7. fejezet

7. fejezet

Alex Carl ágya mellett állt. Barbara a kisfiával beszélgetett az ablaknál. A gyerek alig volt tizenhárom, és apjaként imádta a zsarut, akit most mozdulatlanul, sápadtan kellett látnia. Az asszony visszatért hozzá.

- Sajnálom, csak Tim olyan… zaklatott.

- Megértem. Hogy vagy?

- Én… - Barbara mély levegőt vett. – Már nem sírok folyamatosan, ez jó, azt hiszem.

- Igen, az. Erősnek kell lenned, már csak Tim miatt is.

Az asszony leült a székre, és megfogta Carl kezét. Ez elszomorította Alexet, és düh marcangolta.

- Nagyon nehéz… - vallotta be a nő. – Tudod, hoztam be neki pár dolgot. Amikor kutakodtam a cuccai között, ezt találtam. – A zsebéből elővett egy kis dobozt. – Tudsz erről valamit?

- Barbara…

- Te vagy a legjobb barátja, nem hiszem el, hogy neked sem mondott semmit!

Alex nem tudta, mit mondjon, majd társa arcára nézett. Ki tudja, mikor tér magához, magához tér-e egyáltalán, és szenvedett-e maradandó károsodást. Nem fog haragudni, ha elmondja a titkát.

- Meg akarta kérni a kezed – mondta csendesen.

Barbara mély levegőt vett, görcsösen szorította kedvese kezét, és a dobozt.

- Folytasd!

- Együtt mentünk megvenni a gyűrűt. A születésnapodon akarta… odaadni. Vett egy fülbevalót Timnek. A gyűrű párja… Azt akarta, hogy egy család legyetek, és a fiad tudja, hogy nem csak téged kér feleségül, hanem őt is fiául.

Tim már egy ideje ott állt az anyja mellett, és most rátette a kezét az asszony vállára.

- Komolyan?

- Igen.

Barbara kinyitotta a dobozt, és gyengéden megsimogatta az ékszereket.

- Tim nagyon szeretné kilövetni a fülét, én viszont nem akartam engedni, de most…

Tim áthajolt a válla felett, és szemügyre vette a fülbevalót.

- Nem is lányos – csodálkozott. – Azt mondtad, hogy a gyűrű párja, így féltem, hogy lányos lesz – magyarázta.

Alex elmosolyodott.

- Egyedi tervezés mindkettő. Egy régi barátom munkája.

Barbara szipogott.

- Biztos egy vagyon lehetett.

Alex Carl arcát nézte.

- Ne azzal törődj, mennyibe került, Barbara! – szólt. – Inkább vedd fel.

- De…

- Vedd fel, anya! – Tim megérintette az anyja kezét.

Barbara óvatos mozdulatokkal kivette a gyűrűt a helyéről, és lassan felhúzta az ujjára. Sírva fakadt, és ráborult Carl mozdulatlan mellkasára.

- Ne merészelj meghalni, hallod?! – zokogta. – Szeretlek! Hogyan csinálok belőled papucsférjet, ha nem térsz magadhoz?

Alex csendben elhagyta a kórtermet. Egy egyenruhás őrködött az ajtó mellett, és tisztelgett, amikor kilépett a folyosóra.

- Hadnagy úr!

- Nagyon figyeljen, Right! Nem szeretném, ha illetéktelen bejutna hozzá.

- Igenis, uram!

Alex még felkereste Carl orvosát, beszéltek pár szót, majd belépett a liftbe. Halk sóhajjal hátradőlt, és fáradtan előszedte a telefonját, hogy megnézze, hány hívást kapott, míg a nyomozónál volt. Anyja kétszer kereste, vele majd este beszél, most nem. Nicky sms-t küldött neki, hogy David egy bunkó, és nem hajlandó enni. Elverheti? Erre nagyon nehezen tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. Mit mondhatott az asszonynak, hogy így felhúzta? Bár lehet, hogy Nicky csak azért pipa, mert ágyban találta Davidet. Vigyorogva felhívta.

