3. Kérlek, légy a szerelmem!

3. Kérlek, légy a szerelmem!

Kaname elgondolkodva bámulta a kávéja felszínét.

- Miért hívattál ki a fotózásról? – Shigeru kis terpeszben megállt az asszony előtt, aki a fotelban üldögélt kávéscsészével a kezében.

Kaname nem volt fából, és bár soha nem gondolt úgy a férfira, most bizony majdnem elcsöppent a nyála. Shigeru haja szanaszét állt, művészien el volt rendezve minden szála. Nos, ezen kívül csak egy szakadt farmert viselt, amely olyan hatást keltett, mintha a vágy vad hevében tépték volna el. Kaname egy reklámfotózásról hívta ki, egy új parfümhöz készítettek fényképeket, mert Shigeru volt a cég reklámarca.

- Rossz híreket hoztam… - felelte, miután összeszedte magát. Letette a poharát, s várakozóan nézett fel a férfira. – Mi legyen most?

Shigeru felsóhajtott, nemtetsző arcot vágott.

- Ezek szerint nemet mondott… - állapította meg.

- Kerek perec elutasított, pedig mindent bevetettem. Még azt is elmondtam, hogy külön te kérted fel erre a munkára. Nem hatotta meg a dolog, bár ettől legalább gondolkodóba esett.

Shigeru láthatóan töprengett.

- Elnézést, Naoteru-san, de folytatnunk kellene a munkát! – jelent meg az egyik asszisztens.

- Igen, köszönöm. Kaname – fordult a nőhöz –, beszélek vele. Bízd rám!

Kaname kételkedő arccal bólintott.

- Rendben. Sok szerencsét!

Shigeru csak nevetett, s magabiztosan visszasétált a stúdióba.

Itoh rámosolygott egy középkorú hölgyre, akinek kivitte a rendelését. Egy számítástechnikai cég ünnepelte fennállásának ötödik évét, s az alkalmazottak elégedett nevetgéléssel, beszélgetéssel töltötték az estét. Itoh-nak eddig nem volt két perc nyugalma sem, de nem bánta. A mai munkáért járó pluszpénz kárpótolta fáradozásaiért.

- Még sört! – kiáltott oda neki egy fiatalember, s már fordult is vissza kollégáihoz.

Itoh összeszedte a kiürült poharakat, üvegeket, felvette még két vendég rendelését, aztán kisietett a konyhába. A szakácson és emberein kívül még a tulajdonos és két pincér teljesített szolgálatot ma este.

- Minden rendben?

- Igen, Kuramoto-san.

Itoh elégedett volt itteni munkájával, s bár főnöke szokatlanul kemény dió volt, az eltelt évek alatt felküzdötte magát mosogatófiúból a pincérségig. Erre különösen büszke volt.

- Itoh, bírod még? – Társa, Izumi rávigyorgott.

- Persze. Te?

Izumi bólintott, s már ott sem volt. Itoh egy perc múlva követte. Éjfél is elmúlt, mire végeztek. A vendégek távoztak, feltakarítottak, majd Itoh Izumival kilépett az utcára.

- Ah, végre! – A férfi nagyot nyújtózott. – Aiko hogy van? Valamikor elmehetnénk valahová négyesben. – Az ő barátnője Aiko ismerőse volt, havonta egyszer be szoktak ülni egy italra a kedvenc helyükre.

Itoh visszagondolt cseppet sem barátságos hangvételű telefonbeszélgetésükre.

- Pipa, mert mára randit beszéltünk meg.

- Majd megbékél. A csajok már csak ilyenek. Vegyél neki egy szál virágot, vágj nagy bociszemeket, és nyert ügyed van.

Itoh elvigyorodott.

- Jah, persze. Ez lehet, hogy Mitsuko-nál beválik, de Aiko-nál kétlem. – Felsóhajtott. Aiko akkora hisztit csapott az elmaradt közös bulizás miatt, mintha a felesége lett volna, vagy ilyesmi. – Hétfőn találkozunk? – kérdezte inkább a fiútól.

- Aha. Jó hétvégét! Már ami megmaradt belőle.

Összeütötték az öklüket, aztán Izumi elindult a buszmegálló felé. Itoh az ellenkező irányba indult, amikor egy alak vált ki az árnyékok közül, s eléje lépett.

- Helló!

Itoh döbbenten meredt a férfira. Shigeru-san fáradtnak tűnt, a haja kócos volt, a ruhája enyhén gyűrött az egész napos munka után. Valami könnyed, ám mégis férfias illat lengte körbe, s Itoh szája kiszáradt. Sikerül valaha is olyan menővé válnia, mint a férfinak? Lehet belőle olyan sikeres, vonzó seiyuu, mint belőle?

- Sajnálom, ha megijesztettelek. – Shigeru enyhén meghajtotta magát.

- Nem, semmi baj, csak meglepődtem. A szerep miatt vagy itt?

- Igen. Hazakísérhetlek? Útközben beszélhetnénk róla, ha nem baj.

Itoh nem messze bérelt egy kis lakást. Alig féléve költözött oda, hogy közelebb lehessen a munkahelyeihez.

