3. fejezet

3. fejezet

Alex komoran bámult ki az ablakon. Főnöke éppen kiselőadást tartott neki, de ő szokás szerint oda sem figyelt rá.

- Figyelnél rám? – csattant a férfi hangja, mire kelletlenül megperdült.

- Hagyj már békén! – sóhajtotta. – Most komolyan, mi a ménkűt akarsz tőlem? Ezernyi dolgom van, mennék vissza dolgozni.

- Ferguson, ne bosszants, a jó életbe! Ki akartak nyírni, utána meg eltűnsz, és egy hivatásos hímkurva lakásából szedünk elő hajnalok hajnalán. Arról meg már nem is beszélek, hogy az illetőt gyilkossággal gyanúsítjuk.

- Ne szórakozz velem, baszd meg! – Alex hangja fáradt volt. Órák óta mindenki őt faggatta, közben meg kellett tudnia, mi történt, míg ő nem volt elérhető. Nagyot legyintve elindult az ajtó felé.

- Ferguson!

- Cseszd meg, főnök! – Alex kitárta az ajtót, és onnan fordult vissza. – Nem a Pillangó ölte meg Henry B.-t, és ezt te is tudod. Akkora majmok az embereim, hogy felültek egy névtelen telefonálónak, aki állítólag őt látta akkor este. Láttad már Henry B.-t? Egy százkilós állat. Pillangó pedig még vasággyal sem nyom ötven kilót. Ne viccelj!

- Elfogult vagy!

- Vagyok a fenéket! – Alex dühösen nézett szembe a férfival. – Valaki szórakozik velünk, és ti még fel is ültök neki. Én viszont már régen nem játszom az ovis játékokat. Pillangó nem tehette, képtelenség. Henry B.-t agyonverték. Ő erre képtelen, még akkor sem, ha tudomására jut, hogy a genyaláda benne volt az öccse meggyilkolásában nyakig. Gondolkozz ésszerűen!

Főnöke szeme haragosan villogott.

- Kapsz egy hetet, hogy elfogadható magyarázatot adj nekem. Utána átveszi más az ügyet.

- Ezt nem teheted!

- Kibaszottul megtehetem, te seggfej! – A főnök felemelkedett az asztal mögül. – És tudod, miért? Mert a gyilkossági csoportom vezetője hajnalban egy hímkurva ágyából mászik elő. Fel tudod fogni, mekkora botrány lesz, ha ez a médiasakálok fülébe jut?

Alex a szemét forgatta.

- Szerintem ez engem mennyire érdekel? – kérdezett vissza nyeglén, majd úgy becsapta maga után az ajtót, hogy csak úgy csattant.

Az irodája felé menet előkaparta, és bekapcsolta a mobilját. Azonnal jelezte, hogy számos üzenete van. Mire végighallgatta őket, vörös volt a feje a dühtől. Elsőként felhívta az anyját. Az asszony az első csengésre felkapta.

- Merre kódorogtál, fiam? – kérdezte azonnal, csalhatatlanul megérezve, hogy a fia van a vonal túlfelén.

Alex a szemét forgatta.

- Bocsáss meg, de nem voltam elérhető.

- Észrevettem. Halálra aggódtuk magunkat apáddal. Jól vagy?

- Jól vagyok, anya.

- El tudom képzelni – morogta az anyja kétkedően. – Fogadjunk, hogy a merénylet óta nem öltöztél tiszta ruhába, zuhanyt sem láttál, a kaját meg sem említem.

Alex a lift helyett a lépcsőt választotta, habár az legalább olyan forgalmas volt, mint a főutca csúcsforgalom idején. Nekivetette a hátát a falnak, megállt. Páran futólag odaköszöntek neki, de nem zaklatták. A legtöbben már ismerték, milyen arcot vág, amikor rosszkedvű. Most sem vágott örömteli pofát, így megelégedtek azzal, hogy odabólintottak neki köszönésül. Alex ezt nem is bánta.

- Tévedés, anya. Hajnalban zuhanyoztam, borotválkoztam, tiszta, sőt, vadiúj ruhát öltöttem, és még ettem is.

- Cigit? – kérdezte az anyja ironikusan.

Alex minden baja ellenére halványan elvigyorodott.

- Tisztes kaját.

Az anyja hangja csupa kíváncsiság volt.

- Csak nem összeszedtél valami rendes nőt?

Alex lábai összecsuklottak, lehuppant a lépcsőre. Jöttek, mentek körülötte, de ez őt nem akadályozta abban, hogy a tenyerébe temesse az arcát.

- Nem, anya. Egy barátnál voltam – mondta, és elmúlt kevéske jókedve is.

- Kár, pedig már kezdtem reménykedni. Nem leszel már fiatalabb, és örülnék végre egy unokának.

- Tudom, anya.

- Tudod, persze, hogy tudod, hiszen naponta ezzel rágom a füled. – Az anyja felsóhajtott. – Adom apádat.

- Rendben.

- Alexander? – Csak az apja szólította így.

- Szia, apa.

- Mekkora kár esett a házban? – Apja szokás szerint gyakorlatias volt, és egykori katona lévén, kevésbé óvta a fiát.

- A nappali elég ramaty. Valószínűleg újra kell festetnem, és új bútorokra lesz szükségem.

- Úgy veszem ki a szavaidból, hogy még nem jártál odahaza.

- Nem, apa.

- Megnézzem?

Alex mindjárt halálra rémült.

- Nem kell, köszönöm. Még a mai nap folyamán megnézem, mi a helyzet.

Apját átverni persze nem tudta.

- Attól félsz, hogy rám is szemet vet a merénylőd?

