6. fejezet

6.

            C. J. komoran bámult Franre.

- Ne baszakodj velem! Legalább ma ne! – mondta, és megkerülte.

- Na, ide figyelj, te kis köcsög! – ragadta meg a vállát a nő. – Ha azt hiszed, hogy így beszélhetsz velem, akkor nagyon tévedsz!

C. J. lesöpörte a kezét magáról. Fenyegetően magasodott Fran fölé.

- Mert különben? Megmondasz a csúnya, rossz bácsinak? – Mindketten tudták, hogy a nő férjére utal ezzel.

- Elég legyen! – Alex az irodája ajtajában állt, és feszülten figyelte őket. – C. J., gyere be hozzám!

Fran majd felrobbant dühében, ahogy a férfi ott hagyta, de nem szólt semmit.

- Igen? Csak pár aktáért jöttem be – mondta C. J. a hadnagynak. – Szeretném körbejárni Carla szomszédjait.

- Az egyenruhások már megtették.

- Tudom, de szeretnék még kérdezősködni egy kicsit. Nolan Manilov is érdekelne.

- Morell helyett? – Alex szinte köpte a férfi nevét.

C. J. arca megrándult.

- Szakítottunk, ha érdekel.

- Ezt mertem remélni. Kicsit kérdezősködtem Mickynél. Manilov és Morell állítólag nagyon jó barátok, de az utóbbi időben nem keresik egymás társaságát. Micky nem tudta az okát, de azt mondta, körbekérdez a régi haverjainál.

- Akkor beugrok hozzá.

A hadnagy habozott, majd cigire gyújtott. A füst mögül lesett a férfira.

- Tudni akarom, hogy azért véded annyira Morellt, mert a szeretőd, vagy azért, mert tényleg hiszed, hogy nem ő ölte meg a Pritchard lányt?!

- Nem számít, hogy a szeretőm, vagy sem. Érzem, hogy nem ő tette.

- Miért? A híres zsaruösztönöd miatt?

C. J. elgondolkodott.

- Ellery nagyon okos. Nem követne el olyan alapvető hibákat, hogy utána azonosítani lehessen. Ha ő megöl valakit, akkor arra soha nem fogunk rájönni. – Felsóhajtott. – A másik meg, hogy szerintem ez nem is az ő módszere. Ő jobban ért a pénz nyelvén.

- Ezt hogyan érted? – vonta össze a szemöldökét Ferguson.

- Eddig négy embert találtam, akik keresztbe tettek neki valamilyen módon. Még nem tudtam beszélni velük, de talán érdemes lenne. Ellery elég érdekes módon áll hozzá a bosszúhoz. Anyagilag tönkreteszi, elhitelteleníti az ellenségeit. Ha úgy vesszük, be sem piszkolja a kezét, miközben utcára hajít vagy öngyilkosságba hajszol embereket…

- Ez még mocskosabb dolog, mint megölni valakit.

- Nézet kérdése, hadnagy. Vannak nála rohadtabb gazemberek is.

Alex egy lendületes mozdulattal elnyomta a cigarettáját.

- Ebben van valami, de akkor se örülök, hogy a közelében vagy.

- Nem fogok elnézést kérni, amiért lefeküdtem vele – feszült meg C. J. válla.

- Tudom. Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Felnőtt férfi vagy, és az életeddel azt kezdesz, amit akarsz. Nincs beleszólásunk. Csupán… aggódom érted.

C. J. elszomorodott.

- Én is sajnálom. Mostanában… nem viselkedem úgy, hogy büszke legyél rám.

Alex rábámult.

- Fiam, én most is büszke vagyok rád. Kiálltál magadért, és hidd el, nem sokan tették volna meg ezt a helyedben. – Felállt, megkerülte az asztalát, és átkarolta a fiú vállát. – Miért érzem úgy, hogy bizonytalan vagy?

- Ez nem bizonytalanság, csak… nagyapa és apa is arra tanított, hogy viselkedjem úgy, hogy büszkék lehessenek rám… - C. J. nem tudta, miért csúszott ez ki a száján.

Alex elkomorodott. Beletúrt a hajába.

- Az egy dolog, hogy úgy viselkedj, hogy a családod elégedett legyen veled, és egy másik, hogy… te büszke lehess magadra. És ez az utóbbi az elsődleges, mert mindig magaddal kell elszámolnod…

C. J. Ellery szavait hallotta a fejében. Lehunyta a szemét.

- Komolyan így gondolod? – suttogta.

- Igen. Mi a baj, fiam? – Kis tétovázás után hozzátette: - David azt mondta, hogy… érzel valamit Morell iránt. Szerelmes vagy belé?

- Én… - C. J. félrekapta a tekintetét. – Nem tudom. – Mit mondhatott volna mást? A lelkiismeretfurdalástól fájt a mellkasa.

- Jól van, nem erőltetem a témát, de ha beszélni akarsz róla, itt leszek. Rendben?

- Igen. Köszönöm.

- Oké. Most pedig menj, és kérj bocsánatot Frantől.

- Egy fenét! Ő kezdte!

- Ne gyerekeskedj!

- Menj a francba, hadnagy! – C. J. az állát felszegve sétált ki az irodából.

Fran az asztala mellett ácsorgott, láthatóan rá várt.

- Ilyen sok szabadidőd van, hogy ráérsz bámulni a levegőbe? – mordult rá rosszkedvűen C. J.

- Kapd be!

