4. Megadás

4. Megadás

Rya nagyot ásítva rogyott le a székre. Hajnali öt óra volt. Rajta kívül már csak Sayoko rakosgatta a kottákat a zongoránál.

- Hogy ment a koktélkeverés? – mosolygott rá a férfi.

Rya legyintett, és ráborult az asztalra.

- Már régen nem voltam ilyen hulla. Azt hiszem, kijöttem a gyakorlatból. Régebben sokkal jobban bírtam a gyűrődést. Talán öregszem.  

- Csupán ellustultál – vetette fel Sayoko, mire csúnya pillantást kapott válaszul. Felnevetett. – Csak egy ötlet volt… Miu-val minden rendben ment? – sétált oda hozzá, és felült az asztal szélére.

Rya megdörzsölte az arcát.

- Szívesen kihagytam volna azt a beszélgetést. Nem gondoltam, hogy így reagál arra, hogy mi ketten együtt vagyunk.

- Elmegy?

- Még gondolkodik rajta. Az előbb hívott, szabit kért. Megoldjuk, de gondban leszek, ha esetleg felmond. Jövő hétfőig átvedlem csaposfiúvá – vont vállat beletörődve. – Ez van – sóhajtotta, majd körülnézett. – Bezárok.

- Én már mindent elintéztem. Inkább menj aludni – simogatta meg az arcát Sayoko.

Rya felállt, egy kicsit zavarban volt.

- Jössz te is?

- Haza kell mennem. Lassan kifosztalak a ruháidból.

- Csak egy váltásnyi van nálad – mormogta Rya, és felkapta a zakóját a székről, ahová lehajította. A nyakkendőt beletuszkolta a zsebébe, majd nagyot nyújtózott.

- Sietek vissza – lépett hozzá a férfi, és beletúrt a hajába. – Ma úgyis zárva leszünk.

Rya az órájára pillantott.

- Jó lenne délben felkelnem – mondta. – Át kell még néznem a múlt heti papírokat, a rendeléseket, és az előjegyzéseket is. A bevételt Jou és Hide elvitték?

- Szokás szerint.

- Legalább arra nincs gondom. Dannel átnéztük az italkészletet, rendelnem kell pár dolgot. – Rya nekidöntötte a homlokát Sayoko mellkasának. – Kezdek kikészülni – nyögte.

Sayoko átölelte, és a feje búbjára támasztotta az állát.

- Butaság! Egy kis alvás után minden rendben lesz.

- Jah, persze… - húzta el a száját Rya. – Délután még végig kell járnom a többi klubomat is. Hosszú napom lesz.

- Elkísérjelek? Ketten gyorsabban végzünk azokkal a fránya papírokkal.

Rya fél szemmel felpislogott rá. Még soha nem kérte, hogy elkísérhesse a másik bárokba, és nem tudott róla, hogy valamelyikbe is elment volna.

- Ezt nem kérhetem tőled – egyenesedett fel. – Az énekesem vagy, nem a személyi titkárom.

- Attól tartasz, hogy nem tudok olvasni? – vonta fel a szemöldökét Sayoko. Egy kicsit bántotta a visszautasítás. Rya azonban a fejét rázta.

- Nem akarlak kihasználni – magyarázta.

Sayoko az ég felé emelte a pillantását.

- Hülye vagy – jelentette ki, és szinte rimánkodva nézett. – Még nem is jártam a klubjaidban – durcáskodott.

Rya töprengett.

- Nincs szükségem a segítségedre, mert vannak üzletvezetőim, de – Bólintott. – gyere, ha annyira akarsz. Viszont nem akarok majd nyavalygást hallani, hogy mikor végzünk már.

- Nem fogok, becsszó! – Sayoko olyan elégedetten vigyorgott, mintha most ajánlották volna fel neki az angol koronaékszereket.

- Akkor rendben. Álmos vagyok, gyere, menjünk aludni! – Rya a kezét nyújtotta neki. Kéz a kézben indultak fel az emeletre. Ő már a zakóját dobta le az ágyra, amikor Sayoko a fürdőszobaajtóban állva megkérdezte.

- Miért egyeztél bele, hogy veled menjek?

