4. Büntetés

4. Büntetés

Byakuya kapitány úgy magasodott Jume fölé, akár egy fekete felhő.

- Mondtam már, hogy utálom a viharokat? – sóhajtotta a lány magában.

- Hadnagy, mivel az én szavaimnak semmi foganatja nem volt, a kapitányi gyűlésen úgy határoztunk, hogy egy ideig Hitsugaya kapitány alatt fog dolgozni a 10. osztagnál. Vegye ezt különleges feladatnak, és végezze legjobb tudása szerint. Rá talán jobban hallgat.

- Pompás, halfej után nyamvadtka jön! – húzta el gondolatban a száját Jume. Természetesen, már ő is hallott arról, hogy összehozták Toushirou-val. Megfogadta, hogy Shunsui kapitánynak is adományoz egy monoklit – rövid időn belül.

- Igenis, kapitány – fennhangon azonban csak ennyit mondott.

- Távozhat! Üzenek, ha szükségem lesz magára.

- Igenis, kapitány! – Jume vigyázzba vágta magát, és távozott.

- Nem fogsz hiányozni, annyit mondhatok! – morogta. Magához vett néhány dolgot, aztán a 10. osztag felé vette az irányt. A kapuknál ezúttal se állította meg senki. Éppen a folyosón kereste Hitsugaya szobáját, ahol jelentkeznie kellett, amikor halk fütyörészés után kopasz, piros szemhéjú férfi bukkant fel. A lány láttán megtorpant, és lassan elmosolyodott. Csípőre tette a kezét, úgy kérdezte.

- Te biztosan Jume hadnagy vagy a 6. osztagból. Hitsugaya kapitányhoz jöttél?

Jume gyanakodva pislogott.

- Te ki vagy?

- Madarame Ikkaku, a 11. osztag harmadik tisztje. Örvendek! Hitsugaya kapitányt a folyosó végén találod. Matsumoto hadnaggyal tárgyal. Nem mondta, hogy vendéget vár.

- Kuchiki kapitány küldött. Egy ideig itt lesz dolgom – válaszolta Jume, és merev izmai lassan elernyedtek. Úgy tűnt, Ikkaku tök normális.

- Csak lenne haja! – gondolta kétségbeesetten. A férfi fején megcsillanó napfénytől vihogni támadt kedve.

- Igazán? No, ez érdekes – vigyorgott még szélesebben Ikkaku. – Nos, akkor jó szórakozást! Még találkozunk.

Jume búcsút intett és folytatta útját. Halkan kopogott az Ikkaku által mutatott ajtón, és belépett.

Toushirou nem hitt a szemének, amikor meglátta. Halványan elpirult, aztán keménységet erőltetett az arcára.

- Jume hadnagy, mi szél hozott?

A lány azonban Matsumoto-ra meredt. Matsumoto vissza rá. Mintha néma párbeszéd folytattak volna, amiből Toushirou hadnagya került ki győztesen. Jume egy pillanatra lehajtotta a fejét, és nagyot nyelt.

 - Hogy én milyen balszerencsés vagyok! Pont ez a nő, pont ő… jaj, nekem! – gondolta.

- Tartsd a szád! – sugallta Matsumoto pillantása. Toushirou gyors bemutatást rögtönzött.

- Jume, ő itt Matsumoto hadnagy, a helyettesem. Matsumoto, a hölgy Jume hadnagy a 6. osztagból. Ti ismeritek egymást? – kérdezte azután gyanakodva.

- Mi? Dehogy! – vágta rá a két nő egyszerre, de kerülték a kapitány tekintetét. Hitsugaya nehezen, de annyiba hagyta a dolgot.

- Nos, miért jöttél, Jume? – fordult a lányhoz.

- Kuchiki kapitány küldött. Melletted kell dolgoznom.

- Mellettem? – rémült halálra Hitsugaya. – Nekem már van hadnagyom!

