4. fejezet

4.

Ezúttal is gyümölcsöt vacsoráztak. Nicholas lefeküdt, de nem tudott elaludni. Seita beleolvadt a sötétbe. A férfi felkönyökölt. Eszébe jutott, mit felejtett el. A fiú születésnapját. Visszafeküdt. Azon gondolkodott, mit adhatna neki. Nem volt semmije. Mindene a táborban maradt. Csak a zsebkése volt, meg egy csomag kötözőpólya. Seita visszatért. Nesztelenül kuporodott a férfi mellé. Nicholas nem mozdult. Seita odabújt hozz, akár egy kiscica. Nicholas elszomorodott. Sejtette, hogy a fiú nem kaphatott túl sok ölelést és szeretetet eddigi, rövid élete során.

- Seita…

A fiú megmerevedett, de nem tudott elhúzódni tőle, visszahúzta a mellkasára.

- Nincs semmi baj… Maradj csak!

- Én… azt hittem, alszol. Sajnálom.

- Elfelejtettem valamit tegnap.

- Tegnap? – Seita öntudatlanul is kényelmesebb pozícióra váltott. – Csak…

- Csak. Nem tudok adni neked adni semmit. – Nicholas a zsebébe nyúlt. – Csak ezt.

Belecsúsztatta a kést Seita tenyerébe.

- Régi. Még a nagyapámtól kaptam. Svájci penge, elég strapabíró.

- Nem fogadhatom el. – Seita vissza akarta adni, de még magának se vallotta be, mennyire szeretné megtartani. Még soha nem kapott ajándékot.

Nicholas a sötétben nem látta az arcát. Felcsúsztatta a kezét a nyakáig, és finoman megérintette az ajkát.

- Ssssh… Boldog születésnapot!

Megcsókolta. Seita elhalóan felsóhajtott, de nem a tiltakozás hangja volt. Még közelebb vonta magához, a haját simogatta, és újabb csókot lehelt a szájára. Seita izmai lassan ellazultak. Kellemes borzongás futott végig a testén. Nicholas keze ökölbe szorult, annyira kívánta. Seita megmozdult. Felhúzta a lábát, combján érezte a férfi ágyékát. Megmerevedett.

- Te…

- Sssh… Most maradjunk így, jó? – Nicholas hangja rekedt volt. Seita nem volt buta a tapasztalatlansága ellenére.

- Te kívánsz engem? – motyogta tétován.

Nicholas fojtottan felnevetett.

- Nehezen tudnám letagadni. Sajnálom. Talán mégis jobb lenne, ha ma éjszaka nem mellettem aludnál.

Seita habozott.

- Parancsot kaptam, hogy vigyelek ki téged a veszélyes katonai zónából – mondta komolyan. – Azt hittem, hogy csak rutinfeladat lesz, de… Ajándékot adtál nekem. Én még soha nem kaptam semmit.

- Seita…

- Még soha nem csókolt meg senki!

Nicholas szíve elszorult. Seita folytatta.

- Én ezt nem értem. Soha nem éreztem így. A testem… most más… Pedig te egy férfi vagy… Már nem fázom…

Nicholas magához rántotta, és megcsókolta. Nyelve a fiú fogai közé hatolt. Átfordultak. Nicholas került felülre. Seita a vállába kapaszkodott, és átadta magát az ismeretlen érzéseknek. Nyelve bizonytalanul megérintette a férfiét. Nicholas addig ügyeskedett, míg be nem térdelt a fiú combjai közé. Összesimultak. Seita remegett. A férfi az ajkát harapdálta. Megrezzent, felnyögött.

- Ahh…

Nicholas kirángatta a pólóját a nadrágból, és becsúsztatta alá a kezét. Seita vonaglott, lihegett.

- Minden rendben? – Nicholas lehúzta róla az inget. A fiú a csuklóját szorította.

- Miért?

