8. Angyalok és ördögök

8. Angyalok és ördögök

Lucifer hangja csikorgott.

- Tévedtem.

Jian menekülési útvonalat keresett, de Kurumi belekapaszkodott a lábába.

- Te is patás vagy? – érdeklődött ragyogó arccal.

- Kicsim, ez most nem jó időpont, hogy megmagyarázzam – próbált tőle szabadulni Jian.

Lucifer Yuikot rángatta.

- Azonnal bújtass el! Nem találhatnak itt!

- Miért?

- Nézz körül! Csupa rózsaszín, meg baba, meg ártatlanság… Ááá… Jian!

A férfira ekkor már Kumiko is rátámadott.

- Ugye nem mész el?

- Dehogy – sietett megnyugtatni őket Jian, és gyors mosolyt villantott Luciferre. – Igen? Segíthetek, nagyuram?

- Haza akarok menni! – görbült sírásra Lucifer ajka.

Jouji megdörzsölte a szemét. Yuiko fáradtan a hajába túrt.

- Tiszta bolondokháza! Démonok, angyalok…

- Azok mi lennénk? – érdeklődött egy gőgös hang a gyerekszoba ajtajából.

Mindenki a hang felé kapta a fejét. Yuiko felvont szemöldökkel mérte végig őket.

Magas, nyúlánk alak állt elől. Ezüstszín haja a válláig ért, szürke szemei komorak voltak és egy kicsit gőgösek. Ékesen díszített fehér ruhát viselt és lándzsát tartott a kezében. A mögötte álló szőke volt, mosolygós csoki barna szemekkel. Nem volt olyan hosszú haja, mint Luciferé, de elég feltűnő volt. Úgy tíz centivel lehetett magasabb a társánál, de vele ellentétben nem hordott magánál fegyvert.

- Ők az angyalok? – súgta Kurumi halk csodálkozással. Jouji megsimogatta a haját.

- Biztosan.

- Persze, hogy azok vagyunk! – csattant fel Michael.

- Hol vannak a szárnyaid? – mutatott rá Kumiko harciasan.

Michael éles pillantást vetett rá.

- Otthon hagytuk – felelte jegesen.

Jian szeme összeszűkült.

- Hé, viselkedj! Nem otthon vagy!

A démon és az angyal egymásra vicsorgott.

- Gyilkos! – acsarkodott Michael.

- Bunkó! – vágott vissza Jian.

Gabriel a kezét felemelve közéjük állt.

- Elég! Ezt most hagyjuk! – Luciferhez fordult. – Hello, Luce! Ennyit arról, hogy nem tudsz semmit a kis kedvencedről!

- Menj a Pokolba! – dünnyögte a falnak dőlve Lucifer.

- Tudod, ki a kis kedvenc! – szólt közbe Jian Gabrielnek címezve mondandóját. – Nem is tudom, ki az, aki az első szóra ugrik!

Michael felszisszent.

- Ne merj minket sértegetni, te aljas féreg! Mi az igazságot képviseljük, míg te magad vagy a romlottság! Angyalok gyilkosa vagy!

Jian felmorrant.

- Miért nem értitek meg végre, hogy nem én tettem?

Lucifer kiegyenesedett, és középre lépett. Yuikóék döbbenten látták, hogy már nyoma sincs annak a nyávogós fickónak, aki az előbb még Jian vállán sírdogált. Tekintete fagyos volt és határozott, hangja elszánt és komoly.

- Keményen dolgoztam, hogy kiderítsem, ki ál a dolgok hátterében – kezdte, mire Michael gúnyosan közbeszólt.

- Sejtettem, hogy véded az alávalót!

Jian mozdult feléje, de Lucifer egyetlen fejmozdulatára visszahúzódott.

- Igen, védem! – bólintott az egykori főangyal. – Tudom, hogy nem ő volt.

Michael már nyitotta a száját, de Gabriel leintette.

- Engedd, hogy végigmondja! Folytasd, Luce!

- Kösz, Gabe! Szóval egy kicsit jobban a körmére néztem az embereimnek. Egy valakinek megvan az indítéka, hogy Jiant gyanúba keverje.

- Ki az? – vakkantotta Michael.