- Apa…

- Nem megyek oda, ha ezzel segítek.

Alex szívéről kő gördült le.

- Köszönöm.

Mielőtt tiltakozhatott volna, anyja újra visszavette a kagylót.

- Egy valami nem fér a fejembe. A barátaid mind olyan semmirekellőek, mint te. Még, hogy valamelyik főzzön neked… Valld be, hogy nő van a dologban.

Alex fejében felvillant egy csábító mosoly, egy szomorú pillantás, egy forró csók. Szavak, amiknek nem lettek volna szabad elhangoznia.

- Sajnálom, anya, hogy csalódást kell okoznom.

Az anyja nem eresztette könnyen. Alex apja sokszor élcelődött azon, hogy a fia a feleségétől örökölte nyomozói vénáját. Amit ki akart deríteni, azt kiderítette még akkor is, ha tűzön-vízen kellett keresztül kelnie.

- És hogy hívják a barátodat? Ismerem? Illő lenne meghívni legalább vasárnap ebédre, ha már volt olyan kedves, és segített neked. – Anyját nem lehetett átverni, pontosan tudta, hogy fia az ismeretlen barátnál húzta meg magát, míg elcsitult a vihar a feje fölött.

- Nem ismered, anya. Most viszont mennem kell.

- Fiam, úgy emlékszem, megtanítottalak arra, hogy a kérdésekre válaszolni illik.

Alex mélyet sóhajtott, mire megsajdultak a bordái. Elfintorodott. Feltámadt benne a düh és a tehetetlenség érzése.

- Sajnálom, anya, de nem hiszem, hogy David el tudna hozzánk jönni ebédre.

- Miért? Dolgozik? Akkor beszélj meg vele egy időpontot.

Alex kis híján felnevetett a helyzeten.

- Nem hiszem, hogy a következő években ráérne.

- Fiam, te most szórakozol velem? – Az anyja hangja gyanakvó volt.

- Davidet épp gyilkossággal gyanúsítják. Szerinted mennyire viccelek? – Alex hangja karcos volt, de maga sem tudta, miért.

Anyja hangja megszelídült.

- Elmondod? – kérdezte gyengéden.

- Folyamatban levő ügyről nem beszélhetek… - Alex úgy darálta a betanult szöveget, hogy még maga is hányingert kapott tőle.

Anyja hangja komor volt.

- Ő volt?

- Nem tudom, anya.

- Mit súgnak az ösztöneid?

Alex összeszorította a fogait.

- Nem ő tette.

- Akkor hagylak dolgozni. – Az anyja hitt neki, nem kellett megmagyaráznia. Hitt a megérzéseiben, amiben ő egy pillanatig kétkedett. – Ha szükséged van valamire, hívj csak. Meg amúgy is gyakrabban hívhatnál, látogathatnál. Az öregség fertőző, fiam, de te már úgyis megkaptad. Szeretünk.

Alex még hallgatta egy kicsit a vonal búgását, aztán újult erővel felpattant. Itt volt az ideje, hogy rendbe tegyen néhány dolgot. Elsőnek felhívta exnejét. Nicole volt az első felesége. Mindketten fiatalok voltak, és hebehurgyák, elhitték, hogy szerelmesek, és ezzel megválthatják a világot. Mégis másként alakult, Nicole azóta újra férjhez ment, két gyerek édesanyja, és a legkiválóbb védőügyvéd, akit Alex valaha ismert.

- Helló, Nicky! – köszönt, és még illedelmes is volt. Saját magát is meglepte.

- Mi újság, nyomozók gyöngye? – A nő hangja gunyoros volt, de nem bántó. Annak idején barátsággal váltak el, ez azóta sem változott, szerencsére. Szüksége volt a nő szakértelmére.

- A segítségedre van szükségem.

- Komolyan? Az enyémre? – A nő hangján érződött, hogy mosolyog.

- Adok neked egy ügyfelet. Már behoztuk, így jó lenne, ha sürgősen érte jönnél, és kivinnéd. Elvileg van ügyvédje, de az visszautasította a védelmét. Nem várhatok, míg kirendelnek melléje valakit.

- Viccelsz, ugye? – Nicky nőietlenül felhörrent. – Te gyilkosok, maffiózók között éldegélsz. Az ügyfél minimum nyolcszoros kéjgyilkos.

Alex menet közben elszedett Arnie-tól egy neki szánt aktát. Türelmet kért Nickytől, majd elüvöltötte magát.

- Na, lazsáló banda! Negyedóra múlva megbeszélés. Addig mindenki kapja össze magát, mert jelentéseket akarok, és sok kérdésre választ várok.

Emberei úgy meredtek rá, mintha hét feje nőtt volna, de ezzel nem törődött. Visszahajtotta a fejét a mobilra.

- Itt vagyok.

- Hallak. Szóval mire számíthatok?

Alex betette az ajtót maga után, és előkapart egy doboz cigit.

- David Eichorn, gyilkossággal gyanúsítjuk. Az áldozat Henry B.

- Az a Henry B.? – szólt közbe Nicky.

- Pontosan. Biztosan hallottál róla, hogy kimúlt.

- Ki nem hallott róla? – hepciáskodott a nő. – Hogy jön a képbe ez a David?

- Nem rég megölték az öccsét. Bizonytalan források úgy vélték, Henry B.-nek is volt köze hozzá. Egy névtelen telefonáló jelentette, hogy látta a helyszínen.

- Ez még nem bizonyít semmit – bújt elő a nőből a védőügyvéd.

- Valóban nem. A gond ott ered, hogy David éjszakai pillangó. Alibije nincs, ha pedig mégis, nem mondja meg.

