6. fejezet

6. fejezet

David döbbenten figyelte a felé mozduló férfit. Még soha nem látta ilyen… veszélyesnek. Ebben a pillanatban úgy érezte, a férfi egy vadállat, mely a prédájára veti magát. Mégis benne volt a lépteiben a türelmetlen vágy, és David gyorsan módosított előbbi véleményén. Nem a prédára… a párjára veti magát. És a szíve úgy kezdett el kalapálni a gondolatra, hogy elakadt a lélegzete.

- Alex… - nyögte, de a férfi már ott volt felette, és leszorította a párnákra. Csókolta, mielőtt tiltakozhatott volna, harapta az ajkát, mielőtt ő felfogta volna, hogy igen, a férfi végre megadta magát neki.

- Fiam… - Nyíló ajtó, majd döbbenten elharapott mondat.

Zavart, megdermedt csend. Alex az apjára meredt, David riadtan összeszorította a szemét. James Ferguson hangja halk volt.

- Keresnek telefonon. – Az ajtó halkan kattant mögötte, ahogy kiment.

Alex lehuppant a fiú mellé, és nagyot fújt.

- A kurva, jó édes anyjába! – morrant, majd a hajába túrva felkapta a kagylót. – Ferguson.

David nem mozdult. Képtelen volt rá. Még soha életében nem szégyellte magát ennyire. Jobban mondva azt szégyellte, aki. Egy prosti…

- Sajnálom, lemerült a mobilom. – Alex előszedte a telefont, és azon igyekezett, hogy bekapcsolja. – Igen, kösz. Jah. Még beszélünk. Persze, megyek. Csá.

Alex visszaejtette a kagylót a helyére, és rámeredt.

- Bocsánat, hogy csak úgy lerohantalak.

- Semmi baj. Hiszen én is akartam, nem igaz?! – David döbbenten észlelte az arcán lecsorduló könnyeket.

Nem néztek egymásra. Alex a fejét csóválta.

- Le akarok feküdni veled, ez a nagy igazság – mondta halkan. – És gyűlölöm magam, amiért egy akarok lenni azok közül a genyók közül, akik megfektettek.

David belecsavarta magát a takaróba.

- Én is akarom, így nem lennél egy közülük.

- De igen. Ezt mindketten tudjuk. – A férfi felállt, az ablakhoz lépett, de David biztosra vette, hogy nem látja, mi is van az ablaküvegen túloldalán. – Kaptam egy ajánlatot. Segít nekem valaki, hogy a kormányzó örökre hűvösre kerüljön.

- Fogadd el.

- Megtettem, mégis… Üzletet kötöttem egy gyilkossal. – Alex hangja tompán koppant. – Ennél mélyebbre már nem igazán süllyedhetek, igaz? – Keserűen felnevetett, és visszafordult a fiú felé. – Délután érted jövök, elmegyünk a temetkezési vállalkozóhoz, hogy elintézzük a temetést. Vigyázz magadra!

- Alex… - David hiába szólt utána, a férfi kisétált a szobából.

Alex komoran megállt a nappaliban. Apja fáradtan nézett rá.

- Tartozol pár magyarázattal, fiam.

- Ne most, apa.

- Akkor mégis mikor? – James hangja éles volt, akár a penge.

- Csak ne most… - Alex már sarkon fordult volna, de mindeddig hallgató anyja hangja megállította.

- Nem húzhatod ezt, édesem. Szóval most akarjuk hallani, mi ez az egész.

- Különben? – Alex érezte, hogy ez a gúnyos kérdés rossz ötlet volt. Anyja szeme össze is húzódott abban a pillanatban. Felpattant, és már ott is állt előtte.

- Különben? Hogy merészelsz velem így beszélni, Alexander Ferguson? A tulajdon szülőddel? Nem egy vagyok a gyilkosok, tolvajok közül, akikkel egész nap körülveszed magad.