- Ha tudni akarod… - A férfi hangja megtelt vad tűzzel. – Nagyon rég nem voltam senkivel. Szerettem valakit, de meghalt… Idejöttem felejteni, úrrá lettem a vágyaimon, de aztán jöttél te… Nem vagy senki pótléka, mielőtt ezt gondolnád. Téged akarlak, mert ha holnap meghalok, nem lesz mit megbánnom.

Seita mély levegőt vett.

- Katona vagyok. A vágyaim nem léteztek, mert mindig volt valami, ami fontosabb volt, mint én… - A hangja elhalkult. – Nem bánom, ha holnap meghalok, ha most átölelsz… - A magány sütött a szavaiból.

Nicholas lerángatta róla a pólót. Seita megborzongott a bőrét érő hűs levegőtől. Nicholas levette az ingét, és végigterítette a füvön. Visszadöntötte rá, és végigfeküdt rajta. Seita karjai körbefonták a nyakát. Csókolóztak. A fiú jó tanítványnak bizonyult…

Nicholas ajka lejjebb siklott, csókolgatni kezdte a mellkasát. Érezte a feszes izmokat a sima bőr alatt. Megsimogatta a combját, az ágyékát. A fiú megrándult alatta. Nicholas visszatért az ajkához, gyengéden beleharapott. Ahogy megérintette az arcát, érezte, milyen forró a bőre. Hátrébb húzódott, a fején át lehúzta a pólóját. Egyszerre sóhajtottak fel, ahogy meztelen bőrük összeért. Seita reszkető kézzel simított végig a férfi hátán. Nicholas teste megfeszült. Seitát elbűvölte izmainak játéka. Megismételte a mozdulatot. Nicholas szája ismét megtalálta az övét. Nyelve mélyre hatolt…

Nicholas kicsatolta a fiú övét, majd kigombolta a nadrágját. Keze a fiú meztelen csípőjét simogatta. Seita megemelte a derekát, és remegve hagyta, hogy levetkőztesse, csókokat leheljen a hasára, a csípőjére, a combjaira…

Seita halkan nyöszörögve vonaglott. Nicholas keze ráfonódott a vesszejére. A fiú szeme tágra nyílt, elfulladva felkiáltott. Perzselő tűz áramlott az ereiben. Nicholas ujjai simogatták, kényeztették, soha nem ismert vágyat ébresztve a testében.

- Én… Nicholas… - A halk hang elakadt. Vékony teste megfeszült, majd lassan apró rezzenésekkel elernyedt.

Nicholas melléje feküdt, és lágyan megcsókolta.

- Ez volt az első alkalmad?

Seita mellkasa lesüllyedt, felemelkedett.

- Itt csak harc van – mondta nehezen. – Nincs időd, se társad, se kedved. Amiről nem tudsz, azt nem is kívánod.

Nicholas halántékon csókolta.

- Most nincs harc. Csak te és én. Kívánlak…

- Ez… Nem értem ezeket az érzéseket. Ha fegyvert adsz a kezembe, tudom használni, de most… nem tudom, mit kéne tennem, mondanom. Meg… férfi vagy…

- Zavar?

Seita eltakarta a szemét.

- Nem tudom, mit érzek.

Nicholas föléje hajolt.

- Napok óta vezetsz engem, ki ebből a pokolból. Engedd, hogy ezúttal én vezesselek – kérte. – Bízz bennem!

Seita hallgatott, majd tétován átkarolta a férfi nyakát.

- Jobban bízom benned, mint eddig bárkiben – vallotta be. - Nem tudom, hogy helyes-e, de… Bízom benned! – Ajka Nicholasét kereste.

A férfi keze végigsiklott a fiú meztelen testén. Beleharapott az ajkába, végignyalta a nyakát, a mellkasát. Finoman fogai közé vette a lapos mellbimbókat. Seita megremegett.

- Ahh…

Nicholas ujjai rátaláltak a combok belső felének érzékeny pontjaira.