- Kösz, a tiédet inkább nem!

- Mert Morellét igen, mi?

Az iroda úgy némult el, hogy hallani lehetett, ahogy C. J. levegő után kap.

- Mi a jó büdös franc közöd van hozzá? – kérdezte élesen a férfi, és elkezdte keresni az aktát, amiért bejött.

- Csak annyi, hogy megfordult a fejemben, ha Morell buzi, akkor mi van, ha az éppen ügyeletes kisköcsögje ölte meg azt a lányt?!

C. J. olyan gyorsan mozdult, hogy Theo nem tudta időben elkapni. Fran nekizuhant az asztalának, és elvesztette az egyensúlyát. A padlóról döbbenten pislogott fel a társára, akit az időközben odaugró Theo és Carl fogott vissza. Alex szinte kirobbant az irodájából.

- Mi a fasz folyik itt? Megőrültetek?

- Erről inkább a drága kisfiadat kérdezd – sziszegte Fran. – Amúgy meg azt mondd meg, hogy mi a francért nyomoz a Pritchard ügyben, amikor már mindenki tudja, hogy érdekelt a gyanúsítottnál. – Az érdekelt szót sikerült gúnyosan kiejtenie, mire C. J. azonnal vergődni kezdett.

- Nem tudsz semmit! – kiáltott fel dühösen. – Egy korlátolt, előítéletekkel teli flúgos tyúk vagy! Nem Ellery ölte meg Carlát, szóval szállj le róla! Miért vagy ilyen vak? Az igazi tettes meg a markába röhög!

Fran ellökte a segítő kezeket, és felállt.

- Aha, és ezt az előtt hitette el veled, hogy megdugott, vagy utána?

C. J. arcát mintha pofon érte. Először elsápadt, aztán elvörösödött. Theo és Carl minden erejükkel azon voltak, hogy visszafogják.

- Dögölj meg, Kernick! Azért ilyen nagy a szád, mert a drágalátos férjed ott áll a hátad mögött, és pénzeli a fejeseket! Mindenki tudja, hogy szeretnél feljebb lépni a ranglétrán, de ahhoz nem vagy elég okos, így a nagy Mickynek bele kell nyúlnia a pénztárcájába, hogy egyáltalán észrevegyenek! Kibaszottul nagy a szád, de nekem tiszta a lelkiismeretem Ellery miatt! Az én pasim kezéhez nem tapad vér! Az én pasim nem futtatott prostikat, nem kereskedett drogokkal, és nem adta ki senkinek, hogy kit öljenek meg, mert nem fizette ki a védelmi pénzt! Szóval nekem ne dumálj, te szenteskedő, hülye kurva!

Alex még épp időben, szinte a levegőben rántotta vissza Frant, mielőtt tíz körömmel a férfinak ugrott volna.

- Most aztán rohadtul elég volt! – dörrent a hangja. – Kernick, irány az irodám! – lendítette arra a nőt fél kézzel, mintha meg sem kottyant volna neki a súlya. – Mondtam valamit! – üvöltötte, amikor Fran vissza akart fordulni.

- Engedjetek el! – C. J. lerázta magáról a többieket, és zihálva nézett szembe a hadnaggyal. – Felejtsd el, hogy bocsánatot kérjek tőle!

- Leveszlek a Pritchard ügyről – hangzott a válasz.

C. J. foga megcsikordult.

- Ezt nem teheted!

- A fenébe! Mit vársz tőlem? Viszonyod van a legfőbb gyanúsítottal! És most ez…

- Szakítottam vele!

- Mit számít az már?

- Nem is olyan rég még számított! – C. J. keze ökölbe szorult. – Miért fontosabb Fran véleménye, mint az enyém?

- Nem fontosabb, de az ő tisztánlátását nem homályosítja el semmi.

- Te most hülyéskedsz? Utálja Elleryt! Meg sem próbálja más szemszögből nézni Carla halálát. Eldöntötte, hogy Ellery tette, és kész! De mi van, ha téved?

Alex felsóhajtott.

- Egyszer már kérdeztem tőled, de most felteszem a kérdést újra. Mi van, ha te tévedsz?

C. J. felmarkolta az aktát, és szembenézett a férfival.

- Megfizetem majd az árát – felelte keményen, és sarkon fordult. Senki nem mert az útjába állni.

Theo és Carl aggódva néztek utána. Alexen látszott, hogy legszívesebben utána menne. Ehelyett inkább Fran után sétált, és nagyon csendesen betette maga után az ajtót. Az asszony azonnal kifakadt.

- Mégis hogy merészel így beszélni velem?!

- Kussolj el, Kernick! – Alex nem törődött a nő felháborodott arckifejezésével, felvette a telefont…

            C. J. ököllel dörömbölt az ajtón. Elég dühös volt ahhoz, hogy ügyet se vessen a csengőre. Nagydarab, csupa izom figura nyitott ajtót, és elállta az útját.

- Tűnj előlem, Bern!

- Helló, Carrathian! Rég jártál felénk.

C. J. beljebb masírozott.

- Hol a főnököd?

- A kertben. Nem vártunk téged. Hol van…

- Meg ne kérdezd! – C. J. kivágtatott a hátsó ajtón át a teraszra. Amikor meglátta a deresedő halántékú férfit a kertésznadrágban, majdnem felnevetett. – Nagyon röhejesen nézel ki! – közölte, ahogy megállt mellette.

