5. fejezet

5.

            A hír Michael Garzoni, a híres fotómodell viselt dolgairól bombaként robbant. A riporterek azonnal rávetődtek a témára. Az Államokba éppen akkor visszatérő Garzonit letámadták a repülőtéren, és interjút követeltek tőle. Ugyanígy zaklatták Morrist is, aki egy napig Samnél maradt a régi lakásban, és a hálószobában duzzogott.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen aljas vagy! – lengette az újságot, amikor hazaért. – Most, hogyan fog kinézni, ha hozzámegyek?

- Sehogy, mert nem mész hozzá.

- De igen! – Morris, úgy tűnt, megmakacsolta magát. 

- Ne légy hülye!

- Nem vagyok az. Megtartom a szavam.

- Ő meg hazudik neked!

- Tudom, hogy a te kezed van az ügyben! – bontott fel egy üveg bort Morris dühösen.

- Nem én írtam a cikket.

- Hanem a kis barátnőd.

- July kedves nő.

- Akkor miért nem őt zaklatod?

- Mert téged szeretlek!

- Én meg gyűlöllek! Megvetlek. Eljátszottad a bizalmam.

Sam legszívesebben jól megrázta volna, hogy észhez térjen.

- De persze benne megbízol, miközben tudod, milyen ember?!

- Rá számíthattam, amikor te horgászgattál!

- Te is tudod, hogy ez nem így volt!

Morris lehajtotta az első pohár bort. A szemüvege a pulton koppant.

- Oh, dehogynem, drága Sam! – A zöld szemek aranylóan szikráztak. Sam ágyékában forróság löktetett, ahogy belenézett.

- Istenem, milyen gyönyörű vagy! – nyögte.

Morris olyan erővel csapta le a poharát, hogy eltörött a talpa. Mit sem törődve vele, nagy léptekkel odament hozzá, és lekevert neki egy pofont. Sam engedte, nem mozdult, nem háborodott fel miatta. Újabb pofon csattant az arcán.

- Gyűlöllek! Gyűlöllek, amiért minden gondolatom körülötted forog, és alig várom, hogy hazaérhessek! A raboddá tettél megint, akármilyen keményen küzdöttem ellene! És gyűlölöm magam, amiért ez újra megtörténhetett!

Sam szíve a torkában dobogott.

- Szeretlek! – mondta rekedten.

- Ez nem jelent semmit! Nekem már nem. Nem bízom meg benned többé, és éppen ezért nem fogadlak vissza. – Morris éles szavai tőrdöfésként hatottak. – Inkább élek egyedül, mintsem megint szenvedjek!

- Légy bátor kockáztatni, és nem fogod megbánni!

- Nem. – Morris sarkon fordult, és faképnél hagyta. A vendégszobába vonult, és halkan betette maga után az ajtót.

Sam nekitámaszkodott a falnak.

- Sokat gondolkodtam azon, mennyit áldoznék fel érted az eddigi négy évemből. Abból, amit megszerettem, habár eleinte csak figyelemelterelésnek szántam – vallotta be hangosan, hogy Morris hallja minden szavát. – Aztán rájöttem, hogy nem áldozat az, ha veled lehetek. Vállalok bármit: feladom a halászatot; visszatérek a testülethez, és újra határőr leszek. Az egész világ előtt felvállalom a szerelmünket, és nem fog érdekelni, ki mit mond. Büszke leszek, hogy a párod lehetek. – Kis ideig hallgatott. – Megtennék bármit, hogy újra boldognak lássalak. Ha tényleg ezt akarod… akkor elmegyek. Már holnap reggel. – Ellökte magát a faltól, és beballagott a hálószobába. Az ágy szélére huppant, és a tenyerébe temette az arcát. Morris hangjára felkapta a fejét. A férfi az ajtóban állt, és az ajkát harapdálta.

- Szombatra nem lesz kísérőm, ha elmész reggel.

- És Michael?

- Fulladjon meg! – Morris letépte a gyűrűt az ujjáról, és a szőnyegre hajította. – Az esküvőt ezennel lemondom!

Sam reménykedve nézett rá.

- Ez azt jelenti, hogy…?

- Nem jelent semmit. Nem jövök veled újra össze.

Sam a gyűrűt bámulta, és elmosolyodott.

- Értem. És ha esetleg mindent elölről kezdenénk?