- Nicholas…

A fiú hangja csupán sóhaj volt. Elhaló lepkeszárnyak levegőben surranó nesze… Nicholas ajka lejjebb vándorolt. A nyelve kíváncsian bekukucskált a köldökébe, majd még lejjebb haladt. Végigcsókolta a combokat. Gyengéden megszorította a fiú merevedését.

- Újra kemény vagy… - suttogta.

- Nem tehetek róla. – Seita ökölbe szorult kézzel próbált uralkodni magán, de ezúttal be kellett látnia, hogy nem nála van az irányítás.

Nicholas nyelvének első érintésére megdermedt.

- Sssh… Engedd el magad! – Nicholas tovább nyalogatta a vessző csúcsát. Seita legszívesebben kiabált volna a gyönyörtől.

A férfi teljesen a szájába vette, és szopogatni kezdte. Seita elharapott egy hangos nyögést. A saját hajába túrt, ívbe feszült a teste. Már az ajkát harapta, hogy elfojtsa kéjes kiáltásait. Nicholas feljebb tolta a lábait, és ujjaival a fenekét simogatta. Seita széttárta a combjait. Nem tudta, mit akar olyan nagyon, de úgy kívánta-akarta, ahogy még soha semmit…

- Kérlek… Nicholas…

A férfi nyelve rátalált az érzékeny, apró lyukra. Seita megvonaglott. Egy ujj siklott belé, majd még egy. Ki-be csúszkáltak a testében.

- Nicholas…

A férfi nehezen szedte a levegőt. Apró csókokkal borította a fiú remegő combjait. Kikapcsolta a nadrágját, és a fiú fölé helyezkedett.

- Ne ijedj meg… - súgta lágyan.

- Nicholas… - Seita ujjai vasmarokkal szorították a karját.

Elakadt a lélegzete, ahogy az ujjak helyére kemény, forró, síkos vessző nyomult. Nicholas a vállára húzta a lábait, és kínzó lassúsággal haladt még mélyebbre.

- Ez… fáj… - Seita egész teste feszes volt.

- Csak még egy kicsit… - Nicholas nem mozdult. Zihált. A fiú vesszejéhez nyúlt. Simogatni kezdte. Seita megvonaglott, a lélegzete elakadt. A fájdalmat átvette valami más… amit még soha nem tapasztalt.

- Nicholas… - Kezével a férfi felé nyúlt.

A férfi egész mélyre lökte magát a testében. Még mélyebbre. Lassan, majd egyre gyorsabban mozgott. Seita minden lökésnél felkiáltott. Abban a pillanatban egyikük se gondolt arra, hogy rájuk találhatnak. Csak egymás létezett, és összefonódó testükben a legvadabb gyönyör, amit valaha átéltek.

Nicholas hozzásimult. Egész testét veríték borította. Seita tökéletesen egyszerre mozdult vele. Leírhatatlan kéj volt, maga a végtelen szenvedély. Egybefolyt testükön az izzadság. Nicholas remegett.

- Seita… - Most először mondta ki a nevét.

A fiú lehunyta a szemét.

- Nicholas… - suttogta.

A szeme előtt ezernyi fényes, aranyszín tűzcsóva izzott, mielőtt kihunyt volna, és belezuhant a végtelenbe. Nicholas érezte a remegését, az összeránduló izmok szorítását. Elengedte magát, és felnyögött. Fekete mélységbe zuhant, s látta a világegyetemet, millió és billió csillagát…

Seita mélyen aludt. Nicholas hallgatta az éjszakai neszeket, és még soha nem érezte magát ilyen elégedettnek, nyugodtnak, boldognak. A fiú úgy bújt hozzá, akár gyerekkorában a kiscicája, ami egy szép napon eltűnt az otthonukból. Nicholasban felmerült a gondolat, hogy mi lesz, ha Seita is eltűnik majd egy szép napon, de elhessegette a zavaró gondolatokat. Belecsókolt Seita hajába, mire a fiú megmoccant. Morgott valamit, és felemelte a fejét.

- Aludj, még a nap se kelt fel.