- Anya… - Alex érezte, hogy megint hasogat a feje.

- Semmi anya! Leülsz, és elmondod, hogy mégis mi ez az egész.

- Kérlek, anya, légy még egy kis türelemmel…

- Meddig? – Anyja harciassága enyhén szólva sok volt a férfinak.

- A rohadt életbe! – sóhajtotta, majd sarkon perdült. Nekilódult a lépcsőknek. – David! – ordította.

A fiú rémülten futott elébe.

- Mi történt?

Alex berobbant mellette a szobába, felkapta a cuccait, belegyömöszölte egyik régi hátizsákjába, majd a csuklóját elmarkolva végigráncigálta a házon.

- Alex… Ez fáj, engedj el! – David a falnak is beszélhetett volna.

Alex szülei legalább olyan döbbentek és értetlenek voltak, mint ő, amikor Alex lefékezett előttük.

- Kösz az eddigieket, de most nem mondhatok semmit. David velem jön.

- Fiam!

Alex viszont már becsapta maguk után az ajtót. David húzatni kezdte magát, mezítláb volt, és válaszokat akart.

- Elég, Ferguson, a francba!

A válasz késett, Alex egyszerűen felkapta a karjaiba, és úgy ment tovább.

- Elviszlek egy biztonságos helyre. Ott nem eshet bajod. Egyetlen hátránya, hogy ezután egyedül kell ellátnod magad, de neked ez sem gond, nem igaz?

David közvetlen közelről nézte a férfi arcát, a megfeszülő vonásokat.

- Mi történt?

- Magyarázatokat várnak. Mégis honnan a fenéből adjak, mikor magam sem vagyok tisztában semmivel?

- Ezért hurcolsz el egy tök ismeretlen helyre? Te meg vagy húzatva! Úgy viselkedsz, mint egy párját védő neandervölgyi. – David már meg is bánta a szavakat, amikor kimondta. – Bocs.

Alex megállt, és a néptelen, félhomályba burkolózó utcát nézte.

- Fogalmam sincs, mi ütött belém. Ne haragudj!

- Bocsánatot kérsz? – David kuncogott, felvidult az arca. – Ferguson, nálad tényleg kiakadt egy kerék.

- Fogd be! – Alex továbbindult.

David felsóhajtott, majd a vállára hajtotta a fejét, és átkarolta a nyakát.

- Most úgy érzem magam, mint egy hercegnő. A nőt most tegyük zárójelbe, de valahogy így érezhet, amikor a herceg a karjaiban viszi, és eltűnnek a naplementében.

- Szerintem nem ugyanaz a mese a kettő.

- Honnan tudod? Nem tudom elképzelni, ahogy Disney meséket bámulsz!

- Akkor ne hidd! – Alex most döbbent rá, hogy évődik a fiúval.

- Hová megyünk?

- Ide, a másik utcába.

- Aha.

Alex alig bírta visszafogni a mosolyát.

- A nagymamám háza jelenleg üres. Pár éve halt meg, rám hagyta, de én nem akartam bajlódni vele. Apám néha ránéz, elvégzi a javításokat, a fűnyírást, ilyeneket.

- Miért nem adod el?

- Nem tudom. Erre nem gondoltam.

- Bolond vagy, Ferguson.

- Ezért szeretsz, nem? – Alex viccelni akart, de David vállat vont, és így felelt.

- Talán.

Csend borult rájuk. David élvezte az utazást. Alex erősen figyelt, hogy senki nem követi-e őket, majd a kertek alatt átosont vele a házhoz.

- Leteszlek egy kicsit. – Alex előszedte a kulcsait, bementek.

- Hűű… - David megtorpant. A lassan felkelő nap fényében megpillantott lakás álmai otthona volt. – Ez gyönyörű…

- Tetszik? Ennek örülök, mert itt kell maradnod egy ideig. Senki nem tudhatja meg, hogy itt vagy. Majd azt mondom, hogy addig beköltözöm ide, míg tart a házam felújítása. Senki nem fog gyanút reményeim szerint.