Nicky hosszú ideig hallgatott.

- Fenébe! – mordult aztán. – Egy fiúprosti védelmével akarsz megbízni?

- Kérlek, Nicky! Te vagy az utolsó reményem.

A nő megint hallgatott, figyelembe vette, hogy a férfi ritkán kér bármit is.

- Egy kérdésem van. Őszinte választ várok, és akkor esetleg lehet róla szó, hogy elvállalom az ügyet.

Alex mélyet szippantott a cigiből. Az üvegen át látta, hogy emberei már tipródnak. Fran ekkor érkezett, odahajolt Carlhoz, beszéltek valamit.

- Kérdezz!

- Miért?

Alex dühödten elnyomta a csikket, és felállt. Vállán megfeszült az ing.

- Mert ártatlan.

- Ez nem a megfelelő válasz, Alex – figyelmeztette a nő.

- Tudom, de jelenleg csak ennyivel szolgálhatok. Jössz?

- Megyek.

- Kösz, jövök neked eggyel. – Alex megkönnyebbülten nyújtózkodott.

- Válaszokkal jössz, nyomozók gyöngye – válaszolta a nő, majd lecsapta a telefont.

Alex ledobta a sajátját az asztalra, majd kinyitotta az ajtót.

- Rühes csürhe, befelé!

Fran érkezett elsőnek, mindjárt le is dobta magát a kanapéra, amit főnöke általában szunyókálásra használt, ha nem akart hazamenni.

- Milyen elegáns vagy ma! – mérte végig. – Úgy látszik, a kurvád jó hatással van rád.

Alex megállta, hogy ne hajítsa ki az ablakon. Fél fenékkel felült az asztala szélére, és a lábát lóbálva cápamosollyal nézett a nőre.

- Hogy van a férjed? – kérdezte kedves hangon.

Fran feje azonnal vörös lett, és kis híján köpködött, mint egy dühös macska.

- Szállj le a magánéletemről!

Alex tisztában volt vele, hogy Fran férje alkoholista, és a nő élete rémálom mellette. Nem akarta megbántani, mert amúgy jóban voltak, de nehezen tűrte, hogy a nyomozója itt jópofizik vele.

- Mert te belevájkálhatsz az enyémbe? – vonta fel a szemöldökét kérdően.

Fran a fogait csikorgatta.

- Bocs, csak meglepett ez az egész.

- Jöhetünk, vagy kinyírjátok egymást? – Arnie dugta be a fejét óvatos vigyorral. Mögötte Carl ásítozott.

- Gyertek! Csüccs, gyermekeim! – Alex hangja egész nyugodt volt, így mindannyian úgy meredtek rá, mintha egy állatkertből szabadult oroszlán került volna az útjukba. – Fejezd be, Fran!

A nő vállat vont.

- Mit kell ezen befejezni? Ki akarnak nyírni, erre te hol húzod meg magad? Egy kurvánál. Könyörgöm, főnök, azt hiszed, vakok vagyunk? Már az első pillanattól szikrázott közöttetek a levegő…

Alex csak pislogott. Remélte, hogy azért a szája nem maradt tátva.

- Aha… - mondta nem túl értelmesen. A fiúkra nézett. – Ti is így gondoljátok?

Arnie szabadkozott.

- Mi nem gondolunk semmire. Fran a nő közöttünk. Neki van érzéke az ilyen dolgokhoz. Igaz, Carl? – Megerősítést váróan a társára nézett.

Carl, akivel általában csak a baj volt, most egészen komolyan válaszolt.

- Nem hiszem, hogy a főnök és a pillangó között van valami. Max. egy kis vonzás, de gondolkodjatok ésszerűen. A főnök, amint egy fiút dug? – Megrázta a fejét. – Nem hiszem. Legalábbis most még biztos nem. Talán később, ha elfogadja, amit érez.

Alex álla a padlón koppant. Most komolyan ilyen átlátszó lenne a társai szemében?

- Oltári – suttogta. – Nem is értem, mit kerestek itt. Nektek valahol pszichológust kellene játszanotok.

Arnie azonnal összébb húzta magát.

- Ajjaj… - motyogta.

Bizony, ajjaj volt, mert Alex jól felhúzta magát.

- Annyira örülök, hogy engem így kielemeztetek, de azért felhívnám a figyelmeteket arra, hogy van pár gyilkos, akit el kéne kapnotok. Fran, mire jutottatok a késes gyilkossal?

- Beismerte, majd visszavonta a vallomását. Elmeszakértőt rendeltünk hozzá, szerintem van valami gógyija.

- Persze, vagy éppen jól tud színészkedni. Ne gondolkodj már hülye libaként! Az Eichorn fiú ügye haladt valamit? – Alex igazából erre volt kíváncsi.

A nő megrázta a fejét.

- Továbbra is semmi.

- Néma csend – egészítette ki Carl.

- A kurva anyátokat, azt van csönd! – üvöltött rájuk a hadnagy. – Mindenki erről beszél, csak ki kéne nyitnotok a fületeket. Az Eichorn fiú halála figyelmeztetés volt a bátyja számára, és aki éjszaka él, az pontosan tudja, mi történt. Csak senki nem mer beszélni, bár meg sem lepődök. Nektek? Rátok még a macskámat sem bíznám!

Carl közbekotyogott.

- Nincs is macskád…

- Kuss, te hülye! – Alex cigire gyújtott. – Mit mondott a boncolás a két csóró fickóról?

- Csúnya haláluk volt.

- Ezt én is tudom. A doki azt mondta, milliméterenként átnézi őket. Semmi?

- Semmi. – Fran a fejét ingatta.

