5. Az új főkapitány

5. Az új főkapitány

Kapitányi gyűlést hirdettek. Minden parancsnok megjelent, kivéve Rukiát, aki hazakísérte Ichigoékat Karakurába.

Yamamoto már várta őket, s komolyan túrt a szakállába. Végignézett társain, akik erre elhallgattak, és várakozva álltak sorba.

- Ez az utolsó alkalom, hogy így ülök veletek – sóhajtotta az idős kapitány. – Őszintén bevallom, hogy elfáradtam.  Hosszú út áll mögöttem, és nincs erőm továbbsétálni. Hiszem, hogy a ti tudásotok és erőtök meg tudja védeni a Lelkek Világát.

Unohana szólalt meg elsőnek.

- Kit szánsz utódodnak?

- Sokat gondolkodtam – vallotta be Yamamoto. – Nem kételkedem egyikőtökben sem, ezért kérem, fogadjátok békével a döntésemet. Egy hónapig nem hivatalosan, majd a beiktató ceremónia után már hivatalosan is Ukitake Juushirou lesz az 1. osztag kapitánya, a 13 osztag főkapitánya.

Nem volt ellenvetés, de Komamura közbedörmögött.

- És ki veszi át Ukitake osztagát?

- A 13. osztag vezetője a jelenlegi hadnagy, Kunieda Jian lesz. Már megbizonyosodtunk alkalmasságáról. Bankai-ja igazán különleges. Helyetteséről ő maga fog dönteni az eskütétele után a jövő hónapban.

Csend volt, majd mindegyikük egyenként elbúcsúzott Yamamoto-tól. Byakuyán látszott, hogy nem helyesli a főkapitány döntését, de a parancs az ő számára is parancs volt.

Yamamoto még magához hívatta Ukitake-t, de a többieknek véget ért a megbeszélés. Odakint Hitsugaya azonnal megállította Byakuyát.

- Meddig akarod nálam tartani Jumét? – szegezte neki a kérdést. Byakuya lenézett rá, vállat vont.

- Jelenleg nincs szükségem rá.

- És meddig akarod nélkülözni? – hűvösödött el Toushirou arca.

- Majd küldetek valakit érte, ha feladatom lesz a számára. Addig viseld gondját!

Toushirou tátott szájjal meredt Byakuya után.

- Mégis mi vagyok én? – dühöngte. – A megőrzési osztály?

Több kapitány vigyorogva félrehúzódott az útjából. Ukitake, aki éppen akkor lépett ki Yamamoto-tól, résztvevően rámosolygott. Hitsugaya fejet hajtott neki, majd visszatért az osztagához Ukitake viszont Renji után sietett.

- Renji, feladatom van a számodra.

- Igenis. Lidércek? – csillant fel a férfi szeme.

Ukitake a fejét rázta.

- Nem. Hitsugaya elfoglaltságai miatt nem ér rá, a többieknek pedig más dolguk van, így szeretném, ha te szerveznéd meg a beiktatási ceremóniát.

Renjit kiverte a víz.

- Ezt nem gondolod komolyan? – sápadt el.

Ukitake felvonta a szemöldökét.

- Valami probléma, kapitány? – vette elő a hivatalos hangját. Renji azonnal vigyázzba vágta magát.

- Nincs, Ukitake kapitány.

Ukitake elégedetten folytatta útját. Nagyratörő tervei voltak.

Eközben Hitsugaya a leveleit bontogatta. Matsumoto Juménak magyarázott valamit, nem figyeltek rá.

- … és az e havi számban sikerült lebeszélnem egy interjút Komamura kapitánnyal – lelkesedett a hadnagy a lánynak. Valójában az újságról beszélt, aminek ő volt az egyik szerkesztője. – Erra az oldalra pedig az idei divatból válogatunk majd. Múltkor hoztam pár divatmagazint Karakurából…

Hitsugaya fél füllel odahallgatott. A lányos témákat hallva inkább visszafordult a feladataihoz. Egy piros pecséttel ellátott tekercs volt a következő. Kibontotta, elolvasta, aztán lassan letette az asztalra.