David nézte a vidám narancsszín konyha fabútorait, márványlapját.

- Gyere! – húzta beljebb Alex a ház belseje felé. – Anya rendben tartja, szóval sehol egy porszem. A hűtő és a kamra is fel van töltve. Ez a nappali.

David nagyot nyelt. Krémszínű falak, vidám színű bútorok és virágok mindenhol. Az ablakpárkányon, a dohányzóasztalon, a falakon kis kosarakban, a könyvek között a polcon.

- Nagyi szerette a növényeket. Nem volt szívünk kidobni őket… - Alex gyengéden megsimogatott egy apró levelet, és nem tudhatta, hogy David ekkor szeretett bele menthetetlenül. – Remélem, tetszik – fordult feléje mosolyogva, majd elkomorodott. – Mi a baj?

David szíve úgy vert, hogy majd kiugrott a mellkasából.

- Szeretkezni akarok veled – válaszolta, mert egyszerűen nem volt más gondolata. A férfit akarta. Most. Itt.

Alex megdermedt.

- David…?

- Szeretkezni akarok veled. Nem kúrni, dugni, baszni, ahogy másokkal. Szerelmeskedni akarok veled. Nem foglak meggyűlölni, ha utána ennyi volt, de kérlek… csak most… szeress.

Alex lassan letette a vállán lógó hátizsákot.

- David, ez nem jó ötlet. Nem most van itt a megfelelő idő.

- Akkor mikor? – A fiú kétségbeesetten toppantott. – Itt lesz valaha is? – kérdezte csendesebben.

Alex lehunyta a szemét.

- Nem tudom.

David bólintott.

- Értem. Akkor merre találom a fürdőt? – mosolyodott el erőltetett vidámsággal. – Tiszta kosz a talpam, nem akarom összekoszolni a padlót.

Elindult egy irányba, nem is gondolkodott, csak most nem akart a férfi mellett lenni. Szerencséje volt, az első, ahová benyitott, a fürdőszoba volt. A világoskék és sötétkék csempék, és a delfines díszítés normális esetben teljesen megbabonázta volna, de most egyszerűen nem is figyelt rájuk. Nem volt nagy amúgy, zuhany volt kialakítva benne, de neki megfelelt. Ledobálta a ruháit, a pólót, az alsót, és beállt a hideg víz alá. Vacogva állította még hidegebbre, átkarolta magát, és litániaként ismételgette magában: nem számít, nem számít… De számított. 

Erőteljes karok rántották ki a víz alól.

- Megőrültél?! Tüdőgyulladást akarsz kapni?

- Egyedül akarok lenni – mondta, és nem nézett a férfira. – Mit érdekel téged, ha beteg leszek…

Alex érezte, hogy átáznak a ruhái. Vetkőzni kezdett, mire a fiú rámeredt.

- Mit csinálsz?

- Ha a hideg víz alatt akarsz állni, rendben van. Majd én melegítelek közben, nehogy megfázz.

David megrázta a fejét, mert úgy gondolta, biztos rosszul hallotta, de a férfi tovább vetkőzött. Már a nadrágját gombolta, lerúgta a cipőjét. Az ing a mosdókagylóra hullott szárnyaszegett madárként. Az alsó és a zokni is a földön kötött ki. David elfordult. Ezt ő nem bírja ép ésszel… Visszaállt a víz alá, de rosszul számított, ha azt gondolta, hogy a férfit megijeszti egy kis hidegvíz. Hátulról átkarolta, hozzásimult. A teste forró volt, és kemény. David az ajkába harapott, nehogy felnyögjön. Ha ez így megy tovább, ő lesz az, aki megerőszakolja a férfit.

- Mire gondolsz most? Nem kellene megmosni a talpad? És miért ragaszkodsz a hidegvízhez? A forró sokkal jobb, vagy legalább váltogasd.

