3. nap Top Secret - Az elromlott játékszer

Takami fáradtan lazította meg a nyakkendőjét, amikor belépett a lakásba. Az előtérben felakasztotta a kabátját, megvált a cipőjétől, letette a táskáját. A lakásban csend honolt, holott főnökének, akivel együtt élt, már egy órával előtte lejárt a munkaideje, s nem volt tudomása arról, hogy elment volna valahová.

- Megjöttem – kiáltotta, de nem érkezett válasz. A homlokát ráncolta, megigazította a szemüvegét.

A hálószoba felé vette az irányt, és belesett a félig nyitott ajtón. Felvonta a szemöldökét. Főnöke, s egyben kedvese az ágy mellett térdelt, és el volt merülve... valamiben. Nem akarta végiggondolni miben is, mert nem volt rajta sok ruha. Jobban mondva, semmi. Karcsú háta, széles válla és szép kerek feneke barnább volt, mint az ő bőre. Vágykeltő és csábító, ökölbe szorult tőle a keze. Mögéje osont, lehajolt és átlesett a válla felett.

- Mit csinálsz?

Jonathan akkorát ugrott, hogy ha nem rántja hátra a fejét, állon üti.

- Halálra rémisztettél! – állt fel és szemrehányóan végigmérte.

- Kiabáltam, amikor megjöttem, de te meg sem hallottad. Mit csinálsz? – pillantott el a férfi mellett, közben igyekezett tudomást sem venni a látványról. Aztán érezte, hogy lángba borul az arca. – Mi ez? Miért szedted szét? – mutatott az ágyon heverő vibrátorra. A fekete műpénisz darabokban volt szétszórva.

Jonathan kétségbeesetten pislogott, csalódás volt az arcán.

- Elromlott.

- Tegnap még jó volt! – Takami maga is érezte, ez hogyan hangzik, ezért tovább rángatta a nyakkendőjét és ledobta az ágy szélére. Csípőre tett kézzel, számonkérően állt meg a férfi előtt.

- Az a helyzet, hogy elő akartam készíteni magam, mire hazaérsz, de nem kapcsolt be. Szétszedtem és összeraktam, akkor működött egy darabig, aztán újra leállt.

- Lemerült az elem?

- Akkumulátorral működik.

- Tényleg. Akkor az merült le esetleg?

- Nem tölt. Semmit sem csinál! Átnéztem a vezetéket, a csatlakozást, mindent!

- Van még húsz – emlékeztette Takami. Lecsúsztatta a válláról a zakóját és beakasztotta a szekrénybe. – Nem értem, miért nem dobod ki…

Jonathan összeszorította a száját.

- Ez a kedvencem.

- Válassz magadnak új kedvencet!

- Ezt tőled kaptam! – Jonathan elfordult, majd lehajolt, hogy összeszedje a segédeszköz darabjait.

Takami felsóhajtott. Na, igen, ez igaz volt. Karácsonyra nem tudott mit kitalálni a férfinak. Jonathan gazdag volt, semmiben sem szenvedett hiányt. Takami az utolsó pillanatban bemerészkedett abba a szexshopba, ahol Jonathan törzsvásárló volt. Élete legkínosabb percei közé tartozott, az eladó vigyora láttán legszívesebben kimenekült volna. Végül csak lekapta az első darabot a polcról, fizetett és szemlesütve távozott. Jonathan imádta az ilyen ketyeréket, a legkülönfélébbek sorakoztak a fiókjában, de képtelen volt neki valami extrábbat választani. A legnagyobb meglepetésére Jonathan odáig volt érte és azóta ez volt a kedvence. Most pedig teljes tragédiaként élte meg, hogy nem működött.

- Kapsz helyette másikat – csúszott ki a száján.

Jonathan döbbenten felpillantott.

- Ezt most komolyan mondod?

- Igen. – Érezte, hogy könnyelmű ígéretet tett, de már nem volt mit tenni. – Lesz a születésnapod a jövő hónapban… - jutott eszébe.

- Szeretlek! – A férfi rávetette magát.

- Jonathan! – Takami nekiütközött az ágynak, elvesztette az egyensúlyát és végigzuhantak rajta.

A férfi elégedetten elhelyezkedett a mellkasán és vidáman ráhunyorgott.

- Kiválasztod nekem?

- Interneten körülnézel és amelyik megtetszik, megrendelem. Felejtsd el, hogy besétálok veled még egyszer arra a helyre.

- Ünneprontó – Jonathan durcásan lebiggyesztette az ajkát, de a szeme ragyogott.

- Nem is értem, miért nem jutott előbb eszembe, hogy online vásároljam meg ezt is. Megúsztam volna azt a kellemetlen eladót.