Rya értetlenül pislogott, aztán lassan, szégyenlősen elmosolyodott. A férfi a tükörből őt nézte.

- Így legalább egész nap együtt lehetünk – vallotta be zavartan.

Sayoko lezser tartása abban a pillanatban megváltozott. A pillantása olyan volt, mint amikor a vadállat szemléli a vadat. Odalépett hozzá, és Rya érezte, hogy képtelen ellépni előle.

- Furcsa, nekem is ez járt a fejemben, amikor veled akartam menni. És most ezért vagyok itt – érintette meg a férfi mellkasát.

Rya elpirult. Sayoko halkan felnevetett.

- Még soha nem láttam senkit, aki ilyen helyesen tud elpirulni, mint te – mondta csillogó szemekkel.

Rya felnézett rá. Kigombolt ingénél jól látszott nehezen emelkedő és süllyedő mellkasa.

- Ez a helyzet nekem teljesen új – vallotta be. – Egy kicsit tartok ettől a dologtól – suttogta rekedten.

Sayoko egészen közel lépett hozzá.

- Ne akarlak bántani – mormolta Rya szájához egészen közel. – Bízz bennem!

- Nem lennék itt, ha nem így lenne, bár… ez nekem túl… gyors… - nyögte lángoló arccal, zakatoló szívvel, reszketve.

- Én nem úgy látom – nézett a szemébe határozottan Sayoko.

Rya nehezen vette a levegőt. A szája kiszáradt, nyelvével megnedvesítette. A férfi tekintete rátapadt. Sötét volt és vággyal teli. Mégis váratlanul érte, amikor megragadta a gallérját, és magához rántotta. A testük egymáshoz tapadt. Sayoko nyelve akadálytalanul hatolt a szájába, neki pedig eszébe sem jutott tiltakozni. Felnyögött, keze Sayoko zakójába markolt.

A férfi beletépett a hajába, ahogy hátrahúzta a fejét, hogy még mélyebbre hatolhasson a szájába. Rya görcsösen kapaszkodott belé. Már maga sem tudta, mit akar. De abban biztos volt, hogy ezt nem akarja abbahagyni. Nyelve bizonytalanul felfedezőútra indult, találkozott Sayokóéval. Most már ő húzta közelebb a férfit. Keze először tétován, majd egyre határozottabban rángatta az ingét, hogy végre a bőréhez férhessen.

A férfi eközben lecsúsztatta a válláról az inget, végigsimított a mellkasán, a hátán, a csípőjén, a hasán. Beleharapott az ajkába, nyelvük összeakadt. Sayoko szíve össze-visszakalapált. Ágyéka forrón lüktetett. Egész teste megváltásért esdekelt. Rya végre az ing alá jutott. Tenyerét élvezettel simította végig a meztelen bőrön, a férfi torkából tehetetlen nyögés szakadt fel. Találkozott a pillantásuk.

- Rya… - mormolta Sayoko, és egy pillanatra hátrébb húzódott. A férfi szája duzzadt volt, és az ő nyálától nedves.  Szeme fekete, akár az éjszaka. Teste megfeszült, akár az íj felhúzáskor. Egész lénye a folytatást követelte. Sayokóban elszakadt valami. Már egyáltalán nem volt türelmes, csak őt akarta. Újra lecsapott a szájára, durván, erőszakosan, de Rya meg sem rezzent, csupán nekifeszítette a testét.

Együtt rángatták le az ingét, majd Sayoko zakóját, az inge elszakadt, ahogy megrántotta, de most ez sem érdekelte. Egyszerre nyögtek fel, ahogy a bőrük összeért. Sayoko keze Rya fenekére tévedt, a csípőjét a sajátjához szorította. Ugyanazt a vágyat érezte a combjának feszülni, mint ami benne is tombolt. Ajka bejárta Rya arcát, megharapdálta a füleit, fogai végigkarcolták a nyakát, vállát. Rya nyöszörgött. Teste vonaglott.

Sayoko hátrafelé tolta, az ágyra zuhantak, a férfi egyenesen rá, és szégyenteljesen jó volt érezni a súlyát a saját testén. Sayoko ajka a mellkasán járt. Fogai közé vette a mellbimbóját, Rya felkiáltott, belemarkolt Sayoko hajába. A férfi azonban folytatta a kínzást. Nyelve bejárta a hasát, a köldökébe tévedt, majd vissza a mellbimbóhoz, amivel megőrjítette.