David remegett. Nem tehetett róla. Nem fázott, mert a férfiból áradó hő őt is melengette.

- Látod? Máris reszketsz. – Alex a csap felé nyúlt, és melegre állította. Pillanatok alatt pára borította be a zuhanykabin falait, és David alig kapott levegőt. A férfi visszasimult hozzá, és belesúgta a fülébe.

- Nem jobb így? Máris nem fázol.

Valóban nem fázott, de úgy érezte, mintha a férfi játszana vele. Mi a célja? Mit akar? Mi a szándéka?

- Alex…

- Igen?

David ránézett, és felsóhajtott. Nem volt más a férfi szemében, csak vágy. A birtoklás vágya.

- Én… - képtelen volt folytatni.

Alex tenyere az arcára simult, majd lassan odahajolt hozzá és megcsókolta. Gyengéd volt, mintha eldöntötte volna, hogy vigyáz a fiúra. Tökéletes ellentéte volt ez eddigi viselkedésének, és David testében szikraként lobbant fel a vágy. Ha eddig azt hitte, ismeri a testét, akkor most kellett rájönnie, hogy eddigi érzései semmik voltak ehhez a lángoláshoz képest.

Összesimulva álltak, zubogott rájuk a forró víz, de ez nem vette kedvüket. Alex nem hagyta, hogy a vágy hevében elsiesse a dolgokat. Lassan csókolta, kiélvezve a fiú ízét, remegő türelmetlenségét. David most jött rá, hogy félreismerte a férfit. Ezernyi arcát látta, főleg a kíméletlen zsaruét, de az nem volt az igazi. Ez az volt. Belecsimpaszkodott a nyakába, és engedte, hogy a férfi felemelje magához, és birtokba vegye a testét.

Alex elvette a tusfürdőt a tartóból, és végigmosta vele. Egyetlen zug sem maradhatott ki, és David torkából apró nyögések szakadtak fel, ahogy a férfi ott térdelt előtte és a combját dörzsölte, majd sort kerített a többi testrészére is. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen érzékeny a térdhajlata vagy a bokája, a lába ujjai. Nem félt, hogy eleshet, tudta, hogy a férfi erősen fogja. Erős, és megvédi őt. Nézte, ahogy előtte kuporog. A hatalmas test behódol neki, és akkor, amikor levetkőzött, nem csak a testét meztelenítette le, hanem a lelkét is. Észre sem vette, hogy sír, míg a férfi fel nem állt, és le nem csókolta őket.

- Mi a baj? – A hangja olyan lágy volt, amilyen még soha.

- Még soha… soha nem bántak velem így…

Alex magához ölelte, és úgy válaszolta.

- Nem érdekel a többi férfi, akivel voltál. Most velem vagy. Neked most én vagyok az első.

David megdöbbent. Ilyen egyszerű lenne? Valami nagy- nagy nyugalom áradt szét benne.

- Te vagy az első valóban… - Elmosolyodott, és ő is a tusfürdőért nyúlt. – Szabad?

- Bánj velem kíméletesen, ha kérhetem. Nem vagyok már fiatal. – Alex hangjában volt némi flört, de a fiú csak azt érzékelte, hogy vágy süt belőle. Rá vágyik. Nem számít neki, hogy hány férfi volt előtte, most csak őt akarja. Ettől úgy érezte, hogy tiszta. Nem mocskos többé. Ez a férfi képes volt arra, hogy lemossa róla az utolsó szégyenfoltokat is.

Alex figyelte, ahogy a fiú tusfürdőt önt a tenyerébe, majd a bőrére keni. Lassan dörzsöli végig a testét, és nem hagy ki egyetlen felületet sem. Az arca nyugodt, de a szemében szenvedély kavarog, az ajka elnyílt, ahogy folyamatosan nyalogatja. Olyan, mintha ő valami édesség lenne, amit szeretne mihamarabb megízlelni. Kénytelen volt lehunyni a szemét, mert egy pillanatra úgy érezte, leteperi és ott helyben a magáévá teszi.