- Henry B. esetében mit tudunk?

- Hogy megvan a gyilkos – vágta rá a választ Fran.

Alex rámeredt. Kifújta a füstöt.

- Úgy gondolod? Bizonyíték?

- Névtelen telefonhívó jelentette, hogy látta az Angyal becenevű fiúprostituáltat abban az időben, amikor Henry B. meghalt.

- Aha. És ti kidoboltátok, hogy mikorra tehető a halál időpontja…

- Dehogy! – Fran fel volt háborodva.

Carl és Arnie viszont összenéztek.

- Elszúrtuk, igaz, főnök? – kérdezte Carl halkan.

Fran tiltakozott.

- Francokat! Behoztunk egy gyanúsítottat, aki történetesen a főnök szeretője.

Alexban felmerült, hogy szájon vágja a nőt.

- Most van a ciklusod, édes? – kérdezte finoman.

Fran arca vörösre gyúlt.

- Te most szórakozol velem? – nyögte.

- Nem, nyomozó, nem szórakozom önnel! – ordított rá Alex. – Hanem kiröhögöm, mert akkora hibát követett el, mint az ólajtó. Egy kezdő zsaru elmondta volna magának, hogy egy névtelen telefonhívás nem bizonyít semmit. Az égvilágon semmit! Átejtettek, édes, ez a kurva nagy helyzet. – Dühösen felpattant, fel s alá kezdett mászkálni, végül megállt az ablaknál, ami tökéletes kilátást nyújtott a számára a szemben levő épületre. Egy fényes villanás magára vonta a figyelmét, de aztán máris elkalandoztak a gondolatai. Egy kicsit elmerengett, majd nagyot morrant. – Gondolkozz ésszerűen, Fran! A fiúk már rájöttek, hogy valaki átvert. Jó lenne, ha te is belátnád, mert ha ragaszkodsz hozzá, csak magadat teszed nevetségessé.

- A kurvád volt – hajtogatta a nő egyre bosszúsabban.

Alex rámeredt.

- A következő ilyennél bepakollak egy asztal mögé irodistának – közölte. – És akkor még finoman fogalmaztam, mit szeretnék tenni veled. – Nekidőlt az ablakpárkánynak, bár hirtelen rossz érzése támadt. Bizsergett a tarkója, mintha figyelné valaki. Lerázta magáról az érzést, és a nőre figyelt. – David Eichorn akkor sem nyom többet ötven kilónál, ha hozzákötözzük egy vaságyhoz. Henry B. valaha versenyszerűen birkózott, versenysúlya soha nem ment száz kilónál alább. Valaki mégis agyonverte. Úgy gondolod, hogy ezt megtehette egy olyan fiú, mint a Pillangó?

A nő habozott. Carl komoran megütögette a térdét.

- Dicséretes, hogy ennyire ragaszkodsz a magad igazához, de a főnöknek igaza van. Képtelenség, hogy Angyal ölte volna meg Henry B.-t.

- Felbérelhetett valakit.

- Megtehette, de véleményem szerint nem tette.

Carl és Arnie is bólintottak.

- Nem illik rá a dolog. Bízik az igazságszolgáltatásban – vélte Carl. – Ez az egyik oka, hogy rászállt a főnökre. Úgy gondolja, hogy a hadnagy meg tudja találni az öccse gyilkosait, és szándékosan használtam többes számot, mielőtt a torkomnak ugranál.

Fran szinte a fogait csikorgatta.

- Átver titeket.

Alex hosszú pillanatig hallgatott, majd visszafordult az ablakhoz.

- Gondolkozz, Fran, és tedd félre az ellenérzéseidet, amelyeket a prostik iránt táplálsz. Pillangó prosti, egy alkalommal lefekszik Mickyvel, aki teljesen a rabja lesz. Talán az is közrejátszik ebben, hogy a fiú nem hajlandó félni tőle. Sőt, nemet mond, amikor a kurvájának akarja. Meg akarja fenyíteni, rá akar ijeszteni. Ráküld két barmot, akik az ajtaja előtt strázsálnak, míg ő fent várakozik. Pontosan tudja, hogy az embereivel nem tudja megfélemlíteni. Meglepetés éri. Pillangó helyett Kyle érkezik. Példát akar rajta statuálni, de valami félresiklik. Kyle halott… - Felsóhajtott. – Így is jó, talán Pillangó hamarabb beadja a derekát, ám a fiú bosszút esküszik. El akarja kapni. Összeáll egy zsaruval, esküdt ellenségével, és kutakodni kezd. Addig bájolog, kedveskedik, míg valaki beszélni nem kezd. Elköp két nevet, így velük végezni kell. Példamutató módon, hogy az áruló tudja, neki is ilyen sorsot szán, ha még elkotyog valamit. Ám az alvilágban pletykák kapnak szárnyra, hogy Henry B. tud valamit, talán ő is ott volt Pillangónál akkor este. Henry B.-t is el kell tenni láb alól. Ugyanekkor megpróbálkozik az én megölésemmel is, hátha szerencséje lesz. Embere elbaltázza, pedig hajnalra időzítik a támadást, amikor mindenki alszik, köztük nagy valószínűséggel én is. Mázlim van, hiszen két csavargó ráakad Henry B. tetemére, és rendőrért szaladnak. Fran felhív, így a terv meghiúsul. Túlélem. Ekkor újabb tervet eszel ki. Ha nem kaphatja meg Pillangót, akkor bizony nem lesz senkié. Ha sikerül börtönbe juttatnia, ott bármikor érheti sajnálatos baleset. Megbíz valakit, hogy vállalja a névtelen telefonáló szerepét, és esküdik, hogy a fiú ott volt Henry B.-nél, és ő ölte meg. Természetes, hogy behozzuk a fiút, bár az egész helyzet gyanús. A névtelen telefonáló miért várt egy napot, míg megkeresett? Miért téged? Honnan tudja, hogy te vezeted a nyomozást? Honnan ismeri Pillangót? Egyáltalán megbízható, vagy Pillangó egyik ellensége, exe, stb.-je? És akkor még nem beszéltem arról, hogy Pillangó nem elég erős, hogy megölje Henry B.-t. Felbérelhetett valakit, de miből fizeti ki? A testével? Ne röhögtessen ezzel senki.