Jian Lucifer arcát méregette, és nem tetszett neki, amit látott. A haragos és sértett tekintetből nem kellett sokat töprengenie, hogy ki lehet, aki belekeverte az egészbe. Rajta kívül ő állt a legközelebb Luciferhez. Erre ő is rájöhetett volna…

- Biztos, hogy ő az? – kérdezte halkan.

Lucifer elhúzta a száját.

- Halállal fog lakolni – közölte gyűlölettől izzó hangon.

Yuiko átkarolta a húgait.

- Ezt nem lehetne máshol megbeszélni? – szúrta közbe nagy bátran.

Michaelt más érdekelte.

- Ki az? Beszélni akarok vele!

Gabriel töprengett.

- Bizonyítékod is van?

Jouji újra nagyot ásított.

- Mehetek aludni? – kérdezte álmosan.

Kurumi Yuikót rángatta.

- Yuiko, én látni akarom az angyalok szárnyait!

Kumiko Lucifert bámulta.

- Biztos, hogy nincs villás farka?

Jian feje kezdett zúgni.

- Befejezni! – üvöltött egy nagyot. – Lehetne fontossági sorrendben? Kurumi, az angyalok otthon hagyták a szárnyaikat, és messze laknak, nem tudják megmutatni. Kumiko, Lucifernek nincs villás farka, szarva, se patája. Menjetek játszani! Jouji, ha álmos vagy, tűnés a szobádba! Yuiko, jelen pillanatban ez a hely a legmegfelelőbb, de lemehetünk a nappaliba is.

Yuiko szeme alatt megrándult egy izom.

- Kifelé! – toppantott.

Odalent Gabriel és Michael leültek a kanapéra, Lucifer fel s alá járkált, Jian az ajtófélfának dőlt, Yuiko a fotelba rogyott.

- Elmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt? – tette fel a kérdést végigmérve vendégeit.

A négy férfi egyszerre kezdett beszélni. Yuiko, akár egy karmester, leintette őket.

- Jian, mivel úgy sejtem, hogy veled kezdődött az egész, kezdd te!

A férfi felsóhajtott, és leült mellé a fotel karfájára.

- Alig több mint egy hete összevesztem egy angyallal. Nem jöttünk ki már előtte sem, de ez egyszer eléggé eldurvult a helyzet. Gabriel és Luce közbelépett, de a sérelem megmaradt. Aztán eltűnt a lándzsám, és éppen a keresésére indultam, amikor vér szagát éreztem.

Yuiko elsápadt. Sejtette, mi következik.

- Két angyal feküdt ott holtan, és mellettük ott hevert a fegyverem, és legalább egy tucatnyi halott ördög. Véres voltam, nem igazán tudtam, hogy mi történt. Megjelent Luce, és börtönbe csukatott.

- Te pedig megszöktél! – szólt közbe Michael.

- Te is ezt tetted volna, ha olyasmiért akarnak kivégezni, amihez semmi közöd! – vágta oda haragosan Jian. – Valaki pontosan tudta, hogy milyen fontos nekem a lándzsa, és a keresésre fogok indulni, ha eltűnik. Csőbe húztak! – csikorogtak a fogai.

Yuiko Luciferre nézett.

- Tőlem kapta azt a lándzsát – mondta a főördög, és elhúzta a száját.

- Maga szerint is ez történt? – kérdezte tőle halkan Yuiko. Megérezte a mély kötődést Jian és Lucifer között.

Az exangyal vállat vont.

- Sokat töprengtem, hogy mi történt valójában, de csakis az egyetlen lehetséges válasz maradt.

- És pedig?

- Azt akarta, hogy meghaljak – felelte Jian Lucifer helyett.

- Kicsoda? – kérdezte egyszerre Yuiko és Michael.

Lucifer a fejét rázta.

- Nem akarom még elárulni.

- Miért? – aggodalmaskodott Gabriel.

- Vissza akarom adni a kölcsönt! – vigyorodott el vérszomjasan Jian.

Yuiko felsóhajtott.

- Ezek szerint visszamész? – Még mindig nehezen hitte, hogy Jian a Pokolból érkezett.