- Kemény vagy… - David hangja forró volt, akadozó. – Tényleg akarsz engem, és nem csak sajnálatból vagy most velem…

Alex a hóna alá nyúlt, és felemelte.

- Ez a baromság meg se forduljon a fejedben. – Megragadta a fiú csuklóját, és odahúzta, hogy megérintse. Az érintésére elégedett morrantás hagyta el a torkát. – Kívánlak…

David egyre mélyebbről szedte a levegőt, és gyengéden a markába zárta a keménységet, mely miatta lett ilyen. Ez teljesen feltüzelte. A férfi azonban elhúzta a kezét, és elzárta a csapot. Kiemelte, és törölközőbe bugyolálta. Végigdörzsölte, megszárította. Alapos volt, David remegett, már nem volt egyetlen normális gondolata sem.

- Én is… - nyúlt egy törölköző után, de a férfi nemet intett. Gyorsan megtörölte magát, majd a karjaiba kapta. Az emeletre indult vele, és Davidet hiába érdekelte a ház, most csak az kötötte le a gondolatait, hogy végigharapdálja a férfi nyakát, és simogassa a mellkasát. Nem kerülte el a figyelmét a tény, hogy Alex gyorsan szedi a levegőt, és az arca megfeszül.

A hálószobában óvatosan letette az ágyra, de David nem engedte el a nyakát. Ráfeküdt, a két combja közé. Lerángatta magukról a törölközőket, és elégedetten sóhajtott, ahogy meztelen testük összeért. David tekintete homályos volt, az arca kipirult. Lábával átkulcsolta a csípőjét, és ettől úgy érezte, nem bírja már soká.

- Engedj el, mert szeretnélek végigcsókolni.

- Most akarlak…

- Én viszont fel szeretném fedezni az érzékeny pontjaid.

David mérlegelt magában, majd a lábai lassan a takaróra csúsztak. Halk sóhajjal figyelte, ahogy a férfi apró csókokkal kényezteti a mellkasát, a hasát, a combjait. Remegett, vonaglott alatta.

- Egy kicsit ideges vagyok… - Alex ajka szinte érintette a vágyát, de ott volt az a szinte. A lehelete viszont forró volt, és David észre sem vette, hogy ívbe hajol a teste.

- Mi… ért? – nyögte.

- Most vagyok először férfival. Fogalmam sincs, hogy… jó-e neked. Nem akarok fájdalmat okozni. 

- Nem… fáj… - David megfogta a férfi kezét, és a szájához vonta. Végigharapdálta az ujjait, majd összenyálazta őket. Finoman vezette magához, és közben egy kicsit félve nézte, nem lát-e a férfi arcán undort vagy valami idegenkedést. A vágyon és a kíváncsiságon kívül viszont nem tudott mást leolvasni róla. Megkönnyebbült, és élvezettel adta át magát a férfinak.

- Ez… így jó? – Alex őt nézte, miközben két ujjával beléhatolt.

- Igen… - David megvonaglott. – Ne… - sóhajtotta, amikor meglátta, hogy Alex a merevedése fölé hajol.

- Miért? Szeretném…

- El fogok menni… ha megteszed…

- Ennyitől? – Alex ujja mélyebbre hatoltak, és érintették a pontot, amelytől David felkiáltott.

- Alex… - Kinyúlt feléje, megragadta a vállát, és húzta magához. – Akarlak.

- Nem akarom, hogy fájjon.

- De nem fog… Alex… - David remegett.

