6. Féltékenység

6. Féltékenység

Kaname egy férfival szemezett a bár túlsó feléből, amikor Shigeru lehuppant az asztalához. Fáradtan az inge kivágásába csúsztatta a napszemüvegét, és rendelt az ott termő pincértől egy üveg ásványvizet. Másnap kora hajnalban kellett kelnie egy felvétel miatt, nem lehetett másnapos.

- Kana, figyelnél rám? – bökte meg a nőt.

- Miért kell neked mindig a legalkalmatlanabb időpontokban felbukkannod? – Az asszony mogorván meredt rá. – Meggyőzted?

- Nyugi, van még időnk!

- Ezek szerint nem.

Shigeru szeme vészterhesen összeszűkült.

- Jobban haladok, mint te, menedzser asszony.

- Te most sértegetsz?

- Nem. Csupán arra akarok utalni, hogy Itoh nem véletlenül nem akarja elfogadni a szerepet.

- Ezen már én is gondolkoztam – bólintott Kaname, s végre teljes figyelmével a férfi felé fordult. – Soha nem mondta el, miért nem fogadja el a BL szerepeket.

Shigeru elmesélte a délutáni beszélgetésüket, amivel még jobban gondolkodóba ejtette az asszonyt.

- Ez érdekes…

- Igen, az. Nem tudod, nincsenek gondjai a lányokkal?

- Te is tudod, hogy nincsenek. Puszipajtások vagytok, és egy férfi inkább neked mesél ilyenekről, mint nekem. Azt tudom, hogy nincs állandó barátnője. Most éppen valami Akiko nevű lánnyal kavar.

- Aiko – javította ki a férfi.

Kaname bólintott, legyintett is hozzá.

- Na, akkor te is hallottál már róla.

- Úgy tudom, néha összefutnak. Láttad már?

- Hisztis plázacica – jellemezte a nő lekicsinylően. – Neked nem ellenfél, megnyugodhatsz.

- Most meg kéne nyugodnom? – morogta Shigeru, és kedvetlenül az asztalra könyökölt. – Szeretném megismerni.

- Itoh-t már csak akkor ismered meg ennél is jobban, ha lefekszel vele – mondta Kaname kuncogva.

- Nem őt. Aikót.

- Mit akarsz te attól a lánytól?

- Látnom kell! Tudnom kell, mint eszik rajta…

Kaname a halántékát ütögette a mutatóujjával, ezzel utalt a férfi elmeállapotára.

- Hülye vagy, de azért jól áll – válaszolta. – Itoh azt eszi azon a lányon, hogy van valakije, akit unaloműzésképp megdughat, vagy éppen levezetésképp, tök mindegy.

Shigeru jobban szemügyre vette az asszonyt.

- Mennyit ittál? – firtatta gyanakvóan.

- Nem sokat.

- Jesszus! – nyögött fel a férfi. – Gyere, hazaviszlek!

- Dehogy! – tiltakozott Kaname azonnal. – Engedd meg, hogy magam válasszam ki a sofőröm. Egy ideje már szemezek azzal az úriemberrel ott szemben…

- Szerintem nős – jegyezte meg Shigeru.

- Persze, hogy nős! Nőtlennel még véletlenül sem futok össze egy ilyen helyen – bólogatott az asszony.

Shigeru feje határozottan fájni kezdett.

- Nem értelek. Nem azért jársz már egy ideje házassági interjúkra, hogy férjet fogjál magadnak?

- Ez gonosz megjegyzés volt még tőled is. Én se firtatom, hosszú távra tervezed-e Itoh-val, vagy csak hanyatt dönteni akarod.

- Mondtam, hogy szerelmes vagyok belé.

- Persze, persze. Lekopnál végre?

- Nők! – Shigeru felállt, és már köszönt volna el, amikor Kaname felmosolygott rá.

- Lásd, mily jószívű vagyok… Úgy tudom, ma randijuk van.

Shigeru miest kiszedte a nőből a helyszínt, már ott sem volt.

