! Holnap találkozunk. Köszönöm a mai kemény munkát!

Itoh udvariasan meghajolt, s elhagyta az éttermet. Alig tehette a lábát a járdára, de Kaname arcáról már el is tűnt a jóindulatú mosoly. Elégedetten telefonált.

- Már csak egy kicsi kell. Hívd fel, és használd azt a szexi hangodat, ami a siker küszöbére repített.

Halk nevetés volt a válasz. Kaname elmosolyodott, majd a mobilját a táskájába ejtve körülnézett, melyik férfit cserkészhetik be.

Itoh oda sem figyelt a mellette elhaladó emberekre. Azon töprengett, amit Kaname mondott neki. Igazából vonzotta a szerep. Előző este elolvasta a szövegkönyvet, és megragadta Julian karaktere.

Julian Saget alig tizenhét évesen, apja halála után, lesz egy bordély prostituáltja. Összeismerkedik egy fiúval, akivel jó barátságba kerül, együtt próbálják túlélni a mindennapokat. Julian kettejük közül a keményebb. Férfiak, nők szeretője lesz, egyre felsőbb körökből kerülnek ki a vendégei. Így ismeri meg az özvegy Francois-t, aki eleinte nem több, mint mások, csupán a test gyönyöre köti össze őket. Francois az első azonban, aki emberként kezeli, s ez lassan megváltoztatja Julian világhoz való viszonyát. Elkeseredett harcba kezd, hogy – lehetőleg barátjával együtt – örökre elhagyhassa a bordély megalázó kis szobáját. Évek küzdelmei – barátjának öngyilkossága – után, felnőtt férfiként ébred rá, hogy Francois-hoz sokkal mélyebb érzelem fűzi, mint bárki máshoz. A férfi azonban éppen második házasságára készül, egy gazdag örökösnővel. Itoh-t megfogta Julian kételye: egy kurva hogyan is lehetne méltó párja egy bárónak? Ennek ellenére mégis felkeresi, hogy egyszer… egyetlen egyszer megpróbálja a lehetetlent, mert őszintén hiszi, hogy csak együtt lehetnek boldogok. Itoh a vállát lehúzó mangákra gondolt. Kora reggel megvette a Legyél számomra az egyetlen! összes részét, mert még jobban meg akarta érteni Juliant. Érdekelte a gondolkodásmódja, a belső világa. Összerezzent, amikor megcsörrent a mobilja, a kijelzőn Shigeru-san neve villogott. Milyen furcsa, hogy pont most hívja.

- Igen?

- Zavarlak? – Shigeru hangja a szokottnál is rekedtebb volt. Itoh úgy gondolta, az egész napos munka miatt. 

- Nem. Valami baj van?

- Csak… - A férfi tétovázott, majd halkan kibökte. - … szerettem volna hallani a hangod.

Itoh körül emberek nyüzsögtek, mindenki élte az életét, de ő csak arra a fáradt hangra tudott figyelni.

- Nagyon kimerült a hangod, Shigeru-san – jegyezte meg óvatosan.

A férfi csendesen nevetett, amitől egy érzés suhant át a fiú gerincén.

- Bocsáss meg, de ma hosszú napom volt, és még nem ért véget. Szerettem volna elmondani – váltott komolyra -, hogy megértem, ha nem fogadod el a szerepet. Ragaszkodsz az elhatározásodhoz, és ez dicséretes.

- Shigeru-san…

- Itoh, nincs sok időm, engedd végigmondani, kérlek.

- Bocsánat.

- Itoh, néha, amikor szembekerülünk egy félelmünkkel, szembe kell néznünk vele, mert végül az fog minket irányítani. Becsüllek, amiért nem engedsz az elveidből, de el kell döntened, mennyit áldozol fel az álmaidért. Én akkor is a barátod maradok, ha nemet mondasz, de úgy gondoltam, ezt el kell mondanom neked.

- Shigeru-san…

- Ne haragudj! – szakította félbe a férfi újra. – Most mennem kell. Jó éjt!

Itoh a búgó telefonra meredt, s úgy érezte magát, ahogy Julian érezhette magát, amikor ráébredt, hogy a bordély nem megoldás egész életére. Itt az ideje, hogy tegyen valamit az álmaiért, ahogy Julian is szembe mert szállni kora elveivel. Itt az ideje, hogy döntésre jusson.