3. fejezet

3. fejezet

Aki nagyot nyelt.

- Fontos ez?

- Nem, de tudni akarom… Ezek után.

Aki hátrébb húzódott, és tányérokért nyúlt, hogy megterítsen. Bale eközben elkezdte feltakarítani a sült hús és petrezselymes krumpli maradványait. Aki a szalvétákat hajtogatta, hogy fel tudja rakni az evőeszközöket.

- Vonzódom a férfiakhoz, igen. Sajnálom, hogy megcsókoltalak. Nem játszottam tisztességesen. Végül is megértem, hogy mit érzel. Ne aggódj! Többé nem nyúlok hozzád.

Bale csak bámulta a férfit. Aki fél fejjel volt alacsonyabb, mint ő. Félhosszú haja a lapockájáig ért, és érdekes aranyszínben játszott. Lehetett volna használni rá a szimpla barna jelzőt, de ahogy a napfény ráesett, szőkén csillantak a szálak. A szeme zöld volt, egészen világos, és ha nevetett, és egészen sötét, ha kés került a kezébe. Az arca vékony volt, csontos. Alakja szikár, de csupa izom. Nem járt riszálva, ahogy azt Bale gondolta a melegekről. Sőt, még affektálva se beszélt. Meleg volt, a férfiakhoz vonzódott, de ettől függetlenül maga is egyszerű ember volt. Igaz, veszélyes foglalkozást űzött, könnyen megbízott másokban, de volt benne némi kegyetlen hidegség. Fejvadász volt. Férfi volt. És ehhez baromira semmi köze nem volt a szexuális beállítottságának. Bale még azt is beismerte, hogy jól csókol.

- Segítsek valamiben? – kérdezte halkan.

Aki kezében megállt a villa, amit éppen a tányér mellé akart tenni.

- Közben elmesélem, miért vadásznak rám Hickhart emberei.

Aki halványan elmosolyodott.

- A poharak a felső polcon vannak.

Bale befejezte a terítést, Aki az asztalra tette a rántottát. Egymással szemben ültek, Aki narancslevet töltött mindkettejüknek. Bale halkan beszélni kezdett.

- Újságíró szakon végeztem az egyetemen. Pár évet kint töltöttem háborús zónákban. Egész jól kerestem, csupán állandóan a fejem felett lebegett a halál. Sok mindent láttam… - A tekintete elkomorodott. – Amikor hazajöttem, mást akartam csinálni. Szabadúszó újságíró lettem, és végre én választhattam meg mit csinálok, kinek, mennyiért. Volt pár ügyem, amikor darázsfészekbe nyúltam, de megérte.

Aki megrágta a falatot, és villájával a férfira bökött.

- Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan… Futólag láttalak a Gerrisen ügy tárgyalásán. Épp otthon lábadoztam egy csini golyó miatt, amit beszedtem, és uncsiztam. Nem nézek tévét, de akkor kivételt tettem.

- Igen, Gerrisenre én húztam a vizes lepedőt. Sikerült lefotóznom, ahogy félholtra veri a feleségét. Az asszony nem mert tanúskodni ellene, de nekem nem volt félnivalóm, hiszen a rendőrség csak az okot kereste, hogy elkapják. Adtam okot.

- Még örültek is, gondolom. Elvégezted a munka dandárját.

- Valóban. Még Hickhart is küldött egy lapot. Nagyot néztem, de hát tudvalevő volt, hogy Gerrisen és ő nem puszipajtások. Aztán több mint egy évvel ezelőtt lábra kaptak a híresztelések, hogy Hickhart lefizet egyes zsarukat. Ez eddig se volt titok, de senki nem mert beszélni. Hát, én úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy Hickhart is megfizessen a bűneiért. Az árnyéka lettem, követtem, ahová csak lehetett. Nem volt könnyű, az emberei egyszer kiszúrtak, de megúsztam, mert aznap pont köd volt. Mázlim volt, és betoncipőt se kaptam. Sikerült kisebb lefizetéseket képre kapnom, de ez nem volt elég, hogy lebuktassam.

- Ha meg is jelent volna a cikk, te nem élted volna meg, hogy Hickhartot bíróság elé állítsák – vélte józanul Aki, és kenyérért nyúlt. – Milyen jó a szomszédság… - jegyezte meg könnyedén. – Folytasd csak, figyelek, Bale! – nézett a férfira.

- Leslie. Szólíts Leslie-nek, Lord.

- Aki, ha kérhetem.