- C. J.!

- Szia, Micky! – C. J. hagyta, hogy a férfi megölelje.

- A feleségemet hol hagytad?

- Legszívesebben a tenger fenekén…

Micky elkomorodott. Alexszel egyidős volt, de alacsonyabb nála, a haja pedig erősen őszült. Cseppet sem tűnt maffiózónak. Legutolsó illegális üzletét pár éve adta el, azóta Frannek és Alexnek tett ígérete szerint csupán pár legális szórakozóhelyet tartott fenn. Az információk azonban ugyanúgy elértek hozzá, és alvilági befolyása sem csökkent.

- Mi történt?

- Tőled elnézést kérek, mert lekurváztam, de tőle nem fogok. – Ha C. J. azt várta, hogy Micky felháborodik, tévednie kellett.

- Bátor vagy, fiam! – Micky derűsen vigyorgott. – Ezek szerint ma nem lesz jókedve…

- Ellöktem – vallotta be C. J.

- Remélem, szerzett pár kék foltot. – Micky még mindig nem látszott mérgesnek. A férfi döbbent arcára nézve elmosolyodott. – Fran elég nehezen kezelhető nő. Amikor megismertem, a férje verte, az önbizalma meg a béka segge alatt volt. Nézd meg most! Múltkor kiütötte Bern öccsének a fogát, mert az valami sértőt mondott a húgának.

- Nyomozok egy ügyben. Nem értünk egyet a menetét illetően.

- Alex mesélte. Gyere, üljünk le! Bern, hoznál egy kancsó limonádét? Vagy te valami mást innál? – fordult C. J.-hez.

- Nem, jó lesz az nekem is. Köszönöm.

Alex gyerekeiről beszélgettek, míg Bern meg nem jelent egy tálcát egyensúlyozva.

- Kösz, Bern.

A nagydarab férfi megszólalt.

- Tim most jött meg. Beszélni szeretne veled.

- Ráér.

- Igenis.

C. J. töltött mindkettejüknek, aztán várakozóan a férfira pillantott.

- Nolan Manilov veszélyes ember. Azután bukkant fel, hogy én visszavonultam. Elég ügyesen lavírozik, így a rendőrség még nem csípte fülön. Van pár sztriptízbárja, futtat néhány kurvát, és védelmi pénz szed. Drogokkal is kereskedik, az egyik nagyobb szállítmányát megfújták nem olyan rég, ami miatt elég pipa.

- Valaki nagyon bátor volt.

- Úgy hírlik, a kínaiak próbálnak maguknak területet szerezni.

- Már csak ők hiányoznak…

- Nolan különb náluk. Nagyon okos. Mesteri szinten űzi a pénzmosást.

- Fogadjunk, hogy van egy bankárja. – C. J. torkát balsejtelem szorította el.

- Talált- süllyed. Ellery Morell. Miatta jöttél ide ma. Állítólag tinédzserkoruk óta barátok Nolannel, így nem meglepő, hogy beszállt az üzletébe. Ami már inkább, hogy olyan öt éve elkezdte csökkenteni Nolan befolyását a bankjában. Amikor összekerült Carlával, Nolan már teljesen kivonta az érdekeltségeit. Morell, a jelenlegi információim szerint, teljesen tiszta.

- Ez megnyugtató. Mi van Carlával?

- Morell után Nolannel szórakozott egy ideig. Aztán a két férfi összeveszett valamin, amit ő mondott Nolannek. Állítólag nagy balhé volt belőle.

- Tudod, hogy mit mondott neki?

- Nem. Viszont van egy jó hírem. Összehoztam neked egy találkozót vele. Kérdezd meg magad!

- Nolan Manilovval? – merevedett meg C. J.

- Igen. Kíváncsi rád. Kevintől már hallott rólad. A külvárosi, régi raktáraknál vár ma… éjfélkor – nézett az órájára Micky. – Elmész?

- Igen.

- A pisztolyodat, a jelvényedet, és a mobilodat hagyd a kocsiban. Ez a feltétele a találkozónak.

- Rendben.

Micky habozott, de végül a poharát forgatva feltette a kérdést.

- Mi van közted és Morell között?

- Gondolom, Alex már elmondta, hogy lefeküdtem vele. Ennyi történt.

- Alex azt is mondta, hogy… szerelmes vagy belé.

C. J. a kertet nézte.

- Nem, ez nem igaz – mondta tompán.

- Értem. Bocsánat, hogy kíváncsiskodtam.

- Semmi gond. – C. J. felállt. – Tehát éjfélkor a régi raktáraknál.

- Igen. Ne késs! Nolan utálja a későket.

- Okés.

Megölelték egymást. Micky fütyörészve indult vissza kertészkedni, míg C. J. kiment a kocsijához. Bőven volt ideje éjfélig, így lesz ideje beszélnie pár emberrel, akik megpróbáltak keresztbe tenni Ellerynek. Az, hogy levették az ügyről, cseppet sem érdekelte. Nem Ellery tette, Fran pedig bekaphatja!

            Éjfél előtt fél órával.

Sötétség.

A raktárépületekig már nem jutott el a város fénye.