- Végre! – Nicky szitkozódott, és jól hallatszott, hogy valamit a földhöz vág. – Nem vagyok bébiszitter, Ferguson!

- Nem azért kértelek téged. Bizonyítsd be, hogy David ártatlan.

- Hülye fasz! Nem vagyok mindenható!

Alex kilépett a kórházból, és az autója felé indult.

- Miért vagy mérges?

- Megkúrtad, te szemét strici! Ő még csak egy gyerek!

Aha, Nickyben feltámadtak az anyai ösztönök. Erre számított.

- Francokat gyerek. Felnőtt, és tud saját döntést hozni. Ebbe beletartozik az is, hogy nem kényszerítettem. És mi ez a duma, hogy nem hajlandó enni?

- Elegem van mindkettőtökből! – morogta a nő. – Készítettem neki pirítóst, meg omlettet, de bevackolta magát a takaró alá, és még beszélni sem hajlandó velem, nemhogy enni…

- David nagy ínyenc, édesem. Te pedig tudvalevő, hogy nem vagy egy konyhatündér.

Az asszony levegő után kapkodott, majd egy felhörrenéssel kinyomta a telefont. Alex halk sóhajjal újrahívta, és megállt a kocsi mellett, hogy rágyújtson.

- Bocs, nem akartalak megbántani – szólt a telefonba, amikor Nicky szitkozódva beleszólt. – Hagyd csak a fiút, tud főzni, majd kajál valamit. Mondd meg neki, hogy sietek haza. Te meg menj dolgozni.

- Hogy te mekkora egy buzi vagy… - nyögte a nő megvetően a telefonba, majd megint kinyomta.

Ezúttal nem hívta újra, csak nagyot szívott a cigiből, és megnézte a többi hívót. A mobilja viszont elkezdett pittyegni. Lemerült. Pompás, haza kell mennie a töltőért. Előtte viszont felhívja a kapitányságot. Visszaballagott az épülethez, és a nyilvános telefonhoz lépett. Egy alak lépett melléje, egészen szorosan.

- Nehogy visszamenj a kocsidhoz!

- Miért? – Michel hangjára megborzongott, aztán összerándult, amikor meghallotta a robbanást.

- Ezért, édesem – felelte Michel kuncogva, majd míg Alex a kocsija felé nézett, nesztelenül továbbállt.

- A jó kurva anyjába! – hördült fel a férfi, és a kocsija helyéről felszálló füstöt nézte. – Szerettem azt a kocsit!

David tudta, hogy valami nincs rendben. Alex hullafáradtan, taxival ért haza, és morcos volt. Egy táskában hozott váltás ruhát, neki is vett ezt-azt, majd bevonult a zuhany alá. Amióta Nicole elment, megfőzött, kicserélte az ágyneműt, megfürdött, és végül egy ősöreg fürdőköpenyben várt a férfira.

- Nem akarod elmondani? – kérdezte, amikor Alex egy szál törölközőben, a haját dörzsölve feltűnt a nappaliban.

- Felrobbantották a kocsim. – Alex elmesélte, mi történt. Félrehajította a törölközőt, amivel a haját szárította, és leült az asztalhoz. – Főztél?

- Igen. Nicole nem tud.

Alexből majdnem kibukott egy nevetés. Még, hogy nem tud? Enyhe kifejezés.

- Ezt ne mond meg neki.

- Már késő – vont vállat a fiú, és megterített kettejüknek.

Alex már vigyorgott.

- Csoda, hogy életben találtalak – jegyezte meg.

Erre már David elnevette magát.

- Szerintem legszívesebben megfojtott volna, de ekkor emlékeztettem, hogy az ügyfele vagyok, így elállt a szándékától.

Alex figyelte, ahogy a fiú merít neki a gőzölgő levesből.

- Mi ez? – szimatolt bele.

- Gombakrémleves. Egész finomra sikerült.

- Nem szeretem a gombát.

- Most viszont szépen megeszed.

Alex rámeredt, úgy érezte magát, mint ötévesként.