Váratlan mozdulattal félig felült, és ajka a férfi szájára tapadt. A nyelve behatolt a fogai közé, és birokra kelt a férfiéval. A vágy, amely eddig visszafogott lánggal égett, most fellobbant. David visszazuhant az ágyra, és a férfi már ott is volt felette. A tekintete perzselt, az arca kemény volt, nem volt rajta semmi lágyság, de ezt most nem is bánta. Ő a férfit akarta, nem a visszafogott énjét, hanem azt akarta érezni, ahogy kívánja őt. Ennek ellenére gyengéd volt, amikor beléhatolt. Lassan, óvatosan mozdult, és David kiabálni tudott volna türelmetlenségében. Észre sem vette, hogy végigkarmolja a férfi karját.

- Kis vadmacska… - Alex szemében tűz égett, és ezzel az óvatosság is megszűnt. Maga alá igazította a fiút, átkarolta, magához vonta. Beljebb hatolt, és ajkával itta fel a fiú kéjes nyögését. Minden mozdulata maga volt a kéj, David még soha nem érezte ezt. Ilyen lenne, ha valaki a szerelmével szeretkezik? Ilyen nagy lenne a különbség?

- Alex… - Lábával a férfira kulcsolódott, átkarolta a nyakát, és mozdult ő is. Egyszerre nyögtek fel. Alex lehajolt, hogy megcsókolja, ő viszont beleharapott az ajkába. – Még… Ne fogd… vissza magad…

- Nem fáj? – Alex testén finoman gyöngyözött az izzadtság.

- Nem… Olyan jó… Még… soha nem… éreztem így… Még…

Alex feljebb húzódott, felemelkedett, leszorította őt az ágyra. Keményen mozdult, átadta magát a vágynak, és David hálásan fogadta a lökéseket. A forróság lassan körbeölelte, legszívesebben repült volna.

- Alex… Alex… - kiabálta, és az egész teste beleremegett a végső kéjbe. A férfi magához szorította, az ajkát az ajkára. David még hallotta, ahogy káromkodik, de aztán érezte, hogy a férfi is megremeg, és megfeszül a teste. Annyira csodálatos érzés volt, hogy elsírta magát. Csak kapaszkodott a férfiba, és képtelen volt kontrollálni magát. Sírt és nevetett, és közben reszketett a testének minden izma.

Alex felemelte a fejét, nézte őt, és elszorult a torka. Odahajolt hozzá, és megcsókolta. Ahogy a fiú teste összerándult körülötte, érezte, hogy ő ennyivel nem éri be. Még többet akart a fiúból. Mindent, amit csak megkaphat.

David a férfi karjaiban feküdt. Szótlanul ölelték egymást. Nem szóltak, mit mondhattak volna? Miről beszélhettek volna? Nagy szavakkal vallottak volna egymásnak szerelmet? David félt volna bevallani, mit érez. Alex pedig… maga sem tudta, mit is érez pontosan. Szerelem lenne az érzelem, mely a fiú karjaiba húzza-vonja? Vagy csupán színtiszta vágy? Mintha csak kitalálták volna, mire gondol a másik, egyszerre mozdultak, ajkuk egymásra talált, testük szorosabban tapadt a másik bőréhez. Odakint már hajnalodott, amikor a végső eksztázis karjai közé hullottak…

Nicole komoran figyelte exférjét. A lépcsőn álltak, és úgy meredtek egymásra, mint ellenségek.

- Hol van a védencem?

- Nem itt és nem most – válaszolta a férfi, majd úgy tett, mintha leszedne egy szöszt az asszony válláról. – Nagyi házában. Anya odaadja a kulcsot – súgta. – Most mennem kell, dolgom van.

Alex érezte Nicky rászegeződő dühös pillantását, de ez nem vette kedvét. Már volt a kórházban, de Carl állapota nem javult. Tartott egy eligazítást, majd meghallgatta a nyomozóit, és volt már a fejeseknél is. Ennek ellenére pörgött, és ma még nem kellett bevennie egy aspirint sem. Elvigyorodott. Aztán eszébe jutott, hogy remélhetőleg David már felkelt, mert egy kicsit kínos lesz, ha Nicky azon a szétdúlt ágyon talál rá.

- Ferguson!