C. J. leállította az autóját a bekötőút szélén. A fegyverét és a jelvényét az ülés alá dugta. A mobilját viszont töltőre tette, mert lemerült. Kiszállt. Volt nála egy vékony ceruzalámpa, azzal világított. Várt rá még egy tízperces séta, mert be akart lesni a raktárba. Valahogy nem örült volna egy meglepetés hátba lövésnek. A raktár ajtaját résnyire nyitva találta. Üres volt, láthatóan már jó ideje nem használták. Utánanézett a helynek, mielőtt idejött volna. Nolan Manilov vette meg alig két hete, de úgy tűnt, még nem döntötte el, mit kezd vele. Rápillantott az órájára. Kis tétovázás után kikapcsolta a lámpát, és várt, hogy a szeme hozzászokjon a sötéthez. Visszaindult a kocsijához, de ezúttal körbement. Óvatosan lépkedett. Elhúzta a száját. A bokrok felől édeskés, kellemetlen illatot hozott feléje a gyenge szellő.

Megtorpant. Ezt a szagot ismerte. Minden zsaru ismerte, aki találkozott már a halállal. Elindult arrafelé, és lehajolt a bokájára erősített pisztolyért. Nem volt bolond, nem várta volna Nolant üres kézzel. Elbotlott valamiben. Majdnem elkáromkodta magát, de időben a nyelvébe harapott. Tapogatózni kezdett maga körül. A meztelen női mellet érintve felborzolódtak a pihék a tarkóján. Megpróbálta kitapogatni a pulzust, de a bomló test szagát érezve már tudta, hogy reménytelen próbálkozás. A ruhájába törölte a kezét, és felállt. Mintha hallott volna valami zajt. Meggörnyedve osont tovább.

Rálépett egy kisebb ágra, ami nagyot reccsent a talpa alatt. Most már lépésről lépésre folytatta az útját tovább. Újabb nagyobb bokor állta el az útját, és a sarló alakú hold is ekkor tűnt el egy nagyobb felhő mögött. Ruha anyagának súrlódását hallotta. Megperdült.

- Rendőrség! – Erős ütés érte a kezét, és elejtette a pisztolyát. Megingott. Ekkor érezte, hogy a bokor csak álca, egy gödröt fedett be. A sötét alak egyenesen beletaszította. Felkiáltott, ahogy földet ért. A száján át kapkodott levegő után. Öklendezve fordult meg, érezte, hogy alatta valami puha van. Majdnem felsikoltott, amikor rádöbbent, hogy emberi testen fekszik, és rothadó húson tenyerel. Pánikolva araszolt a gödör faláig, és küzdött a hányingerrel. Úgy érezte, nem kap levegőt. Könnyek folytak végig az arcán, ahogy megpróbált kimászni a gödörből. Egy sír – villant át a fején. Szerencséjére nem volt mély és meredek, könnyen ki tudott mászni.

Arrébb kúszott, és kiadta magából a vacsorára megevett sajtburgert. A zakót lerángatta magáról, abba törölte a kezét, és előszedte a zseblámpáját. Hiába ütögette, nem akart meggyulladni. Újabb sikoly szorította el a torkát, de uralkodott magán. El kell jutnia a kocsijához. Erősítést kell kérnie. A tettes! – Megmerevedett. Fülelt, aztán meghallotta egy gyorsan távolodó furgon hangját. A zakót felakasztotta egy bokorra, hogy jelzésül szolgáljon, majd elindult a kocsija felé, vagyis amerre sejtette. Az volt az első dolga, hogy elővegye az ásványvizet, és kiöblítse a száját, megmossa a kezét, majd maga mellé vette a fegyverét. Most már tisztábban tudott gondolkodni, de még mindig remegett. Felült a motorháztetőre, és próbált egyenletesen lélegezni. Úgy érezte, a szagot soha nem fogja eltüntetni az orrából és a pórusaiból.

Nolan Manilov autója pontosan éjfélkor állt meg az övé mellett. C. J. nem mozdult. Fittyet hányt a feltételeknek, a férfira szegezte a pisztolyát. Manilov testőre azonnal a sajátja után kapott, de a főnöke elkapta a karját.

- Ne! – Összehúzott szemmel meredt a láthatóan teljesen kiborult nyomozóra. – Jól van?

- Maga küldte azt a fickót?

- Milyen fickót?

- A fickót a hullával.

Nolan értetlenül ráncolta a homlokát.

- Nem értem, miről beszél. Micky azt mondta, megbízhatom magában, de úgy tűnik, hogy…

- Körbejártam egy kicsit, mert korábban értem ide – vágott a szavába C. J. – Belebotlottam egy lány holttestébe. Utána egy férfi támadt rám, és belelökött egy… - Elakadt a hangja. – Abban a gödörben volt egy félig kiásott, már bomlásnak indult holttest… legalábbis a szaga és az állaga alapján. – A fogát összeszorítva fojtotta el az öklendezést.

- Ez a terület alig két hete az enyém – mondta Manilov nyugodtan. – Hívott erősítést?

- Még nem. Idefelé jövet nem ment el maguk mellett egy furgon?

Nolan a testőrére nézett, aki elgondolkodott.

- De igen. Szürke színű, a rendszámát nem láttam. Elég sietős volt neki.

C. J. bólintott, és leengedte a fegyverét. Lehet, hogy hülyeséget csinál, de nem ez volt az első eset ennek az ügynek a folyamán.

- Nem néz ki túl jól, nyomozó – jegyezte meg Manilov.

- Maga sem lenne, ha rázuhan egy félig elbomlott tetemre! – csattant fel C. J., aztán megdörzsölte az arcát. – Elnézést, de… egy kicsit kiborultam.