- És ha nem? – kérdezte morcosan.

- Lasagnét csináltam másodiknak, hozzá pedig almás pitét.

A férfi halk sóhajjal maga elé húzta a tányért, és hősiesen belenyalt a levesbe.

- Nem rossz – vallotta be.

Megvacsoráztak. David végig mosolygott, és a szeme… olyan melegséggel tekintett a férfira, hogy Alex teljesen a rabja lett. Képtelen volt levenni a pillantását róla.

- Nagyon jól főzöl – dicsérte meg, amikor már semmit sem tudott volna magába erőszakolni.

- Köszönöm. – David térült-fordult, pakolt, elmosogatott, míg Alex egy sör társaságában az asztalnál ejtőzött.

- Desszertet is kapok? – kérdezte hirtelen a férfi, és huncut mosoly jelent meg a szemében.

David hökkenten fordult feléje, a keze tiszta hab volt.

- Desszertet? – ismételte. – Már kaptál… - csodálkozott, aztán a férfi tekintetét látva fülig vörösödött. – Te…

Alex nevetett. Fogalma sem volt, hogy ez mennyire szíven üti a fiút, aki csak állt, és nézte őt. A férfit, aki eddig mindig csak komoran bámult, káromkodott, és sértegette őt, most pedig nevet és flörtöl vele. El akarja csábítani, ott van a szemében, és már a teste is erről beszél. A törölköző, amely lassan kis sátorrá formálódott.

Észre sem vette, hogy az arcára kiül a vágy. Csak akkor eszmélt fel, amikor a férfi felállt, és megragadta a kezénél fogva. A karjaiba rántotta, s addig csókolta, míg ő ernyedten, tiltakozásra képtelen kapaszkodott a vállába. Ám azt azért megértette, hogy a férfiban nem csak vágy van, hanem valami kétségbeesett éhség is. Nem tudta, mi váltotta ki, de ez fellobbantotta a szenvedélyt benne. Most kezdte megérteni, hogy a férfi mennyi mindent felfed előtte magából.

Mindenki csak a felszínt látja. A keménykezű, brutális zsarut, aki bármire képes, aki hideg, mint a jég, és kemény, mint az acél. Ő azonban már látja, azért, hogy egy jó zsaruvá váljék, nagy árat fizetett. Mégis ott van benne a kedvesség, a gyengédség és a szeretet, csak meg kell kotorni a felszínt, és elég bátornak lenni, hogy életben maradj közben.

Alex csókja már olyan mohó volt, hogy szinte kiszívta belőle az erőt, a térde fel akarta mondani a szolgálatot. Hallotta, hogy elborul a sörös üveg, amikor felülteti őt az asztalra.

- Ne ide…

- Most akarlak! – A férfi ott magasodott fölötte, és lecsúsztatta a válláról a köntöst. – Most – ismételte meg – … és itt. – Újra megcsókolta, hogy elejét vegye a tiltakozásnak.

A keze végigsimogatta, ő pedig nem tehetett egyebet, mint meghajolt az akarat és vágy előtt, amellyel a férfi a karjaiba vonta. Engedelmesen végigdőlt az asztalon, az üveg a padlón koppant, de most még ez sem tudta elvonni a figyelmét. A férfit nézte, és ki-kihagyott a légzése. Mert a férfi most csak nézte őt. Ahogy vadállat a prédát. Egészen felizgult tőle.

- Azt akarom, hogy jó legyen neked – suttogta a férfi, és belenyalt a tenyerébe. – Mondd meg, hol simogassalak, csókoljalak…

- Én… mindenhol…

Alex rekedten felnevetett, és megcsókolta.

- Sajnos, az egyszerre nehezen fog menni… - Megfogta a fiú kezét. – Vezesd a kezem…

David még soha nem érezte ezt az izgalmat, mint most. A végsőkig felcsigázta az érzékeit, ahogy a férfi kezével simogatta magát. A tekintetük közben végig egymásba mélyedt, és igazából már nem számított, hol is vannak. Lényegtelen volt a hely, csak az számított, hogy együtt vannak, itt és most.