Morris elgondolkodva a hajába túrt. Kócosan, szemüveg nélkül hunyorogva tétova mosoly jelent meg a szája sarkában.

- Esetleg… de ma a vendégszobában alszom.

Sam beleegyezett. Bármibe belement volna, ha van egy kis esélye is annak, hogy Morris visszatér hozzá.

- Michael tud róla, hogy nem lesz esküvő? – kiáltott a férfi után.

- Hagytam egy üzenetet a rögzítőjén – szólt hátra a válla felett Morris, és ránevetett.

Este külön szobában tértek nyugovóra, de ezúttal Sam bizakodva tekintett a jövőre.

* * *

            July megigazgatta Sam nyakkendőjét.

- Nagyon jól nézel ki. Egy kicsit irigylem Morrist.

- Remélem, ő is így gondolja. – Sam nyugtalanul a tükörbe nézett.

Délelőtt levágatta a haját, gondosan megborotválkozott, és felvette a ruhát, amit Morris küldetett a számára.

- Kicsit furcsa ilyet viselnem a viharkabát után.

- Gondolom. Kértem egy interjút Mr. Garzonitól.

- Tényleg? És?

- Mr. Garzoni cáfolja az ellene felhozott vádakat – idézte July férfias hangon, majd cinkosan összenevetett a férfival.

- Ügyes kislány vagy.

- Tudom. Nem akarsz inkább engem elkísérni haza?

- Köszönöm, de vissza kell utasítsalak.

- Ezt el is várom. – Morris hűvös volt, és összeszedett. – Helló, Miss Chase!

- Mr. Baine, örülök, hogy megismerhetem.

Morris szemügyre vette a nőt.

- Köszönöm, amit Samért tett.

- Szívesen.

- Elrabolom Samet.

- Persze, én is megyek. Még dolgom van az irodában.

- Kocsival vagy?

- Nem. Taxival jöttem.

- Elvisszük, Miss Chase. Jöjjön! – Morris nem tudta megállni, hogy le ne söpörjön egy láthatatlan szöszt Sam válláról, és meg ne igazítsa a July által már megigazított nyakkendőt. July mókás arcot vágott, és ettől Sam elvigyorodott.

- Menjünk!

July egész úton Morrisszal beszélgetett. Vitatkozott vele, aztán viccelődtek egy sort. Végül Morris mosolyogva még integetett is neki búcsúzóul.

- Miért van olyan érzésem, hogy ennek a beszélgetésnek a nagy részét holnap olvasni fogom az újságban?

- Majd hétfőn. Hétvégén nem jelenik meg számuk.

Morris rápillantott a szeme sarkából.

- Ezzel nem nyugtattál meg.

- Tudom. – Sam megfogta a kezét, és hátradőlt. – A halászbárka után furcsa érzés limuzinban utazgatni.

- Nem tetszik?

- Azt nem mondtam. Kellemes, bár mindennek vannak árnyoldalai…

Morris kis hallgatás után bólintott.

- Soha nem szerettem, ha az emberek beleütötték az orrukat a magánéletembe, és most kénytelen vagyok elviselni, hogy minden lépésemet figyelik. Igaz, nekem még mindig jobb a helyzetem, mint a színészeknek, akik a filmjeimben szerepelnek.

- Milyen érzés, hogy valóra váltottad az álmodat?

Morris kinézett az ablakon, és ki akarta húzni a kezét Sam ujjai közül, de a férfi nem engedte. Így Sam szemébe nézve válaszolt.

- Nehéz és magányos.

- Morris…

- Veled akartam valóra váltani.

- Sajnálom.

- Megérkeztünk – mondta Morris csendesen.

Sam szeme kitágult.

- Azt nem mondtad, hogy ekkora parti lesz.

A luxus lakótömb előtt garmadával álltak a biztonsági őrök, akik a rajongókat és a riportereket meg fotósokat tartották vissza.

- Beijedtél? – Morris hangja kihívó volt.

Sam nemet intett.

- Hajrá! – Csókot nyomott Morris ajkára, majd elsőnek szállt ki a kocsiból.

A vakuk elvakították, de nem foglalkozott velük, hanem visszafordult, és Morrisnak nyújtotta a kezét. Tudta, hogy ezzel a mozdulattal mindent elárul, de azt akarta, hogy mindenki tisztában legyen vele, a férfi hozzá tartozik. Morris uralkodott az arcvonásain, a tenyerébe csúsztatta a kezét, és engedte, hogy kisegítse. Azonnal felbolydult mögöttük a tömeg. A vakuk még gyorsabban villogtak, riporterek tolták az orruk alá a mikrofonjaikat, telefonjaikat.