- Jock, ülj vissza a kocsiba!

A testőr engedelmeskedett. Manilov odaült C. J. mellé, és elfintorodott.

- Szörnyű szaga van.

- Nem kölni illat, az már biztos. Kösz, hogy eljött.

- Maga nyomoz Carla ügyében. Én is kíváncsi vagyok, ki ölte meg.

- A társam szerint Ellery Morell.

- Ellery nem gyilkos!

- Akkor kinek állt érdekében megölni Carlát?

- Bárkinek, akit megzsarolt. – Manilov cigarettát húzott elő a zsebéből. – Kér?

C. J. nem dohányzott, de most kifejezetten jól esett neki, ahogy mélyre szívta a füstöt. Nézte, hogy Manilov kocsija fényszórójának fényében mennyire látszik, hogy remeg a keze.

- Magát is zsarolta?

- Megpróbált. Összevesztem miatta Elleryvel. Aztán meg kiderült, hogy ő ugrasztott össze minket. Meg tudtam volna fojtani azt a kis szajhát!

- Valaki megtette. Talán maga…

Nolan Manilov a fejét ingatta. Nyugodt volt, nem tűnt úgy, hogy takargat valamit. Mondjuk, az olyan emberek, mint ő, ügyesen tudtak hazudni – emlékeztette magát C. J.

- Hol volt, amikor Carlát megölték?

- Nincs alibim.

- Azt kérdeztem, hol volt?!

Manilov elmosolyodott.

- Ahhoz képest, hogy mennyire fiatal vagy, van benned kurázsi. Micky megmondta, hogy ilyen vagy. És Ellery is…

C. J. félrenyelte a füstöt. Köhögött.

- Ellery beszélt rólam?

- Kamaszkorunk óta ismerjük egymást. Mindketten keményen hajtottunk, hogy vigyük valamire. Ide jutottunk. Carlának köszönhetően viszont megromlott a barátságunk. Már… kevesebbet találkozunk. Amikor beszéltem Mickyvel, felhívtam. Azt javasolta, hogy mondjam el az igazságot, tehát megteszem. Azon az estén egy lánnyal voltam. Kiskorú, vagyis börtönbe kerülhetek, ha kiderül. – Elvigyorodott. – Mármint, ha be tudod bizonyítani.

C. J. arca megrándult.

- Nem érdekel, kivel kamatyolt, de ha megtudom, hogy az a lány… nagyon fiatal, vagy nem egyezett bele, kicsinálom magát.

- Tizenhét éves. Igazi gyönyörűség, és perverzebb, mint én.

C. J. hallgatott. A benne élő rendőr küzdött az Ellerynek igazságot akaró énjével.

- Rendben, elhiszem – mondta végül nehezen.

- Köszönöm. – Manilov végigmérte. – Nem ilyen srácot képzeltem el Ellery mellé.

- Hanem? – C. J.-t, maga sem értette, miért, de bántotta ez a vélemény. – Olyan nőt, mint Carla?

- Isten ments! – emelte fel a karját védekezően a férfi. – Carla érdekes nő volt – mondta. – Sokat számított neki, hogy mit gondolnak róla mások, és ezért mindent megtett. Kicsit irigyeltem, hogy összejött Elleryvel, mert igazi kis bestiának tűnt. Aztán elkezdte zsarolni őt… és amikor Ellery ellenállt, velem próbálkozott. Ellery figyelmeztetni próbált, de összevesztem vele. Megtévesztett Carla ártatlan arca… Soha többé nem hiszek egy nőnek sem! Aztán Carla egyik este pénzt kért tőlem. Nemet mondtam. Nem vagyok jótékonysági intézet. Kiakadt. Visított velem, mint akit nyúznak. Kidobtam. Ekkor velem is el akarta játszani, amit Elleryvel. Ráküldtem két emberemet. – Elmosolyodott, amikor meglátta C. J. homlokráncolását. – Nem nyúltak hozzá egy ujjal sem, de jól ráijesztettek. Nem sokkal később megismertem Corinne-t, és el is felejtkeztem Carláról. Ha őszinte akarok lenni, nem bánom, hogy meghalt. Legalább nem okozhat nekem és Ellerynek több gondot.

- Nem maga az első, aki ezt mondta.

- Ezt gondoltam – húzta el a száját a férfi. Kis tétovázás után komoran C. J. szemébe nézett. – Ellery jó ember, még ha elsőre nem is tűnik annak. De ezt te is tudod, különben nem harcolnál annyira az igazáért.

- Levettek az ügyről, és már semmit sem tehetek érte – vallotta be C. J.

- Mégis itt vagy velem. – Nolan újabb cigire gyújtott. – Mit gondolsz róla?

- Hogy nem gyilkos.

Manilov nevetett.

- Ebben egyetértünk, de nem erre gondoltam – mondta vidáman. – Tudod, elég könyörtelen tud lenni, ha arról van szó. Nem szereti a gyenge embereket, egyszerűen félresöpri őket az útjából. – Elkomolyodott. – Hajlamos a bosszúra, és soha nem felejt. Nem gyilkos, de… megtalálja a módját, hogy az ellensége a Pokol legmélyebb bugyrában érezze magát.

- Tudom. Felkerestem pár embert.

Hosszú percekig csak fújták maguk elé a füstöt.

- Milyen ember Ellery? – C. J.-ből szinte kibukott a kérdés, habár megfogadta, hogy nem teszi fel.