- Ah… - David gerince ívbe hajlott, és alig kapott levegőt. Ujjai a férfi csuklóját szorították, aki az ágyékát simogatta.

- Jó?

- I... gen… - A szeme tágra nyílt, amikor a nedves ajkak körbefonták. – Ne…

- Miért?

- Mert… én… te… ne… ah… - David képtelen volt kontrollálni a testét, felkiáltott, és összerándult.

A férfi azonban nem hagyta abba a nyalogatást, és ettől valahogy az egész annyira intimmé vált. Lenyelte a spermáját – villant át David fején a gondolat, ám rögtön aztán egy új érzés kért helyet magának. A férfi olyan erősen szívta, hogy az már szinte fájt, és mégis… a kéj újra megborzongatta a testét.

- Én is… téged… - nyúlt feléje zihálva, vágytól homályos pillantással.

- Nem, még nem… - Alex szürke szemében vad érzékiség örvénylett, ami megdobogtatta David szívét.

- Akarom… - nyögte.

- Húzd fel a lábad… - kérte a férfi válaszul, és segített neki, hogy megtámassza a sarkát az asztal szélén. – Gyönyörű vagy… - suttogta.

David határtalan boldogságot érzett. Ez a megrögzötten heteroszexuális pasi gyönyörűnek nevezi… Tágra nyílt a szeme, és döbbenten felnyögött, amikor Alex ajka lejjebb siklott. Bejárta a vesszejét, majd alatta a golyókat, és végül még lejjebb csúszott. David lélegzete már kapkodóvá vált, úgy érezte, megőrül, ha a férfi ott is megnyalja. Még… soha… senki… nem tette… Olyan erővel szorította az asztal lapját, hogy elfehéredtek az ujjpercei.

- Fáj? – A férfi lehelete ott cirógatta, ő pedig szinte sírva vonaglott.

- Ne… emm…

- Milyen érzés? – A férfi végignyalta a combját, feljebb haladva, egyre feljebb.

David az ajkába harapott.

- Ne fogd vissza a hangod… kérlek… Hallani akarom…

- Kérlek…

- Mire kérsz? – Alex hangja rekedt volt a visszafojtott vágytól.

- Ott… ott…

- Itt? – És lassan végighúzta a nyelvét azon a szűk bejáraton…

David egész teste összerándult.

- Megint kemény lettél… - mormolta a férfi, majd szürke szemét végig a fiún tartva, elkezdte nyalogatni, szívni, harapni. Ott.

David képtelen volt visszafogni a hangját.

- Alex… Alex… elég…

- A tusfürdőm ízét érzem rajtad… - mondta a férfi, és a leheletével őrjítette tovább. – Megfürödtél, mielőtt jöttem?

- Igen… - Szinte kiáltás lett belőle, mert David újra elélvezett. Levegő után kapkodva remegett, már nem volt semmi más gondolata csak, hogy végre a férfit magában érezze.

Ám Alex ellépett tőle, és a konyhaszekrényhez lépett. Kutakodni kezdett, majd elégedetten mutatott fel egy kis üveget.

- Tudtam, hogy itt van valahol.

- Mi… az? – David mozdulni akart, de a férfi újra ott állt a combjai között.

- Maradj csak… Még nem végeztünk…

- Ne kínozz tovább…

Alex előrehajolt, megcsókolta. A törölköző még mindig rajta volt, azonban David most szemfüles volt, és lerántotta róla. Egyszerre nyögtek fel, ahogy az ágyékuk összesimult.

- Magamat is kínzom, pillangócskám… - dünnyögte a fülébe a férfi, és finoman megmozdította a csípőjét.

David erre olyan mohón tapadt az ajkára, hogy alig bírta visszafogni magát. Lassú mozgásával nem csak a fiút őrjítette meg, hanem magát is. Elszakadt a fiú ajkától, végigcsókolta, harapta a nyakát, a mellkasát. Lassan haladt lefelé, majd felvette a földre letett üveget.