- Matsumoto – szólt szelíden. A hadnagy kérdően nézett fel Juméval együtt.

- Még is mit akar ez jelenteni? – üvöltött rá váratlanul Hitsugaya. Felugrott, és nyitott tenyérrel rácsapott az asztalra. – Én miért csak most értesülök arról, hogy lemondtál a tisztedről és visszavonulsz? Ezt velem kellett volna megbeszélned!

- Normális életet akarok! – vágott vissza a nő. – Úgysem engedtél volna el!

- Honnan tudod? Megkérdeztél? És… és egyáltalán miért?

Matsumoto elfordította a fejét, nem volt ínyére a válaszadás.

- Ki lesz Matsu helyett? – szúrta közbe Jume, a kiabálástól nem zavartatva magát, megmentve ezzel a hadnagyot is.

Hitsugaya szava elakadt. Bizonytalanul felvette a levelet, és elolvasta. Fejét fogva rogyott vissza a székre.

- Byakuya lemondott a hadnagyáról, ezért Kunieda Jume hadnagy ettől a pillanattól kezdve a 10. osztag hadnagya.

- Legalább halfejtől megszabadultam – sóhajtott fel meggondolatlanul Jume… hangosan. Hitsugaya felkapta a fejét.

- Te Byakuyát nevezed halfejnek? – hökkent meg.

Jume elpirult. Hiábavaló lett volna tagadni a nyilvánvalót. Matsumoto először csak mosolygott, végül felkacagott. Jume bizonytalanul csatlakozott hozzá.

- Tényleg halpofája van – ismerte el.

Matsumoto már a hasát fogta, és ekkor lassan Hitsugayának is mosolyra húzódott a szája.

- Kuchiki kapitány, azt hiszem, megérdemli – dőlt hátra a székében.

Kuchiki kapitány a szobájában ácsorgott az ablaknál, és felettébb elégedettnek tűnt. Egy pillanatra elfogta a magány érzése, de aztán gyorsan elhessegette magától.

 Hitsugaya Juméra pillantott.

- Amúgy te mit keresel itt?

A lányoknak tágra nyílt a szeme.

- Ezt, hogy érted? Épp most lettem a hadnagyod – védekezett Jume döbbenten.

- Nem úgy értettem – ingatta a fejét a kapitány. – A báty… vagyis az öcsédet épp most nevezték ki a 13. osztag kapitányává. Azt hittem, átmész hozzá gratulálni.

Jume talpra ugrott, és kirántotta a székből a férfit.

- Ezt nem mondhatod komolyan – rázta szikrázó szemekkel. Hitsugaya feje előre - hátra billegett. – Ez nem lehet. Ez nem történhet meg. Én vagyok az idősebb, az okosabb, az erősebb, a szebb, és mégis ő lett kapitány? Hogy lehetséges ez?

- Nem szerény a kicsi lány – kuncogott Matsumoto derűsen.

Hitsugaya szemei már keresztbe álltak, de Jume még mindig ráncigálta.

- Magyarázd meg, hallod? Hogy lehetséges ez?

- Yamamoto visszavonul, a helyét Ukitake veszi át, Ukitakéét pedig a báty… vagyis Jian.

- Igen, igen, Jian… az öcsém! Hogy én mekkora szerencsétlen hülye vagyok! – borult váratlanul Jume Hitsugaya mellkasára. – Kapitány lett… ez nem igazság! – hüppögte. –Ugye, így van? Nekem kellett volna kapitánynak lenni, én vagyok az idősebb. Ugye, Jégherceg? Matsumoto felvonta a szemöldökét.

- Jégherceg? Én? – pislogott zavartan Toushirou. Matsumoto vihogott.

- Még mindig jobb, mintha törpének nevezne, nem? – Hitsugaya elvörösödött dühében.

Jume nem is figyelt rájuk. Az egereket itatta záporozó könnyeivel.

Kopogás hallatszott. Küldönc lépet be. Egy pillanatra zavartan megtorpant, majd odaadta Matsumotonak a lezárt borítékot, és távozott.

- Újabb baj közeleg – jósolta Hitsugaya, és nem is sejtette, milyen igaza van.