- Rendben.

Egymás mellett indultak el. Hétvége révén még mindig sokan jártak az utcán a késői időpont ellenére. Shigeru néha a fiú vállára tette a kezét, vagy megérintette a hátát, esetleg a derekát, nehogy elszakadjanak egymástól, ha nagyobb társaság jött velük szembe. Lefordultak egy kisebb utcába, ahol csend fogadta őket. Itoh lelassította a lépteit, Shigeru alkalmazkodott hozzá.

- Miért nem fogadtad el? – kérdezte halkan, egyenesen belecsapva a beszélgetés kellős közepébe.

- Nagyon hálás vagyok, amiért rám gondoltál, de te is tudod, hogy a Legyél számomra az egyetlen! BL kategóriás mű.

- Itoh, ma már ez teljesen elfogadott…

- Tudom, de… számomra nem. – Itoh habozott, mintha még mondani akart volna valamit.

Shigeru várt, hátha folytatja, végül megunta a hallgatást, és a fejét csóválta.

- Ezzel a szereppel bebizonyíthatnád, milyen tehetséges vagy. Az előítéleteid miatt el fogsz esni ettől a munkától. Ne tedd, kérlek!

- Köszönöm, hogy bízol bennem, Shigeru-san, de már a kezdet kezdetén megmondtam, hogy ilyen műveknél nem vagyok hajlandó közreműködni.

Shigeru komoran zsebre dugta a kezét.

- Nem értelek. Mi az oka, hogy ennyire ragaszkodsz ehhez? Régóta ismerlek, és… tudom, hogy nem olyan vagy, akinek előítéletei lennének másokkal.

Itoh úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a kínos kérdést, s inkább ő fordult a férfi felé.

- Shigeru-san, miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy együtt játsszam veled? Nem hiszem, hogy ennyire jó lennék…  

A férfi erre odanyúlt, és gyengéden meghúzta a haját.

- Te most kételkedsz a meggyőződésemben? Mit gondolsz, miért foglalkoztam veled annyit? Hogy elüssem az időt? Itoh, hogy akarsz a legjobb lenni ebben a szakmában, ha nincs még önbizalmad sem?

- Ez nem igaz! Jó vagyok, és igenis el fogom érni a célom! – keményedett meg Itoh tekintete.

Shigeru megállt, és elég közel hajolt hozzá, hogy érezni lehetett a leheletét és parfümje illatát.

- Tudod, mit mondok? Életed végéig pincérkedni és eladóskodni fogsz! – válaszolta ridegen. Itoh még soha nem látta ilyennek. – Ebben a szakmában nincs helye olyannak, akinek nagy a szája, és kihúzza magát a munka alól. – Itoh tiltakozni akart, de a férfi még nem fejezte be. – Itt vagy elfogadsz egy ajánlatot, vagy búcsút mondhatsz az álmaidnak. Nem lehetsz gyáva! A legelső alkalommal azt mondtad, le akarsz győzni. Úgy nézem, harc nélkül feladtad. Szánalmas vagy! El se hiszem, hogy azért güriztem veled annyit, hogy a végén a legelső szerepet, ami a csúcsra röpíthetne, visszautasítsd. Tudod, hogy nekem hány olyan szerepet kellett elfogadnom, amit utáltam, míg megismerték a nevem, és eljutottam odáig, ahol most vagyok?

Itoh rettenetesen szégyellte magát.

- Nem – suttogta.

- Sokat, nagyon sokat. Évekig dolgoztam, mire megkaptam az első főszerepem. Neked meg szinte az öledbe hullik az egész… - Shigeru keserűen felkacagott, majd legyintett, és továbbindult.

Itoh úgy követte, mintha mázsás köveket cipelne a vállán. Egészen addig hallgattak, míg elértek a lakótömbhöz, ahol lakott.

- Köszönöm, hogy elkísértél.

Shigeru mély levegőt vett.

- Sajnálom. Nem akartam durva lenni. Tudom, hogy biztosan jó okod van, amiért nem fogadod el a szerepet, de kérlek, még egyszer fontold meg. Csak neked akarok jót…

- Tudom, Shigeru-san, és hálás vagyok. – Itoh a kapuból fordult vissza. – Alszom rá egyet, de csak mert te kéred. Jó éjszakát, Shigeru-san!

- Itoh! – A férfi arca árnyékban volt, de Itoh mégis biztos volt benne, hogy reménykedve csillog a szeme. – Kérlek, légy a szerelmem!

Itoh lélegzete elakadt, a szíve úgy vert, hogy majd kiugrott a helyéről. Tudta, hogy a férfi a szerepről beszél, mégis… egy picit szerette volna, ha tényleg… a valóságban is erre kérné. Ez a gondolat teljesen zavarba hozta, és hirtelen azt sem tudta, mit tegyen. Égő arccal sietett fel a lakásába, ledobálta a cuccait, majd szinte rázuhant az ágyára. A mennyezetre bámult, és lázasan gondolkozott. Amikor órákkal később mégis elnyomta az álom, Shigeru-san hangja visszhangzott benne.