- Baine, ki az új partnere?

- Hol van Garzoni?

- Szakítottak?

Morris megpróbálta kiszakítani a kezét Sam szorításából, de a férfi nem engedte. A szemüveg mögött csúnya pillantást vetett feléje, majd a kérdezőkhöz fordult.

- Közös megegyezéssel felbontottuk az eljegyzésünket Michaellel.

- Ki az új partnere? – Az egyik nő szokatlanul erőszakosan tolakodott eléjük.

- Sam régi barátom. A városba érkezett a héten, és volt olyan kedves, hogy a kísérőmül szegődött ma.

- Magát ismerem! – hördült fel hirtelen az egyik férfi. – Benne volt az újságban!

- Sam Clevely! – kiáltott fel egy másik. – Maga mentette meg néhány éve azokat a bevándorlókat, és az elmúlt hetekben Suittékat!

- Sajnos, mennünk kell! – Morris maga után húzta Samet, és elindultak befelé.

A férfi váratlanul termett előttük. Sam csak azért tudott kitérni előle, mert a tengeren hozzászokott a hirtelen elébe lendülő kötelekhez. A vállát így is elérte az ütés. Morris felkiáltott.

- Michael, ne!

- Az ő hibája, meg a tiéd, te kurva! - Garzoni Morrisra vetette volna magát, de Sam elébe állt, és ellökte.

- Hozzá ne merészelj érni!

A biztonsági őrök végre odaértek, és felrángatták a férfit a földről. Visszafogták, ahogy nyálát fröcskölve üvöltözött.

- Azt hiszed, nem tudom, hogy lefeküdtél ezzel a szeméttel?! Ribanc vagy, aki bárkinek szétteszi a lábát!

- Sam, ne! – Morris elkapta Sam karját.

- Ne várd el tőlem, hogy szótlanul tűrni fogom, ahogy sérteget!

A riporterek és a fotósok élvezték a kibontakozó drámát.

- Semmi baj. Most legalább kiderül, milyen ember valójában.

- A stricid meg egy seggfej! – ordítozott tovább Garzoni. – Az újságírónőt dugja, azt a Chase-t, te soha nem leszel neki elég!

Sam arca megmerevedett. A férfi felé fordult. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit mond.

- Négy éve elkövettem azt a hibát, hogy bár szerettem, elhagytam, mert azt hittem, neki úgy lesz jobb. Boldogabb lesz mással. De balszerencsémre összeismerkedett veled. Mindig mondtam Morrisnak, hogy rossz emberismerő, és milyen igazam volt. Egy senki vagy, Garzoni! Egy tolvaj zsaroló, aki kihasznál másokat, és Morrist is csak kihasználtad volna, ha én nem jövök. De visszajöttem, és harcolni fogok érte! Ő hozzám tartozik! Még egy rossz szó róla, és azt is megbánod, hogy megszülettél! Nem érdekel, mit hazudozol rólam, de ha azzal őt bántod, akkor annak csúnya vége lesz!

- Sam…

- Sajnálom! – Sam felsóhajtott, és megszorította Morris kezét. – Tényleg sajnálom. Szeretném meg nem történtté tenni, de nem tudom. Gyáva voltam, hibáztam, és ezzel téged bántottalak. Kérlek, bocsáss meg!

Morris körbepillantott.

- Mindig is a nagyjelenetek mestere voltál… Muszáj volt ezt most, itt?

- Igen. Szeretlek annyira, hogy érted felvállalom a nyilvánosságot. Amíg együtt éltünk, senki nem tudta, hogy nem csak lakótársak vagyunk, pedig szerettelek. Mégis féltem beismerni másoknak a homoszexuálisságomat. Most már tudom, hogy bolond voltam. Szeretlek. Nélküled üres az életem. Nem kezdhetnénk elölről?

Morris figyelte, ahogy a biztonságiak elrángatják a volt vőlegényét. Minden fotós az ő arcára exponált, hogy megörökítse a nagy pillanatot: Morris Baine, a filmproducer szerelmet vall régi kedvesének. Csalódniuk kellett, mert a férfi kihúzta a kezét Saméből, és vállat vont.

- Ezen még gondolkodom.