Kezei sem maradtak tétlenek, türelmetlenül rángatta Rya övét, a gomb messzire repült, ahogy kettérántotta az anyagot. A cipzár lecsúszott, Sayoko ujjai eltűntek a férfi ölében. Rya megdermedt, lélegzete akadozott, majd jól hallhatóan elakadt, amikor Sayoko ujjai körbefonták.

- Ne… - kapta el a csuklóját, de ahogy találkozott a pillantásuk, lassan mégis visszahúzta a kezét, s rábízta magát a férfira.

Sayoko vad tekintettel lehúzta róla a nadrágot, a zoknit. Maga is levetkőzött, és meztelenül bújt vissza hozzá. Nyelvével az ajkát simogatta, kezével pedig a combját markolta. Rya lassan felbátorodott. Sayoko felé fordult, egyik lábát átvetette a csípőjén, ezzel szinte teljes mozdulatlanságra ítélve. Ágyékuk összeért, és erősen összerándult a testük. A keze végigjárta a derekát, a fenekét, betévedt a combjai közé, és ezúttal Sayoko volt kiszolgáltatva neki. Reszketett.

- Érints meg! – nyöszörögte.

Rya keze megrebbent, de engedelmeskedett. Először finoman érintette, majd egyre erősebben szorította. Sayoko torkából reszketeg, fojtott kiáltás tört fel, és Rya most értette meg, mekkora hatalommal rendelkezik fölötte. Nem is gondolkodhatott ezen sokáig, mert a férfi egy mozdulattal fölébe hengeredett, és leszorította az ágyra.

Hangosan ziháltak, verítékben úszott a testük. A bevetetlen ágyon egymáshoz tapadtak. Sayoko ajka újra Ryáéra simult, majd egyre lejjebb csúszott. Rya ujjai a lepedőt tépték, amikor elérte a combját, majd a nyelve végigsiklott merevedésén. Görcsösen megfeszült, ahogy a férfi a szájába vette. Nyelvével, ajkával dédelgette, kínozta, és Rya tehetetlen volt a rászakadó érzések ellen. Olyan erővel szorította össze a szemét, hogy csillagokat látott. A kéj összeszorította a torkát, sírás kerülgette, és vonaglani akart, ám nem tudott, mert Sayoko erősen lefogta, és mozdulni lehetetlenség volt, de pont ettől lett még gyönyörtelibb az érzés, amely ellen küzdött, mégis alulmaradt. Felkiáltott. A gyönyör úgy cikázott keresztül rajta, akár öreg tölgyfán a belecsapó villám. Hangtalanul rázta a zokogás, testének nem volt ura, nem volt egyetlen gondolata sem, amely ne Sayoko körül forgott volna.

Sayoko őt figyelte. Felhúzta magát, hozzásimult. Lágyan szájon csókolta, és Rya érezte a saját ízét az ajkán. Nem érezte undorítónak, csak nagyon, nagyon intimnek. Felemelte a kezét, és megsimogatta a férfi arcát.

- Köszönöm – súgta rekedten, mert nem tudott mást mondani, mert még mindig kissé kába volt.

Sayoko megfogta a kezét, és végig a szemébe nézve az ölébe húzta.

- Kérlek… - sóhajtotta. – Most még csak ennyit merek kérni tőled.

- Engedd, hogy… - próbált felemelkedni Rya, de nem engedte. Puszta pillantásával visszaparancsolta.

- Nem, most még nem – ingatta a fejét.

Végig egymás szemébe néztek, miközben Sayoko szelíd mozdulatokkal irányította a kezét. Ez meghittebb és bensőségesebb volt, mint amit Rya valaha is átélt. Korábban úgy gondolta, egy nővel is lehet ilyen, de ez most mégis más volt. Két férfi között még nagyobbnak kell lennie a bizalomnak, a tiszteletnek, az érzésnek, hogy igenis a másikat akarják. A férfit figyelte, és megtisztelve érezte magát, amiért teljesen rábízza magát, és megmutatja azt az arcát, amelyet mások nem láthatnak.