- Nem mondja meg, hol és kivel volt akkor este – szúrta közbe Fran jeges hangon.

- Ő abból él, hogy jól tud hallgatni. Nem fogja elárulni a kuncsaftjait.

- Mi a francért véded annyira? – Fran felpattant. – Mit tud az ágyban, amivel így az ujja köré csavart?

Alex megpillantott egy fémes villanást a szemközti épület egyik ablakában. Valahol mélyen feltámadt benne a gyanakvás, egy kósza félelem… Fél szemmel a nőre pislogott.

- Most szívesen szájba vernélek – közölte hűvösen. A torkában dobogott a szíve. Mikor érkezik vajon a megváltó golyó? Fájni fog? Mert az ott szemben nem tréfál, hiszen már egy ideje figyeli őt. Mert az ott szemben biztosan nem egy üveg csillanása, nem. Valami sokkal rosszabb annál. Ellépett az ablaktól, és abban a pillanatban berobbant az üveg, és a feje tetejére állt a világ.

Alex épp a mentőssel vitatkozott, amikor Nicky befutott. A nő dühösen száguldott be az irodába.

- Ferguson, mi folyik itt? Alig akartak beengedni, azt mondták, lezárták a környéket, mert merénylet történt. Mi folyik itt?

- Semmi, nyugodj meg! – Alex elhessegette a mentőst, és felállt. A kötszer alatt sajogtak a kezén vágott sebek.

- Megsérültél? Alex… - A nő lecsapta a táskáját, és megragadta a vállát. – Mi történt?

- Rálőttek – nézett fel az egyik helyszínelő, aki épp a golyókat szedte ki a bútorokból. – Mázlija volt, újfent.

- Kuss! – szólt szelíden Alex. – Gyere velem! – intett a nőnek, és kiballagott az irodából. – A védenced neve David Eichorn. Az ügyvédje visszautasította a védelmét, ne kérdezd, miért. Nem sok mindent tudunk rábizonyítani, de nincs biztonságban. Vidd el innen, kérlek.

- Alex… - A nő alig tudott vele lépést tartani. – Még nem válaszoltál a kérdésemre.

- Ne gyere te is azzal, hogy nem tartom be az illemet, mert akkor elküldelek a búsba – csattant fel a férfi. Fáradtnak tűnt, dühösnek.

Az asszony jobban megnézte magának. Az újnak tűnő ruhákon ráncba szaladt a homloka. Az apró vágások láttán – melyekről később megtudta, üvegszilánkok okozták őket – felszaladt a szemöldöke.

- Ferguson, ki akartak nyírni, és te csak azzal törődsz, hogy rám bízz egy köcsögöt? – hitetlenkedett.

- Ő az ügyfeled, szóval vigyázz a szádra.

- Te most szórakozol velem? – A nő kis híján sikoltott. – Ezt nem hiszem el… Biztos agyrázkódásod van.

- Van, a faszt! – Alex aláírt egy papírt, amit az orra alá dugott egy egyenruhás, majd leballagtak a fogdába. – A fiú Angyal becenévre hallgat. Az egyik régebbi ügyfele nem más, mint a nagy Micky.

- Ah, sejthettem volna, hogy itt van a kutya elásva – sóhajtotta Nicky. – Vall ellene?

- Francokat! Viszont veszélyben van. Miest Micky fülébe jut, hogy nem tartottunk benn gyilkosságért, rá fog szállni.

- Mi a csudáért akarja kinyírni? – Nicky aláírt egy jelenléti ívet, és követte a férfit az egyik kihallgató szobába.

- Jó lenne tudni… - Alex kinyitotta előtte az ajtót. – Helló, Pillangócska… - köszönt az asztalnál ülő fiúnak.

Nicky felkapta a fejét. Nyoma sem volt a férfi hangjában annak a metsző gúnynak és iróniának, amit megszokott tőle. Aggódva szemlélte az ő új ügyfelét, aki viszont rávigyorgott.

- Helló, zsarukám! Már vártalak. Mikor mehetek ki innen?

- Ez a hölgy itt az új ügyvéded.

David arca elkomorult. Már értesítették, hogy ügyvédje visszautasította a védelmét.

- Nem örülök, Ferguson – közölte halkan.

- Tudom, de választásod nincs.

Nicky úgy érezte, itt az ideje, hogy közbevesse magát. Kezet nyújtott.

- Szia, David. Nicole vagyok.

A fiú ügyet sem vetett a feléje nyújtott kézre, Alexet nézte.

- Nem én öltem meg Henry-t – mondta. A szeme hajnal óta sokat komorult.

- Tudom. Bízd magad Nicky-re, kivisz innen.

- Jobb lenne, ha te vinnél ki. – A fiú hangjában megvillant egy különös él, ami láttán – még Nicky-nek is szemet szúrt – Alex elpirult. A nő rámeredt. Elpirult?! Mi az isten folyik itt? – töprengett.

- Hé, fiúkák… Van valami, amiről tudnom kellene?