- Ne ijedj meg, csak olívaolaj – magyarázta.

- Alex…

- Csak bízd rám magad – nyugtatta a férfi, és David finoman megrezdült, ahogy az olaj végigcsorgott az ágyékán, le egészen az apró bejáratig, amit a férfi oly ügyesen kitágított már. Az olajból bőségesen jutott belé is, amikor a férfi ujjai belésiklottak. Felnyögött az élvezettől, és még jobban széttárta a lábát. S azt vette észre, hogy képtelen másra koncentrálni, csak a férfi két ujjára, majd háromra, ahogy ki-be jár benne. A forróságra, amit keltett benne.

- Én is… - nyúlt az üveg felé.

Ezúttal a férfi engedelmeskedett. Oldalra állt, hogy a fiú elérje, és olajat csorgatott a tenyerébe. Félig lehunyt szemmel figyelte, ahogy az olajtól síkos kéz megérinti, végigsimítja, majd keményen megragadja. A torkát akarata ellenére vad morgás hagyta el.

- A francba… Tudhattam volna…

- Mit? – David saját fuldokló vágyának fogságában fuldoklott, szabad keze bejárta a testét, mire Alex szemében felvillant valami… vadság.

- Nem fogom bírni, ha hozzám érsz… - nyögte, és megragadta a fiú csuklóját. Elrántotta magától, de már ott is állt a combjai között. A tekintetét nem vette le a fiú arcáról, ahogy lassan beléhatolt.

- Keményen… Érezni akarlak… - David felhúzta a lábát, és teljesen kitárulkozott a férfinak. Talán ez a mozdulat volt az, amellyel elszakította a férfi önuralmának láncát. Felkiáltott, ahogy a férfi keményen tövig lökte magát benne. Az olajtól síkosak voltak mindketten, és David forró volt, szinte lángolt. Alex kemény volt, s úgy érezte, tökéletesen illeszkednek egymáshoz ebben a vad, erotikus pillanatban. A fiú alá nyúlt, és magához húzta. S mozdult, majd egyszerre tették, s az ajkuk is megtalálta a másikét, s már nem volt egyikük sem ura a mozdulataiknak. Hangos nyögések, elfulladó, elfojtott kiáltások… s Alex abban a vágyott pillanatban közvetlen közelről nézett a fiú szemébe, s ott saját gyönyörének, saját érzéseinek mását látta… 

David kimerülten, ám elégedetten ballagott le a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet. Alex mélyen aludt, fel sem ébredt, amikor kibújt a karja alól. Felkapcsolta a villanyt, és a csaphoz lépett. Nekidőlt a pultnak, és elmerengett. Most már biztosan tudta, hogy beleszeretett a férfiba. Nem töltötte el örömmel a gondolat. Alex mellett nincs jövője. Úgy különböznek, ahogy a tűz meg a víz, és ott van… ez az egész ügy, mely összehozta őket. Engedett magának vizet, de csak meredt a pohárba, és nézte a hullámzó vizet. Vajon mit érezhet iránta a férfi? Vágyik rá, ez kétségtelen. El sem tudja tagadni, miután kétszer szeretkezett vele, amióta hazaérkezett. Fent a hálószobában még legalább egy órán keresztül kínozta- kényeztette. Már nem fiatal, nem egy csődör, mégis… Lehunyta a szemét, ahogy felidézte a férfi pillantását, miközben érintette, nyalta, beléhatolt… Lassan lecsúszott a padlóra, és megborzongott.  Ijesztő, hogy csak rá gondolt, és máris… felizgult. A pohár halkan koccant a padlón. Megpróbált megnyugodni, de csak a férfi arca volt a szeme előtt, és amikor az ujjai elérték a merevedését, képtelen volt visszafojtani a nyögését.

- Alex…

Érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. A pokolba azzal a férfival, hogy ilyen hatással van rá!