Sayoko fojtottan felnyögött, és Rya vállához szorította az arcát. A férfi érezte a kezén a nedvességet, és nem csupán kíváncsiságból emelte a szájához. Végighúzta az ajkán az ujjait, nyelvével nyalta le. Sayoko sötét vággyal a szemében figyelte, szavakkal nem lehetett kifejezni, ami akkor látszott a tekintetében és az arcán. Rya bizonytalanul engedte le a kezét.

- Valami rosszat csináltam? – kérdezte tétován.

Sayoko lassan mély levegőt vett, majd még egyet.

- Milyen érzés?

Rya nyelvén érezte még az ízét, orrában ott érezte az illatát, mely körbelengte. A vágy lassan újra birtokba vette, és érezte a combján, nem ő az egyetlen.

- Megismételhetnénk? – mormolta, és újra megjelent az arcán a halvány pír, mely láttán Sayoko lustán elmosolyodott.

- Biztos vagy benne? – húzódott közelebb hozzá.

Rya bólintott. Semmi tétovázás nem volt benne.

- Még soha nem éreztem így – nézett félre zavartan. – A nőkkel mindig… olyan más volt.

- És ez zavar? – túrt a hajába Sayoko, és Rya beledőlt a mozdulatba.

- Láttam az arcodat, amikor elélveztél – mondta, és zafírként ragyogott fel a tekintete. – Újra látni akarom – tette hozzá. Észre sem vette, hogy elmélyült a hangja, és nem süt más már a pillantásából csak színtiszta vágy.

Sayoko végigdőlt az ágyon. Homlokára tette a karját, arcán halvány mosoly játszott.

- Most nagyon boldoggá tettél – vallotta meg.

Rya végignézett rajta.

- Ezt hol szerezted? – simított végig az oldalán. A vékony fehér heg réginek tűnt, de elég csúnyának ahhoz, hogy feltűnjön az amúgy makulátlan bőrön.

- Belefutottam egy késbe pár éve – vont vállat a férfi. – Nem nagy ügy, bár pokolian fájt.

Rya a mellkasára fektette a fejét, s miközben hallgatta a szíve dobogását, ujjaival könnyedén körözött a köldöke körül. Sayoko teste finoman megrezdült, mire felemelte a fejét.

- Nem akarod elmesélni?

Sayoko egy kis ideig hallgatott, tétovázott, nem akarta elrontani a pillanatot, végül mégis belekezdett.

- Akkoriban egy bárban énekeltem hétvégente. Egész jól ment. Az egyik este egy fickó belekötött a zongoristánkba. Fiatal fiú volt, még kezdő. Néha ittunk egy italt együtt, párszor a barátnője is velünk jött. Kedveltem, mert egész jól lehetett vele dumálni. Szóval azon az estén, annál a fickónál kés volt, amit persze használni akart. Murothai elé léptem. Nem is gondolkodtam, csak leütöttem. A kés meg bennem maradt. Volt is belőle balhé, patakokban folyt a vérem. – Rya érezte, hogy megpróbálja elviccelni a dolgot. – Ez lett az eredménye, sokkal csúnyább volt, de szerencsére belső szerveket nem érintett. Utána sokáig nem léptem fel sehol.

- Miből éltél?

- Éneket tanítottam. Szerettem csinálni.

Rya elmosolyodott.

- Akkor mégis miért hagytad abba, és miért jöttél ide?

- Azért mert szerettem vele foglalkozni, nem jelenti azt, hogy életem végéig akartam csinálni. Murothai szólt, hogy énekest keresel, és szerinte meg kellene próbálnom. Életem legjobb döntése volt, amikor beleegyeztem. Nem is reméltem ekkora sikert… minden téren. – Elvigyorodott, huncutul még kacsintott is hozzá.

Rya felnevetett, és a mellkasára támaszkodva megcsókolta.

- Szeretek veled lenni – vallotta be halkan. – Soha nem mertem senki előtt gyengeséget mutatni, és ettől… - megrázta a fejét, félrenézett. – Előtted önmagam lehetek, mert valahogy úgy érzem, megértesz. Megváltoztattál. Bízom benned. A barátom vagy, és ami egész eddig elképzelhetetlen volt számomra… a… szeretőm.

