7. Tetszel nekem!

7. Tetszel nekem!

Itoh elmerengve figyelte az elsuhanó házakat.

- Biztos, hogy jól érzed magad? – Shigeru fél szemmel pislogott feléje.

- Igen, köszönöm. Sajnálom, hogy a terhedre vagyok.

- Ne butáskodj! Mindjárt ott is vagyunk.

Itoh az ajkába harapott.

- Mit kerestél a klubnál? – kérdezte halkan.

Shigeru befordult az utcába, ahol a fiú lakott, s a járda mellé húzódott a kocsival. Csak akkor válaszolt, amikor már leállította a motort.

- Igazából téged. Találkoztam Kaname-val, ő említette, hogy ma randid van azzal a lánnyal.

- Ha tudtad, hogy randim van, miért jöttél oda?

Shigeru kikapcsolta a biztonsági övet, a karját a kormányra fektette, majd a fejét is ráhajtotta. Féloldalas vigyorral nézett a fiúra.

- Kíváncsi voltam a barátnődre.

- Miért? Amúgy Aiko és én nem járunk, néha összefutottunk, de… semmi más.

- Néha, amikor megkívánod, lefekszel vele. Értem.

Itoh is kikapcsolta az övet, és feléje fordult.

- Nem válaszoltál a kérdésemre, Shigeru-san.

A férfi halkan felnevetett.

- Az motoszkált bennem, hogy… kielégületlen vagy, s ezért van rád hatással a szexjelenet felvétele.

Itoh eltátotta a száját. Döbbent kuncogás tört fel belőle, aztán őszintén felkacagott.

- Kielégületlen? – ismételte vigyorogva.

- Bolond vagyok, igaz? – Shigeru mosolygott.

Itoh uralkodott magán, de a szeme továbbra is vidáman csillogott.

- Kedves, hogy ennyire aggódsz értem, de erről szó sincs. Normális huszonegy éves férfi vagyok, s a szex terén nincs semmi problémám. Általában van barátnőm, akivel együtt lehetek, ha pedig nincs, akkor… elintézem magam. – Itoh belepirult a vallomásba, ami teljesen meghatotta a férfit.

- Tényleg bolond vagyok – sóhajtotta a férfi fájdalmas fintorral az arcán.

- Mit gondoltál Aiko-chanról? – Itoh őszintén kíváncsi volt a véleményére.

- Nem való hozzád. Hisztis plázacica – ismételte meg Kaname szavait. – Legalább az ágyban jó volt?

Itoh tudta, hogy nem illene ilyesmiről beszélnie, de Shigeru-t valahogy olyan közelinek érezte.

- Ha ügyes voltam, és lefogtam a kezét, hogy ne tudjon karmolni, akkor igen.

Shigeru hümmögött.

- Tiszta piros az arcod – jegyezte meg hirtelen.

Itoh idegesen az arcára szorította a tenyerét.

- Ne hozz még jobban zavarba, Shigeru-san! – motyogta.

Kis ideig hallgattak, aztán Itoh újra a férfihoz fordult.

- Kielégületlennek tűnök?

- Igen – vágta rá a férfi szinte gondolkodás nélkül.

Itoh hátradőlt az ülésen, s kibámult a szélvédőn.

- Neked van valakid, Shigeru-san?

- Nincs, de van valaki, aki tetszik.

- Kaname-san?

- Mi? Nem, dehogy. – Shigeru is hátradőlt, és a fejét rázta. – Régóta ismerjük egymást. Soha nem volt köztünk semmi.

- Kolléga?

- Hm, igen. Itoh…

- Igen? – Itoh felfigyelt, milyen bizonytalan a férfi hangja.

- Te elítéled, ha egy férfi… egy férfit szeret?

Itoh nem jutott szóhoz a döbbenettől.

- Neked egy férfi tetszik? – vonta le azonnal a következtetést.

- Baj?

Itoh elgondolkodott, aztán nemet intett.

- Nem. Ő is viszonozza az érzelmeid?

- Nem tudja, mit érzek iránta.

- Miért nem mondod meg neki?

Shigeru töprengett, mit tegyen, végül gondolt egy merészet, s megfogta a fiú kezét.

- Tudod… az az igazság, hogy már számtalanszor próbáltam a tudomására hozni, de… azt hiszem, nem jól csináltam.

Itoh igyekezett nem odafigyelni hevesen dübörgő szívére. Csak Shigeru-san engedné már el a kezét!

- Mégis… hogyan?

Shigeru egészen közel hajolt.

- Igyekszem sok időt vele tölteni.

- Az jó.

- Megérintem, amikor alkalom nyílik rá. Nem szokott elhúzódni, ezért reménykedem, hogy… talán nem vagyok közömbös a számára.

Itoh gombócot érzett a torkában, ha arra gondolt, hogy a férfi másvalakit is megérinthet úgy, ahogy őt.

- És még?

Shigeru habozott.

- Felkértem egy munkára, de elutasított.

- El… - Itoh szeme kerekre tágult, és elrántotta a kezét. – Te… azt akarod mondani… ?

- Nem mondtam semmit! – válaszolta azonnal a férfi. – Elfogadod a szerepet?

- Nem! – Itoh ki akart szállni a kocsiból, amikor Shigeru visszarántotta.

- Francois mondja Juliannek: „Tetszel nekem!”

- Szemét vagy! Az egész azért volt, hogy elfogadjam az ajánlatot?

Shigeru szokatlanul komoly volt.

- Soha nem csapnálak be, Itoh. Kérlek, bízz bennem!

- Ezek után? – kiáltott fel dühösen a fiú.

A férfi magához húzta.

- Igen! Itoh, szerintem te tehetségesebb vagy, mint én. Ez a szerep bebizonyíthatja ezt. Mindenben a segítségedre leszek, de kérlek, vállald el Julian szerepét!

Itoh érezte, milyen gyorsan ver a férfi szíve, ahogy nekitámasztotta a tenyerét a mellkasának, hogy kiszabadítsa magát.

- Nem értelek! – kiáltott fel. – A szerep kedvéért csinálod ezt, vagy magad miatt?

- Megígérem, hogy a felvétel ideje alatt egy ujjal sem nyúlok hozzád! Kérlek…

Itoh megdöbbent. Shigeru hangjából könyörgés áradt, és az arca is őszintének tűnt.

- Engedd, hogy végiggondoljam! – suttogta kétségbeesetten.

Shigeru bólintott, elengedte. Itoh kipattant a kocsiból, és felrohant az emeletre. A lakásban rávetette magát az ágyra, aztán mégis felkelt, és kinézett az ablakon. A férfi ekkor indította be a kocsit. Itoh nem tudta, mit tegyen. Az, hogy esetleg tetszhet neki, teljesen összezavarta. A tekintete az asztalon heverő Legyél számomra az egyetlen! szövegkönyvére esett. Tetszel nekem! – visszhangzott benne Shigeru bűnre csábító hangja. Attól félt, ha elvállalja a szerepet, nem lesz képes kivonni magát Shigeru-san bűvköréből. Halk sóhajjal felkapta a füzetet, és belemerült az olvasásba.