- Nem hittem volna, hogy ilyen látványban lesz részem, ha ide jövök…

Alex a hátára fordult, amikor David mögött bezárult az ajtó. Komoran bámult a sötét mennyezetre, és elmondta magát minden stricinek, seggfejnek, buzinak. Aztán lehunyta a szemét, és újra az oldalára feküdt. A párna még őrizte a fiú melegét, az illatát, mely teljesen megőrjítette. Igazából a saját tusfürdője volt, mégis… más volt, mert a fiú használta. A feje alá húzta a párnát, és beszívta az illatot. Egy pillanatra úgy érezte magát, mint egy vén idióta. Ilyen hatással van rá egy nyomorult párna, egy rég ismert illat…

Milyen furcsa… Nem is olyan rég még elképzelni sem tudta volna, hogy valaha is lefekszik egy fiúval. Most meg olyasmiket művelt vele, amiket még egyetlen nővel sem. És jó volt. Izgató. Teljesen a rabja lett a fiú kába tekintetének, őszintén vonagló testének. Tudta, hogy ez az érzés, mely most összeköti őket, más. Számtalan nővel volt már viszonya, mindhez kötötte egyfajta érzelem, kisebb-nagyobb szerelem. Mindnél úgy érezte egy idő után, hogy elég volt, már látta az összes arcukat, hallotta az összes hangjukat. Davidnél ez is más volt. A fiú mintha mindig megérezte volna a hangulatát, ha csendre vágyott, akkor hallgatott, és meghallgatta, ha viszont zaklatottan, dühtől hajtva szólt hozzá, akkor nem félt vitatkozni vele, akár szemrebbenés nélkül leseggfejezni őt. Főzött rá, megnevettette, megérintette, elcsábította. Úgy érezte, soha nem fogja megismerni az összes arcát, és talán pont ezért nem tudta elképzelni, hogy elengedi maga mellől…

Még munka közben is gyakran járt a fejében, hogy ez tényleg szerelem lenne? Életében először valóban szerelmes lenne? Azzal az igazi, őszinte szerelemmel, amely nem csak mese, hanem valóság? Amely nem csak boldoggá tesz, hanem összetöri a szíved? Soha nem tudott rá válaszolni…

Az zavarta a legjobban, hogy David volt eddig az első, aki miatt képes volt elhanyagolni a munkáját, megszegni a saját belső és a társadalom törvényét is. Nicole és Trixie is azért adta be annak idején a válókeresetet, mert kevés időt töltött odahaza, és a munka mindig fontosabb volt, mint a család, az otthon. Most – ma például – viszont örömmel jött haza korábban, hogy lássa a fiút, hogy ha nem is szeretkeznek, akkor csak nézhesse, vagy hallhassa a hangját. Öregszik, ez tagadhatatlan. De ennyire? Képtelenség. Vagy az, amit szerelemnek hisz, csupán az újdonság varázsa? Esetleg ennyire vágyna végre valakire, aki szereti őt, aki elfogadja a munkamániáját, megfáradt tekintetét, fásultságát? Hiszen eddig jól megvolt egyedül is. Ebben a pillanatban azonban olyan nehéz volt elképzelni, hogy a fiú nem lesz vele, nem várja haza, nem bosszantja és nem nyögi a nevét kéjes mámorában…

Nem volt már fiatal, nem hitt a mesékben. A fiú nem maradhat vele, akármennyire is szeretnék mindketten. Ha a kormányzó végre rács mögött lesz, és Michel is bevégzi küldetését, ők visszatérnek a saját életükhöz. Ki tudja, lehet, hogy David megint kurválkodni fog, ő pedig visszatér a hosszú éjszakákhoz azon a kemény kanapén az irodában. Felült. A keze ökölbe szorult. Igen, ez lesz a legjobb. Akkor meg miért érzi úgy, hogy széthasad a mellkasa?

Megrázta a fejét, nem érdemes most még ezen agyalni. Kiszállt az ágyból, és már kilépett az ajtón, hogy a fiú után induljon, és ezúttal durván leteperje, amikor megtorpant. A hatodik érzéke azt üzente: baj van…

David megrezzent, a szeme tágra nyílt. Kiáltott volna, de egy fekete kesztyűs kéz tapadt a szájára, és hangtompítós pisztoly a halántékára.