Sayoko átölelte, magához szorította. Meghatotta a vallomás.

- Nehéz volt kimondani?

- Nem. Magamnak bevallani volt nehéz, miután… - félszegen mosolygott.

- Szeretkeztünk? – fejezte be a mondatot a férfi.

- Több volt ez annál – tiltakozott Rya hevesen. – Úgy éreztem, összeér a lelkünk. – Zavartan elnevette magát. – Nem szoktam ilyen butaságokat beszélni, ne haragudj!

Ám Sayoko arcán olyan gyengédség jelent meg, amitől elakadt a hangja. Lassan fölébe kerekedett.

- Ismételjük meg! – lehelte, és Rya szíve akkorát dobbant, hogy úgy érezte, a férfi is meghallotta. Mohón vágyta a csókot, de ezúttal Sayoko volt az, aki a kezdeményezést várta. Így tehát torkában dobogó szívvel túrt a hajába, és lehúzta magához. Keze végigsiklott a hátán, le egészen a csípőjéig. Nyelve követelőzően járta be szájának minden kis zugát.

Sayoko a mellkasát simogatta. Felnyögött, amikor a férfi megragadta és megszorította a fenekét. Valahogy annyi erő lakozott ebben a mozdulatban, hogy önkéntelenül is behódolásra késztette. Rya egyik ujja a kis lyukhoz ért, amely oly érzékeny volt.

- Ott – nyögött fel, és az egyik ujj belésiklott, engedelmesen, de ellenmondást nem tűrően. Kéjes borzongás futott végig rajta, és átvette a kezdeményezést. Ajka vadul harapta Rya ajkát, érezte nyelvén a vér ízét. Még ebben is volt valami vad, őrjítő kéj. Keze lesiklott az izmos combokon, és gyengéd erőszakkal széttárta őket. Simogatta, masszírozta, kényeztette, kínozta, mire újabb ujj siklott belé. A háta ívbe hajlott, sejtelme sem volt, milyen gyönyörű, milyen érzéki.

- Kérlek – lehelte, nyögte, fuldokolta.

Feltérdelt. Magával húzta a férfit is, és Rya pontosan tudta, mit akar, mire vágyik. Előrehajolt. Először csupán az ajka érintette Sayoko merevedését, aztán a nyelve is végigfutott a csúcsán. Ahogy ajkai közé zárta, Sayoko teste finoman megremegett, és ebben is volt valami tiltott, édes gyönyör. Eleinte csak lassan ízlelgette, aztán egyre inkább felbátorodott. Erősen szívta, nyalta, élvezte, hogy uralkodhat a férfi felett, ahogy nem sokkal ezelőtt Sayoko őfelette.

A férfi hátravetett fejjel nyöszörgött. Volt már része ilyen kényeztetésben, mégis… ez most annyira más volt. Talán a tudat, hogy Rya először teszi ezt? Talán, hogy olyan ártatlanul tette? Fogalma sem volt róla. Úgy érezte, rázuhan a világ. Rya két ujja mozgott benne, a szája pedig olyan forró és nedves volt. Csodálatos. Az ajkába harapott, megborzongott, ahogy az első gyönyörhullámok végigsöpörtek rajta. Rya nem rántotta hátra a fejét, hanem végignyalta, hogy kiélvezze az ízt, mely különleges volt, mert Sayokoé volt.

Kezét lassan visszahúzta, s két kézzel átfogta a férfi derekát. Hangosan, nehezen lélegzett, testén veríték csillogott. Sayoko őt nézte, beitta magába a látványt. Találkozott a pillantásuk. Sayoko ujjai körbefonták, s lassan visszadöntötte az ágyra. Nyelve fürge volt, és ügyes, Rya pedig felajzott. Halkan felnevetett, amikor megérezte a szájában a forróságot, és hallotta a fojtott nyögést Rya torkából.

Összebújtak. Testükön egybefolytak a veríték cseppjei. Rya Sayoko vállán aludt el, arca nyugodt volt, és gyengéd. Sayoko legszívesebben felébresztette volna, hogy igazából szeretkezzen vele, de aztán inkább lehunyta a szemét. Majd… lesz még idő… sok idő…