A kiáltásra megfordult, és megállt. Elmosolyodott.

- Nicsak, kit látnak szemeim! Trixie, te mit keresel itt?

Második felesége csípőre vágott kézzel torpant meg előtte.

- Anyád hívott fel, hogy jó lenne, ha ránéznék a körmödre. Szerencse, hogy éppen itthon vagyok.

- Pompás. Máris nem örülök neked annyira. – Alex sarkon fordult, és nekiindult a folyosónak.

Tévedett, ha azt hitte, hogy az asszony lemarad mögüle.

- Beszéltem Nickyvel is, és amit mesélt… Mégis mi folyik itt? Ferguson, kérdeztem valamit!

A férfi válaszul csak legyintett, és nem állt meg.

- A pokolba veled! – A nő szitkozódott, és utánaeredt. – Válaszolj, ha kérdezlek!

- Mit mondhatnék?

- Tényleg buzi lettél?

Alex majdnem orra bukott, mert döbbenetében nem figyelt a lába elé.

- Mi van? – perdült az asszony elé.

Trixie győzedelmesen hunyorgott.

- Sejtettem, hogy erre felkapod a kis buksid…

- Na, ide figyelj! – Alex akarata ellenére felemelte a hangját.

- Semmi, figyelj ide, te mamlasz! – morrant a nő, és összeszűkült a szeme. – Ne merészelj velem így beszélni, mert felbosszantasz, és eltöröm a karod, ha sokat ugatsz vissza.

Alex mély levegőt vett, és lassan kifújta. Elfelejtette, hogy Trixie nem Nicky… Nem bizony. Ez az asszony vasból van, és kemény az ökle, akár neki. És mindig beváltja a fenyegetéseit.

- Bocsáss meg! Beszéljük ezt meg az irodámban.

Trixie arca azonnal megenyhült.

- Köszönöm.

Az irodában mindenki kimeredt szemekkel bámult rájuk.

- Ezekkel meg mi van? – Trixie visszanézett a válla felett, mielőtt exférje becsapta volna mögöttük az ajtót. – Úgy néznek, mintha szellemet látnának.

- Csupán mostanában sok nekik a jóból… - dünnyögte Alex, és a kis kanapéra mutatott. – Foglalj helyet!

Az asszony meghajolt, és leült. Olyan kecses volt, hogy a férfi elmosolyodott a láttára.

- Igen?

- Sokat változtál.

Trixie felnevetett.

- Valóban. Japán jó hatással van rám. Eleinte úgy éreztem magam közöttük, mint egy elefánt a porcelánboltban, de szerencsére van, aki segítsen, ha elrontok valamit.

- Azt kétlem… - Alex lehuppant melléje, és cigire gyújtott.

- Mit?

- Hogy elrontanál bármit is…

Trixie somolyogva vállat vont, majd jobban szemügyre vette.

- Jól nézel ki. Rosszabbra számítottam.

- Egen… Miért jöttél? – Alex kifújta a füstöt, és komoran nézett az asszonyra.

- Anyád felhívott, és kérte, hogy keresselek fel, mert volt közöttetek némi félreértés.

- Némi? – Alexnek eszébe jutott a jelenet, amit levágott a szülei előtt, és érezte, hogy ég a füle, mint kicsi korában, amikor rossz fát tett a tűzre. – Bocsánatot kell tőlük kérnem.

- Az alap, Ferguson – vágta rá Trixie határozottan. – Szeretnek, és most aggódnak érted.

- Tudom, csak… most ez nehéz időszak számomra. Carl kórházban van.

Az asszony megdermedt. Kedvelte a férfit, régi barátok voltak. Alex esküvői tanúja is annak idején a nyomozó volt.

- Mi történt?

- Baleset. Folyik még a vizsgálat.

- Hogy van?

- Kómában. – Alex néhány szóban elmondta, mi történt.