Lucifer előrelépett.

- Még nem.

Michael felugrott.

- Törvényesen kell eljárni!

Lucifer szeme elsötétült.

- Ha úgy jártunk volna el, Jian már rég halott lenne, az igazi bűnös pedig vígan röhögne a markába! Ennyit a törvényekről! – sziszegte jeges dühvel.

Michael feléje lépett, de Gabriel elkapta a csuklóját.

- Elég, Mike! Luce-nak igaza van. Az lesz a legjobb, ha Jian még marad egy darabig. Nem látom, hogy sok bűnt követett volna el vagy ilyesmi. Majd Yuiko vigyáz rá, igaz?

A lány szája tátva maradt, és magára bökött.

- Én? Egy démonra? Maga meghibbant! – jelentette ki. – Szó sem lehet róla!

- Kérem, Yuiko! – tette a vállára a kezét Lucifer. – Nem igen szoktam kérni, de most megteszem. Engedje, hogy Jian itt maradjon! Odalent veszély fenyegeti.

- Ne beszélj úgy rólam, mint valami pelenkásról! Tudok vigyázni magamra! – nézett csúnyán Jian.

- Ezért vagy ott, ahol vagy! – csattant fel Lucifer.

Yuiko a fejét csóválta.

- Nem értik – mondta. – Nem vigyázhatok rá, mert eddig… Jian volt, aki rám vigyázott.

Gabriel ajkán mosoly futott át, Michael felvonta a szemöldökét, Lucifer elvigyorodott, Jian pedig az ablakhoz vonult, hogy kibámuljon rajta.

- Akkor ez el van intézve! – dörzsölte össze a két tenyerét elégedetten Lucifer.

Yuiko felállt, és gyanakodva az ördögnek szegezte a mutatóujját.

- De ugye, a lelkem megmarad meg ilyesmi?

- Nyugodjon meg, Yuiko! – állt fel Gabriel is. – Nincs ilyesmiről szó.

- Akkor oké! – könnyebbült meg Yuiko, aztán kihúzta magát. – Ezek szerint végre távoznak?

Lucifer azonnal Jian mellett termett.

- Muszáj? – biggyedt le az ajka, és anya nélküli kölyökkutyaként pislogott a lányra.

Michael lenézően végigmérte.

- Undorító! Menjünk, Gabriel!

Társa viszont elkapta a könyökét.

- Valamit elfelejtettél, Michael! – figyelmeztette.

- No és, mit? A kishölgy egymaga is tud vigyázni az ártatlanságára.

Yuiko végigmérte.

- Biztos, hogy maga angyal? Szerintem nyugodtan helyet cserélhetne Jiannal vagy Luciferrel, mert ők még angyalian is viselkednek, nem csak úgy néznek ki – vágta Michael arcába.

Michael kapálózott, de Gabriel lefogta.

- Meg kell javítanod a betört ajtót! Gyerünk! – rángatta ki az előszobába.

Yuiko a dühösen rámeredő démonokra pislogott.

- Most mi van?

- Tudod, mekkora sértés, ha két főördögöt angyalinak nevezel, különösen, ha az egyik maga Lucifer? – érdeklődött szelíd hangon Jian.

Lucifer Jian háta mögül hevesen bólogatott.

- Bizony az! – bizonygatta.

Yuiko felszegte a fejét.

- Hát akkor sajnálom, de tudjátok, az átlagos emberek nem ilyeneknek képzelik a démonokat, mint ahogy ti kinéztek.

- Van egy szörnyű sejtésem – motyogta Lucifer.

- Aprók, kövérek, vörösek, szarvuk, patájuk és villás farkuk van, no és csúnyák, gonoszak, feketék a fogaik… Soroljam még?

- Neee! – rimánkodott egymásba kapaszkodva a két főördög halálsápadtan.

- Ah, inkább megterítek a vacsorához! – legyintett lemondóan Yuiko, és kitrappolt a konyhába.

Az előszobában Michael épp azon igyekezett, hogy a helyére tegye az ajtót.

- Szerinted Luce igazat mond? – kérdezte halkan.

Gabriel a falnak dőlt.

- Nem értem, mi oka lenne hazudni!