Seita nagyot ásított.

- Nem baj. Te aludtál? – könyökölt fel.

- Nem, de nem számít. Nem vagyok álmos. – Nicholas visszahúzta a mellkasára. – Maradjunk így még egy kicsit.

Seita felnézett az égre.

- Nemsokára felkel a nap – figyelmeztette a férfit.

Nicholas megérintette az ajkát.

- Még sötét van – mutatott rá a nyilvánvaló tényre.

Seita arca felforrósodott, tűzpiros lett.

- Igen, csak zavarban vagyok.

Nicholas csendesen felnevetett.

- Aranyos vagy.

- Katona vagyok – sóhajtotta a fiú keserűen.

Nicholas magára húzta.

- Most felejtsd ezt el. Most csak légy velem.

Seita érezte, hogy a férfi izgalomba jött. Az eléje tóduló képektől tűzbe borult az ő teste is. A férfi vállára támaszkodva a csípőjére ült. Megcsókolta. Nicholas keze végigsiklott csupasz bőrén. Nyelve könnyed játékba kezdett az övével. Összesimultak. Nicholas ujjai finoman simogatták a fenekét. Megmozdította a csípőjét. A férfi elmosolyodott.

- Milyen érzékeny vagy…

Seita erre nem tudott, mit mondani. A vére ott dübörgött az egész testében, és még soha nem érezte ennyire, hogy él… Nicholas magára húzta. Csókolta, miközben a keze bejárta bőrének minden egyes négyzetcentiméterét. Seita felnyögött. Hátrafeszült a teste. A férfi ajka megérintette a nyakát, végigcsókolta a mellkasát. Elidőzött a mellbimbóinál, közben két ujját a fiú testébe csúsztatta. Addig simogatta, míg a fiú lélegzete el nem akadt.

- Ott… - Seita belekapaszkodott a férfi hajába, és lehunyt szemekkel remegett.

- Mit szeretnél? – Nicholas hangja rekedt volt, az arca borostás, ahogy végighúzta az állát a fiú kulcscsontján.

- Érints meg…

Nicholas felszisszent.

- Hihetetlen vagy… - hördült fel, és megszorította a fiú vesszejét. Felemelkedett, és megemelte a fiút. Seita a vállára támaszkodott, feltérdelt. Zihálva ereszkedett a férfi merevedésére.

- Nich… olas… - Az ajkába harapva fogadta magába a férfit. Teste megfeszült.

A férfi nyelve a szájába hatolt, keze alig érintve a bőrét, végigsiklott a testén. Seita izmai lassan elernyedtek, lábaival átkulcsolta a férfi csípőjét.

- Oh… - Kéjesen nyögött fel, ahogy mélyen magában érezte a kemény vesszőt. Megmozdult, de Nicholas lefogta a derekát.

- Várj! Még ne… Fájni fog…

- De… nem tudok… Most… akarom… - Seita teste újra megfeszült, és Nicholas lélegzete elakadt.

Halkan felmordult, megragadta a fiút, átfordultak. Mélyre lökte magát benne. Össze izma megfeszült, ahogy a teste irgalomért könyörgött. Seita a fűbe markolt, ajkába harapott. A férfi túl lassan mozgott, még többet akart.

- Nicholas…!

A férfi elfúlóan felkiáltott, és mozdult. Újra és újra… Seita remegett. A szeme tágra, az ajka néma sóhajra nyílt. Nicholas megcsókolta, nyelvük érintette egymást, aztán a férfi hátrakapta a fejét és felnyögött. Összeránduló testét érezve Seita lélegzete elakadt. Egy pillanatig tartott a gyönyör kínja, de felért mindennel, amit eddig valaha tapasztalt. Egymásba kapaszkodtak.

- Bocsáss meg… - Nicholas az oldalára fordult. – Nem akartam durva lenni – mentegetőzött.

- Jó volt… Jó… - Seita elmosolyodott, és a férfihoz fészkelte magát.

Összebújva várták a hajnal derengését.