A két férfi egymást nézte. Alex egy kis idő múlva megrázta a fejét.

- Nem, semmi. Csak vidd ki innen.

- És utána dugjam lelencbe? – érdeklődött a nő szelíden. – Mert nem nézem nagykorúnak.

- Szerezz be egy új kontaktlencsét – vigyorgott rá a férfi.

David közben a hadnagy arcát és kezét szemlézte.

- Mi történt? – szúrta közbe.

- Újabb merénylet – vágta rá Nicky gyorsan. Kíváncsi volt a fiú reakciójára. Az nem is késett sokat.

A fiú, akit Angyalnak becéztek, s ki tudja, tán az is lett volna, ha nem azt a foglalkozást űzi, amit, sápadtan, kerekre tágult szemmel merevedett meg.

- Jól vagy? – fordult kedvenc gyűlölt zsarujához.

- Jól vagyok. Pár karcolás az egész – Alex szinte zavartnak rémlett az aggódó hang hallatán.

Nicky figyelmét nem kerülte el a bizalmas hangnem. Magassarkú cipőjével finoman berúgta az ajtót.

- Már elnézést, ha zavarok…

A két férfi rábámult, ő pedig vissza.

- Mi van köztetek? – firtatta.

Alex azonnal magára öltötte mogorva arckifejezését.

- Nem tudom, miről beszélsz. Inkább tedd a dolgod. Vidd ki Pillangót, és tedd lelencbe – közelebb hajolt, hogy szavait csak a nő hallja. – Lehetőleg közel a flintáshoz.

Nicky arca elkomorodott.

- Biztosan ezt akarod?

- Igen. Légy jó! – A férfi Davidhez fordult. – Nem lesz semmi baj. Fogadj szót Nickynek!

- Nem vagyok kétéves, hogy óvónőre szoruljak – feleselt a fiú.

- Tudom. Tedd meg a kedvemért…

David lassan bólintott.

- Rendben. Menj, kapd el merénylőidet! – intett.

Alex kiviharzott a szobából. Helyét egy egyenruhás foglalta el. Ő viszont visszasietett az irodába. Volt pár ügye, ami nem tűrt halasztást.

Nicky dél felé benézett hozzá. Éppen akkor hajította le a telefont. Semmit nem tudtak kideríteni. A szemközti üres irodában nem volt ujjlenyomat, semmi használható nyom. Senki nem látott semmit, amivel jól felhúzták Alex agyát.

- Elvittem – jelentette, és a férfi csak bólintott, a nő már ott sem volt.

Fran lépett be.

- A szajhád meglépett az exeddel – közölte savanyúan.

- Nicky ügyvéd, ha elfelejtetted volna – emlékeztette a nőt Alex kimerülten.

A nő csípőre vágta a kezét.

- Valóban, most, hogy mondod… Nem különös egy kicsit, hogy a volt nejed viszi ki a fogdából a mostani szeretőd?

Alex ránézett. Jobban szemügyre vette a nőt. Csinos, okos, jó rendőr. Akkor mégis miért idegesíti őt? Egymás szemébe mélyedtek. Alex lassan hátradőlt.

- Csukd be az ajtót! – kérte.

- Miért?

- Mert beszélnünk kell, és nem tartozik másra.

- Szájon vágsz? – állt meg előtte kihívóan Fran.

Alex bólintott.

- Szeretnélek, de nem teszem. Inkább elmondhatnád, mi bajod van. A férjeddel van valami? Mert, ha igen, ne feledd, nem szeretem a magánéletet a munkával keverni. Ezt elvárom tőletek is.

- Ne röhögtess, Alex! – A nő cigire gyújtott. – Most kérted fel az exnejed a szeretőd védelmére. Mi ez, ha nem a munka és a magánélet keverése?

Alexben komolyan felmerült, hogy megüti. Végül csak bámult a nőre. Meglátott valamit a szemében, amitől meghőkölt. Gyanú fészkelődött a lelkébe.

- David Eichorn nem a szeretőm – mondta komoran. Az asztalra könyökölt. – Lehet, hogy te ezt nem tudod felfogni, de nekem ő egy fontos tanú. Általa eljuthatok Mickyhez, és rács mögé csukhatom.

- Na, persze… Tudod, kivel próbáld ezt elhitetni. – Fran lehuppant a mellette álló székre. – Amikor behoztuk, agyon volt csókolva a szája, ahogy a tied is. Ne add nekem a hülyét!

Alex a fejét ingatta.

- Nem tudsz te semmit, kislány! – válaszolta csendesen. – Jó lenne, ha befejeznéd a féltékenységi melodrámákat, különben felfüggesztelek – fűzte hozzá.

A nő szája tátva maradt, de Alex még nem fejezte be.

- Nem tűröm, hogy a tisztánlátásodat elhomályosítsa bármilyen előítélet a gyanúsított vagy tanú iránt. Jó zsaru vagy, ne rontsd el!

Fran úgy pattant fel, hogy felborult mögötte a szék. Neki is rontott volna a férfinak, ha Carl nem ezt az időpontot választja a kopogáshoz.

- Nem zavarok? – kérdezte ártatlan arccal, holott lemérhette két pillanat alatt a feszültséget.

- Nem, Frannel, már úgyis mindent megbeszéltünk – felelte Alex nyugodtan.

Fran fúriaként száguldott ki az irodából. Carl csodálkozva nézett utána.

- Mit mondtál neki? Még soha nem láttam ilyennek.

- Majd megnyugszik – sóhajtotta a férfi, és előszedte az aspirines dobozát. Löttyedt kávéval vette be, ahogy mindig. Elcsigázottan intett Carlnak, hogy üljön le. A nyomozót nem is kellett biztatni. Lehuppant Fran megüresedett helyére, miután felállította a széket, és máris billegni kezdett rajta, ahogy mindig.