Trixie felállt, és járkálni kezdett. Mindig ezt csinálta, ha ideges volt. Néha sikerült annak idején ezzel férje idegeire mennie.

- A francba! – morogta. – Sajnálom, Alex, komolyan.

- Tudom, kislány.

Trixie megállt előtte, majd leguggolt, hogy egy vonalban legyen a szemük.

- Akarsz beszélni arról a fiúról?

- Mit kéne mondanom?

- Honnan a fenéből tudjam? – csattant fel Trixie, és máris felállt, hogy újra lyukat járjon a padlóba. – Szereted? Lefeküdtél vele? Egyáltalán nagykorú már?

Alex az utolsó kérdésre felkuncogott.

- Nagykorú, szóval semmi vész.

- Tényleg egy kurva?

- Tényleg.

- Oh, a rohadt életbe! – Trixie kikapott egy szál cigit a kisasztalon heverő dobozból, és rágyújtott. – Mi a fenét akarsz tőle?

- Nem tudom.

- Aha. – Trixie megtorpant előtte, és miközben kifújta a füstöt, megkérdezte. – Akkor másképp kérdezem. A dugáson kívül mit akarsz tőle?

Alex erre nem tudott mit mondani. Vállat vont.

- Nem válaszolsz?

Alex szeme előtt a fiú jelent meg, ahogy magába fogadja őt, és a tekintete elnyeli őt.

- Fogalmam sincs, mit mondhatnék – felelte. – Magam is hiába keresem a választ erre a kérdésre.

- Kurva jó… - Az asszony visszaült mellé, és elnyomta a félig szívott csikket. – Hiába jöttem?

- Igen, de azért jó, hogy eljöttél. Már úgyis régen láttalak.

- Kedves vagy – Trixie vállon veregette. – Ne hajszold túl magad, és azért néha felhívhatnál.

Alex szemében huncut fény villant.

- Én téged? Kettőnk közül ki is keres többet?

- Kapd be, Ferguson! – pattant fel a nő, és az ajtó felé indult. Már kilépett, amikor visszafordult. – Vagy már be is kaptad? – kérdezte nagyot kacsintva, majd a férfi arckifejezésén nevetgélve behajtotta maga után az ajtót.

Alex a fejét csóválva leült az asztalához, és kisvártatva mind a két fülén telefon lógott, a szájából cigi füstölgött, és egyszerre próbált három új ügyet átnézni.

David álmosan pislogva igyekezett odafigyelni Nicole-ra, aki jött, látott, felébresztette őt, majdnem felpofozta első körben, majd lerángatta a konyhába, és épp reggelit készít neki. Neki! És most kiselőadást tart, mintha csak az anyja lenne.

- Szerintem még túl korai, hogy az ágyba vessétek magatokat. Hány napja ismeritek egymást? Nem vagytok már gyerekek. Nem hallottatok arról a dologról, hogy nem eszik olyan forrón a kását?

- Azt biztos erre mondják? – ásított David válaszul.

Nicole harciasan feléje fordult a villát lengetve.

- Ne feleselj vissza!

David nagyot sóhajtott, majd az álom utolsó maradékát is sikerült kipislognia a szeméből. Komolyan bámult az asszonyra.

- Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy nem az édesanyám. A további rossz híreim pedig a következők: még tőle sem tűrném el, hogy beleavatkozzon a magánéletembe, és amúgy meg nem vagyok a gyereke. Nem vagyok már kisfiú, akivel így beszélhet.

- David…

- Nem. Menjen el, ha ezért jött.

Nicole dühödten lecsapta a villát a pultra.

- Azért jöttem, mert tudni akarom, mit akarsz Alextől. A rangját, a pénzét, a farkát?

David érezte, hogy késpengét forgat a mellkasában valaki. Felállt, és betolta a széket a helyére.

- Csupán a szívét, de azt soha nem fogom megkapni, nem igaz?! – kérdezte, majd magára hagyta az asszonyt, aki képtelen volt válaszolni…