- Sssh… - kuncogott az idegen. – Még felébreszted a hadnagy urat…

David érezte, hogy a torkában dobog a szíve, csak ezúttal a félelemtől, nem más érzésektől.

- Elveszem a kezem a szádtól, de ha kiabálni kezdesz, vagy bármi más hangot hallatsz… - Az idegen nem fejezte be a mondatot, de a hangsúly nem hagyott kétséget afelől, mi lesz akkor.

David nagyot nyelt, és engedelmesen mozdulatlanná dermedt. A kéz elkerült a szájától.

- Okos fiú. Megszomjaztál?

David bólintott, még a fogait is összeszorította, nehogy meg találjon szólalni. Az idegen nevetett, halkan, derűsen.

- Jól van. Kezdem érteni, miért ragaszkodik hozzád annyira…

David a homlokát ráncolta, nem értette, kire utal a férfi, de nem is merte megkérdezni. Inkább jobban megnézte magának a hívatlan vendéget. Az idegen fekete ruhát viselt karcsú, nyúlánk alakján. A kezén kesztyű, az arcán maszk, amelyből csak a szeme villogott szikrázón, fenyegetően. Ki lehet ő? Egy bérgyilkos, akit a kormányzó szabadított rá? Vagy Micky egyik embere? Az előbbire gyanakodott, és ettől kiszáradt a szája a félelemtől. Meg fogja őt ölni? A gondolatai az arcára voltak írva, mert az idegen elvette a pisztolyt a fejétől.

- Nyugodj meg, nem bántalak. Egyelőre – tette hozzá hidegen. – Te vagy Angyal? Csak bólints.

David tehát bólintott.

- Ferguson alszik?

Újabb bólintás.

- Biztosan?

David heves bólogatásba kezdett, és nagyon remélte, hogy így is van. Nem tudta volna végignézni, ahogy ez a fickó lelövi, mert mit sem sejtve belesétál a dolgok közepébe.

- Idd meg, ha szomjas vagy – mutatott a pohárra a férfi.

David majdnem rávágta, hogy már nem akar inni, de időben észbe kapott. Nemet intett.

- Akkor told el magad mellől. Még a végén felborítod, és azt nem akarjuk, ugye?! Csak lassan…

Engedelmeskedett, mit tehetett volna?!

- Mi lenne, ha te meg letennéd azt a pisztolyt? – Alex halk, nyugodt hangja megdermesztette őket.

Az idegen reagált gyorsabban. Mire David felfogta volna, hogy Alex a konyhaajtónál áll, és fegyvert szegez rájuk, már pajzsként térdepelt a férfi előtt.

- Alex… - nyögte, fuldokolta.

- Hogy is volt az a dolog, hogy alszik? – suttogta gúnyosan a fülébe a férfi.

David remegett.

- Ne öld meg, kérlek… - kérte. – Engem akarsz, nem? Akkor tedd, amit kell, és menj el. Hagyd őt békén! Kérlek!

Alex arcán ezernyi érzelem futott át. Mély levegőt vett, aztán megcsóválta a fejét.

- Rossz ötlet lenne…

- Feláldozná magát érted – kuncogott az ismeretlen. – Hát, nem édes?

- Engedd el!

- Lelőnél? – kérdezte az idegen, és hangjában olyan érzelmek bujkáltak, amikre még David is felfigyelt itt a halál küszöbén.

Alex habozott. Nem válaszolt.

- Megölnél? – ismételte a férfi.

- Ha bántod őt, igen – Alex hangja szinte csikorgott.

- Egy őszinte válasz… - Az idegen felemelkedett, húzta magával a fiút is, aki nem tehetett egyebet, mint engedelmes kutyaként úgy mozdul, ahogy kell. Legnagyobb meglepetésére a férfi megtaszította, egyenesen bele Alex karjaiba.