- Hogy megmentse a kis barátja életét!

Gabriel feddőn nézett örök társára.

- Ne légy ilyen, Michael! A megbocsájtás lenne a mi feladatunk, nem a bosszú.

- Megölt két angyalt – morogta összeszorított szájjal Michael.

- Nem biztos. Engedjük, hogy bebizonyítsák, ha tévedtünk.

Michael a fogait csikorgatta.

- Jól van, legyen, de csakis a te kedvedért!

- Köszönöm, Michael! – mosolyodott el Gabriel, és odalépett, hogy segítsen.

Végül aztán az egész társaság Yuikóval vacsorázott. Kurumiék ezt méltányolták, mert be nem állt a szájuk, és hol Jiant és Lucifert, hol pedig Gabrielt és Michaelt bombázták a kérdéseikkel.

Michael két perc múlva már fojtogatni szeretett volna, de Gabriel visszafogta. Lucifer szenvedő arcot vágott, és megragadta Jian kezét.

- Biztos, hogy nem akarsz hazajönni?

Jian meghökkenve pislogott.

- Hiszen te mondtad, hogy itt kell maradnom!

- Tényleg? – nézett a kislányokra a Pokol mindenható ura. – Hm, talán megfontolandó, hogy mégis haza gyere – vetette fel bizonytalanul.

Michael persze azonnal kiakadt.

- Fogd be, Luce! Jian most már itt marad, ha a fene fenét eszik, akkor is!

- Ne káromkodj, Mike, nem illik! – nyugtatta társát Gabriel, és rizst tömött magába. – Ez nagyon finom. Ki csinálta? – terelte el a figyelmet.

Jouji, aki álmosan is lemászott vacsorázni, válaszolt.

- Jian.

A két angyal kezében megállt az evőeszköz.

- Jian? – kérdezték egyszerre.

Jian és Lucifer lassan elvigyorodott.

- Csak nincs valami baj? – kuncogott Jian.

A két angyal egymásra nézett, majd halk, lemondó sóhajjal visszatértek az ételhez, már úgyis mindegy alapon.

Lucifer és Jian fojtottan röhögtek.

Yuiko a vacsora végére már nagyon szeretett volna egy kis csendet. Gabriel és Michael elköszöntek, de megígérték, hogy Jiant szemmel tartják. Lucifer még maradni szándékozott, így Yuiko ráparancsolt, hogy fektesse le a kicsiket, míg ő és Jian elmosogat. Jouji már rég lelépett aludni. Lucifer tétovázva meredt a kislányokra.

- Hm, nem lehetne, hogy én segítek Jiannak?

Yuiko csúnyán nézet.

- Nem. Tűnés!

Lucifer halk nyüszítéssel hagyta, hogy a kislányok kivonszolják a konyhából.

Jian Yuikót bámulta.

- Hogy érzed magad?

Yuiko ledobta a vizes törlőruhát a pultra.

- Nagyon hülyén – felelte. – Démonok, angyalok… Egy kicsit sok ez egy napra.

Jian kinyújtotta a kezét, és magához vonta.

- Sajnálom, nem így akartam.

- Akkor hogyan? – kérdezte halk szomorúsággal a hangjában a lány. Homlokát nekidöntötte a férfi mellkasának. – Hogyan?

Jian szorosan átölelte.

- Nem akartam elárulni, ki vagyok. Attól féltem, akkor úgy dobnál ki, hogy a lábam se éri a földet.

- Menedéknek használtad a házam. – Yuiko nem kérdezte, állította.

Jian mély levegőt vett.

- Nincs miért tagadnom, hogy eleinte valóban így volt.

- Csak eleinte? – kételkedett Yuiko.

Jian hallotta, ahogy a kislányok visonganak az emeleten. Elmosolyodott.

- Igen, csak eleinte.

Yuiko ekkor belekapaszkodott. Sokáig álltak kettesben, míg Junji le nem botladozott a lépcsőn.

- Hé, ne édelegjetek, hanem csináljatok valamit a lányokkal! Így nem lehet aludni, ráadásul elúsztatták a fürdőszobát is…

Yuiko és Jian egymásra pillantott.