Manilov kis ideig habozott.

- Megöl, ha megtudja, hogy fecsegtem róla, de te a szeretője vagy, szóval nem lehet gond, nem igaz?

C. J. nem mondta, hogy már nincs közöttük semmi.

- Kérlek.

- Ő a legjobb barátom. Maffiózó vagyok, szóval rajta kívül nincs senki más, aki tényleg közel állna hozzám. Ő a pénzügyi tanácsadóm is, és igyekszik rávenni arra, hogy térjek jó útra. Elég sokat vitatkozunk ezen. Én elmondom neki a problémáimat, ő pedig hideg fejjel elmondja a véleményét. Néha még engem is sikerül megdöbbentenie… Ez nem jelenti azt, hogy rossz ember, csupán kicsit másképp látja az életet, mint az emberek többsége. Megtanult harcolni az igazáért, saját magáért, a tulajdonáért. Minden egyes pofon után felállt, leporolta magát, és továbbment. És bár nem látszik, de van szíve. – Nolan egyenesen C. J. szemébe nézett. – Ne bántsd meg őt! Jobban a lelkére veszi az ilyesmit, mint mások. Ne tévesszen meg a látszat!

C. J. majdnem felnevetett. Hogy Ellery, meg az érzelmek?! Mégsem tette, mert eszébe jutott a bűntudat a szemében, amikor a szeretett nőről beszélt, a mérhetetlen szeretet, amikor a kisfiáról, és a kedvesség, amikor őt nézte.

- Összevesztünk – nyögte ki.

- Sejtettem. Nem volt jókedvében, amikor felhívtam. Mivel nem vagyok meleg, nem tudhatom, milyen nehéz egy ilyen kapcsolat, de azért drukkolok. Ellerynek elkélne már egy rendes partner.

- Honnan tudod, hogy én az lennék?

Most Nolan kapott köhögőrohamot. Vigyorgott.

- Volt a pucádban annyi vér, hogy pisztolyt szegezz a fejemnek, kölyök! Más még a szemembe sem mer nézni.

- Csak Ellery miatt teszem.

Manilov a cipője orrával eltiporta a csikkeket, amiket elszórtak, és megállt előtte.

- Remélem, Ellery tudja, mennyit kockáztatsz érte.

- Nem kell tudnia.

Nolan bólintott, és kezet nyújtott.

- Ha szükséged van a segítségemre, vagy bármire, csak szólj. Itt a számom – nyújtotta a névjegykártyáját.

- Köszönöm.

C. J. egészen addig nézett utána, míg el nem tűnt a kocsijának a hátsó féklámpája. Hirtelen megint sötét lett. Lerázta magáról a rossz érzéseket, és benyúlt az ablakon át az adóvevőig.

- Központ! Erősítést kérek…

            C. J. nem mozdult el a kocsijától még akkor sem, amikor megérkeztek a helyszínelők. Nem volt hajlandó visszamenni a sírhoz és a két holttesthez, pedig már fényárban úszott a környék. Két járőrautóval lezáratta a bekötőutat, hogy csak az illetékes személyek jussanak a helyszínre, és az egyik egyenruhástól elkuncsorgott cigiket szívta egymás után. Már nem remegett a keze, amit haladásnak vélt. Alex kocsija parkolt le mögötte. A férfi fáradtnak látszott, és félregombolta az ingét.

- Mit kerestél itt, C. J.? – állt meg előtte, és olyan volt a hangsúlya, mint a fia megszökött volna a büntiből.

- Csak erre sétáltam.

Alex elvette tőle a cigit, és a földre dobva eltiporta.

- Ha még egyszer meglátom nálad ezt a szemetet, agyoncsaplak – morogta. – Idefelé jövet felhívtam Mickyt. Azt mondta, hogy szervezett neked egy találkozót Nolan Manilovval.

- Ha tudod, miért voltam itt, miért kérdezted?

- Kíváncsi voltam, mit hazudsz.

C. J. kedvetlenül bámult a férfira.

- Csodás. – Elfordult, és arrafelé mutatott, ahol a kollégák nyüzsögtek. – Úgy gondoltam, hogy körbejárok kicsit, mielőtt ideér. Lekapcsoltam a zseblámpát, hogy ne legyek annyira feltűnő, de elbotlottam. Egy nő feküdt meztelenül a földön. Már egy ideje halott lehet, éreztem a szagát. Elővettem a fegyveremet, mert hallottam valami zajt. Arra gondoltam, hogy még itt lehet a tettes. Kiütötte a pisztolyt a kezemből, és ellökött. – Mély levegőt vett, mert hányinger nélkül még mindig nem tudott beszélni a történtekről. – Belelökött egy gödörbe. Rázuhantam egy félig kiásott vagy betemetett nő tetemére, majd a srácok megállapítják, melyik eset áll fenn. Tény, hogy már bomlásnak indult. Mire kimásztam, az elkövető elmenekült. A lámpám nem gyulladt ki, így sikerült elmenekülnie. Jól ismeri a környéket, mert a sötétben is kiismerte magát.

- A doki megérkezett már?

- A doki szabadságon van – emlékeztette C. J. a hadnagyot. – A helyettese még nem jött meg.

Alex rosszallóan horkantott, aztán aggódva szemügyre vette a nyomozóját.

- Hogyan érzed magad? – kérdezte halkan.

- Haza akarok menni, és órákig állni a zuhany alatt. Képtelen voltam visszamenni oda – tette hozzá.