Itoh feje is fájt, bár nem a kimerültségtől, hanem Aiko szünni nem akaró panaszáradatától. Beültek a moziba, a lány óhaja szerint megnéztek egy romantikus filmet, amit aztán Aiko a végén lefitymált. Utána beültek vacsorázni, és a lány mindennel elégedetlen volt. Itoh egész ideges lett, mire elindultak a törzshelyükre, egy kis klubba, ahová a korukbeliek jártak.

- Úgy szeretnék táncolni, de az új cipőm feltörte a bokám – húzta el a száját Aiko, majd macskamód a fiúhoz dörgölőzött. – Ugye, hazakísérsz? Arra gondoltam, maradhatnál reggelig, a köztes időben meg elszórakozhatnánk egymással…

Itoh a lány hosszú körmeire gondolt, amiket a vágy hevében a hátába szokott vájni, ha nem vigyázott. Ma valahogy nem volt kedve testcsatázni.

- Sajnálom, de holnap hosszú napom lesz.

- Mindig a munka, munka…! – Aiko ajakbiggyesztve húzódott el tőle.

- Aiko, te is tudod…

- Persze, hogy tudom! – vágott élesen a szavába a lány. – Van valakid, igaz? Múltkor Yamada-san boltja felé volt dolgom, ott édelegtél azzal a lánnyal. Legalább van olyan jó az ágyban, mint én?

- Miért vagy ilyen közönséges? – Itoh lázasan gondolkozott, kire célozhat a lány, de csak Hinako-chan jutott az eszébe. – Ugyan! Nincs semmi köztünk. Csak kisegít a boltban. Aiko…

- Miért nem vagy olyan, mint például Izumi-kun? – Aiko észre sem vette, hogy egyre többen pislognak feléjük. – Mitsuko szerint pontos, mint egy óramű, lehet rá számítani…

- Izuminak egy munkahelye van, nekem három.

- És minek? Így sincs soha pénzed!

- Te is nagyon jól tudod, milyen sokba kerül a lakbér, és apámnak is kell hazaküldenem. Nem tudja egy fizetésből nevelni a testvéreimet.

- Az nem a te dolgod!

Itoh mély levegőt vett. Tudta, hogy van igazság abban, amit a lány mond, de akkor is mérhetetlenül felbosszantotta, hogy Aiko nem értette meg, neki milyen fontos a családja. Megcsóválta a fejét, felállt.

- Bocsáss meg, de egyedül kell hazamenned. Azt hiszem, többet nincs miről beszélnünk.

- Itoh, ezt nem teheted velem! – A lány hangjára azok a vendégek is feléjük fordultak, akik eddig nem figyeltek fel a szóváltásra.

- Elegem van a hisztikből és veszekedésekből. Viszlát! – Itoh a kijárat felé indult. Hallotta, hogy Aiko utána kiált, de nem állt meg. Már kilépett az utcára, amikor valaki elkapta a karját. Már épp dühösen ráförmedt volna a lányra, amikor rádöbbent, hogy Shigeru áll vele szemben.

- Shigeru-san…

- Jól vagy? Tiszta sápadt az arcod! – Shigeru aggódva karolt bele.

Aiko ekkor robbant ki az ajtón.

- Itoh, te szemét! – Elakadt a hangja, amikor érzékelte, hogy a fiú mellett egy olyan vonzó pasi áll, amilyet eddig csupán magazinok címlapjain látott. Azonnal elmosolyodott. – Helló!

Shigeru rábámult, majd Itoh-ra.

- Mi történt?

- Semmi. Kocsival vagy?

- Igen. Elvigyelek valahová?

- Haza.

- És én? – háborodott fel Aiko.

Itoh közelebb húzódott Shigeru-hoz.

- Nem érdekelsz – jelentette ki, s annyi hidegség csendült ki a hangjából, hogy még a férfi is megborzongott.

A ledöbbent Aikót magára hagyva indultak el a kocsi felé, és Itoh figyelmét nem kerülte el, hogy Shigeru arcán elégedett, győzelmes mosoly jelenik meg. Most először merült fel benne, hogy egy szép háló közepén ücsörög, Shigeru-san a pók, és ő a légy…