- Lucifer – mondták egyszerre, és az emeletre iramodtak.

Az emeleten katasztrófahelyzet uralkodott. A két kislány csuromvizesen, és habtól fehéredve visítozták boldog-boldogtalannak, hogy jól érzik magukat. A fürdőszobában küszöbig ért a víz, a fürdőkádat nem is lehetett látni a habtól.

A cirkusznak pedig Lucifer volt a porondmestere. Csapzott és vizes volt, a szeme villámokat lövellt, és amikor meglátta Jiant és Yuikót, felkiáltott.

- Hallgattassátok el őket! Nem bírom ezt ép ésszel!

Yuiko felnyalábolta a lányokat és visszafojtva mosolyát, kisuhant.

Jian megállt a démon-úr előtt.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Nem értem, hogy bírod ki! – csóválta a fejét Lucifer.

Jian elmosolyodott.

- Aranyos gyerekek, és nem éppen angyalok. Örülj, hogy nem kellett leülnöd velük babázni.

Lucifer megrázkódott.

- Babázni, fúj! – Komoran Jianra nézett. – Veled minden rendben?

Jian halványan elmosolyodott.

- Engem nem tud olyan könnyen leütni a tábláról, mint te az én bábuimat.

Lucifer a vállára ejtette a kezét.

- Méltányolom őt, mert féltékenység szülte a tettét, de megvetem, mert ellened szőtte azt.

Jian erősen megszorította a kezét.

- Sajnálom.

Lucifer ajka keserű mosolyra húzódott.

- Ne engem sajnálj, elvégre a te fejed a tét.

- Bízom benned, még ha nehezemre is esik várni és tűrni, hogy a háttérből nézelődjek.

Lucifer keményen bólintott.

- Tudom, de bírd ki!

- Ha te kéred, megteszem! – sóhajtott fel Jian kelletlenül, majd az ajtó felé lökte a Pokol urát, és hozzátette: - Most pedig menj, hadd tegyek rendet! A vendégszobában találsz száraz ruhát, öltözz át!

Lucifer engedelmesen kifelé indult, amikor Jian utána szólt.

- Nehezemre esik, hogy tétlenül várjak – mondta halkan, komolyan. – A tanácsadód vagyok, hadsereged parancsnoka, és most mégis neked kell megvédened engem.

- Jian… - perdült meg Lucifer, de a férfi leintette.

- Elfogadom, mert nem akarom, hogy miattam is aggódnod kelljen, de azt tudnod kell, hogy én soha nem foglak elárulni. Itt vagyok most, és itt leszek akkor is, ha beszélgetni akarsz. Lehet, hogy te vagy a rettegett Lucifer, a Sátán, de én tudom, hogy… - Jian egyenesen a főördög szemébe nézett. – még neked is vannak érzéseid.

Lucifer ajka megrándult, de végül szó nélkül hagyta el a fürdőszobát.

Jian halk sóhajjal nekiállt, hogy rendet tegyen.

Lucifer bejelentette, hogy maradni akar, így Jian átengedte neki a vendégszobát.

- Jian, maradhatsz! – enyhült meg Lucifer arca.

- Inkább lent alszom a kanapén.

Lucifer bólintott, és bebújt az ágyba.

- Tetszik neked? – kérdezte váratlanul, amikor Jian odahajolt, hogy megigazítsa feje alatt a párnát. A férfinak szeme sem rebbent, már várta a kérdést.

- Yuikóra gondolsz? – érdeklődött hanyagul.

Lucifer elvigyorodott.

- Ki másra? Még ártatlan…

- Ha rajtam múlik, az is marad.

Lucifer Jian arcát fürkészte.

- Nem szólok bele az ügyedbe – visszakozott.

Jian biccentett.

- Köszönöm. Parancsolsz még valamit?

Lucifer arca elkomolyodott.

- Maradj itt, amíg elalszom – kérte.

Jian maradt. Egy órával később gondosan eligazította az exangyal takaróját, majd kisurrant a szobából. A magány érzése volt, ami a legszorosabb pecsétet kötötte közte és Lucifer között.

Leballagott a nappaliba, és ledobta magát a kanapéra. A fotelban már ült valaki, rá várt.