- Akkor még ő volt? Sajnos, kirúgták. – Jonathan bánatosan felsóhajtott. – Állítólag képeket csinált a vevőkről, miközben válogattak.

Takami hátán végigfutott a hideg.

- Rólad is?

- Rólam miért csinált volna? Eleget fizettem neki azért, hogy tanácsokat adjon.

Takami lehunyta a szemét, és elszámolt tízig. Ahhoz képest, hogy Morrigan okos üzletember volt, ha szexről volt szó, iszonyúan naiv tudott lenni.

- Ha megkeres, ugye, szólsz nekem?

- Persze, de ha ő már nincs, akkor eljössz velem a boltba?

- Nem.

- Azt hittem, csak őt nem kedveled...

- Rettenetesen kínos ott lenni.

Jonathan helyezkedett rajta még egy kicsit, teljesen nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetés, jobban mondva Takami közelsége legalább annyira felhevítette, mintha kedvenc játékával „játszott” volna.

- Nem erőltetem, ha nem szeretnéd, pedig az új eladó nagyon cuki.

- Cuki? – Takami fejében vészharang csendült.

- Igen. Még nálad is vékonyabb, alacsonyabb, hófehérebb és hatalmas barna szeme van. – Takami?! – Jonathan hirtelen a férfi alatt találta magát.

- Tetszik?

- Nem fogadtam vakságot – pislogott Jonathan ártatlanul.

- Féltékennyé akarsz tenni?

- Nem kell, anélkül is az vagy. – Jonathan ártatlan tekintetében megjelent a ravasz csillogás. Átkarolta a nyakát és megnyalta a száját. – Mivel a rendelésemre várni kell, és nekem most kellene a játékom, nincs ötleted, mivel lehetne helyettesíteni?

Volt ötlete. Másra is. Rengeteg. Számát sem tudta. Jonathannek köszönhetően lassan ő is ugyanolyan szexmániássá vált, mint a férfi. Jonathan nem bánta, és valójában ő maga sem. A férfi szenvedélye, játékossága és túlcsorduló érzelmei eleinte nagyon furcsák voltak, sokszor volt, hogy nem tudott reagálni, mit kezdeni velük. Félt, hogy soha nem szokja meg őket. Az érzései azonban egyre nőttek és nőttek iránta, s ezek átsegítették a bizonytalanságán. Kitanulta Jonathant, a gondolatmenetét, a reakcióit. Megszokta, hogy az övétől olyannyira más kultúra lehet izgalmas és nagyon sok pozitívummal tud hozzájárulni az életükhöz, a kapcsolatukhoz.

Lehunyta a szemét, ahogy Jonathan ajka csábítóan az övére simult. A nyelvével körberajzolta a szája vonalát, elmerült benne, felforrósította a vérét. A keze közben már az ingjét gombolta, közösen rángatták le. Miközben a nadrágját kapcsolták ki, Jonathan pedig mohón falta az ajkát, megbillent. Jonathan elégedetten használta ki ezt, halk morranással hanyatt döntötte, rávetette magát. Kiszabadított keménységét úgy csókolta, mint előbb a száját. Eleinte csak körbesimította a nyelvével, aztán a szájába vette s ott simogatta, szopogatta tovább. Játszott vele. Mindig ezt csinálta, ő meg zihálva lökte magát hozzá, az ujjait a hajába túrva merült el az élvezetekben.

- Azt hittem, fel akarod készíteni magad… - nyöszörögte.

Jonathan egy éhes cápa vigyorával pillantott rá.

- Most, hogy mondod… - Feljebb csúszott, az ajka az övére tapadt. Lágyan ringatta magát, simogatta önmagát Takami merevedésével, a légzése már akadozott, amikor magába csúsztatta.

A jégkék szempár homályossá vált, elsötétedett, Takami imádta ezt a tekintetét. Ezt az arcát, amit csak ő láthatott. Csak neki szólt, ahogy az érzéki sóhajok, nyögések is, miközben újra és újra a férfi testébe mélyedt. Jonathan ujjai a feje mellett a párnán szorultak ökölbe, a fejét hátravetette, gyönyörű volt és csakis az övé. A hajába markolva lehúzta magához, megcsókolta, az elakadó lélegzetet szívta magába, ahogy a legvégső gyönyörét is.

- Még – lehelte Jonathan a szájára.

- Telhetetlen vagy.

- Ezért is szeretsz… - A férfi mohón csókolta, és ezzel máris kivert minden mást a fejéből. Legfőképp a tiltakozást. Nem mintha amúgy ez megfordult volna a fejében…

Vége