- Furcsa név.

- Az ősömet is így hívták. Lord Äkihito. És ő is fejvadász volt. Folytatod?

- Hickhartnak szemet szúrt, hogy túl sokat lát az emberei körül.

- Lebuktál?

- Le. Sikerült meglépnem. Óvatosabb lettem, még haza se mentem, nehogy elkapjanak. De sajna Hickhart is jobban figyelt.

- Akkor?

- Egyik alkalommal mégis nekem volt szerencsém.

- Mi történt?

- Nem zsarukat, hanem szövetségieket akart lefizetni. Pechjére két becsületesebbet, akik nem álltak kötélnek.

- Megölte őket? – Aki sejtette a mese végét.

- Igen. – Bale a fejét ingatta. – Egyszerűen letérdeltette őket, és bumm-bumm… Felvettem kamerával, aztán leléceltem, mintha ott se lettem volna. Két napig meghúzódtam egy motelban, ahová jószántából ember nem megy. Nem tudtam, mit tegyek.

- Elmentél a zsarukhoz, igaz?

- Életem legnagyobb baklövése volt – tolta el az üres tányért maga elől Bale. – Hickhart is tudott a filmről, így le kellett lépnem. Hosszú időre.

Aki is félretolta a tányérját.

- A megtervezett baleset előtt vagy után estél be a szövetségiekhez?

Bale elmosolyodott.

- Okos vagy. Előtte. Először nem hittek nekem, de a film elég meggyőző volt.

Aki az asztalra könyökölt.

- Te kérted a tanúvédelmi programba való felvételed?

- Nem, de belementem. Bizonyos feltételekkel. Ezért vagyok most tök egyedül, és meg kell bíznom benned.

- Hickhartot bíróság elé állítják?

- A vádemelés már megvolt. Te nem nézel tv-t? Hickhart tagad.

Aki a férfira mutatott.

- Te kötötted le a figyelmem, nem a hírek.

Bale széttárta a karját.

- Most már mindent tudsz. Mit csinálsz, fejvadász?

- Vendégül látlak a tárgyalásig, és igyekszem távol tartani a kíváncsiskodókat. Ennyivel tartozom Hickhartnak – mondta, amikor felállt.

Csengettek.

Bale komoran bámult fel rá.

- Miért csókoltál meg?

- Azt hittem, ezt a témát már lezártuk – csodálkozott a férfi, és elindult ajtót nyitni. Bale kelletlenül követte. A téma megbeszélése későbbre maradt.

Simon Äki karjába kapaszkodott, és lehunyt szemekkel átadta magát a csóknak. A férfi kelletlenül vált el tőle. A vásáros felé nyújtotta a kezét.

- A tőrt – közölte ellenmondást nem tűrően.

- Igenis – hebegte a férfi.

Simon Äki karjában pihegett, de nem kerülte el a figyelmét a két bérgyilkos közelebb osonása. A vásáros a tőrt nyújtotta, de Äki kikapta a kezéből, ujján megcsillant a napfény.

- A királyi pecsétgyűrű… - suttogta a férfi, és térdre hullott.

Hangja eljutott a nézelődőkig, akik azonnal hangos kiabálásba kezdtek.

- A pokolba! – Äki teljesen elfelejtette, hogy a késdobálásnál levette a kesztyűjét.  A tömeg hisztérikusan nyúlkált feléje. Äki lehökkent, de Simon elkiáltotta magát.

- Nincs bennetek tisztelet uralkodótok felé? Boruljatok térdre! – parancsolta.

Äki szájtátva figyelte, ahogy mindenki engedelmeskedik. Nem volt azonban idő habozásra és bámulásra. A két férfi megindult feléjük.

- Jaj, ne! – Simon felszisszent. – Äki…

A férfi megragadta a vállánál, és maga mögé rántotta. A kések már ott villogtak a kezében, és tétovázás nélkül hajította el őket, pedig bárki felegyenesedhetett volna a tömegből… Szerencséjük volt, de a két férfi időben lebukott. Simon Äki kezébe nyomta BackMoon kantárját.

- Most! Menjünk innen! Gyorsan!

Lóra kaptak, és elvágtáztak. Üldözőik a tömeggel együtt a nyomukban volt, de őket lassította a szájtáti bámészkodók serege, így egérutat nyerhettek. BlackMoon és Táncos élvezni kezdték, hogy szabadjára engedték őket, kis idő múlva már csak porfelhő mutatta, hogy ott jártak.