- Semmi gond. Majd én megyek.

C. J. nyitotta a száját, hogy válaszoljon, amikor újabb autó parkolt le a többi mögött.

- Ez a halottkém lesz – vélte. Aztán mély levegőt vett, amikor meglátta a kiszálló férfit. – Ő meg ki a csuda?

- Gondolom, a doki helyettese.

Mindketten érdeklődve nézték a karcsú alakot, aki inkább illett volna egy magazin címlapjára, mint ide, egy gyilkosság helyszínére. Olyan szőke volt, hogy a haja szinte fehérnek tűnt az erős lámpák fényében. Divatos ruhát és szemüveget viselt. Kecsesen a csomagtartóhoz sétált, és előszedte a táskáit. Nem foglalkozott azzal, hogy majdnem mindenki megbámulja.

- A doki után elég… nagy a váltás – nyögte Alex.

C. J. majdnem elnevette magát. Halottkémük nyugdíj előtt állt, tekintélyes pocakot sikerült növesztenie az évek során, és egy ősrégi csotrogánnyal járt dolgozni.

- Ez… enyhe kifejezés.

- Helló! – A férfi egyenesen hozzájuk lépett. Kezet nyújtott. – Maga Ferguson hadnagy?

Alex bólintott.

- Igen. Ő itt Carrathian nyomozó. C. J. vezeti a nyomozást az ügyben.

C. J. arca megrándult. Elvileg az volt a szokás, hogy mindig az a nyomozó kapott egy ügyet, aki ügyeletben volt, vagy éppen felfedezte az esetet. Utóbbinak most egyáltalán nem örült, de igyekezett semleges arcot vágni.

- Örvendek. Ian Jenkins vagyok, én helyettesítem dr. Perry-t. Elnézést a késésért, de a város túlsó felében voltam. Arról értesítettek, hogy két áldozat van. Mit kell még tudnom?

- A nyomrögzítők már itt vannak, a környéket járják. A holttestekhez nem nyúltak. – C. J. igyekezett nem gondolni rájuk, különösen a sírban levőre. – Össze fogja piszkolni a ruháját. Az egyik egy körülbelül másfél méter mély gödörben fekszik, némi földdel borítva.

- Nézzük meg! – Jenkinsnek szeme sem rebbent, már el is indult a fények felé. C. J. és Alex követték. – Idáig érzem a szagukat – mondta a férfi, és hátrapillantott a válla felett. – Maga találta meg őket, nyomozó?           

- Szólíts nyugodtan C. J.-nek.

- Én pedig Ian. Szóval?

- Igen, én. Elbotlottam az egyikben, utána a tettes belelökött a gödörbe a másikra.

Jenkins felszisszent.

- Jól vagy? – Megállt, és visszafordulva alaposan szemügyre vette a férfit. C. J. most látta, hogy vakító kék szeme van, amit lehetetlenül hosszú pillák árnyékolnak. Mégsem tett rá olyan benyomást, mint Davidé… vagy éppen Ellery sötét pillantása. – Nem muszáj visszajönnöd velem.

- Semmi gond. A boncoláson is ott akarok lenni, szóval szoknom kell a látványt és a szagot.

Jenkins együttérző arcot vágott, de nem erőltette tovább a dolgot. A tisztást elkerítő szalagnál megálltak. Jenkins védőruhába bújt, cipővédőt húzott, és kesztyűt.

- Rendben. Helló mindenkinek! – köszönt, ahogy kiléptek a tisztásra.

Alex eddig némán lépkedett C. J. mellett, de most odahajolt hozzá.

- Jenkinsnek igaza van. Nyugodtan menj vissza a kocsihoz.

C. J. elhúzta a száját a szagot érezvén, de összeszorította a fogát.

- Igazából az borított ki, hogy ráestem. Ahogy rajta feküdtem, éreztem… a rothadó húst a kezem alatt… Éreztem a szagát, tapintottam bomló testét, és sötét volt… - Megborzongott.

Alex vállon veregette, majd elismerő pillantást vetett újdonsült halottkémükre. Jenkins már ott térdelt a gödör szélén. Két lámpát lefelé irányított, hogy lásson, aztán felállt és csípőre tette a kezét.

- Le kell másznom hozzá – sóhajtotta.

C. J. ökölbe szorított kézzel állt meg mellette.

- Tudsz mondani valamit?

- Szerintem a tettes újra kiásta. Erre utalnak a jelek. Jó ideje itt lehet a föld alatt. Innen is látszik, hogy csinos lány lehetett. Szegény… - Ian szomorúan felsóhajtott, amivel máris jó pontokat szerzett Alexéknál. – Helló! – mosolygott rá a melléjük lépő Jenny Briggsre, aki a helyszínelőket irányította. Bemutatkoztak, aztán Jenny elmondta, mit találtak.

- Annyi szemét van itt, hogy fogalmam sincs, mi az, ami a tetteshez köthető. Mindent bezacskóztunk, odabent megvizsgáljuk őket. Pár lábnyomot is sikerült kiöntenünk, valamint egy furgon keréknyomára is rábukkantunk. Itt parkolt nem messze. Ha megvizsgáltad az áldozatokat, tovább keresgélünk. A fotós már végzett, szabadon dolgozhatsz.

- Kösz! – Jenkins aggódva pillantott C. J.-re. – Jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz – mondta.