- Én csak azt teszem, amire utasítást kaptam – tárta szét a karjait Jume.

- Én se szívesen vagyok itt, nyamvadt! Egyik hely rosszabb, mint a másik. Halpofa után jön Jégherceg. Klassz! – gondolta.

- Szó se lehet róla! Nem erről volt szó! – tiltakozott Hitsugaya.

- Persze, a töpszli, hogy még több pletyka kelljen szárnyra! Shunsui nem égetett le még eléggé? No, várj csak, Byakuya! – villogott a férfi szeme, de persze hangosan mást mondott.

- Visszamész!

- Nem!

- De igen!

A végén már kiabáltak egymással. Matsumoto megborzongott, és magára terített még egy köpenyt. Valahogy lehűlt a levegő a szobában. Jume váratlanul hátat fordított Hitsugayának.

- Nem tudsz elmozdítani innen! – szögezte le. Toushirou is más felé fordult.

- Nem fogsz itt maradni! – morogta.

Matsumoto nagyot tüsszentett, és előásott a köpenye mélyéről egy zsepit.

Nyílt az ajtó. Kurosaki Ichigo és kis csapata sorjázott be. Toshirouék láttán megtorpantak.

- Rosszkor jöttünk?

Matsumoto lemondóan legyintett, és kifújta az orrát.

- Gyertek csak! Nincs valakinél még zsepi? Egy kicsit lehűlt idebenn a levegő. Hideg aurája van bizonyos embereknek.

Egyöntetűen a kapitányára és Jumére célzott ezzel. Ichigo vigyorgott.

- Törpe, hogy s mint? - Valaki felszisszent a háttérben, ám Ichigo végre elérte, hogy Hitsugaya odafigyeljen rájuk.

- Kurosaki… - húzta el a férfi a száját, és bemutatta Jumét.

- Ők kicsodák? – húzódott közelebb Toushirouhoz gyanakodva.

- Kurosaki Ichigo kapitány az Emberek Világából. Róla biztosan hallottál már – kezdte el bemutatni vendégeit Hitsugaya. – Inoue Orihime Karakura városból. Ishida Uryuu quincy. Yasutora Chad… nos, ő Chad. Abarai és Kuchiki kapitányokat már ismered. Az a kopasz fickó…

- Madarame Ikkaku – fejezte be a mondatot Jume – Már ismerjük egymást.

Ikkaku lelkesen vigyorgott, és a győzelem jelét mutatta. Jume viszont már nem figyelt rá. Az Ichigo vállán ücsörgő plüssoroszlánt bámulta.

- Jaj, de jó! – kiáltott fel. – Van plüssállatod?

Kon azonnal felfigyelt a lányra, jobban mondva a kebleire. Mielőtt Ichigo elkaphatta volna, már a levegőt szelte.

- Oh, szépséges mellek! – sóhajtotta.

Jume ököllel döngölte a padlóba.

- Hülye dög! Még is mit képzelsz magadról?

Kon felsírt.

- Annyi lelkesedés volt a hangodban…

Jume toporzékolt.

- Én lelkesedtem, nem a melleim, perverz állat!

Kon csendesen sírdogált, mire Orihime megszánta, és a kebleire vonta. Kon felragyogott. Ishida szeme összeszűkült, aztán kiragadta kedvese karjaiból a plüssoroszlánt, és a papírkosárba hajította. Kon csendes lett.

- Hogy bántok szegénykével? – szólalt meg Yachiru az ajtóból. Kenpachi vállán trónolt szokás szerint, és aggódva pislogott Kon után.

- Ő volt – hangzott az egyöntetű válasz. Ishida válaszul összevarrta Matsumoto elszakadt köpenyét.

Kenpachi, Yachiru, Ichimaru kapitány és Jian lépett be a szobába. Hitsugaya arcán megrándult egy izom. Jume viszont halk sikollyal Toushirou háta mögött termett.

- Valami baj van? – érdeklődött szelíden Gin. Jume legszívesebben elrohant volna.