- Ne már, Morris! – nyögött fel egy nő.

- Baine, ne szemérmeskedjen! – kiáltozott egy fotós.

Sam azonban nem tűnt mérgesnek, inkább követte a férfit befelé. Ezúttal senki nem akadályozta meg őket abban, hogy bejussanak.

Az este kivételesen jól sikerült. Sam eleinte zavarban volt, mert mindenki úgy üdvözölte, mintha régi ismerős lett volna, de aztán felengedett, és ellazult. Morris nem mozdult mellőle, és ettől még inkább megnyugodott. Késő este volt, mire hazaindultak. A limuzinban Morris a vállára hajtotta a fejét.

- Azt hiszem, többet ittam a kelleténél… - mormolta.

- Észrevettem. Akartam is szólni, hogy sok lesz a pezsgő, de nem mertem. Attól függetlenül, hogy el sem mozdultál mellőlem, elég hűvös voltál velem.

- Mégis mit vártál tőlem? Mindenki árgus szemmel leste a mozdulataimat.

Sam fojtottan mosolygott.

- Csak ez volt az oka, hogy nem vallottál szerelmet nekem?

Morris nem válaszolt, csak halkan szuszogott. Sam végigvigyorogta a hazafelé vezető utat. A limuzin sofőrje segített neki feltámogatni a férfit a lakásukhoz, majd egy fejbiccentéssel távozott. Sam bekormányozta Morrist a hálószobába, és óvatosan leengedte az ágyra.

- Hazaértünk? – motyogta a férfi.

- Igen. Maradj csak! Bízd rám magad…

Sam levetkőztette, majd egy szivaccsal végigtörölte az egész testét. Puha törölközővel megszárogatta. Morris halk sóhajjal nyúlt feléje. Félig nyitott szemhéja mögül bámult rá.

- Szeress!

Sam levetkőzött, és mellé feküdt. Megcsókolta. Morris álmos vággyal fordult feléje, ahogy régen. Lustán csókolóztak.

- Még mindig nem bocsátottam meg… - mormolta a fülébe, amikor a nyakát csókolgatta.

Sam megérintette az arcát.

- Keményen fogok küzdeni, hogy elnyerjem a bocsánatodat…

- Hogyan?

Sam apró csókokkal borította a bőrét.

- Szeretni foglak, ahogy még soha azelőtt…

Végignyalta minden porcikáját.

- Minden reggel csókkal ébresztelek…

Megcsókolta, bejárva szájának minden zugát.

- Teljesítem minden kívánságodat…

Felizgatta, megőrjítette.

- A te örömödre törekszem minden alkalommal, amikor együtt leszünk…

- És ha… ez nekem nem elég?

Sam csókja kemény és vad lett. Zihálva váltak szét.

- Rajtad hagyom a nyomát a szerelmemnek…

Beleharapott a vállába. Morris felnyögött.

- Az őrületbe kergetlek…

Az ágyékát nyalta, simogatta, szopogatta. Morris a hajába markolva vonaglott.

- A rabommá teszlek…

- És ha… ezzel még mindig nem érem be?

Sam ujjai a testébe mélyedtek.

- Szeretni foglak…

Morris megemelte a csípőjét.

- Magamhoz láncollak…

Síkosítót szedett elő, és azzal simogatta.

- Elérem, hogy ne legyen más gondolatod, csak én…

Morris megrándult, lábait szégyentelenül széttárva tárta feléje a karját.

- És ne feledd el, hogy… hozzám tartozol…

Morris torkából elfulladó nyögés szakadt fel, ahogy beléhatolt.

- Hogy mennyire szeretlek…

Sekélyen mozdult.

- Hogy nem tudok… élni nélküled…

Mélyebbre hatolt.

- Hogy belehalok, ha… nem lehetek veled…

Morris felkiáltott.

- … mert értelmetlen az életem… nélküled…

Képtelen volt visszafogni magát. Keményen leszorította a férfit, és újra meg újra beléhatolt.

- … és semmi értelme felkelnem reggel… ha nem vagy velem…

Morris átkarolta a nyakát, szorosan összesimultak.

- Hogy a forróságod nélkül…

Sam hangja elfulladt.

- … elpusztulok...

Morris minden mozdulatánál felnyögött.

- … mert szeretlek…

Válaszolt minden lökésre, és mohón csókolta.