A hadnagy átkarolta, de a pisztolyt továbbra is a „vendégre” szegezte.

- Nem szeretem a játékaid – közölte, és a szeme összeszűkült.

Az idegen könnyed terpeszbe állt, fegyverét lazán lógatta a combja mellett.

- Én jól szórakozom.

- Én már kevésbé! – Alex most már igazán mérgesnek tűnt.

- Kár! – David biztosra vette, hogy az idegen ajka csalódottan lebiggyed.

- Mit akarsz?

- Miért nem azt kérdezed, milyen látványban volt részem, amikor megérkeztem? – Az alak nevetett. Szemtelen volt, és kihívó. Nem félt. Nem volt benne nyugtalanság, mintha csak pontosan tudta volna, hogy a zsaru nem fog lőni, nem fogja meghúzni a ravaszt.

- Te… - Alex ujja megfeszült a ravaszon, de az idegennek szeme sem rebbent.

- Angyalkád itt térdepelt a padlón, és miközben simogatta a farkát, könnyes szemekkel a te neved mormolta. Ez már szerelem lenne? – merengett el, majd lazán felemelte a fegyvert. – Attól félt, hogy megöllek – mondta, és a pisztoly csöve Alex két szeme közé mutatott. – Ez lenne a szerelem szerinted? – Már nem volt a hangjában semmi játékosság, csak hideg tárgyilagosság.

David akarata ellenére felkiáltott. Alex elé akart állni, de a férfi maga mögé penderítette.

- Mi a fenét akarsz? – kérdezte.

Ott álltak egymással szemben. A zsaru félmeztelenül, és az idegen fekete ruhában. Mindkettő kezében fegyver. Egyiké hangtompítós, másiké hangosat szól, ha meghúzza a ravaszt. Egyiknek már semmi vesztenivalója, ez látszik abból, ahogy viselkedik. A másik mögött viszont egy törékeny fiú reszket, és felidézi magában az összes gyermekkori imát, amelyet valaha is hallott…

Az idegen hangja komor volt.

- Meghalnál érte?

- Te is tudod, hogy igen.

- Azért, mert szereted?

- Azért, mert ő egy ártatlan gyerek.

David szíve ekkor hullt darabokra.

- Valóban? – Az idegen közelebb lép, mozgása lágy, mintha csak játszana. – Vajon ő is így gondolja? – Újabb lépés a zsaru felé. – És te komolyan így gondolod? – Újabb lépés. – Vagy csak magaddal is ezt akarod elhitetni? – A két pisztoly csöve szinte összeért.

- Mi a fenéért…? – Alex érezte, ahogy mögötte a fiú reszket. Fél? Fázik? Vagy csak az ő érzelemmentes szavai ütöttek sebet rajta?

- Mert bolond vagy – válaszolta a férfi, és meghúzta a ravaszt…

David észre sem vette, hogy zokog, míg Alex megnyugtatóan át nem ölelte, és le nem törölte őket.

- Nincs semmi baj, nem volt megtöltve. Nyugodj meg!

- Miért? Miért? – David csak kapaszkodott a férfi nyakába, pedig ő csak pár másodperccel ezelőtt mondta, hogy csak egy kölyköt lát benne. Ő mégis csak kapaszkodott belé, és el nem engedte volna a világ minden kincséért sem.

Az idegen az asztalon ült, és érdeklődve kaparászott egy foltot.

- Meg sem merem kérdezni, mit műveltetek itt – mondta nagy sóhajjal.

- Michel! – Alex fenyegetően pillantott rá, de a férfi csak nevetett.

- Nem félek tőled, kedvesem! Nincs miért…

- Nem sok híja volt, hogy nem lőttelek szitává, te nagyon hülye!

David kezdett megnyugodni. Érdeklődve nézte a két férfit, akik között most csak barátságos szócsata zajlott. Mégis mi a fene folyik itt? Feltette hát a kérdést. A válasz pedig…

- Helló, Michel vagyok. Engem béreltek fel, hogy kinyírjalak.

David körül fordult egyet a világ…