- Neeem! – nyekeregte, és reszketve kihúzódott Hitsugaya mögül. Nyelt egy nagyot, de onnantól kezdve nem nézett egyikükre sem.

- Hová kerültem? Ezért halfej is számíthat egy jó nagy pofonra! Vegyük mindjárt ezt a Kurosaki Ichigo-t. Hallottam róla. Az ereje felér a tizenhárom kapitányéval, ennek ellenére az emberek világában játssza a hiperaktív életmentő, lidércgyilkoló nagymenőt. Inoue Orihime bögyös, vörös csinibaba; nagy, ártatlan szemekkel. Tipikusan papnő alkat, akiért ölne-halna a jóképű főhős, jelen esetben Ishida Uryuu. Utóbbi szemüveges okostojás, a csapat leghidegebb és legidiótább alakja, aki – minő szerencse – még varrni is tud! Yasutora Sado, ismertebb nevén Chad. Zárkózott, hallgatag, ám erős lelkű fickó. Kedvelem. Na, persze csak azért mert egy szava sincs… Egy perverz plüssoroszlán, Kon néven fut. Rá nem is érdemes több szót vesztegetni. Vagy mégis: ha a közelembe, illetve a melleim közelébe jön: ő is gazdagabb lesz pár kék folttal. Cérnaszál se marad belőle! Ezt garantálom. Abarai Renji kapitány, nos ő… idiótaságban viszi a pálmát, ráadásul visszaél a hatalmával. Tapló alak, aki a rangját kihasználva molesztál lányokat. Remélem, még összefutunk a folyosón. Kuchiki Rukia kapitány, halfej sógornője, ha jól tudom. Csendes, szerény, sajnálom a rokonságáért. Viszont, ahogy látom, közelebb áll Ichigohoz, mint egyszerű barát. Hm, ki tudja? Lehet, hogy Ichigo-ban több rejlik, mint elsőre tűnik? No, de itt van Madarame Ikkaku. Jópofa fickó, bár a golyófeje idegesít egy kicsit. Zaraki Kenpachi és Kujasichi Yachiru. Nem semmi ez a böhöm fickó. Tiszta őrült, ahogy hallom. Valahogy nem illik hozzá a babakülsejű Yachiru. Ichimari Gin, no, róla feledkezünk el! A hideg ráz, csak ha látom. Ja, és itt van Jian is. Mily délceg és magas… A fene essen bele! És itt van Matsumoto Rangiku… nagy keblek, örült mosoly. Riasztóbb, mint Zaraki. Oh, és nyamvadtka, a Jégherceg. Hűvös, de tök édes, amikor pirul. Azt mondtam volna, hogy édes? Úgy értettem, hogy hideg, bunkó, ráadásul a legkisebb kapitányként is magasabb nálam. Hogy fulladna meg! Jaj hová kerültem?

Eközben Ichimaru „ kölcsönkérte” Matsumoto-t, és távoztak. Jume fellélegzett. Jian ránevetett.

- Hallom, hódolód akadt.

Toushirou és Jume villámló szemekkel nézett rá, mire megsértődött, és hátat fordított a nővérének. Kenpachi vállon veregette.

- Ne is törődj velük, hadnagykám! Inkább mond meg, nem akarsz csatlakozni az osztagomhoz?

Jian arca elsápadt a rémülettől.

- Inkább nem, köszönöm.

Yachiru kihalászta Kont a szemetesből, és dédelgetni kezdte. Ikkaku elbóbiskolt az egyik sarokban, mire Kenpachi a fülébe üvöltött.

- Felkelni, világ lustája!

Ichigo felnevetett, de nem Ikkakun, hanem Jumén, aki megijedve a kiabálástól, Toushirou nyakába vetette magát. A kapitány elvörösödött, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Félreértés történt – suttogta Jume, és elhúzódott a férfitól. Később senki sem mondta el neki a kapitányok jókedvének okát.