- Ha ez Őfelsége és Connie fülébe jut, elbúcsúzhatok a fejemtől – morogta Äki, amikor a patak mentén letáboroztak éjszakára.

- A te hibád! Le kellett volna venned a gyűrűt – kelt ki magából Simon. – Azt hitték, te vagy a király. Ráadásul sötét a hajad, fekete a lovad, a köpenyed. És én is veled voltam. Mindenki tudja, hogy Chris király szeretője egy apró fiúcska. – Simon csípőre vágta a kezét. – Sajnálatomra hasonlítok hozzá. Ráadásul… még volt képed megcsókolni! Hogy merészelted? – Még toppantott is nagy felháborodásában, és duzzogva lehuppant egy kidőlt fatörzsre.

Äki vádlóan bökött rá a mutatóujjával.

- Legszívesebben elporolnám azt a testrészedet, amin jelenleg helyet foglalsz. Még, hogy az én hibám? A te hibád, nagyuram! Ha nem ragaszkodtál volna ahhoz a béna, hamisítvány tőrhöz, ez meg se történik. De te akartad! Csak azt! A csókomat pedig élvezted!

- Nem is!

- Hülyének nézel? – Äki álnokul Simon ágyékát nézte. – Le se tudtad tagadni…

- Tisztességtelenül játszol! – sziszegte a fiú, és felpattant.

- Hová mész? – Äki azonnal megfeszült.

- Fürödni. Valami kifogás?

- Legyél szem előtt. Addig tüzet gyújtok.

- Azt már nem! Nem engedem, hogy engem bámulva elégítsd ki alantas vágyaid.

- Alantas vágyak? – Äki lassan, gyilkos dühvel a szemében, felemelkedett. – Ha tudni akarod, bárkit megkaphatok, akit akarok. Miért kellene nekem a te csenevész tested, hogy kielégítsem „alantas vágyaim”?

Simon elsápadt, majd fülig vörösödött dühében.

- Nincs csenevész testem! Különben meg, ha már itt tartunk, én is éreztem, hogy veled mit művelt az a csók és az én csenevész testem. Te beszélsz?

Lihegve meredtek egymásra. Simon ökölbe szorított kézzel, Äki megfeszülő izmokkal.

- Menj fürödni, de ne messzire – suttogta vészterhesen.

Simon fejét felszegve hagyta faképnél. Äki belerúgott egy kőbe, utána pedig fél lábon ugrált fájdalmában, és szitkozódott. Lenyugodva leült ugyanerre a kőre, és felsóhajtott. Leias Simon de Care az agyára ment, de kétségtelenül csábító volt. Nagyon is… Szinte fojtogatták saját vágyai, ha csak rápillantott, vagy meghallotta duzzogó hangját. Vízcsobbanást hallott. Fülelt. Sok idő eltelt már. Gyanakodva felugrott, és Simon keresésére indult. A fiú reszketve, meztelenül ácsorgott a bokáig érő vízben, és az előtte sziszegő kígyóra meredt. Äki megtorpant. A lassan beköszöntő félhomályban is jól ki tudta venni, hogy mérgeskígyóval van dolga.

- Simon, most ne moccanj! – suttogta nyugodtan.

A fiú remegett. Még bólintani sem mert. Äki a késért nyúlt, a kígyó viszont felemelte a fejét, és rásziszegett a fiúra. Simon megrándult, a kígyó pedig mintha erre várt volna. Előre vágta a fejét. Simon felkiáltott, Äki meglendítette a kést. A kígyó a kövekre zuhant, vergődve múlott ki. Simon sírva temette a tenyerébe az arcát. Äki odaugrott hozzá, és köréje tekerte a köpenyét.

- Sssh… - ölelte magához.

- Annyira féltem – zokogta a fiú.

- Tudom. Most már itt vagyok.

Äki visszaszerezte a kését a kígyóból, és felszedte Simon ruháit. A fiút a karjaiban vitte vissza a táborukhoz. Végigtörölgette. Simon lassan megnyugodott.

- Köszönöm.

- Szívesen.

- Sajnálom, hogy csúnya dolgokat mondtam.

- Semmi baj, azért vagyok, hogy vigyázzak rád.

Simon keserűen elmosolyodott.

- A hóhérig, igaz?

Újra ellenségesen meredtek egymásra.

- El foglak fenekelni, ha nem fejezed be azonnal! – Äki kifogyott a béketűrésből.

