6. Félreértés történt

Félreértés történt!

Másnap délután Yamamoto sürgős kapitányi gyűlést hívott össze. Egyesek tudni vélték az okát: Abarai Renji kapitány és Hisagi Shuuhei hadnagy monoklijai.

Hitsugaya fülébe is eljutott ez a hír, aminek egyáltalán nem örült. Komoly arccal várta Yamamoto érkezését, nem is figyelve a kapitányok beszélgetéseire.

Soi Fong Unohanával vitatkozott.

- Nem hiszem, hogy ekkorát tudna ütni! Hiszen kisebb, mint Hitsugaya!

- Jéggel borogattam, de még mindig látszik a nyoma – állította Unohana.

- Tetszik ez a lány! – mosolyodott el Soi Fong. – Merész, de kezdem megkedvelni. Ha még Abarainak is nekiugrott…

A két nő felnevetett, és lopva az éppen a szemét tapogató Renjire pillantottak.

- Piszok nagyot tud ütni az a kis vakarcs – mondta éppen a férfi. A mellette álló Rukia szemrehányóan szólt rá.

- Ne nevezd így! Van rendes neve is: Kuneida Jume hadnagy.

Renji oda se figyelt rá.

- Megnyugtat a tudat, hogy Kuchiki kapitány kezei alá került. Ez épp elég büntetés neki, nekem pedig elégtétel.

- Ne légy ennyire elégedett – szólalt meg a háta mögött a 6. osztag parancsnoka. – Jume hadnagy a te kiköpött másod: kicsiben és nőben.

Renji behúzta a nyakát, de bátran szembenézett egykori felettesével.

- Ha olyan lennék, mint ő, maga már nem élne, kapitány – vetette oda neki kihívóan.

Rukia rosszallóan ráncolta a homlokát, ám Byakuyának szeme sem rebbent. Hűvösen odabiccentett, majd köszönés nélkül odébb állt, és magányosan várakozott tovább Yamamoto-ra.

- Szerencséd, hogy Kuchiki-t nem lehet kihozni a sodrából! – Vágta hátba hirtelen Renjit Kenpachi. Yachiru kivételesen nem volt vele, amitől furcsán hiányosnak tűnt.

- Ichigonak sikerül – emlékeztette a kapitányt Rukia.

Kenpachi elvigyorodott.

- Neki még egy szentet is sikerülne.

Felnevettek.

A terem túlsó felében Tousen, Komamura és Ichimaru beszélgetett.

- Tényleg a kicsi hadnagy miatt vagyunk itt? - érdeklődött társaitól a róka.

Tousen bólintott.

- Én úgy hallottam, hogy megütötte Abarait és Hisagit is.

Ichimaru ravaszul mosolygott.

- Kicsi a bors, de erős – mondta.

Társai gyanakodva hallgattak. A kapitány mostanában furcsán viselkedett.

Ukitake eközben éppen az áradozó Shunsuit hallgatta.

- Kicsi, de izmos. Az arca maga az ártatlanság, a szemei sötétek. Bő köpenyt visel, de látszik, hogy a formái… hmmm – sóhajtott fel a 8. osztag kapitánya.

Ukitake elmosolyodott.

- Ezeket majd lehetőleg ne említsd Jian hadnagy előtt. Mint az említett hölgy öccse, nem fogja méltányolni a rajongásodat.

Folytatni akarta, de félbeszakították. Yamamoto megérkezett.

- Azért kérettelek ide benneteket, mert olyan hírek jutottak a fülembe, miszerint Abarai kapitányon kívül még egy hadnagyot is bántalmazott Kunieda Jume hadnagy. Kuchiki kapitány, van ehhez hozzáfűznivalója?

A kapitány arca elfelhősödött.

- Nem tudok ilyen jellegű incidensről – felelte méltósággal.

Hitsugaya tudta, hogy hallgatnia kellene, de végül kitört belőle.

- Félreértés történt!

Mindenki rábámult, mire zavartan nyelt egyet.

- Kifejtenéd, Hitsugaya? – dőlt hátra székében Yamamoto.

- Jume hadnagy eltévedt, és véletlenül az éppen arrafelé sétáló Hisagi hadnagyba botlott, aki csupán meg akarta tréfálni. Ichigoéktól hallotta, mi történt Jume és Renji között, így szerette volna tudni, hogy igaz-e a dolog. Jume viszont félreértette a dolgot.

- Hitsugaya, milyen jól informált vagy – nyílt nagyra Soi Fong szeme.

- Éppen arra jártam – pirult el Hitsugaya, és nem értette, miért.

Shunsui mintha mondani akart volna valamit, de végül inkább hallgatott.

- Ennek igazán örülök – sóhajtott fel Yamamoto. – A te feladatod lesz, hogy odafigyelj Jume hadnagyra, elvégre te már tisztában vagy az előzményekkel.

- De nem is az én osztagomhoz tartozik! – hebegte Hitsugaya.

- Már megint, Hitsugaya? – dörmögte Kenpachi – Nem mintha én akarnám a feladatait, de szinte szabadideje sincs már.

Shunsui nem bírta tovább.

- Ha kézen fogva sétálni Jume hadnaggyal volt ideje, akkor szerintem ez se fogja megterhelni.

Csend lett. Minden tekintet Hitsugayára vándorolt, akinek az arcára vörösség kúszott.

- Ez nem igaz! – lépett hátrébb, és a fejét rázta.

- De láttalak – toppantott dacosan Shunsui. – Mondd, hogy hazudok, ide a szemembe, ha nem igaz!

Hitsugaya nyitotta a száját, de képtelen volt megszólalni.

- Megint félreértés történt? – kuncogott Soi Fong.

- Te, szegény Hitsugaya! – vigyorgott el Kenpachi.

- Nem úgy van, ahogy gondoljátok! – nyögte ki végre Toushirou.

- Akkor mégis hogyan? – húzta fel a szemöldökét Renji. Fel is szisszent tőle rendesen. – Aú, az a kis vakarcs! Most fogtad a kezét vagy nem?

- Igen, de…

- Itt nincs de! – rázta meg a fejét Shunsui. – Légy férfi! Valld be érzéseidet!

- Ahogy te teszed minden egyes nőszemélynek! – szúrta közbe Soi Fong gúnyosan.  Villámló tekintet volt a válasz.

- Elég volt! – morrant fel Yamamoto. – Nem érdekelnek a szerelmi vallomások! Hitsugaya, összpontosíts a feladataidra, és mérsékeld érzelmeid kinyilvánítását. Természetesen,  a szabadidődben azt csinálsz, amit akarsz, de ne feledkezz el a feladataidról.

- Nem fogok! – húzta ki magát Toushirou, és nagyon dühös volt. Kék szemei feketén égtek, s ha pillantással ölni lehetett volna, Shunsui már rég halott lett volna.

- Menjetek!  Ukitake, Shunsui, kérlek, ti maradjatok! – kérte Yamamoto.

A két kapitány maradt, a többiek távoztak.

Kenpachi vállon veregette Hitsugayát.

- Jól választottál! Pont megfelelő a mérete.

- Ne bosszantsd, mert jéggé fagyaszt – tanácsolta Renji, de a szeme jókedvűen csillogott. Rukia a fejét csóválta, ám nem szólt.

Toushirou mereven válaszolt.

- Azt hiszem, visszatérek az osztagomhoz. Jó szórakozást!

Ahogy végigment a folyosón, érezte a hátára tapadó szemeket, de képes volt nem reagálni.