- Mit szeretnél megbeszélni? – kérdezte főnöke.

A nyomozó vállat vont. Borostás arcából vörösre gyulladt szemekkel pislogott rá.

- Csak kérdezném, hogy vagy?

- Tűrhetően. Egyéb téma?

Carl elvigyorodott.

- Ezt bírom benned. Semmi nyavalygás, sajnálkozás…

- Carl… - Alex hangjában figyelmeztetés bujkált.

A nyomozó abbahagyta a hintázást, és ez máris megerősítette a hadnagy gyanúját, hogy nem a jólétéről jött faggatózni.

- Utánakérdeztem a fejedre tűzött vérdíjnak.

- És?

- Eddig senki nem tudta megmondani, ki a főmacsó, de állítólag az élve vagy halva jeligéből lehagyatta az elsőt. Tudod, hogy ez mit jelent, ugye? Egy sereg jampec lesz a nyakadban.

- Már van, ne feledd! 

Carl nemszeretem arcot vágott.

- Valaki nagyon a fejedet akarja…

Alex hallgatott, a halántékát dörzsölte.

- Alex… - Carl előredőlt, és fanyar mosolyra húzta a száját. – Menj pihenni! Majd tartom a hátam érted.

- Seggfej! – Alex felállt, és az újraüvegezett ablakot nézte. – Hol lennék biztonságban? – morogta.

Carl odalépett mellé, és óvatosan vállon veregette.

- Lépj le valahová, de ne mondd meg senkinek, hol is térsz nyugovóra – javasolta. – Senki sem megbízható.

Alex jobban szemügyre vette.

- Van még valami, amiről tudnom kellene?

- Egyelőre nem akartam szóba hozni, de úgy néz ki, hogy van egy árulónk…

Alex arcán megfeszült a bőr.

- Azt akarod mondani… - kezdte, de a férfi leintette.

- Még semmi biztosat nem tudok. Félfüllel hallottam. Utánakérdezek. Menj aludni!

Alex egész teste merő feszültség volt.

- Megyek, a jó édes nénikédet, azt! – mordult a férfira. – Nem fogok megfutamodni! Nem azért lettem zsaru, hogy hagyjam magam megfélemlíteni!

- Nem kell fejjel rohanni a falnak! – vágott vissza Carl idegesen. – Pár napon belül már másodszor akarnak kinyírni, felgyújtották a lakásod, gyilkosságot akarnak a kedvesedre kenni. Ez már nem játék!

Alex felhúzta az orrát.

- David nem a kedvesem – tiltakozott.

- A szövegelésemből csak erre figyeltél fel? – bokszolt bele a hadnagy vállába a férfi, mire az elfintorodott. – Fájt? Úgy kell! Alig állsz a lábadon! Így akarsz te bármilyen ügyet elsimítani?

- Igen – szűrte a fogai között a szót Alex feszülten. – Muszáj!

Carl lemondóan legyintett.

- Csinálj, amit akarsz! – Az ajtó felé indult, már félig kint járt a folyosón, amikor a hadnagy utána szólt.

- Kösz!

- Szívesen, édes! – vigyorgott vissza rá, és betette az ajtót maga után.

Alex visszarogyott a székére, és maga elé húzta az aktákat, amiket át kellett néznie. Újfent hasogatott a feje, de mégsem távozott. Két perccel később Carl után rohant, és megbízta, hogy tudjon meg mindent David ügyvédjéről, jobban exügyvédjéről. A férfi pár óra múlva beslasszézott hozzá.

- Nem fogod elhinni, ki a pasas – kezdte.

- Majd mindjárt megmondod – vágta rá Alex szemfülesen.

Carl megeresztett egy vigyort, és beszélni kezdett.

- Tim Maugham húsz éve ügyvéd. Nős, három gyerek apja. A munkában nem nagy eresztés, ügyfelei piti kis halak.

- Mint Pillangócska?

- Igen, mint ő – hagyta rá Carl. – Olcsó, épp ezért van neki melója. Amióta Angyal betöltötte a nagykorúságot, ő az ügyvédje. Kiderítettem, hogy Angyal szüleinek is ő volt az ügyvédje. Ez gyanús lett. Maugham pár éve nyergelt át a büntetőjogra, előtte sima, mezei ügyvédecske volt. Azt nem sikerült ennyi idő alatt megtudnom, mi késztette a váltásra.

- Ez érdekes.

- Van még érdekesebb is. Maugham ugyanis nem más, mint Angyal nagybátyja.

Alex felkapta a fejét.

- Ez most komoly?

- Igen. Susan Maugham, az ügyvédünk nővére volt Angyal édesanyja.

- Ezért védi hát Pillangót… - kezdett el gondolkozni Alex.

- Védte – javította ki a férfit beosztottja.

- Vajon miért utasította vissza a további védelmét? Hiszen a nagybátyja!

- Ezt nem tudhatom. Kérdezz rá a Pillangódnál, hátha ő birtokában van a válasznak. Mentem.

- Kösz, Carl!

A férfi rávigyorgott.

- Felfigyeltél rá, hogy javult a modorod?

- Húzz az anyádba! – csattant fel azonnal Alex.

Carl nevetve távozott.

Alex késő éjszakába nyúlóan olvasott, telefonált, vallatott, utasítgatott, s közben egyre jobban zúgott a feje, homályosult a látása. Maga sem vallotta be, de csak arra vágyott, hogy David mellett nyugovóra térjen. Erre a gondolatra azonnal elküldte magát melegebb éghajlatra, szó szerint, és a kanapéra zuttyant pihenés gyanánt.