- Nem félek tőled, király kutyája! – lökte el magától Simon. A köpeny lehullott róla, Äki pedig pont ekkor nyúlt érte. Meztelen testéhez érve elhalt mindkettejük hangja.

- De kívánsz… - Äki hangja rekedt volt. – Le se tagadhatod – meredt vágyai bizonyítékára.

Simon takarni próbálta magát, de felülkerekedett benne a harag… meg még valami más.

- Én nem tagadom. És te? – szegte fel az állát.

Äki lerántotta magához. A szájára szorította a száját. Keze rátalált az ágyékára. Simon tekintete tágra nyílt. Ujjai a férfi hajába fonódtak.

- Ne! Ez így nem ér… - lihegte. Felnyögött, és közelebb húzódott a férfihoz.

Äki durván az ajkába harapott, egyik kezét a nadrágja elejére húzta.

- Érzed? Ezt teszed velem! – zihálta. – És most már ne kérd, hogy megálljak. Ha a fejemet veszik is, amiért érintettelek, hát tegyék. Akkor is szeretni foglak ma éjjel, és ezután minden éjjel, míg a király elé nem viszlek. Mire az út végére érünk, tudni fogom minden titkod, ismerem majd tested minden porcikáját. Megtanítalak rá, mit jelent érezni, halandónak lenni, tűzben égni. Beléd fogom fészkelni magam, s ha el is ítélnek, egy kicsit veled halok én is. Érted?

- Igen – Simon arcán könnyek folytak.

- Mondd, hogy akarod… - Äki hangja meglágyult. – Mondd…

Simon abban a pillanatban megígért volna bármit, csak ne érjen véget az édes őrület, amely hídba feszítette a testét, béklyóba a szívét.

- Utállak! – nyögte. – Igen, igen… - lehelte mégis lázasan.

Äki ajka újra lecsapott a szájára. Két ujj hatolt keményen a testébe. Nem bánta. Mohón visszacsókolt, és a férfi ruháját rángatta. Még soha nem érzett ekkora türelmetlenséget. Keze az ing alá csúszott, Äki felmorrant. Segített neki kikapcsolni a nadrágot, de másik kezének két ujja ki-be járt a testében. Simon arca, teste tűzben égett. Kezdte érteni, miről beszélt a férfi.

- Engedd el magad – motyogta Äki lágyan.

- Miért? – Simon érezte, ahogy a férfi megemeli. Felsóhajtott. Rábízta magát. Kerekre nyílt a szeme, amikor a férfi lassan magára engedte. – Oh…

- Először fájni fog, sajnálom… - Äki aggódónak tűnt, a szeme viszont egész sötétnek tűnt.

- Ne hagyd abba! – Simon már alig látta az arcát, egészen közel hajolt hozzá, keveredett a leheletük. Felszisszent, megfeszült a teste, de a férfi átkarolta. Addig csókolta és simogatta, míg csitult a fájdalom.

- Abbahagyjam?

- Ne… Jó… Most jó…

Äki elengedte a csípőjét, Simon döbbenten felnyögött. Teljesen a férfira csúszott.

- Äki…

A férfi a mellbimbóit dédelgette, közben a keze a fiú merev vesszejére fonódott. Simon reszketett. Äki szájon csókolta, és finoman megmozdult. Simon a fájdalmak ellenére élvezte. Még soha nem érezte eddig, hogy szárnyalni tudna, és kiabálni a boldogságtól. Egy könnycsepp csordult ki a szeméből.

- Äki…

- Sssh… - Äki újra megmozdult.

Mozdulataitól Simon a vállába kapaszkodott, és levegő után kapkodtak. Az élmény még nem volt teljes. Viszonozta a mozdulatot. Egyszerre nyögtek fel. A gyönyör úgy csapott le rájuk, mint forró nyári napon a hűs zápor. Simon felkiáltott, és a férfi vállára hanyatlott. Äki egész mélyen a testébe temetkezett, és megrezdült. Ziháló lélegzete elakadt. Simon később is megesküdött rá, hogy az ő nevét súgta.

- Äki… - lehelte a férfi fülébe.

- Igen? – Äki egész szorosan ölelte.

- Kár lett volna meghalni, hogy nem tudom, mit jelent, ha ölelsz.

- Ölelni foglak… egészen a halálig – ígérte a férfi.

- Áruló vagyok. Hogy tehetnéd? – szomorodott el Simon.

Äki nem válaszolt. Csak szótlanul ölelte hajnalig.