- … mindennél jobban…

Amikor találkozott a pillantásuk, már önuralmuk szélén jártak.

- Szeretlek… - lehelte.

Az ujjaik összefonódtak.

- Szeretlek… - ismételte.

Morris ekkor rámosolygott, a régi, vágyott mosollyal.

- Én is szeretlek…

Sam felkiáltott, és az ajkára szorította a száját. A gyönyör úgy burkolta be őket, mint a telihold fénye a világot: sejtelmesen és mégis izgató melegséggel…

Sokáig feküdtek szótlanul, simogatva egymást, elégedetten, hogy a másik ott van, ahol lennie kell. Sam kora reggel mégis arra ébredt, hogy a férfi nincs mellette. Ijedten ült fel. Meztelenül trappolt ki a nappaliba. Morris a foteljában ült, és forgatókönyvet olvasott. Könnyű fehér nadrágot és smaragdzöld inget viselt. Szemüvegén megcsillant a reggeli napfény. Hűvös volt és megközelíthetetlen, befolyásos producer.

- Valami baj van? – vonta fel az egyik szemöldökét.

- Azt hittem, hogy…

- Hogy elhagytalak? – Morris gondosan bejelölte, hol tartott, és félrerakta a szövegkönyvet. – Megérdemelted volna.

Sam szíve reménnyel telt meg, ahogy a férfi felállt, és elébe sétált.

- És?

Morris komolyan a szemébe nézett.

- Sokat gondolkodtam. Ugyanolyan hibás voltam a négy évvel ezelőtt történtekért, mint te. A párod voltam. Észre kellett volna vennem, hogy mi bánt. Én viszont… úgy éreztem, nincs jogom beleavatkozni az életedbe, holott az a közös életünk volt. Inkább a cégnél próbáltam előrébb lépni, és nem törődtem veled. Elszúrtam.

- Nem a te hibád.

- De igen. Legalább annyira, mint a tiéd, és mégis… te soha nem vetetted a szememre, hogy elhanyagoltalak. Sem akkor, sem most. Azt hittem, hogy lezártam a veled való kapcsolatomat, amikor megláttam a neved az újságban. Bebeszéltem magamnak, hogy lesz nekem nélküled, hogy már nem szeretlek. És ráébredtem, mekkorát tévedtem, amikor újra találkoztunk. Olyan sokat változtunk, és mégis… legszívesebben sírva borultam volna a karjaidba, hogy gyere vissza hozzám!

- Morris, ne…

- Gyűlöltem és megvetettem magam érte! Téged hibáztattalak, hogy ne kelljen szembenéznem a saját hibáimmal. Elég szánalmas, nem?

Sam arca ellágyult.

- Egyáltalán nem.

Morris tétován elmosolyodott.

- Szeretlek. Te vagy életem szerelme, még ha ki is röhögöm azokat, akik ilyesmiről beszélnek. Nélküled semmi értelme, hogy megvalósítottam az álmomat. Értelmetlen, hogy felkeljek reggel.

- Mégis megtetted eddig…

Morris megérintette az arcát.

- Mert minden nap reménykedtem, hogy visszajössz hozzám.

Sam magához rántotta, és szorosan megölelte.

- Szeretlek!

- Bocsáss meg nekem, amiért nem voltam jó kedvesed…

- Az voltál. – Sam a homlokához döntötte a homlokát. – Mindketten követtünk el hibákat, és biztos, hogy még fogunk is. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ettől függetlenül szeretnék veled maradni. Veled élni. Gyere hozzám!

Morris szeme tágra nyílt.

- Sam!

- Szeretlek! Gyere hozzám! Viseld a gyűrűm, és legyél a párom! Vagy… nem szeretnéd? – bizonytalanodott el a férfi.

Morris hirtelen nevetésben tört ki.

- Ugye, tisztában vagy azzal, hogy meztelenül állsz előttem, és úgy kérted meg a kezem?

Sam rávigyorgott.

- Ne mondd, hogy nem vetek be mindent a cél érdekében.

Morris megérintette a medált a férfi nyakában.

- Talán Isten mégis… létezik.

Sam Mariára és Lucinda álmára gondolt.

- Nem tudom, de amíg veled lehetek, nem is érdekel.

Morris mosolyogva a karjaiba simult, és átkarolta a nyakát.

- Én is így gondolom… és a válaszom igen… mert bármilyen banálisan hangozzék is, én se élhetek nélküled…