Végül csak feküdt ott, és bámulta a plafont. Beszűrődött hozzá a nyomozóktól a zörgés, beszélgetés, kiabálás. Az álom elkerülte. Carl benézett hozzá.

- Gyere, elviszlek! – kérlelte szelíden.

- Nem kell, van kocsim.

- Tudom, te marha! – Carl rosszkedvűen topogott. – Viszont ismerik a kocsidat. Az enyém kevésbé feltűnő. Ne kéresd magad! Lassan itt a hajnal, Pillangódat hiába váratod az erkélyen?

Alex utálkozó hangot hallatott a Shakespeare célzásra, de összeszedte magát. Követte a férfit.

Hosszas kanyargás, piroson áthajtás, és egyéb manőver után Alex kitetette magát egy néptelen utcán.

- Nem lesz semmi baj – mondta.

- Ajánlom is – fenyegette meg az ujjaival a férfi. Látszott a szemén, hogy tényleg aggódik.

- Holnap találkozunk – búcsúzott tőle Alex.

Carl felnyögött, és a hajnali fél hármat mutató kijelzőre meredt.

- Bárha… - Elhajtott.

Alex lassú sétára indult, két utcával arrébb az egyik ház előtt megállt, és hosszan nézte a behúzott függönyökön át kiszivárgó fényeket. Megcsóválta a fejét, és előszedte a kulcsait. Még be sem dugta a zárba a megfelelőt, amikor az anyja feltépte az ajtót.

- Na, végre! – támadt rá. – Hol kujtorogtál?

- Anya…

- Halálra aggódtuk magunkat. Nicole-tól kellett megtudnunk, hogy megint meg akartak ölni. Ez most már így fog menni? – Az asszony félreállt, hogy be tudjon lépni mellette. – Legalább felhívhattál volna. Egy idő után már nem volt kedvem hívni téged, mert mindig foglaltat jelzett.

- Ne haragudj! – nyögte Alex kimerülten. Nem volt ereje most az anyjához.

Apja megállt a nappali ajtajában.

- Anyád komolyan aggódott, Alexander – közölte szigorúan. – Legközelebb hívd fel, kérlek.

- Igenis, apa! – Alex csak ennyit tudott kiszenvedni magából. Apja mögé lesett, amiről persze anyja azonnal tudta, hogy kit keres.

- David zuhanyozik. Odaadtam neki az egyik régi pólódat és shortodat. Mondjuk, azok is nagyok lesznek rá, de sebaj.

- Ki ez a fiú, Alexander? – kérdezte az apja.

A férfi az anyjára mosolygott, elkínzottan, csendre áhítozva.

- Meghálálhatod neki, amiért főzött nekem…

- Oh, hát ő az… - Az anyja megnyugodott. – Sikerült kihoznod.

- Igen. Nem tudtam kire bízni. Sajnálom, hogy gondot okoztam.

- Ne butáskodj! – Az anyja nagyot legyintett. – Örülök, hogy itt van. Nélküle nem olyan csendes a ház. Folyamatosan csacsog, nevet, csupa életkedv. Jó, hogy nem tudta elvenni a kedvét ez a gyanúsítgatás.

Alex felsóhajtott. Ha az anyja tudná, milyen élet áll a fiú mögött, akkor is ennyire mellette állna? Nagy valószínűséggel igen. Oka egyszerű: David megetette őt, és ezzel máris a szívébe zárta az anyja. Hihetetlen.

- Alexander… - Apja komoran támaszkodott az ajtófélfának. – Ki ez a fiú?

- Apa…

- Miért kérdezősködsz? – szólt rá a felesége. – Nem tartozik ránk, és kész!

- Franc! – Alex megdörzsölte az arcát, és lehámozta magáról a kabátját. – Figyelj, apa…

Apja a szavába vágott.

- Nem azért faggatózom, mert baj van azzal, hogy idehozattad. Ez a fiú fél, Alexander. Hiába mosolyog, nevetgél, a szemében nem látok mást, csak rettegést és végtelen szomorúságot. Mekkora bajban van?

Alex töprengett, mennyit mondjon el a fiúról, de ekkor tétova hang szólt az emeleti lépcső irányából.

- Zsarukám… - A kihívó hang megtört, ő pedig felnézett.

David ott állt az ősrégi kék pólójában, ami olyan nagy volt neki, hogy az alatta viselt rövidnadrág nem is látszott tőle. A haja vizes, kócos volt, szeme hatalmas. Le sem tagadhatta volna, hogy sírt, mégis dacosan nézett le rá.

Alex nem tudta, mit mondhatna. Csak egy gyenge mosolyra futotta.

- Helló!

David mély levegőt vett, a következő pillanatban pedig már rohant is le a lépcsőn, csak úgy zengett a ház. Alex nem bánta. Előrelépett, s a fiú belevetette magát a karjaiba. A nyakába fúrta az arcát, és úgy szorította, hogy majd megfulladt. Ezt még inkább nem bánta. Körbefordult a fiúval, és nem szólt, csak ölelte. Tudta, hogy hülyeség, hogy saját magát hazudtolja meg, amikor azt mondta, nem érez iránta semmit. Valamit mégis, s ezzel csak még bonyolultabbá vált minden, mintha nem lett volna eddig is problémás.

Most viszont nem akart erre gondolni. Csak a fiút akarta a karjaiban, és végre egy kis csendet, békét maga körül. Talán egy kis időre teljesül e vágya. Reggelig még ha, nem is tengernyi, de tavacskányi idejük van…