- Csináld! Meg akarom találni a szemetet, aki ezt tette.

A férfi bólintott, majd ügyesen lemászott a gödörbe. Alex elhúzta onnan C. J.-t, mert attól félt, megint rosszul lesz.

- Mit tudtál meg Nolantől? – kérdezte, hogy elterelje a figyelmét.

- Carla őt is megpróbálta zsarolni, de ráküldte két emberét, akik elég jól ráijesztettek.

- Érdekes. Az elmondottak alapján mégis úgy tűnik, hogy Carla jobban félt Morelltől, mint Manilovtól.

- Őszintén? Nekem úgy tűnt, hogy Ellerytől még Nolan is tart egy kicsit.

- Miért?

- Nolan megöli azt, akivel gondjai vannak, de Ellery tönkreteszi. Úgy éreztem, hogy Nolant ez érzékenyen érinti. Ellery barátja, és semmiképpen nem akar az ellensége lenni. Megértem.

- Folytasd!

- Sikerült beszélnem Ellery egyik volt igazgatójával. Sikkasztott. James Townsendnek hívják. Most egy lakókocsiban tengődik, és örül, hogy van mit ennie. Azt mondta, hogy ez még mindig jobb, mintha Ellery börtönbe juttatta volna, vagy netán megöleti a maffiózó haverjával.

- Nézet kérdése. Tudott valami érdekeset mondani?

- Semmit. Már két éve nincs a cégnél. Nem hiszem, hogy veszélyes, és van egy barátnője, aki alibit igazol neki Carla meggyilkolásának éjszakájára.

- Rendben. Más?

- Arabelle Sartre. Megvádolta Elleryt munkahelyi zaklatással. Végül elintézték peren kívül az ügyet, Arabelle szép pénzt kaszált. Az akkori pasija viszont lelépett az összessel. Most egy lecsúszott bérházban él, mert nem talál magának állást. Ellery elhintette, hogy megbízhatatlan, és gondoskodik róla, hogy sehová ne vegyék fel. Gyűlöli Elleryt, de neki is van alibije a kérdéses estére. Az anyjánál maradt, és egész este Elleryt szapulták.

- Klassz este lehetett. Biztos, hogy jó ötlet volt összejönnöd ezzel a Morellel?

- Nem ő tette! – C. J. szeme azonnal villámokat szórt.

- C. J.! – Jenkins éppen akkor mászott ki a gödörből. C. J. otthagyta Alexet, és odament hozzá. – Pontosat csak akkor fogok tudni, ha felboncoltam, de amúgy a véleményem szerint hetek óta itt lehet szegény. A halál oka nagy valószínűséggel a nyaki artéria elmetszése. – A férfi nagyon komor volt, a vidám csillogás eltűnt a szeméből. – Valószínűsíthetően megerőszakolták, és összevagdosták a testét. Még ma éjszaka megcsinálom a boncolást. Nem találtam mellette személyit, vagy bármit, amiből azonosítható lenne. Kell majd egy rajzoló, aki megcsinálja a portréját, mert elég rossz állapotban van szegény.

- Köszönöm. Megnézed a másikat is?

Jenkins bólintott. Kesztyűt cserélt, és letérdelt a másik holttest mellé.

- Alig pár napja halott, és jobb állapotban van, mint a másik lány. A halál oka itt is ugyanaz, mint az első áldozatnál. Nézd a nyakát! – mutatta, majd végigpillantott a meztelen testen, ami alól fekete fólia lógott ki. – Hm… A comb belső felén sötét foltok, valószínűleg őt is megerőszakolták. Biztosat csak délutánra tudok mondani. Ezek itt késnyomok. Megvagdosta.

- Élt még?

- Szerintem igen. – A férfi hangja megtört volt. – Kapd el! – nézett fel C. J.-re.

- Nem fogja megúszni, ezt megígérhetem. Köszönöm az eddigieket!

- Ha megérkeznek az embereim, és beviszik őket, akkor neki is állok a munkának. – Jenkins levette a védőruháit, és gondosan belerakta őket egy zsákba. Előszedte a zsebéből a telefonját, és rámosolygott C. J.-re. – Megadnád a számodat?

- Persze.

Telefonszámot cseréltek. Megérkeztek a halottszállítók, Ian elbúcsúzott. Alex megállt C. J. mellett.

- Jobban örültem volna, ha vele fekszel össze.

- Meleg?

- Felhívtam a dokit, hogy utána kérdezzek. Azt rebesgetik, hogy homoszexuális, és most éppen nincs senkije.

C. J. felfigyelt Alex hangjában a furcsa mellékzöngére.

- Mi történt?

Alex habozott.

- Hadnagy!

- Fran bekísérte Ellery Morellt kihallgatásra.

C. J. úgy érezte, mintha valaki gyomron öklözte volna.

- Mikor?

- Nem olyan rég.

- És mikor akartad elmondani?

- Már nem vagy az ügyön!

- Még bent van?

- Igen. Frederic Forester az ügyvédje, szóval Fran nem megy vele semmire.

C. J. mély levegőt vett.

- Hogy baszná meg! – tört ki belőle, aztán sarkon fordult, és bevágódott a kocsijába.

- Carrathian! C. J.!

Alex dühösen rázta a fejét, de nem törődött vele. Csak az járt a gondolataiban, hogy segítenie kell a férfinak, és nem akarta végiggondolni, hogy Ellery Morell mikor lett neki ilyen fontos…